Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-22 / 26. szám

191 (X évfolyam, 28r Szán? Szerda, junius 22 DILMAGYARORSZÁG Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉSI AR SZEüEDENs ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: TBLEFON-SZAili e=> Korona-utca 15. szám c=i efléSZ évre . R 24— félévre . . . K 12-— egész évre. K 28-— félévre . . . K 14— Szerkesztőség 835 Kiadóhivatal 835 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV.. negyedévre. K 6— egy hónapra R 2-— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2*40 Interurbán 835 C3 Városház-utca 3. szám c=i Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ára 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128-12 Vizsgák idején. Megoldatlan, égetően fontos szociális probléma az évzáró vizsgák kérdése. Rengeteg vita viharzik is körülötte, különösen igy juniusban, amikor a szülők aggódva nézik gyermekeik gyötrődését és gyakran revolverdörrenés, fiatal élet mártírhalála figyelmezteti a megdöbbent társadalmat, hogy a különböző iskolák vizsgarendszerét meg kell változtatni. Annyi bizonyos, hogy a közösség életének minden részében mutatkozó fejlődésből kimaradt az iskola. Tanításainak anyaga, rendje, nevelési szabályai és módjai, továbbá a vizsgáztatás szigorú formája, meg kegyetlen eredményei kinosan ellenkeznek a praktikusság, az ország haladásának érdekeivel. A vád, amely ezzel kapcsolatosan fölmerül, nem illeti a nemzet küzdő napszámosait, a még mindig silányan fizetett tanítóságot, sem pedig az ugyancsak rosszul dotált tanárokat. Ők csupán megbízható, önfeláldozó munkát teljesítő végrehajtói egy megcsontosodott, bürokratikus és maradi szeliemü oktató-rendszernek, amelyet fokozatosan, de meg kell reformálni, mert döntő szerepe van a jövő Magyarországának kialakulásában. Elsősorban és főleg az iskolák szaporítása kívánatos. Némely helyen olyan nagy a túlzsúfoltság, másutt akkora távolságra vannak egymástól az iskolák, hogy az ifjúság alapos tanítása el A lelkiismeret Irta Fehér Árpád. Kenyeres tiz éven át járt egy kávéházba. Kicsiny, csöndes és szürkén berendezett kávéház volt az, ahol ő mindennap ebéd után, egy és két óra között megitta a csésze feketekávét, elszívott egy olcsó szivart s a lapokat átfutotta. Két óra előtt öt perccel már izgatottan fizetett, aztán rohant a hivatalba. Mert pontosnak kell lenni. Nyolctól tizenkettőig, kettőtől hétig. Tiz esztendőn keresztül egyszer sem mulasztott és igy nem csoda, ha a jövedelme meg a pozíciója folyton nagyobbodott. Már főkönyvelő volt, de azért a „Csillag"-ba járt a tartlizó, képes újságokat olvasó öreg emberek közé. Akkoriban azért sokat gondolt arra, hogy kimarad a „Csillag-bői. Néhány fillérfel többet szánna rá és mehetne olyan helyre, ahol nagyobb a kényelem, meg a tisztaság s körül szép asszonyok mosolyognak. A barátai is többször hívták. Azonban \ megszokáson kívül ott tartotta valaki a Pici, homályos helyiségben. A vén Vilmos Pincér, akinek a háta meggörbült hatvan éven át való hajtildozásban. Ez a hü, udvarias, tipegő és reszketős kezű öreg szolga, »Vili", sőt „Wilhelm" ismerte már a szeme rebbenését, az ízlését, az újságjait, ks Kenyeres minden áldott nap tiz fillér borravalót adott neki. sem képzelhető. A tanintézetek nem szaporodnak olyan arányban, mint az országnak szintén nem valami óriási módon növekvő népessége. Ebből következik, hogy egyes elhanyagolt vidéknek tömérdek az analfabétája és hogy például a fővárosban minden esztendőben botrányos események történnek a beiratkozás napjain és sok szülő.nem tudja a túlzsúfoltság miatt fölvétetni a gyermekét. Apponyi sokat emlegetett és nemzeti áldásként dicsőitett népiskolai törvénye, amellett, hogy terheket ró az államra, szociális szempontból alig jelent valamit. Menynyivel iidvösebb volna, ha azon a pénzen, amelylyel a megbízhatatlan nemzetiségi iskolákat támogatjuk, állami intézeteket létesíthetnénk. A lateiner pályák elárasztott volta, a szaporodás nemzeti proletariátus szomorúságai ellen egyetlen orvosság az ipari és kereskedelmi szakiskolák szaporítása. A közönségben immár mutatkozik, sőt erősödik a praktikus pályák iránt való hajlandóság és kigyógyulnak a szülők abból a beteges fölfogásbői, hogy gyermekeikből mindenáron doktor címmel díszített szellemi nyomorgót neveljenek. Alig hisszük