Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

18 DÉL-MAGYARORSZÁG 1910 junius 19 Ide igtatjuk a legjobban ajánlható divatlapokat. Francia női divattapok: Chic Párisién. — Paris Modes. — La mode Parisienne. — L'art de la mode. — Toilettes. — La mode Artistique. — Coghet. — Wiener Mode Album. — La toilette moderne. — Sálon de Modéles. — La nouvelle mode, — Eltte Style. — Pictoral Reviev. — La Bon fon. — Weldons Bazar. — Butteriks. — Moden Revue. Angol niii divatlapok: Wiener Modezeichner. Tacon tailleur. — Tailleur made London. — Grandé Confeetion. — L'Hiver. — L'Printeps. — Les Parisiennes. A jól álló automobil. Mrs. Irving Twombly gazdag amerikai hölgy egy automobilt rendelt magának a — szabója rajzai szerint, következésképp az automobil oly kényelmesen s oly jól áll neki, mint valami jól sikerült ruha. — Az automobil szélessége csak 80 centiméter, tehát csak valamivel tóbb, mint a misszisznek csipőszélessége. Az automobil alumíniumból ós üvegből készült gazdag ezüst dísszel, kék párnázatta! s 35.ÓÖ0 koronába került. A bojkottált, keztyü. A tenniszezö, csolnakázó és más hasonló sportot üző hölgyek most az egyszer hadat üzentek a divatnak. És pedig, ugy látszik, eredménynyel. Az elegáns hölgyvilág a nyári hónapokra szolgálaton kivül helyezte a keztyüt. A finom női kezek takarói, akár glacéból, akár cérnából, akár selyemből készültek is legyen, a szekrény aljára kerülnek. A divat ellen hadat üzenő hölgyek kijelentették, hogy most ők fognak divatot csinálni. És kijelentették, hogy a keztyü nyáron divatellenes, mert kellemetlen, szükségtelen és egészségtelen. Azonkívül még az is baj, hogy különösen nyáron a hölgyek ép ugy elfelejthetik valahol a keztyüiket, mint ahogy a férfiak az ernyőiket szokták. Az a négy ok, amit a hölgyek a keztyü nyári viselése ellen felhoznak, mindenesetre megállja a helyét. Csakhogy ezekkel az okokkal nem sok célt érnének el. Tudják ezt az akciót folytató nők is, ennélfogva kimondják azt is, hogy nem elegáns nyáron a keztyü. Ennek azután meg is van a hatása. Hiába kellemetlen, hiába egészségtelen valami, ha divatos, akkor le nem mondanak arról a nők. De ha valami nem elegáns, az már nem kell nekik. Pedig határozottan rágalom az, hogy a keztyü nem elegáns. Egy szép pár keztyü és egy szép pár cipő feltűnővé teszi a npt még akkor is, ha egyébként öltözékében nem sokat ad a divatra. Épen ezért a keztyü bojkottja ne^p is lesz tartós. Legföljebb addig, amig az elegáns hölgyvilág a tengeri fürdőkön és magas hegyeken tartózkodik, igaz, hogy ez idő alatt is sokat fog veszíteni a női kéz fehérségéből. De azért nem kell attól félni, hogy a jövő farsangon csupa feketekeztyüs nőkkel fogunk találkozni. A nyár és a tél között még ott van az ősz, amikor a keztyü legnagyobb ellenségei is szükségesnek fogják azt találni, különösen, ha tényleg fekete és egy kissé szeplős is lesz a bájos kezecske. Persze a divat csinálói igyekeznek a hölgyeknek ezt az akcióját ellensúlyozni és ha mar nem lehet keztyüből pénzt csinálni, sietnek föltalálni mást, amely a keztyü helyett alkalmas egy kis érvágásra a női, helyesebben a férji zsebeken. A keztyü helyett most rózsás muffocska lett a divat. Egy bájos kis jószág, telve virágokkal. A drót köré csavart rózsák legalább hat óra hosszáig frissek maradnak. A rózsamuffot egyébként épen ugy hordják, mint télen a szőrméből készültet, ráteszik a keztyütlen karra. Persze ez eltakarja a fedetlen kart a nap heve elöl, minek következtében puha és fehér marad a keztyütlen kéz, amely emellett fölveszi a rózsának bájos Illatát. A hölgyek tehát még nyertek is vele, hogy hadat üzentek a keztyünek. És Párisban például végtelen bájosak a korzón sétáló rózsás karu hölgyek százai. Megjegyzendő, hogy némely rózsamuff kiterjedése majdnem olyan, mint a mai női kalapoké, amiből kitetszik, hogy a divatcsinálók