Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-23 / 27. szám

!, évfoíyam, 27. szám Csütörtök, június 23 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám 1=1 Fudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ,-3 Városház-utca 3. szám cnn ELŐFIZETÉSI AR SZEÚ£3£N: egész évre . H 24'— félévre . . . K 12'­negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'­Egyes szám ára 19 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre. K 28'— félévre . . . R negyedévre . R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 lilléí 14-— 2-40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 ra Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 A király. Késői tavasz pompájában ragyogva, szokatlan örömmel fogadta ma az agg uralkodót ifjú Budapest. A nagy Habs­burg, fejedelmek legkiválóbbja, kien­gesztelődve megtért újra magyar szék­városába, hogy az egész világon be­csült, meg nem rokkant férfiasságával szinte történelmi színezetet, ünnepi jel­leget adjon a szombaton megnyíló or­szággyűlésnek. Lélekemelő, fenséges dolog, hogy amerre I. Ferenc József fogata elhaladt, a fényárban uszó ut­cákon az iíjuság állott sorfalat, az a fiatal nemzedék, amelyért most mun­kába kezdünk, amelyre gyümölcsös nyárnak kell elkövetkeznie, mert igy akarjuk, együtt a nemzet és a király. Intelligens, tiszta kék szeme Ferenc Józsefnek bizonyosan még jobban föl­derült, mikor, mint a tavasz szimfó­niája, hangzott feléje az éljenkiáltás és harmóniája szivének alighanem tel­jesen helyreállt. Ismét alkalma van meg­győződni arról, hogy a magyar népnél érzőbb, melegebb, becsületesebb és jó­zanabb fajta alig él a föld kerekén. Hogy ezt a népet szeretnie érdemes. Ezért szívesen áldozhatja öreg napjai­nak csodálatosan kitartó munkásságát. Majd meghalljuk nemsokára a trónbe­szédet. Hosszú, sivár esztendők után a trón szava uj dokumentuma lesz an­nak az igazságnak, hogy önzetlen, hi­vatott államférfiak minden körülmé­nyek között fönn tudják tartani azt az összhangot, azt a megértést az ország és fejedelme között, amely megértés a munkát bearanyozó szivárvány. Ezúttal aligha lesz a trőnbeszéd egy­szerű formaság. Ha igaznak bizonyul­nak a hirek, amiket tudunk róla, meg fog emlékezni az a nemzet életének minden megnyilvánulásáról. És hivatalos formában, minden körülötte élősködő rá­galmat agyonsújtva, el fog hangzani a király ajkáról az a várvavárt, nagyszerű fogalom, hogy általános választójog. Az állam legfőbb embere kijelenti, hogy jogot kell adni az állam legelnyomot­tabb embereinek. Megnyugtató és föl­emelő tudat ez. Hogy a jelszavak szél­hámosai, a tömeg nemes érzéseit ön­céljaikra kihasználó hazafias demagógok nem vethetnek többé gáncsot a kor­szakos reformnak és a királyi jóakarat megnyilvánulását munkátlanságtól po­hos testükkel el nem torlaszolhatják. Igazi magyar férfiak állnak már Ferenc József trónja mellett. Csodákat beszélnek egyes orvostudó­sok arról, hogy a király szervezete milyen erőteljes. Bámulva konstatálták az udvari orvosok nemrégiben is, a boszniai ut előtt, hogy Ferenc József hatalmas fizikumán a fáradtság, az öregséggel járó megrokkanás legkisebb jele sem mutatkozik. A király idegei épek, ereinparányi elmeszesedés sem lát­szik. A természet kegyelméből tehát valószínűleg élni fog még sokáig, Ma­gyarország örömére. Mégis kétszeres kötelességünk agg korára való tekin­tettel, hogy boldoggá és vidámmá te­gyük ittvaló tartózkodásának napjait. Nemcsak a külsőségekben, hanem ab­ban is, hogy a munka első napjai a parlamentben legyenek komolyak, mél­tóságteljesek. Nem ajánlatos tehát, hogy a munkátlanságnak néhány még ki nem irtott alakja az uj országgyűlés kez­detét megzavarja. Az obstrukció fene­gyerekeiről ugyan alig lehet föltételezni, hogy az első ülések idején botrányt ne provokáljanak. Ám az is kétségtelen, hogy az imponáló többség torkukra forrasztja a szót. Mert az egészséges fejlődés szempontjából szükség van tisztességes ^ellenzékre, de a rendzava­rókat tiirni pillanatig sem szabad. Ferenc József soha ki nem apadt, most megerősödött apai barátságát meg kell még jobban szilárdítanunk. Ez pe­dig csak ugy lehetséges, ha ernyedet­len, összetartó lesz az a munka, amely­nek proklamálására most közénk jött a király, a legtiszteletreméltóbb min­den élő királyok között. Hálával és ragaszkodással eltelve várjuk a trón szavát. Meggyőződésünk, hogy az uj korszak, amely vele megnyílik, a nem­zeti