hát, hogy a jövő közoktatásügyi politikája szem elől fogja téveszteni a megnyilvánuló modern és kívánatos hajlandóságot. Átalakulunk a munka országává, emiatt a teória iskolái is magukra öltik a munka iskoláinak jellegét. Ennek a révén eltűnik az a nagy — Igaz, — gondolta, —• hogy négy is elég volna, de az a hat: jótékonyság. Koldusnak ugy sem adok soha, ők éljenek a gazdagokon. Ez az öreg rászolgál a hat fillérre, ami végre is egy év alatt tekintélyes összeg. Neki bizonyosan szüksége van rá, magamnak pedig jól szolgál lelkiismeretmegnyugtatásul. Ezért járt tovább Kenyeres a „Csillag"-ba s ez a kétszeres áldozat szép dolog volt. A jó i.sten meg is jutalmazta. Gazdag leányt vett feleségül, a bankigazgató rokonát s egyszeriben titkárságra emelték. A házassággal aztán megváltozott az életrendje is. Az ujságokat már korán reggel az asztalára tették és órákon át elűzhette velük az időt. Ebéd után peclig, mint kitűnő családapához illik, otthon feketézett s eszeágában sem volt, hogy a „Csillag"-ba menjen. Csak néha, mikor feleségének a múltjáról mesélt, • említette az elhagyott kávéházat, meg az öreg, gondos Vilmost, aki bizonyára még roskadtabban és remegősebb kézzel hordja az ujságokat, ha ugyan meg nem halt. S ennél a gondolatnál Kenyeres elszomorodott, mint minden más érző szívű ember elszomorodott volna. A magányos, siváron eltöltött ifjúságra gondolt s a meglehetős jómódra, amelybe felküzdötte magát. Egy napon aztán megszólalt Kenyeres lelkiismerete. Épen nagy jutalmat kapott a banktól valami zseniálisan lebonyolított üzlet után és elhatározta, hogy megjutalmazza 1 mindazokat, akik valamikor segítették az hézag, amely ma az iskolát és életet elválasztja. És elkövetkeznek a mostani vizsga-rendszer utolsó napjai is. Sokan középkori torturának, hajmeresztő kínzásnak nevezik a vizsgákat. Mi ilyen túlzásba nem bocsátkozunk. Egyszerűen időrabló, fölösleges formaságnak tartjuk a vizsgákat, olyanoknak, amiknek sok értelme nincs és épen formaságos voltuk miatt tragédiákat okozniok nem volna szabad. Bizony nagyon sajnálatraméltó az ifjúság igy vizsgák idején, amint a koranyári napokon siirübetüs tankönyvekkel sanyargatja magát és kiüt rajta a félelem sápadtsága. Igy satnyul el a nemzedék, igy egy egész nemzet viszszafejlődhetik. Az ép testben ép lélek igazsága örök és úgyszólván kétségbeejtő, hogy a fiatal generáció testi nevelése alaposan el van nálunk hanyagolva. Irigykedve tekinthetünk az angolokra, németekre és amerikaiakra. Izmosak, daliásak az ifjaik, meg leányaik, arcukon az erő szépsége. Mennyire jobban ki is bírják a szakadatlan küzdelmet, mikor az életbe kerülnek. Mennyire nagyobb fizikai és lelki energiával és jókedvvel. A mi ifjuságunk vézna és szomorú. A vizsgák eltörlése kétségtelenül nagyban hozzájárulna az ifjúság megmentéséhez és gerince volna az általános reformnak közoktatásunk terén. Amikor pedig megállapítjuk ezt, bizalommal tekintünk s velünk együtt életben. Elsősorban tehát vidéken lakó szülőinek küldött pénzt, majd kifizette egypár régi adósságát s aztán sorra került Vilmos, az újságos pincér is. Kenyeres mérlegelte, hogy vájjon tartozik-e az öregnek s arra a megállapodásra jutott, hogy igen. Jó másfél éve nem volt már a ,;CsilIag"-ban, ilyen módon Vilmos elvesztett naponta tíz fillért. Gyönge ekzisztenciájának ez jelentős része. Lehet, hogy emiatt nyomorognia kell. ha ugyan még meg nem halt És Kenyeres mindinkább hitte, hogy ő másfél év tiz fillérjeivel tartozik a köznek, a társadalomnak, a szívnek, a jótékonyságnak s főleg és elsősorban a saját lelki egyensúlyának. Kiszámította, hogy körülbelül ötszázszor tíz fillér ötven korona. Ezt az öszszeget félretette. Majd alkalomadtán benéz a Csillagba és kártalanítja az öreg Vilmost — ha ugyan meg nem halt. Érthető, hogy Kenyeres ennyit gondolt a sápadt, aszott pincér elmúlására. Lassankint az öreg ember alakja kimosódott az emlékezetéből és meggyőződésévé vált, hogy Vilmos nem élhet. A nyomorgó öreg embernek rohamosan megcsappanhatott sovány keresete s ha éhség miatt el nem pusztult, ennyi idő alatt betegség érhette s már ott pihen a nagyváros rengeteg temetőjében jeltelen kereszt alatt. Furcsa hite Kenyeresnek azért támadt, mert, mint emiitettem, érző szívű ember volt s elmúlván harminc éves, néha-néha már gondolt a halálra. Időnkint aztán ellen-