e téren is igyekeznek mtnét nagyobbat nyújtani, hogy ezúton minél több pénzt zsebelhessenek. Mert a divat1 t'erép mjndig az üzlet a íö. A boka. Tetőtől-talpig. De azért kezdjük alulról. A boka. Ez a legfontosabb. — Nem azért, mert ez viszi az asszonyt, hanem mert ez viszi — a férfit (az asszony után). Miért tagadjam, vagy miért ne tagadjam: engem is vitt már a boka. Vitt maga után, vitt szentimentálizmusba, aszfaltbetyárságra, kísértésbe, sőt most arra is, hogy írjak róla. A divat szempontjából! Ebben a lapban így kell bokázni. Tehát: vagy a divatos bokáról, vagy bokás divatról lehet szó. Én a bokát ugy fogom meg (tessék rosszat gondolni!), hogy bokás a divat. A boka intellektüel lett: beszél, irányit, szervez, tömegeket mozgat, gondolatokat teremt. És oh, sőt oh: micsoda gondolatokat. — Egy nívós boka, az egy valaki, aki megérdemli, hogy kezet csókoljunk neki. Az asszony a bokáján kezdődik. Ha még nem ismered az asszonyt, ha még elválaszt tőle az egész — mit is mondjak — aszfaltút, a bokáját már köszöntheted és már tegezed. Te édes, szép bokám, te ki a legvastagabb irigy bunda alól is kilátszol, te már integetsz nekem, és szólsz és hivsz. — S én megyek utánad. Ez a kezdete. És ha már megszoktad az asszonyt, még mindig rá tud beszélni a bokájával, ha ez az érv szebb és intelligensebb, mint a másik asszonyé. Ez volna a vég, De a boka miatt újra lehet kezdeni. Ilyen fegyver a láb az asszonyok kezében. Fegyver, amelylyel titokban hadakoznak a nyilvánosság előtt. Röviden nyílt titoknak is nevezhetjük, mert senki sem mondja, hogy előveszi és mégis előveszi mindenki. Nem szabad látni, hogy látjuk, és mégis mindenki odanéz. És ha a kivágott .cipő fölött találkozik a szemed sugara az asszonyéval, már — hogy elég finoman mondjam — üzletet kötöttetek. Adott az asszony magából valamit és te odaadtad érte a. hódolatodatí A saját^ külön boka-kézcsókodat, amit készletben tartasz, ha intelligenssé enerválódtál. De most már eleresztem a bokát, melyet harisnyásan és keztyüs kézzel tartottam. A következő folytatásban — ezt megígérem — lehúzom a keztyümet és le a bokáról a harisnyát. Lyán. REGENY. A MILLIOMOS BŰNTÁRS A. 24 BŰNÜGYI REGENY. — A kérdés nagyon helyésen van feltéve. Mit csinált volna Dunbar a Wilmot láncával? Ez az első kérdés. És Wilmot lánya miért áll olyan szorongó védelmezési vágygyal Dunbar elé azóta, hogy először látta? Ez a második kérdés. Feleljen ezekre, ha tud. Clement bámulva nézett Carterre, aki diadalmas nevetést hallatott. — Bizza csak rám az egészet s maradjon ugy, amint megalkudtunk : tétlen nézőnek. Kifirtatjuk a dolgot elejétől-végig, ha lehet bizni az előjelekben. Tudja-e, mittevő leszek holnap? — Majd megmondja. — Azt teszem, hogy a gyilkosság színhelyének közelében a vizet ki iszapoltatom s szeretném látni, nem fogunk-e ráakadni arra a ruhára, melyet a meggyilkoltról lehúztak . . . Néhány perccel később Clement levelet irt anyjának, melyben megemlítette neki röviden a történteket. Mikor a postahivatalból visszatért, a holdvilág mellett egy lenge alakot látott, aki rendkívül hasonlított Wilmot Margitra. Azt hitte, hogy káprázat lepte meg. Mit keresne Margit Winchesterben? De mégsem állhatta meg, hogy utána ne kiáltson; — Wilmot kisasszonyt . . • Margit! A női alak hirtelen elfordult, majd mint egy megriadt őzike, iramodott a legközelebbi utcasarok felé, ahol befordult és eltűnt a kutató szeméi elől. Clement visszatért a szállodába és ágyában is folyton a jelenséggel tépeiődött, amit nem tudott magának megmagyarázni. Másnap'délelőtt. kilenc--őra- tájban Garter eltávozott a szállodából, hogy a vizet kiiszapoltassa. Clement Austin tizenegy órakor találko. zott vele a székesegyház egyik oldalkapujában" A felfogadott munkások lázas igyekezettel kutatták vaskampókkal és ásókkal a víz medrét Rozsdás vasdarabok s egyéb