Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-25 / 29. szám

4 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 junius 25 Hadihajók Kréta előtt. — A nagyhatalmak jegyzéke. — London, jur.ius 24. Londonból a nagyhatalmak egy uj jegyzéket küldtek a krétai kormányhoz. Ebben a jegyzékben a nagyhatalmaknak a mohamedánokra vonatkozó követelése és a szultán jogainak a meghatározása foglal helyet. Továbbá tudatja, hogy a nagyhatalmak bele egyeztek abba, hogy újból hadihajókat küldenek Kréta elé. Abban az esetben, ha Krétában zavargások törnének ki, a hadihajók legénysége partra fog szállani és igy fog súlyt adni a nagyhatalmak akaratának. így az orosz javaslat, amely azt indítványozta, hogy rögtön csapatokat szállítsanak a szigetre, hatályon kívül marad. A nagyhatalmak kiegészített hajóraja már a napokban Kaneába érkezik. London, junius 24. A Reuter-ügynökség tudósítása szerint a krétai helyzet lényegesen javult, amennyiben a krétaiak kimutatták a készségüket, hogy mindenben a nagyhatalmak ez ujabb utasítása szerint indulnak. Az uj javaslat kimondja, hogy & krétai mohamedánÜkövetek eddigi jogai teljes épségükben megmaradnak, ezenkivül a szultán jogait újból körvonalozza. A nagyhatalmak a javaslat minden egyes pontjával egyetértenek. A hadihajók elindítására vonatkozólag már megegyeztek a nagyhatalmak. Berlin, junius 24. A Vossische Zeitung jelenti Athénből: Zorbasz hadügyminiszter ellen a hangulat, az érdekelt katonai körökben egyre jobban kiélesedik. A király tegnap több magasrangu katonatisztet fogadott kihallgatáson, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetben tanácsukat kérje. Egy altisztekből álló küldöttség megjelent Zorbasznál és az összes tiszthelyettesi állások betöltését követelte. Zorbasz elutasította ezt, mire mintegy száz altiszt gyűlést tartott és megalakította az altisztek egyesületét, melynek az a célja, hogy az annakidején föloszlatott katonai liga újbóli megalakítását lehetetlenné tegye. Falliéres tósztja. Pária, junius 24. Az Elysée-palotában tegnap adott diner alkalmával Falliéres elnök pohárköszöntőt mondott a bolgár királyra és királynéra, dicsérőleg emelvén ki Ferdinánd király nagy bölcseségét, politikai érzékét és békeszeretetét. A király egyikét a legszebb alkotásoknak hozta létre, amely egy férfiú becsvágyának tárgyát képezheti, mert müve egy egész nemzet önérzetének és törekvéseinek érvényesülését is jelenti. Az elnök biztosította Bulgáriát Franciaországrokonszenvéről és nagyrabecsüléséről és kijelentette, hogy a király uralma alatt Bulgária az igazságosság, a szociális fejlődés és a békés haladás utján nagy lépéseket fog tenni. Ferdinánd király Falliéres elnökre mondott tószttal válaszolt. Rámutatott arra, hogy Franciaország Bulgáriának nehéz viszonyok között messzemenő erkölcsi támogatást nyújtott, amely szerencségen szolgálta a Keleten a megnyugtatást és az egyensúly eszméit, melyek Franciaország világhatalmának is alapját képezik. Mindkét országot a szabadság iránt érzett forró szeretet egyesíti. Bulgária nagy csodálója Franciaország nagy dicsőségének és a humánus eszmék, a szabadság és jog győzelme érdekében vivott évszázados harcainak. Pestis egy hajón. Trieszt, junius 24. Mialatt az Anstria nevű Lloycl-g'ózös Köbéből Triesztbe ment, fedélzetén egy pestisesetet konstatáltak. A hajó kapitánya, amikor Triesztbe megérkezett, jelentette a révkapitányságon, hogy május huszonnyolcadikán Bombayban egy utast vett föl a hajóra, aki másnap gyanús körülmények közt megbetegedett. Az utast, aki babos-pestisben betegedett meg, Karadneben kiszállították a hajóból és kórházba vitték, hol a rákövetkező napon meghalt. Az Austria-gőzöst itt a legszigorúbb vesztegzár alá helyezték. Vasutas-sztrcíjk Amerikába«. Ottava, junius 24. A Kanadian-Pacific vasút kalauzai, fékezői és pályaudvari munkásai visszautasították azokat a béreket, melyeket a munkásügyi minisztérium és a vasúttársaság képviselőiből alakult