Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-03 / 10. szám

2 D É L M AGYA RORSZ AG 1910 junius 3 a magáénak. És ne beszéljen a letört ellenzék erőszakról, terrorról, vesztegetésről. Soha annyi egyhangú választás még nem volt Magyarországon, soha ennyire könnyen, úgyszólván kardcsapás nélkül párt még nem győzött. A fővárosban és a magyar városok túlnyomó nagy részében az ellenzék jóformán moccanni sem tudott. Tisza gróf, a győző sereg dicsőséges vezérkari főnöke ezer szónál nagyobb többséggel verte a „nagy" Barabást, akinek mandátum se jutott. Hatalmas oszlopaik, nagyratartott vezéreik tűntek el nyomtalanul a választási harc hullámai között. Valósággal megtizedelve, szertezüllve térnek vissza a küzdelemből, mint gyászos emlékei a hajdani fényes dicsőségnek. Ez a szép harc, ez a nagystílű győzelem gyönyörű elégtétel Khuen grófnak és híveinek. A nemzet megértette őket s így szól hozzájuk: — Menjetek s teremtsetek tartós, áldásos békét köztem és királyom között. Menjetek és vessétek végét, a meddő, véremet apasztó küzdelmeknek. Dolgozzatok és cselekedjetek érettem, segítsetek arra az útra, amelyen megerősödöm, gazdag, hatalmas és modern állam lehetek. Reátok bízom magamat: szabadítsatok ki a maradiság, a meddő tespedés mocsarából és vezessetek egy jobb jövő felé! A nemzetnek ez a szózata nyitott fülekre talál. Nincs ember ma Magyarországon, aki inkább tele volna jóhiszeműséggel, nemes ambícióval, munkakedvvel, mint Khuen-Héderváry gróf, a magyar kormány elnöke. S ezt tudva, bízó lelkesedéssel tekinthetünk a közel jövő elé, amelylyel egy uj, jobb korszak kezdődik ennek a nemzetnek a történetében. még nem vedlett le a vatta-puhaságu sárga pehely; a falon piros tikszemmel beborított nagy kalitka függött, melyben madár-raj csiripelte magát rekedtre, boldogan sütkérezve a tavaszi napfényben. Egy másik, nyaraló formát csúfoló kis kalitban csöndesen ült egy madár-házaspár a kalitka egyik pálcikáján. Cimme ur, egy nagyon kövér, szuszogó személyiség, aki mindenüvé legelsőnek szeretett bemenni s szükség esetén félre tolta a többieket, legyenek azok férfiak vagy nők, — előre tolta uri személyét s azt kérdezte a szolgálótól: — No hát, Céleste, végünk van, mi? A kis. szolgáló nagy könyhullatás közben nyögdécselte: — Már meg se ismer. Az orvos azt mondja, hogy vége. A vendégek egymásra néztek. Cimme-né és Colombelné asszonyok hirtelen s szó nélkül megölelték egymást. Nagyon hasonlítottak egymásra s egyforma piros sált viseltek; francia kasmírt, mely szinte lángolt. Cimme ur sógora felé fordult. Az utóbbi halvány, szinte sárga arc-szinü, sovány uri ember volt, akin látnivalólag valami gyomorhaj rágódott. Szörnyen sántított. Cimme ur nagy komolysággal szólt hozzá: — Az ördögbe is, ideje volt. Hanem a haldokló szobájába, mely a földszinten volt, senki se mert bemenni. Ez egyszer Cimme ur is lemondott az elsőségről. Végre is Colombei ur szánta rá a fejét legelsőbben s libegve, mint egy hajóárboc, előre Indult. Vas végű botja végig kopogott a kövezeten. A szegedi választások. — Bánfíy Dezső és Kelemen Béla. