Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-22 / 26. szám

4 DÉL MAGYAR ORSZÁG 1910 junius 24 bizalommal néz az egész ország a politika uj korszaka felé. A szociális előrejutás alapja a munka. Amikor tehát a Khuen-Héderváry-kormány a munkát tette meg programjául, nem fog megfeledkezni arról sem, hogy a munka nemzedékének munkára neveléséről gondoskodjék. Rákerül bizonyosan a sor az avult oktatási rendszer megjavítására is. Sajnálattal és aggodalommal eltelve az ifjú magyar generáció iránt, kívánjuk, hogy ugy legyen. A krétai bonyodalom — Háború ueszedeime. — A krétai kérdést misztikus bizonytalanság veszi körül. Oroszországnak a megszállásra vonatkozó javaslata most a lázas érdeklődés központja, de pozitív eredmény egyelőre nincs és talán nem is lesz, amig meg nem dördülnek az ágyuk. Egy porosz államférfiú, aki alakos ismerője a krétai kérdésnek, egy német lapban mélyreható tanulmányt irt, amelynek kivonatos közlését érdekesnek tartjuk. A történelmi hátterű fejtegetés, itt következik: Mikor 1897-ben Török- és Görögország között a háború kitörése fenyegetett, megkérdezték lord Salisbury-t, hogy nem lehetne-e ennek, ugy mint 1886-ban, ismét elejét venni. A miniszterelnök azt felelte, hogy most máskép állanak az ügyek, mint akkor, mert Bismarck abban az időben „in the chair of Europe" ült. Mindamellett talán meg lehetett volna akadályozni, mert az európai nagyhatalmak, köztük Anglia is, a háború ellen voltak. Maga a görög király is minden tőle telhetőt elkövetett, hogy elkerülje azt. Spárta hercegének az volt a szándéka, hogy Bolóba utazik és a görög csapatok élére áll. György görög király folyton csak halasztgatta ezt az intézkedést, mert remélte, hogy a hatalmak végre találnak valamilyen megoldást a krétai kérdésben. Ekkor egy olyan esemény történt, amely még ma is megfoghatatlan előttem. A király egy táviratot kapott, amelyet körülbelül száz akkori britt liberális ellenzéki küldött neki. Ez a távirat reményt élesztett benne, hogy sikerülni fog a törökökkel vivandó háborúja és Krétát országához csatolhatja. A sürgönyföladók között ott találjuk több korábbi miniszter nevét, igy Gladstone? Mundella és Gladstone Herbertét. Ez utóbbi egy pár hétre rá mint gen.eralgouverneur Délafrikába utazott. Azt mondják, hogy mikor György megkapta ezt a táviratot, igy kiáltott föl: — Isten őrizzen meg a barátaimtól! Ezt a táviratot az összes görög lapok közzé tették. A távirat következménye volt, hogy a trónörökös csakhamar Bolóban termett. Alig vette át a sereg főparancsnokságát, a török csapatok már is átlépték Thesszália határait. A háborúnak, a görögökre nézve, végzetes kimenetele ismeretes. Egy epizódot azonban ismét föl kell elevenítenünk. Ehdem pasa tétovázó taktikát követett. Nem kedv és a jó csapatokba vetett bizalom híján, hanem, hogy egyes érdemdús csapatvezérek dicsőségét megrövidítse. Ekkor a törökök közt tartózkodó Grumbchov német, reformátor, akinek sikerült egy napra a kezéhez keríteni egy csapat vezérletét, Larissába sietett és a Pencios-hidra vonult, amely szemben volt a várral. Hirtelen egy görög ugrott elébe és figyelmeztette, hogy a híd alá van aknázva, de ő bátran a csapata élére ugrott és a város felé vonult, ahonnan a görögök hamarosan kivonultak. A győzelmes törökök elfoglalták Krétát és igy az az ő adminisztrációjuk alá került. Köszönettel tartozunk Bülotv hercegnek, hogy akkoriban nem avatkozott a krétai kérdésbe. Ugyanigy tett a bécsi kormányzat is. A hatalmak