Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-23 / 27. szám

1910 junius 23 DÉLMAGYARORSZAG 5 követség tagjai és mások. A pályaudvaron dísz­század volt fölállítva zenekarral, amely a vonat beérkezésekor a kínai himnuszt játszotta, A Kölcsönös bemutatás után a herceg ellépett a díszszázad előtt, majd a tanulmányi társaság tagjai szállójukba hajtattak. Csni Toco herceg és kísérete csütörtökön Bécsből Budapestre érkezik. A keleti pályaud. varon díszszázad fogadja a kínai katonai elő­kelőségeket. JJIecjlialt a német császárné húga. Bet Un, junius 22. Feodora schleswig-holsteini hercegnő, a né­met császárné húgának haláláról a következő­ket jelentik: A hercegnő három hét óta időzött Ober-Sassbachhan, Bőder bárónőnek a villájá­ban. Tegnap reggel a hercegnő a szokott idő­ben kelt föl és környezetével társalgott. Egy árakor a hercegnő rosszul lett ós röviddel rá el­vesztette az eszméletét. Azonnal orvost hivattak, aki azonban már csak a beállott halált kon­statálhatta. A pireuszi rablás. Paris, juDius 22. Az Echó ae Paris jelenti: Románia az olasz ügyvivő közvetítésével ultimátumot küldött Athénbe, melyben követeli, hogy a görög kor­mány fejezze ki sajnálatát ama támadás miatt, mely az Imparatul Trajan gőzöst a pireuszi ki­kötőben érte, továbbá fizessen kárpótlást azok­nak a személyeknek, kik e támadásnál kárt szenvedtek; a román kormány követeli, hogy a pireuszi kikötő parancsnokát, ki kötelességét elmulasztotta, bocsássák el; követeli, hogy a vétkes matrózokat büntessék meg ós a két szökevényt szolgáltassák ki. Mentési akció Krassőszörényben. (Saját tudósítónktól.) A krassószörényí mentési munkálatok szakadatlanul folynak. Ami erőt és energiát ki lehet fejteni, azt mind odairányitják erre a szerencsétlen, rombadőlt vármegyére, hogy kiemeljék a sártengerből és ismét virágzóvá tegyék. Las­sankint megindul az ország szive és meg­indulnak a jótevő adományok, amelyek nél­kül a vármegye két fáradhatatlan ujjáala­kitója még az eddiginél is sulyosabb feladat előtt állana. Medve Zoltán főispán és Isse­kutz Aurél alispán állanak a mentési mun­kálatok élén; éjjel-nappal, szakadatlanul jár­ják a vármegyét, vigasztalják, bátorítják, segítik az elhagyott, tönkresilányitott, re­ményvesztett népet, elcsititják a jajkiáltá­sokat és eddig példátlan energiával rohan­nak neki a legnagyobb feladatnak : az özön­viz helyén életet teremteni, mérhetetlen sártengereket eltüntetni, szántóföldet vará­zsolni, aztán felhordani a rombolás helyére a sok téglát, amelyből egy uj, gyárkémé­nyes, virágzó Krassószörénymegye épül fel. Hosszú évek dicsőséget igérő munkája ez. Medve Zoltánt és Issekutz Aurélt talán nem is épen a véletlen sodorta oda Krassó­szörénymegye közigazgatásának élére. Talán a sors akarta, hogy két hatalmas, energiá­ban bővelkedő, nagyszivii ember álljon ott, amikor előbb meg kell épiteni, teremteni egy vármegyét, hogy aztán életet, rendet, virágzást és jólétet hozzon beléje az a két ember, akiknek erős akarata megépíti, gaz­daggá teszi ezt a földet, most még a két­ségbeesésnek és jajkiáltásnak szerencsétlen földjét Az árvízkatasztrófáról és a mentési mun­kálatokról szóló híreinket itt adjuk : Lapunk egyik olvasója küldi nekünk Bozo­vicsról az alábbi rémes történetet: A bozovicsi ¿árasban egymás mellett dolgozott Moise Pralea vályogvető cigány a feleségével; — mellettük játszadozott három apró gvermekiik, akik kö­zül a legnagyobb 5 éves volt. közvetlenül a felhőszakadás előtt a cigány­asszony bement a faluba. A cigány a parton 'ovo barlangba vitte gyermekeit, még