békebiróság megállapitott. A többi nagy vasút alkalmazottai, akikre a békebirósági döntés szintén kiterjed, még nem szólaltak föl ellene. A meguádoSt miniszteri osztálytanácsos. — Makay Béla sajíópöre. — (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszék esküdtbirósága ma tárgyalta azt a rágalmazási sajtópört, amelyet Makay Béla dr miniszteri osztálytanácsos, a vallásés közoktatásügyi minisztérium II—3. ügyosztályának volt vezetője, indított Szabolcsi Miksa, az Egyenlőség cimii hetilap felelős szerkesztője ellen. Szabolcsi Miksa lapjának, az Egyenlőségnek 1908. évi november hó 15-én és december hó 13-án megjelent számaiban „Az izraelita hitközségi alapszabályok" és „Garázdálkodások a kultuszminisztériumban' cimü cikkeiben azt irta Makay Béla miniszteri osztálytanácsosról, hogy ügyosztályának intézkedései által jogállamban tűrhetetlen állapotokat teremtett az izraelita ügyek elintézése körül. Az izraelita hitközségi alapszabályok ellen valóságos hajszát indított, rendszerré tette a zsidó ügyek tudatos zavarását, az alapszabályok megerősítését éveken át ok nélkül huzta-halasztotta s mindebből valóságos mulatságot csinált, amely már a pathológia körébe tartozik és kézzelfogható ellenséges indulattal zavarta meg a legjobb ügyeket. Perverz hatalmú vágyát a zsidókon próbálta ki, őket évek óta vekszálta és gyötörte. Valóságos masochi alak, kinek az az öröme, hogy züllessze a zsidóságot. A miniszteri osztálytanácsosnak hivatali működését hivatalos pribékéskedésnek jellemezte. („Második Barkúczg.") „Néhány év óta a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak egyik nagyrahivatott tényezője, — irja „Az Izraelita hitközségi alapszabályok" cimü cikkében Szabolcsi Miksa, — aki elsősorban az izraelita felekezeti ügyeket intézi, az izraelita hitközségek által fölterjesztett alapszabályok elintézése körül olyan gyakorlatot inaugurált, mely jogállamban egyszerűen hihetetlen állapotokat teremtett. És ha valaki ez ellen panaszkodni, lázongani mer, nagy szerencse, ha ki nem akolbólítja. Egyáltalán bátorság kell ahoz, hogy valaki annak szine elé járuljon, aki abban a nagyzási mániában szenved, hogy ő egy második Barkóczy. Rendszerré vált a zsidó-ügyek tudatos zavarása. Kerülik hát a hitközségek, hogy dolgaikat a felső fórum elé vigyék. De alapszabályok ügyében nem kerülhetik ki a minisztériumot és nosza rajta, szervezeti különbségre való tekintettel jaj annak a^hitközségnek, amely alapszabályait módosítani próbálja. Némely hitközség arról koldul, hogy javítani akart alapszabályain. így támogatják Apponyi gróf nevében a szegény zsidó hitközségeket. A fölterjesztett alapszabályok jóváhagyását hosszú időn át nevetséges ürügyekkel huzzák-halasztják. Tóth János államtitkár ezt megsokalta s megbotránkozva beleszólt a dologba, hogy a sokszoros visszautasítást lehetetlenné tegye. De hasztalan az ő belátása, mert alig hogy erre hivatkozni kezdtek, uj furfanggal szegték útját az államtitkár intencióinak. Nagy ur az államtitkár, de itt az istenek is hiába küzdenek. A tárgyalás. (Megalakul az esküdtszék.) A tárgyaláson Baloghy György dr elnökölt, szavazó-birák Mikovich Lajos dr és Jamnitzky Gyula voltak. A vádat Balázs Elemér dr királyi iigyósz képviselte, a vádlott lapszerkesztőt Bródy Ernő dr ügyvéd védte. A tárgyalást az elnök kilenc órakor nyitotta meg és először Szabolcsi Miksa vádlottat hallgatta ki az általános kérdésekre. Szabolcsi Miksa ötvenhárom éves, szabolcsmegyei születésű, lapszerkesztő, sajtóvétségért háromszor volt büntetve, két izben pénzbüntetésre és tizenkét évvel ezelőtt háromnapi fogházbüntetésre. Ezután az esküdtszék megalakítására került a sor. Kisorsoltattak rendes esküdtbirákul: Kánitz Ferenc, Hauek József, Kozma Lajos, Herfort Ferenc, Klein Mihály, Kovacsics Márk, Lenes Henrik, Funk Ágost, Virágh Mór dr, Holländer Lipót, Keller József, Kemény Benő; pótesküdtek lettek: Toronyai Alajos és Wilburger Dávid. Az esküdtszék megalakítása