megbizottja, György görög herceg minden különös benyomás hátrahagyása nélkül eltűnt a szigetről. A nagyhatalmak akkor nagy hibát követték el aszal, hogy Krétából visszavonták a csapataikat és a krétaiakat saját sorsukra bizták. Természetes, hogy ilyen körülmények között mindinkább a görögök felé húztak. Ez valóságos ekszploziv karaktert öltött a boszniai és keletrumélia1 kérdések idején. Nézzük már most a nagyhatalmak álláspontját. Oroszország azon van, hogy a Balkán-félszigeten a görögkatolikus vallást terjessze és a félholdnak legkisebb törekvéseit is letörje. Ez mindenki előtt világos. Franciaország nem mutat hajlandóságot arra, hogy utánozza Anglia veszedelmes ingadozó politikáját, mert ismeri Törökország tántoríthatatlan akaratát. Ezért fél a háborútól és mert ez nagy financiális mozgalmakat vonna maga után. Olaszországban, a római politikai körök, dacára a római, flórenci, berlini miniszterlátogatásnak, mégis elsősorban az angol kormányzat nézete után indulnak. Downingstreetállhatatlan vágya támadt, hogy elmenjen a „Csillag"-ba és a kávéházban Vilmos pincér után tudakozódjék. S egy vasárnap délután, mikor feleségével a „Csillag" közelében sétált, nem akarta elszalasztani az alkalmat és igy szólt az asszonyhoz: — Most • megkeressük a Vilmost és átadjuk neki a tiz fillért. Pár perc múlva ott voltak a kávéházban. Még minden a régi volt ott; talán ugyanazok a politizáló öregek, a homályos üvegtáblák, kopott asztalok és gömbölyű falitükrök. Kenyeres és felesége leültek az egyik sarokba miközben a férfi kíváncsian nézett körül. És akkor a kávéház sötétes hátuljából előtipegett a vén pincér, a Vilmos. A tiz év előtti nyájas, alázatos mosoly az arcán, a kutyasors tudata beesett szemében, a fonynyadt, reszkető kéz s a hang, amely most alig hangzik bágyadtabban, mint valaha: — Alázatos szolgája, doktor ur. Talán újsággal szolgálhatok . . . Kenyeresben ebben a pillanatban sajátságos érzés támadt. A meglepetés és a csalódás dühe. Maga sem tudta miért, de leküzdhetetlen haragot érzett a vén, hajlott ember iránt s szeretett volna ráordítani: — Miért él még mindig maga? Az öreg görnyedt várakozásban állt Kenyeresék asztala előtt és percek teltek el, mig a férfi szólni tudott. — Nem kell, semmi sem kell, — mondta idegesen, bosszankodva. Olyan volt a hangja, mint mikor hűtlenséggel vádoltunk valakit s volt egy pillanat, mikor ökölbe szorított kézzel szeretett volna az öregnek rontani és felelősségre vonni, amiért élni mert az ő tizfillérjei nélkül. Kenyeres odakapott a tárcájához, keresztülérezte rajta a papírpénzt s a fogait morzsolvU hajtogatta magában: — Nem, nem, ebből nem eszel, vénség. Az asszony csodálkozva nézett az urára. Egyáltalán nem értette a viselkedését és kínosnak találta a helyzetet. Az öreg Vilmos is észrevette, hogy nincs rá szükség és elhúzódott nagy hajuldozással a kávéház másik részére. — Miért nem adod hát neki a pénzt? — kérdezte Kenyeresné. A férfi sápadt volt a méregtől és mitsem felelt. Rövid idő múlva aztán kopogott és fizetett. Mikor az asztaltól fölálltak, újra előtopogott a Vilmos s egy utolsó kísérletet tett a beszélgetésre. — Ilyen hamar menni tetszik? — kérdezte szerényen, mire Kenyeres megvetéssel, elutasítóan felelte: — Igen. Aztán belenyúlt a zsebébe, pénzt vett elő s a következő pillanatban a vén, hűséges Vilmosnak nyújtotta a hagyományos, a csillogó, a drága — tízfillérest. Lelkiismeretét igy lecsillapítván, Kenyeres arra gondolt, hogy ez volt a legutolsó