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden ma minden különösebb emóció nélkül zajlottak le a választások. Az első kerületben — ahogy ezt már hetek óta tudták — egyhangúlag megválasztották Bánffy Dezső bárót, a második kerületben könnyű szerrel győzött Kossuth Ferenc jelöltje, Kelemen Béla, a koalíciós rezsim volt szegedi főispánja. Meglepetést ez a választás sem hozott, legföljebb annyiban, hogy a küzdelem egyáltalán nem volt izgalmas. A Becsey-párt mindjárt a választás elején olyan váratlanul gyöngének bizonyult, a Kelemen-párt pedig olyan impozáns arányokban vonult föl, hogy Becseyék már délben egy órakor begöngyölték a lobogót és átengedték a teret a diadalmas Kelemen-pártnak. Becsey Károly visszalépése után a választási elnök Kelemen Bélát — a híveknek ujjongó éljenzése közben — Szeged második kerülete képviselőjének nyilvánította. A választásokról tudósítóink az alábbi közleményekben számolnak be: Az első kerületben. Szeged első kerületében az idei választás nem keltett különösebb izgalmakat. Bánffy Dezső báró egyhangú megválasztása előrelátható volt. A belváros a mai választás napján is hétköznapi szint mutatott, a városháza körül pedig épen olyan nyugodtság uralkodott, mint más napokon. Ebben a csendes hangulatban kezdődött az első kerületi választás. A szavazás megkezdésének törvényben megállapított időpontja, fél kilenc előtt, a Tisza-szálló körül már néhány száz Bánffy-párti választó gyűlt össze. Ez a csoportosulás is csak azért történt, mert híre járt, hogy egy pár választó Lipkay Kálmán dr függetlenségit akarja fölléptetni. Ezt tényleg meg is kísérelték és csupán azon múlott a aolog, hogy Lipkaynak nem akadt —- tíz ajánlója, Ez természetesen némi derültséget keltett. Reggel nyolc órakor a városháza első emeletén, a jobboldali tanácsteremben már együtt ült a választást vezető bizottság, Ivánkovits Sándor dr nyugalmazott tiszti főügyész elnöklete alatt. Bizaliniférfiak volA két asszony utána merészkedett s Cimme ur zárta be a menetet. A kis Joseph, aki meglátta a kutyát, kívül maradt. A csalogató látvány odakünn marasztotta. A nap egy sugara felében világította meg az ágyat. Fénye épp a haldokló kezére esett, mely ííförcsösen izgett-mozgott s minduntalan ki-kinyilt meg összevonaglott. Ujjai szüntelen jártak, mintha valami gondolat elevenítette volna meg őket, mintha jelentettek volna valamit, mintha ideákat fejeztek volna ki, mintha szellemi erőnek engedelmeskedtek volna. A test többi része mozdulatlanul pihent a takaró alatt. Szögletes arcán egy izom sem remegett. A szeme le volt hunyva. A rokonok félkörben álltak meg körülötte, s szó nélkül szemlélgették a haldoklót, szorongó kebellel, rövidülő lélekzettel meredve maguk elé. A kis szolgáló követte őket s folyton sírdogált. Végre Cimme ur megszólalt: — Hát tulajdonképen mit mond az orvos? A kis szolgáló valami ilyenfélét mondott: — Azt mondta, hogy hagyják békében, segíteni már nem lehet rajta. Ezalatt egyszerre csak megmozdultak a vén leány ajkai. Mintha halkan szókat ejtett volna ki, szókat, melyek eddig rejtve voltak ebben a haldokló főben. Kezének különös mozdulatai még gyorsabbakká lettek. Hirtelen vékony hangon kezdett beszélni, olyan hangon, aminőt ezelőtt soha se hallottak tőle s amely mintha valahonnan meszisziről jött volna, talán e mindig zárt sziv legeslegmélyéről. Cimme lábujjhegyen kiment a szobából. tak Kertész Zsigmond dr és Pártos Sim0n dr. A szavazatszedőküldöttség elnöke Csőiig Ferenc, helyettes elnökök Fáry István Á Holtzer Aladár. Választási jegyző Eack pót, a szavazatszedőküldöttség jegy2oiV Ördög Lajos, helyettes