töreeékek, hináj stb. kerültek napfényre és dobattak a folyócska két partjára. Már-már elvesztették a reményt, midőn az est beállott. A rendőr kérésére azonban néhánv szurokfáklya fényénél tovább folytatták a kutatást. Fáradozásuknak most nagyobb eredmé. nye lett. A legmélyebb lyukak egyikéből egy hínárral körülfont csomagot húztak ki, melyet a patkányok már jól megmarogattak. Carter az iszapos csomagot a kosárba gyönnj. szölte s fülét karjára fűzte. — Ezt magammal viszem a szállodába. Ott nagyobb világosság mellett könnyebben meg. vizsgálhatom. Kifizette a munkásokat, akik egész napon át dolgoztak s gyorsan visszatért Clementtel a szállásra. A munkásokra felügyelő rendőr élkisérte őket. Nyolcat ütött az óra, mikor hárman a szállodába értek. Clementnek ugy tünt fel, hogy a gyilkosság színhelyéhez közel, a sürü fák között, ismét látta azt a Margithoz hasonló fekete ru^ hás női alakot, de a sötétben nem tudta felismerni, utóbb azt hitte, ismét a szeme káprázott. Bezárkóztak a szobába. A csomag legkitűnőbb része egy posztókabát volt, melyet a vizi patkány éles foga foszlányokra mart szét. A kabáton belül mellény volt, mely péppé lágyult s egy ing, mely valamikor fehér lehetett. A gyolcsingen belül egy flanelling volt, melyből vagy tizenkét nehéz kő esett ki. Carter a kabátot, köveket és a mellényt a kosárba dobta s a két inget a törülközők közé téve, azon volt, hogy azok mielőbb megszáradjanak. Majd elküldte a rendőrt. — Mára nincs többé önre szükségem, — mondá. — Tehát az egész napi munka haszontalannak bizonyult? — kérdó Clement. Carter nevetett. — Csak talán nem gondolja, hogy elárulok valamit ennek g, csacska rendőrnek, hogy dugába döntse fecsegésével a tervünket. — Tehát közeledtünk egy kissé célunkhoz? — Hogy közeledtünk-e? A végére juttatott bennünket! Ezzel Clement felé nyújtva a nedves inget, egy bizonyos pontra mutatott. — Minek olvassa ezt? — kérdezte diadalittasan. Austin remegve olvasta: DUNBAR HENRY. — Most már minden világos ön előtt, nemde? A ruhákat ez okból húzták le és sülyesztették a folyóba, ott ahol legmélyebb; az óra s óralánc ez okból cseréltek gazdát; a hazatérő urnák ezért volt szüksége hosszabb időre, mig azt a kulcsot meglelte, mely egyedül illett a szekrénykébe. Felfogja már most, miért vonakodott folyton Margitot magánál elfogadni az a férfiú, ki Maudesleyben lakik s hogy a leány, miután meglátta, az üldözés és vád elől akarta őt oltalmazni ? Midőn önnek azt mondta, hogy Dunbar Henry ártatlan az atyján elkövetett gyilkosságbab — csak igazat beszélt: a meggyilkolt Dunbar Henry volt s az, aki meggyilkolta, az... Clement nem hallott többet. A vér fejébe tódult, visszatántorodott s egy székre dőlve, kis híja, hogy el nem ájult. * , * Dunbar Henry ott feküdt nappali szobájának kandallója előtt még hajnali három órakor is, elmerengve az izzó parázson és a ropogd fahasábokon. Nem tudott aludni. E pillanatban ugy tetszett neki, mintha az ablakon valaki csendesen kopogtatna. . Felszökött ülőhelyéből. A kopogtatáson km" egy gyenge női hangot is hallott. _ — Bocsáss be, az ég irgalmára, bocsáss be Az ablak mellett álló férfiú jól ismerte ezt a hangot. Sietve nyitotta ki az ajtót. — Margit! — kiáltá, — az ég szereimere, mit keressz ily késő órában nálam? — Egy perc veszteni való időd sincs — e8perc sincs. Azonnal itt lesznek, el sem maraühatnak. Egy perc . . . egyetlen perc határozna itt. . . siess I — De miért, az istenért! — Hogy elfogjanak ! — Engem ? Kik ? ^ — Clement Austin és egy másik ember egy rendőrbiztos. Neked szöknöd kell! . — Miért rettegnék tőlük? Ám jöjjenek, aw kor akarnak ; nem bizonyíthatnak ellenem. — Nem bizonyíthatnak? Oh atyám, te n tudod . . . te nem tudod még. Winchester" voltak. Clement anyjától hallottam, hogy « -utazott. Utána mentem és meglestem. ^ Clementet, mint hagyta el a vendégfogadó1"