látogatása a „Csillag"-kávéházban. És sietve távozott az asszonyával.. . bői várják a megváltó orákulumot. Mjnij amellett már ,egy; kis kételkedést vehetünk észre az angol kormányba vetett feltétlen bizalomnál. Nem messze fekvő az az eshetősé» hogy akkor, ha Anglia tovább is • a vezetg' szerepet tartja a krétai kérdésben,' a töhhi hatalmak külön határoznak és a török hadsereg bevonul Görögországba. Ebben az esetben egy hatalom sem állhatja útját a rohanó" eseményeknek. .. Ezt a veszélyt a britfc unionisták sókkal tisztábban látják, mint az ő szentimentális liberális honfitársaik. Ugyanis az ő törekvéseik; oda irányulnak, hogy Anglia befolyását Törökországra növeljék .és a kalifa hatalmát csökkentve, végre megnyerhessék - a saját törekvésgik eszközéül, ami mai napság. abból áll hogy Németországot izolálják s nemzetgazdasági és politikai törekvéseit fékentartsák, vagy a lehetőséghez mérten megrontsák. Törökország nem lesz oly rövidlátó, hogy felüljön Angliának, mert világos, hogy abból neki semmi haszna nem lenne, csak eszközzé válna' az <5 kezében. Sir Edward Greys az alsóházban legutóbb tartott beszédében a krétai kérdés megoldásáról beszélt. Szavaiból kitűnik, hogy feltétlenül szükségesnek tartja Német- és Ausztria-Magyarország közbelépését, de más formában, mint ahogy eddig teszik. Azonban ugy a bécsi, mint a berlini kabinetnek semmi oka sincs eddigi igazán korrekt és lojális magatartásán változtatni és előreláthatólag szilárdan meg is maradnak e nézetük mellett. A görög hadügyminiszter lemond. Athén, junins 21. Zorbasz hadügyminiszter lapja, a „Kronosz konstatálja, hogy Zorbasz néhány nap múlva lemond. Utódául Smolenszki tábornokot fogják kinevezni. Dragonmis miniszterelnök értesítette Theodokiszt a készülő válságról, azzal, hogy a kormány sorsát össze fogja fűzni Zorbasz sorsával. Theodokisz óvta a kormányt attól, hogy ilyen fölfordulást idézzen elő. Zorbasz ezredest, ki már régebben beleunt hivatalába, ezenkívül a szárazföldi és tengerészeti tisztek egyrészének magatartása is készteti arra, hogy tárcájától megváljon. . flprö csatározások. Szaloniki, jnjius 21. Osman pasa tizenkét, Schefki pasa tizenöt., századdal Malissiába vonult. Ez a bevonulás az arnautók között ellenállást támasztott. Több falu határozott ellenállást tanusitótt és a környékbeli hegyekről lövöldöztek az arravonuló csapatokra. A csapatok üldözőbe vették a fölkelőket és többet lefegyvereztek közülök és most fogvatartják őket. Az elvesztésükben még nem döntöttek. A csapatok két hadnagyot és tizenhat embert vesztettek. Kivégzések. Üssküb, ;junias-21.' Oricrend- és Katschanikban ma négy embert végeztek ki felségárulás és népizgatás miatt. A haditörvényszék elitéltjei között volt Hodscha, aki a lázadó Lefer Idris Írnoka volt. Zeta királya. Pár hét múlva egygyel több királyság lesz Európában s a fejedelmek társaságában is egygyel több király lesz. Augusztus tizenharmadikán lesz ötven esztendeje, hogy Miklós montenegrói fejedelem, miután a nagybátyját, Daniié fejedelmet meggyilkolták, trónra jutott. Uralkodásanas ötvenedik évfordulóját, mint nekünk Bélgraor ból jelentik, azzal ünnepli meg Miklós (aWJ különben Európaszerte Nikitának nevezne*!, hogy országát királysággá, önmagát PeaJ> királylyá proklamálja és országának a ne\ is megváltoztatja. Ma az ország hivata i neve: Crnagora, olaszul: Montenegró, n gyárul: Feketehegység. A fejedelem ^ akarja, hogy országának ezentúl Zeta, magának pedig Zeta királya legyen a ne .