jegyzők Barna GyörA. és Víg József. A tanácsteremben, Ivánkovftb Sándor dr előtt a második és harmadik ke' rület, a városháza közgyűlési termében pe". dig Csonka Ferenc előtt az első kerület" — ahova az ujszegedi választók is tartóz' nak — szavazott volna. Azonossági tanuk Gaál Endre dr tanácsos és Pálfy József dr árvaszéki elnök voltak. A törvényszerűen meghatározott időpontig, fél kilenc óráig a két küldöttség türelmesen várakozott. Néhány perccel fél kilenc előtt a Tisza-szálló körül álldogáló Bánffy!! szavazók csoportja a hatalmas zászlók alatt éljenezve indult meg a városháza felé hogy a küldöttségek előtt megkezdjék a voksok leadását arra az esetre, ha egy ujabb ajánlat benyújtása megzavarná Bánffy egy. hangú megválasztását. A városháza toronyórája elütötte a fél kilencet. Ivánkovits Sándor dr elnök és a bizottsági tagok a tanácsteremből a közgyűlési terembe mentek át ahol már nagy tömegben várakoztak a Bánffy-párti szavazók. Az egybegyűlt polgárokhoz Ivánkovits dr a következő szavakat intézte : — Minthogy a választás megnyitása után a törvényben megállapított félóra elteltéig más jelöltre vonatkozó ajánlatot nem nyújtottak be, a választást ezennel befejezettnek és Bánffij Dezső báró urat Szeged szabad királyi város első országgyűlési képviselő-választó kerülete megválasztott országgyűlési képviselőjének nyilvánítom. Ivánkovits beszédét az egybegyűlt szavazók éljenzéssel fogadták. Ekkor egy incidens zavarta meg az összhangot. Midőn a választási elnök a pulpitusról lelépett, előtört a tömegből egy Vékes Imre nevű hivatalnok és magából kikelve így kiáltott föl: — Óvást emelek! A fél óra még nem telt el! Lipkayt akarom ajánlani! A szavazók konsternálva fordultak a kiabáló felé, aki egyenesen Ivánkovits Sándorhoz tartott. De az elnök tapintatosan kezelte az ügyet. Megnézte az óráját, aztán hátatfordított és átment a tanácsterembe. A választás befejezése után a választópolgárok kívánságára Végmann Ferenc dr, a párt elnöke, telefonon közölte Bánffy Dezső báróval az egyhangú választást és fölkérte, Kínosnak találta a látványt. Colombei, akinek béna lába elfáradt, leült. A két asszony állva maradt. Hortense királyné mind sebesebben rebegte értelmetlen szavait. Neveket ejtett ki, nagyon sok nevet s gyöngéden szólítgatott képzelt személyeket. — Gyere ide, kedves kis Fülöpöm, csókold meg anyádat. Ugy-e szereted a mamát, kedves gyermekem ? Róza, vigyázz kis húgodra, mig oda leszek. Egy pillanatig se hagyd egyedül, érted lelkem ? A gyufával pedig nem szabad játszani. Pár pillanatig hallgatott s azután hangosabban, mintha valakit hitt volna, fölkiáltott: — Henriette! Egy kis darabig várt, majd újra kezdte: — Mondd apádnak, hogy szóljon be hozzám, mielőtt elmegy a hivatalba, S aztán igy folytatta: — Ma nem jól érzem magamat, édesemj igérd meg, hogy nem maradsz későre. Mondd meg a főnöködnek, hogy beteg vagyok. Tudod, a gyermekeket magukra hagyni, mi? én az ágyban fekszem, valóságos veszedelem Ebédre majd rizsfelfujtat csináltatok. A k'" csínyek nagyon szeretik azt, Majd fog örül»1 Claire. Nevetni kezdett; majd édesen kacagni; s vidáman, ahogy fiatal asszonyok tudnak kacagni, oly hangon, amilyet sohase hallotta^ ajkáról: , —- Nézd csak Jeant, milyen furán néz Belekvározta az arcát, a kis malac! csak, kedvesem, milyen furcsa! Colombei, aki hol a jobb, hol a bal №