Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-25 / 29. szám

1910 június 25 DÉLMAGYARORSZÁQ 5 szabályokkal nem is rendelkeznék. A minisztérium csak utóbb vette észre az elkövetett baklövést. A zaklatások folytán a hitközségek demonstráltak és megkérték az Egyenlőséget, amelynek a vádlott a szerkesztője, hogy tegyen valamit az érdekükben. Ennek folytán a vádlott fölkereste az akkori kultuszminisztert, Apponyi Albert grófot, aki másfélórás kihallgatáson fogadta. (A feledékeny Apponyi.) Föltártam — úgymond a vádlott — ezidő alatt a kultuszminiszternek az összes panaszokat. Szavaimra a miniszter elszörnyüködött és kijelentette, hogy minderről nem tud semmit. Ha tudtam volna, — úgymond Apponyi,—e dolgok nem történhetnek meg. Hiszen ez hallatlan eset, mert a kormánynak tulajdonképen csak annyi köze van az alapszabályokhoz, hogy azokat áttekinti, nincs-e bennük valami államellenes intézkedés. Ilyen pedig még sohasem volt. A miniszter kis jegyzőkönyvébe föl is irta a dolgokat és megígérte, hogy mindez máskép lesz majd. Ennek folytán nyugodtan vártam a fordulatot, mert bíztam a miniszter ígéretében. Sajnos azonban, ugylátszik nagy elfoglaltsága miatt megfeledkezett mindenről, mert elmúlt egy esztendő és nem történt semmi. A hajsza tovább tartott. Minthogy más fegyverhez nem nyúlhattam, irtam egy cikket. Kérem, hogy Apponyi Albert grófot kihallgatni méltóztassék, aki állításaimat igazolni fogja. Elnök: Ej más kérdés. Folytassa csak, mit tud még védelmére fölhozni. (A vádlott és Makay.) Vádlott: A megváltozott helyzet folytán most ujabb állapot következett be a kultuszminisztériumban. A zaklatás megszűnt, az izgatottság elmúlt. Nem átallom kijelenteni, hogy őszintén sajnálom, hogy azokban a cikkekben oly kifejezésekkel is éltem, amelyek arra az úrra, akit én nem említettem, de aki magára vette azokat, Makay Béla miniszteri osztálytanácsos úrra kellemetlenek voltak. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki és én ezért ünnepélyesen bocsánatot kérek. Ez, tekintetes törvényszék, tisztán csak a bántó kifejezésekre vonatkozik, mert ami a tényállításokat, az adatokat illeti, azokat én bizonyítani szándékozom, ha ezt a tekintetes törvényszék megengedi. Kérem, hogy bizonyítékaimat védőm, Bródy Ernő dr terjeszthesse elő. Elnök: Van-e önnek tudomása arról, hogy a kultuszminisztérium, mint legfőbb iskolai felügyelő hatóság, jogosítva van a beterjesztett alapszabályokat abból a szempontból is felülvizsgálni és felülbirálat alá venni, vájjon azoknak a népiskolai oktatást illető része megfelel-e a törvénynek vagy sem. Vádlott: Van erről tudomásom, de van arról is, hogy ezek a rendeletek nem vonatkoznak a hitoktatásra, hanem csak a rendes oktatásra és tudomásom van arról is, hogy maga a kultuszminiszter ur öekszcellenciája ezt az intézkedését egy rendeletben visszavonta és tévesnek jelentette ki. Ugyanezt a törvényt alkalmazták később a felsőbb hittanoktatásra is és öekszcellenciája ezt is visszavonta, Elnök: Mondja meg, olvasta ön valamikor az 1868. LIII. törvénycikket, amely ez izraelitáknak megadta a politikai és polgári jogokat? Vádlott: Igen, ezt a törvényt ismerem. A valódiság bizonyítása. Ezután Bródy Ernő dr, a vádlott védője szólalt fel és a valódiság bizonyítása tekintetében tette meg előterjesztő indítványát. Az inkriminált cikkben foglalt tényállások bizonyítására több izr. hitközség alapszabály-módosítására vonatkozó ügyirat felolvasását, Mezei Mór dr-nak, az országos izr. iroda elnökének, Mezey Ferencnek, az országos ízr. iroda titkárának, Hatvany Deutsch József bárónak, az országos rabbiképzö intézet vezérlő-bizottsága elnökének és gróf Apponyi Albert, volt vallásos közoktatásügyi miniszternek tanukénti