munka dicsőséges és eredményes kezdete és hogy tovább fog élni, férfiai többet fognak produkálni, mint amely a múlté, mint akik már számkivetve a magyar nép naiv szeretetéből. A nemzet józansága hozta, a munka szentsége hozta — Isten hozta közénk a királyt­Ki írta Ady Endre. Finom grófkisasszonyok illatos nyájában élt immár harmadik éve Gutberger Kleo­pátra. Nálánál különösebb szőkeség nem akadhatott a nagy, zavaros Bécsben. A né­met, a morva s másfajta komteszek, baro­neszek között neki lehetett legkékebb a vére, neki, Gutberger Kleopátrának, a szo­morú kis szőke bakfisnak, ki nem volt kom­tesz, sem baronesz. A nagyon előkelő, par­fümös és ostoba nevelőintézetbe miért is kellett becsempészni Gutberger Kleopátrát V Oh, miért is kellett? Miért nem nyugodha­tott pöfékelő szerénységben nyíri Gutberger ¿solt urnák tízmilliója? Nem tudja és nem f°gja tudni soha senki. Emberi cselekedetek­nek titka mélyen szokott feküdni az időben s i'égen elmúlott, elhasznált és elporladt véredények őrzik minden élő ember fátumát. A Gutberger Zsolt tízmilliója bekopogta­tott a bécsi, előkelő, parfümös palotába és Kleopátra tegezhette a német, a morva s a másfajta grófleányokat. Azok pedig gyűlöl­jék ezt a bájos, szomorú, különös kis sző­Ijvi + 6t" Sutto§'va parázslott ez a nagy gyii­» k-i mert az el6'kelfí tanitóhölgvek és urak l Kleopátra pártján voltak. A tízmillió ke­Wuí!umillió vo,t s "ybl Gutberger Zsolt "galabh tízszer annyit fizetett Kleopátráért. ™nt a mediatizált Zcdvítz-Hoch herceg a Ki ,szeplős, köhögős princesz-leányáért. 'eopatra e zárt, rózsáskertü. bécsi palotá­ban ez uj buta epocha halvány szimbólumá­nak tetszett. Hiába zárkóznak el a rabló­lovagok címeres ivadékai. A polgári milliók nyomukban vannak mindenütt s például Gutberger Zsolt a maga porontyát akárhova be tudja vonultatni tízmilliójának ostromá­val. Ezt jelentette Kleopátra, A finom grófkisasszonyok sok mindent beszéltek. Az egyik borzongva mondotta el ama gyanúját, hogy Kleopátra nagyapja még zsidó volt. Magyar marhakereskedőknek sejtette a Gutbergereket egy horvátországi furcsa nevü, tarkavérü baronesz. — Nem, nem, — tiltakozott egy kopott, magyar gróf-katona protekciós leánya. — Én hallottam a Gutbergerekről. Valóban izrae­liták voltak valaha ők. Ám a Kleopátra anyja már vérbeli római katolikus. Egy kol­dus skriblernek a leánya, aki nem él már. — De hogy lehet olyan gazdag ilyen rongy népség! — sipította Zedvitz-Hoch kisasszony. Hogy lehet? Hogy lehet? Éjszakánként ezt kérdezgették nyíri Gutberger Zsolttól is a milliók. „Mert nem is lehet másképen", így válaszolhatott verejtékezve özvegy nyiri Gutberger Zsolt. A nagy bankók pedig hall­gattak. Néha talán vérvörös fényt löveltek. Bolond, könnyelmű, rajongó zseniális fickók föltámadt szivlángja, újra megindult sziv­vórzése tört ki a bankóból. Ezek a haszon­talan fickók valaha muzsikáltak, drámát, verset, regényt írtak; szobrot faragtak, képet pingáltak. Többnyire elrongyolva pusztul­tak el, hogy hadd növekedjék a Gut­berger-vagyon. És növekedett is. Mint a vámpír, aként vetette magát e vagyon a müvész-szivekre. És e vértáplálékért áldozni is tudott. A Kleopátra anyját azért vette el nyiri Gutberger Zsolt, mert hatalmas regényeket irt a Kleopátra nagy­apja. E regények mellett szinte éhen pusz­tult. Ám bizonyos volt, hogy valamikor kel­lenek e regények, vagyont hoznak, ha bölcs kezekbe kerülnek. És Gutberger Zsolt nőül vette a Kleopátra anyját. A regények behozták a százezreket és Kleopátra anyja, adván két fiút s egy leányt a Gutberger-millióknak, szent kötelességtu­dással, korai sorvadásban elhalt, miután szi­vén át beleöntötte zseniális, haszontalan, re­gényíró apjának a vérét a Gutberger-vér­edényekbe. Azóta árnya visszajár e kora sorvadásban elhunyt némbernek s nyiri Gutberger Zsolt nem tudja lebírni ezt az árnyat. Az egyik fia, a huszártiszt, sok kedves, de ártalmas gyalázatosság és szigorú apai átok után el­pusztult valahol Afrikában, az idegen légió­ban. A másik fiu még rettenetesebben járt. Versekkel, tárcákkal könyörgi sorba a lap­redakciókat. Boldog, ha neveletlen, borzas skriblerek szent közelségébe juthat. A hu­szártisztet elsiratta nyíri Gutberger Zsolt. A züllött élőről azonban tudni sem akar. Nincs neki már senkije, csak Kleopátra, aki harmadik éve él immár Bécsben finom gróf­kisasszonyok közt és a reménysége egy koronának, mely hétágú s melvbez annvi

Next

/
Thumbnails
Contents