után az elnök konstatálta, hogy a panaszos miniszteri osztálytanácsos személyesen megjelent. Ugyancsak megjelent a három beidézett tanú is, és pedig Hatvany Deutsch.József báró, Mezei Mór dr, az izraelita országos iroda elnöke és Mezei Ferenc dr, az izraelita országos iroda titkára. (A vádlott kihallgatása.) Az inkriminált cikkek fölolvasása után az elnök konstatálta, hogy a belügyminisztérium megadta a fölhatalmazást a budapesti ügyészségnek, hogy a cikkben foglalt rágalmazások miatt indítsa meg az eljárást annak szerzője ellen. Ennek megtörténte után az elnök a vádlottat hallgatta ki részletesen az inkriminált cikkek tekintetében. Elnök: Megértette-e a vádat? Václloti: Igen. Elnök: Elismeri-e, hogy a cikket Ön irtai Vádlott: Igen. Elnök: Beismeri-e a bűnösségét? Vádlott: Nem ismerem be. Elnök: Miért? Vádlott: Azért, mert a felekezetem érdekeit védtem és cikkeimet közérdekből írtam meg. Szabolcsi uédekazése. Elnök: Mi indította Önt e cikkeinek megírására ? Vádlott: Cikkeim megírása alkalmával én a felekezetem jogait védtem. Ezek a jogók amúgy is elég szűkek, különösen az autonómia terén és más autonómiánk nincs is, hanem szorítkozik a mi autonómiánk tisztán a hitközségi beléletre. Egy bizonyos időszak, amelyet hadd nevezzek el kritikusnak és amely körülbelül hat esztendővel ezelőtt kezdődött és befejeződött három hónappal ezelőtt és ezután az időszak után nem történt soha, hogy hívatlan külső fórum beavatkozott volna a hitközségek belső életébe, ha az a törvény kereteinbelül mozgott. Ezen időszak alatt azonban kikezdték a mi kis autonómiánkat. Kezdődött ez akkor, amikor a kultuszminisztériumban uj orgánumok vezették a hitközségek ügyeit. Hogy ki volt az az orgánum, azt én nem tudom. Cikkeimben nevet nem emiitettem, hanem csak arra céloztam, aki azokat a dolgokat cselekszi, amelyeket cikkeimben leírtam. Sem azelőtt, sem azután az időpont után nem történt soha, hogy megzaklatták volna a hitközségeket alapszabályaik dolgában, mert hisz a zaklatás az alapszabályok jóváhagyása, illetve jóvá nem hagyása dolgában történt. Hirtelen történt a változás a kultuszminisztériumban ; nem hagyták jóvá az alapszabályokat. Előzőleg az volt az uzus, hogy a hitközségek felküldték alapszabályaikat az orsz. izr. irodába, az javított rajta vagy nem, bemutatta a minisztériumnak, a minisztérium az alapszabályokat átnézte, ha volt valami megjegyzése, azt jóváhagyó záradékba bevette és az alapszabályokat visszaküldte. Ez az egész eljárás mintegy két-három hétig tartott. Hirtelen azonban Apponyi Albert gróf alatt egy uj korszak támadt, amidőn az alapszabályokat nem hagyták jóvá, hanem olyan dolgokat is be akartak oda vétetni, hogy a törvény törvény, hogy van-e népiskolai törvény, van-e recepcionális törvény, amiket pedig az alapszabályokba bevenni teljesen felesleges. Ha hitközségek felküldték alapszabályaikat a minisztériumba, hosszú idő múlva visszakapták, hogy ezt vagy azt a kiegészítést még vegyék oda be. Ha azután a hitközségek ezt az alapszabálymódosítást keresztülvitték és ezt újból felküldtek a kultuszminisztériumba, onnan hosszú idő multán ismét azzal küldték nekik vissza, hogy valami ujabb pótlást vegyenek be. Két, három vagy négy izben ismétlődött meg ez a dolog, ami nyilván több esztendőt vett igénybe. Nevetségesen csekélyek voltak azok a pótlások, amelyeket a kultuszminisztérium az alapszabályokba bevétetni óhajtott. így például azért utasították vissza az egyik hitközség alapszabályát, mert a választmány és a választmányi ülés között különbség volt. Egy masikat pedig azért, mert nem irta ki az esztendőt, han-em csak azt irta, hogy: a folyó évi. A herco-hurcát legjobban illusztrálja a jászberényi hitközség ügye, ahol teljes négy esztendeig tartott az alapszabályok jóváhagyás»De megtörtént az a baklövés is, hogy a ki"' tuszminisztérium felszólította a fiókegyházaka arra, hogy alapszabályaikat terjesszé-k e|ü> holott a törvény szerint a fiókegyházak