kihallgatását kérte. Mezei Mórral és Mezei Ferenccel a védő azt a körölményt is kívánja bizonyítani, hogy 1908 szeptember havában 15 hitközségi elnök nevében memorandumot nyújtottak be Apponyi Albert gróf volt miniszternek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter részéről észlelt sérelmek orvolsása tekintetében. Balázs Elemér dr királyi ügyész, miután közhivatalnoknak hivatali ténykedéséről van szó, nem ellenzi a fölolvasni kért hivatalos iratok fölolvasását, a tanuk kihallgatását azonban mellőzni kéri, mert a szükséges fölvilágositásokat a fölolvasni kért iratok amúgy is eléggé megvilágítják. Bródy Ernő dr védő ismételten kérte a megemlített tanuk kihallgatását. Az ügyész viszonválasza után a bíróság a valódiság bizonyításának elrendelése tekintetében határozathozatalra vonult vissza és a tárgyalást tizenöt percre fölfüggesztette. (Elrendelik a bizonyítást.) A törvényszék Mezei Mór dr, Mezey Ferenc dr és Hatvany Beutsch Károly tanuk kihallgatását, valamint az okiratok felolvasását elrendelte. Apponyi Albert gróf kihallgatását mellőzte. Először a tanukat hallgatták ki Mezei Ferenc dr, az országos izraelita iroda titkára vallja, hogy az iroda az utóbbi időben azt tapasztalta, hogy a kultuszminisztérium a zsidó-ügyek ellátásánál nehézségeket támaszt. 1888-ban az összes hitközségek beterjesztették alapszabályaikat. Valahány alapszabály fölkerült, valamennyit rövid néhány nap alatt jóváhagyták és visszaküldték. 1904-től kezdve támadtak rendkívüli nehézségek, melyek a legnagyobb zavarokat okozták. Amikor a zsidóság a recepcionális törvénynyel a többi vallásfelekezetekkel egyenjogusittatott, bántó, hogy a kormány a zsidó egyháznak belső dolgaiba minduntalan beleavatkozott. — Miben állott ez a beavatkozás? — A jóváhagyás végett fölterjesztett alapszabályokat minden ok nélkül újra meg újra visszaküldték. Mi mindannyiszor a kormányhoz fordultunk panasszal, de ez a dolgon semmit sem változtatott. (A tárgyalást elhalasztották.) A tárgyalás késő estig tartott, folytatását holnap reggel kilenc órára halasztották, mikor a kérdések megszövegezésére és a pörbeszédekre kerül a sor. A Vatikán harcai. — Szakítás Spanyolországgal. — (Saját tudósítónktól.) Ugylátszik, hogy azokkal az agresszív áramlatokkal szemben, amelyek egész Európában mutatkoznak, a Vatikán erős küzdelemre szánta el magát. X. Pius pápa egyénisége ugyan ugy él a köztudatban, mint a szelídség mintaképe, de Merry de Val államtitkár energikus, erős és kitartó politikus s ő fáradhatatlanul munkálkodik azért, hogy az Egyház világi hatalmát visszaállítsa. Fölujul egész Európában a háború a klerikálizmus és antiklerikálizmus között. Megjelent a Borromeusenciklika s nyomán fölzudultak a világ összes reformátusai. Most pedig a Vatikán a legkatolikusabb állammal, Spanyolországgal különbözött össze s mindenáron meg akarja buktatni a szabadelvű Canalejaskormányt, annak némely vallásügyi intézkedése miatt, Távirataink a következők : Madrid, junius 24. Canalejas miniszterelnök saját szavai szerint igen csekély az, amit a spanyol kormány kezdeményezni akart, hogy az ország alkotmányát a középkori állapotokból, amelyben eddig volt, kiragadja. De az ellen a kevés ellen a Vatikán óriási hadjáratot intézett. A kevés, amit elérni akart, abból áll, hogy a protestáns templomoknak és zsinagógáknak meg akarta engednj dekrétum formájában, hogy külső jelvényéket alkalmazhassanak. A reakcionárius és ultramontán elemek a klérustól fölbiztatva, hadjáratra indultak Canalejas ellen. E hadjáratban különösen számítanak magasállásu nők támogatására. Még a polgárháború rémével is fenyegetőznek. A Rómában megjelenő „Mementó" arról értesül, hogy a Vatikánnak jegyzéke, melyet Spanyolországhoz