mielőtt megnyíltak volna az ég csatornái s azután le­sietett a vályogvető-telepre, hogy eszközeit biztonságba helyezze. Az ár azonban útközben utóiérte és magával sodorta. A part lecsúszott a völgybe és a barlangba zárta a cigánygyere­keket, Másnap, a felhőszakadás után, a cigány­asszony a falu népével családja fölkeresésére indult, de a vályogvető-telepen mély víznél egyebet nem találtak. A cigányasszony azonközben arra gondolt, hogy a férje talán bemenekült a gyerekekkel a földcsuszamlás által befedett barlangba. Nosza nekifogtak az ásásnak s néhány órai keményr munka után megnyitották a barlang száját. A barlangban aztán élve, sértetlenül ta­lálták meg a cigánygyerekeket s akkor egyút­tal megtudták azt is, hogy a családfőt a höm­pölygő árviz elsodorta. A Semberg! házomlás. — Letartóztatták a háziurat. — (Saját tudósítónktól.) Távirati tudósítás alapján megírtuk már, hogy kedden hajnali három órakor Lembergben egy kétemeletes ház középső része beomlott. A romok iszonyú pusztítást vittek véghez a ház lakói között. Az áldozatok számát növelte az, hogy a ház egyik lakásában valóságos szállót ren­deztek be, amelyben rendszerint husz ember töltötte az éjszakát. A romok eltakarításához nagy elővigyá­zattal, de a kért teljes erővel látott a lem­bergi rendőrség. Most már teljes képe van azoknak a pusztulásoknak, amelyeket az összeomlott ház emberéletben véghezvitt. Eddig nyolc halottat húztak elő a romok alól. Huszonegy ember sebesült meg, közü­lük négy halálosan. Az összeomlott ház kör­nyékének rettenetes képe van. A bámész­kodók és kíváncsiak nagy tömegében alig lehet a rendet fönntartani. A mentés mun­káját megneheziti azoknak jajveszékelése, akik mindenüket a romok alatt vesztették, vagy hozzátartozóik életéért remegnek — reménytelenül. A nagy katasztrófa áldásos intézkedésre birta a lembergi hatóságot. Technikailag át­vizsgálják annak a városrésznek összes házait, amelyben az összeomlott ház állott. A ház tulajdonosát, Menkes Sámuelt a rend­őrség letartóztatta. Az a gyanú ugyanis, hogy Menkest többszörösen figyelmeztették arra, hogy a háza könnyen összedőlhet és ő en­nek ellenére sem foganatosított óvóintéz­kedéseket. A halottakat ma temették él. A temetési szertartáson óriási közönség volt jelen. A kórházban elhelyezett sérültek és hozzátar­tozóik iránt óriási a részvét. A négy súlyo­san sebesült aligha lesz megmenthető az életnek. Megint halálos Ítélet. — Gyilkos gyáros. — (Saját tudósítónktól.) Három napon belül öt halálos verdiktet hozott a külföldi es­küdtbíróság. Ezek a szigorú Ítéletek szo­katlanok, mert az esküdtszékre inkább az ér­zelmi motívumok hatnak, amelyek minden bűnügynél túlsúlyban vannak. Természete­sen a végső szót a szakbirák mondják ki és igy születnek meg a tulszigoru Ítéletek. A boroszlói bíróság tegnap egy rablógyil­kos fiatal varrónőt itélt kötéláltali halálra, ma pedig egy téglagyárost küld a bitófa alá. Schultze boroszlói téglagyáros hosszú ideig élt együtt egy fiatal leánynyal. Bol­dogságukat semmi sem zavarta meg mind­addig, mig a leányon az anyaság jelei kezdtek mutatkozni. A szerencsétlen leány megvallotta terhességét barátjának, aki ettől kezdve állandóan rosszul bánt ked­vesével. A szomszédok nem egyszer hal­lottak sirást és jajveszékelést Schultzék lakásából, mert a gyáros brutálisan verte a leányt, azt remélvén, hogy igy az meg­szabadul gyermekétől. Ez év elején aztán egy pár nap választotta el a szüléstől a boldogtalan teremtést, amikor a gyáros véres tettre szánta rá magát, hogy a gyer­mektartási összegtől