intézett, rendkívül éleshangu. A pápa — e híradás szerint — erélyesen tiltakozik a kedvezmények ellen, amelyeket a nem katolikus kultusznak akarnak adni. Fáris, junius 24. A Matin madridi levelezője jelenti, hogy a spanyol kormány és a pápai szentszék között elkerülheti enné vált a szakadás. A Vatikánnak az a szándéka, hogy addig huzza-vonja a dolgot és addig tárgyal Spanyolországgal, mig a jelenlegi szabadelvű kormányt a konzervativek megbuktatják. Akkor aztán, ha konzervatív kormány kerül az ügyek élére, a Vatikán abban reménykedik, hogy ezzel uj konkordátumot köthet, amelyben az egyház jogait Spanyolország ban a legszélesebb körre kiterjesztheti. Munkában a Kúria. — Az első peticiós tárgyalások. — (Saját tudósítónktól,) A királyi Kúriának ugyancsak megszaporodott a dolga a választások óta. Különösen a legtöbb helyen kisebbségben maradt ellenzéki pártok gyártják özönével a petíciókat, bár komoly érveket nem tudnak fölsorolni és nincsének bizonyítékaik a megtámadott mandátumok tisztasága ellen. A Kúrián egyébként ma délelőtt voltak az első peticiós tárgyalások. Az első választási tanács Sebestyén Mihály elnöklósével és Janecsko István bíró előadásában tárgyalta a Bakovszky István csornai mandátuma ellen benyújtott petíciót alaki szempontból. A tanács megállapította, hogy á petíció a törvényes alaki kellékeknek teljesen megfelel. A tanács a petíció érdemi tárgyalását szeptember tizenharmadikára tűzte kí. A választási tanács ezután foglalkozott Balga Mihály állítólagos budapesti lakos beadványával. Balga beadványt intézett a királyi Kúriához, amelyben bejelenti, hogy ő -és több társa Kállciy Tamás székelyudvarhelyi megválasztott képviselő ellen petíciót kívántak benyújtani és erre a célra a magyar királyi- állampénztárnál 3000 koronát deponáltak óvadékként. A beadvány szerint ez az eljárása téves, mert Balga és társai a mandátumot nem petícióval, hanem a képviselőházhoz intézendő panaszszal óhajtják megtámadni. Az állampénztárnál deponált 3000 koronát is tévedésből a képviselőház házipénztára helyett az állampénztárhoz tették letétbe. Balga kéri a Kúriát, hogy a tévedésből letett 3000 koronát utalványozza ki. A királyi Kúria választási tanácsa hosszas tanácskozás után elutasította a kérvényezőt kérésével, mert személyazonossága a kérvényben kellően igazolva nincs. A szabadkai petíció. Szabadka második választókerületében az általános választások alkalmával Janiga, János dr munkapárti és Mukits Simon dr Justh-párti képviselőjelöltek állottak szemben. A junius elsején tartott választáson Janiga került ki győztesen. A kisebbségben maradt párt megbízásából Szauer Henrik és tizenegy társa ma petíciót nyújtottak be a Kúriához. Kérvényükben előadják, hogy Janiga dr pártja és maga a képviselő is etette, itatta és megvesztegette a választókat. Különösen előljárt szerintük az etetés-itatásban Bíró Károly dr polgármester és Gálffy György gyógyszerész. Maga a képviselő Kovács Bukás János házánál etette és itatta a szavazókat. A párt halottakat és távollevőket szavaztatott le és husz-százötven koronát fizetett egy-egy szavazatért. A petíció mintegy ötszáz olyan választó nevét sorolja föl, akik állítólag mindannyian résztvettek a napokon át tartó dorbézolásban és akik kisebb-nagyobb összeg fejében pzavaztak a megválasztott képviselőre. A peticionálók kérik Janiga János dr mandátumát az 1899 : XV. törvénycikk 3. §. 6. pontja alapján megsemmisíteni, a fölsorolt szavazatokat leszámítani, érvénytelennek kimondani és ugyanezen törvény 28. §-a alapján Mukits Simon dr-t megválasztott képviselőnek kimondani. Egyéb peticiók. A kisebbségben maradt Molnár Ákos-párt petícióval támadja meg Fráter Lóránd mandá tumát. A petíció költségeit a választók adják