megszabaduljon. Egy éjszaka, amikor a leány már elaludt, Schultze egy konyhakéssel keresztülszúrta a szivét. A szúrás azonnal megölte a leányt, akit aztán a gyilkos egy bőröndbe csoma­golt. A csomagot a gyáros kidobta egy kö­zeli rétségre. A gyilkosság azonban nem maradt titok­ban és Schnitzet, bár hosszú ideig tagadta a dolgot, a boroszlói esküdtbíróság ma vonta kérdőre véres tettéért. Az esküdtbíróság a gyilkos gyárost kötél­általi halálra ítélte. Az Ítélet nagy föltűnést keltett Boroszlóban. Maverdáék eltűntek. — Vélemények a Kúria döntéséről. — Végre, a Kúria tegnap hozott megsemmi­sítő döntésével, teljesen megrekedt a sza­badkai gyilkosság bünpöre. A három vádlot­tat le kellene ismét tartóztatni, de sem Haverda Mariska és Vojtha Antal tartózko­dási helyéről, sem pedig Jánossy Aladár hollétéről nem tudnak a hatóságok. Pör van tehát újra, de nincsenek fölbujtók és nincsen gyilkos. Nem is valószínű, hogy egyhamar előkerülnek. Hiszen valószínűleg jóelőre el­rejtőzködtek, mert szinte kétségtelen volt, hogy a Kúria ellenük fog dönteni. Hajsza a vádlottak után. A legellentétesebb hirek kerültek forgalomba arról, hogy hol vannak Haverda Mariska és Vojtha Antal. Az asszony újpesti ismerősei azt mondják, hogy Haverda e hó elején képesleve­lezőlapot küldött a fiának Kölnből és most Pa­ris felé utazik, vagy talán már az Óceánon van. Viszont vannak, akik tiz nappal ezelőtt Velen­cében látták őket. A budapesti államrendőrség ugy van értesülve, hogy Haverda és Vojtha még három nappal ezelőtt Cirkvenicában vol­tak és lehet, hogy még most is ott vannak. A főkapitányság azonban tehetetlen, mert még csak az sincs módjában, hogy megfigyeltesse őket. Azt pedig még csak nem is sejtik, hogy Jánossy Aladár hol tartózkodik. A koronaügyész véleménye. Baumgarten Izidor dr koro'naügyész egy hírlapíróval beszélgetve, a következőket mon­dotta : — Nem tartozik a hatáskörömbe, hogy a vádlottak letartóztatásáról gondoskodjam. A letartóztatások iránt a szegedi ügyészség in­tézkedik. A szegedi hatóságnak a semmiségi panasz tárgyalásáig okvetlenül szemmel kel­lett tartatnia a vádlottakat. Vcivrik Béla, a Kúria itélőtanácsának elnöke, ezt mondotta : — Mondhatom, nagyon meglepne, ha Ha­verdáék megszöktek volna, Mert ezáltal bi­zony mulasztás történt ... A szegedi ügyész nyilatkozata. Amint az eddigiekből kitűnik, a budapesti büntető hatóság képviselőinek az a határozott véleménye, hogy a szegedi ügyészségnek kel­lett volna a Vádlottakat megfigyeltetníe. Ev­vel szemben Szápár József királyi ügyész egé­szen mást mond. — A szegedi ügyészségnek még nincs hi­vatalosan tudomása a Kúria Ítéletéről. Ha ezt a szokott uton közlik velünk, az bizony eltart pár napig. Azt hiszem, hivatalos sür­gönyt fogunk kapni. Eddig még nem kap­tunk. Hivatalosan mi nem tettünk semmit, ez nem is volt kötelességünk. Egész a leg­utóbbi időkig mégis értesítve voltunk Ha­verdáék hollétéről. Ugy tudjuk, legutóbb Budapesten völtak. Különben is a budapesti rendőrségnek kellett volna őket figyelni. Az ügy most már a budapesti ügyészség ügykö­rébe tartozik. Amint a szegedi ítélet után szabadlábra helyeztük, a szegedi ügyészség letartóztatást joga megszűnt, Ha a budapesti ügyészség elrendeli a letartóztatásukat, ak­kor természetesen, bármely rendőrség letar­tóztathatja, Én mégis intézkedtem, de hogy milyen irányban, azt nem mondhatom. Annyit mondhatok, hogy intézkedésemnek eddig nincs eredménye. A két ellentétes fölfogás közt azért nehéz a helyes véleményt megtalálni mert a Haverda­1

Next

/
Thumbnails
Contents