Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

DELMAGYARORSZAG 1910 június 19 SZINHAZ,_MŰVÉSZET * A kalotaszegi háziiparkiállitás vasárnap este végkép bezárul és kőrútjában, mely alatt több külföldi kiállítást is tervez, csak évek múlva tér ismét vissza Szegedre. Aki tehát eddig elmulasztotta a kiállítást megtekinteni, az használja fel ezt az utolsó napot, a maguk nemében páratlan szépségű faragottbutorok és varrottasok megismerésére. A kiállítás vasárnapis 10—l-ig, 4—7-ig ingyen tekinthető meg a kultúrpalotában. * Vizsga a Szinészegyesületben. Az Országos Szinészegyesület ma tartotta fölvételi vizsgálatát, amely ugyancsak bővelkedett ahumorban. Kiss Teréz diplomás tanárnőt, a lelkiismeretes Ditrói elnök figyelmeztette, hogy maradjon meg eredeti pályáján, mert a színészetnél nem fog boldogulni. Ez a jóakaratú figyelmeztetés Kiss Terézt annyira feldühösitette, hogy kikapta az elnök kezeiből az okmányait ós azt mondta: — Megmutatom, hogy azért én mégis jó szivésznő leszek. Ruff Emil kereskedősegéd sugó akart lenni, de kisült, hogy jó hangja van és szinész-gyakorlatra utasították. Legérdekesebb volt Nagy Dániel kérvénye, amelyből kiemeljük a következőket : „Rövid életem alatt a világnak majdnem minden táján megfordultam és ahol ösmeretségem valami tónyezőbb személylyel hozott össze, ott megbotránkozás tárgyát képeztem, azon oknál fogva, hogy én összértelemben foglalva, nagy bűnt követék el, amiért a természet szent adományával visszaélek és nem mentem a szinipálydra." Felsorolva előnyös tulajdonságait, igy folytatja : „Amellett — ezt szükségesnek tartom megjegyezni — „szép vagyok" (itt csillag alatt megjegyzi : rossz leírnom), ami feltétlen kellék az emberiség egyik nemével szemben a hatást illetőleg.' A felvételi vizsga eredménye a bizottság szigorúsága ellenére is igen kielégítő, amennyiben a jelöltek között egynéhány különösen tehetséges is volt. Szeged, Horváth Mihály-uíca 8. Igazgató: Krémer Jenö. 83 Távbeszélö-szám: 795. Vasárnap, jimitis hó 19-én AALBACH utolsóelőtti fellépte. BEÁK CORNÉL komikus bemutatkozása. — A KIADÓ ÁGY, bohózat, először. SZÍNÉSZFELVÉTEL, jtréfa, először. — WEISZ ADÉL SÍRJÁNÁL, kupié. — Uj magánszámok. Hétfőn AALBACH búcsúja. Előadás kezdete este 9 órakor pontosan. Jegyek előre válthatók : ifj flruay Sándor könyv-, zeneműkereskedésében (Kárász utea), Pető Ernő sorsjegy- és dohányárudájában (Széchenyi-tér), vasárnap egész nap a szinkör pénztáránál. — Esti pénztárnyitás 8 órakor. Árjegyzék ingyen és bérmentve Legjobb és legolcsóbban beszerezhető kerékpárok, varrógépek és gramofonok (beszélőgépek) kedvező részletfizetésre Szened, öíbsíihéo \í Telefon 59. Nagy javitá műhely. Összes hanglemezek kaphatók. Árjegyzék ingyen és bérmentve _ Ára 1 és 2 kor. HA OSZOL A HAJA használja a FRANKL-íéle HAJIFJITOT Ára 1 és 2 kor. a líojaí m festi, tani ynnsK ercilrfi íiotal síiiiéí sdjo vissia, Koptató FRANKL ANTAL gysgvsíertárstan. Felsőváros, SZEGEDEN, Szt. György-tér. TUDOMÁNY, IRODALOM Raoul Auernheim u{ könyvei. — A »Társaság.» — «Renée és a férfiak.» — Ismerjük Raoul Auernheim graciózus könyveit. Megszoktuk már, hogy a kirakatokban itt-ott találkozunk a karcsú kötetekkel és örülünk a megjelenésüknek. Tudjuk, hogy mily kellemes társalgók és szívesen látjuk magunknál vendégül. Már a külalakjuk is csupa kellem. Ezek a könyvek értenek az öltözködéshez. A címlapra gyönyörű női alakok vannak rajzolva. Egy helyt egy fejet látunk a tükör keretéből, mint egy ablakból felénk mosolyogni; más helyt egy simulékony női alak ragadja meg a figyelmünket, amint sietve tovatipeg, vagy a könyveim szavaira hajlik, mintha az egy páholy párkánya volna. És ezek a nők a legutolsó divat szerint öltözködnek. Egész természetes, hogy e könyv nőpatronásai nagy szakajtó-kalapot és bő köpenyt hordanak, csaknem olyant, mint egy japán kimono. Meglátszik rajtuk, hogy a társaságból jöttek, mint maga a könyv. A tarka dialógok csokra ez az uj könyv; egészen olyan, mint egy hosszúszárú virágokból összeállított és lazán összekötött bokréta. Bécsi könyv és amint ehez illik, a történet a Práterben kezdődik. Azután bebarangoljuk a belvárost és betérünk egy régiségkereskedésbe, biedermeier - szekrényeket nyitogatunk, kotorászunk a régi szövetek és vésnökmunkák között. Egy kárpit csücske félrecsapódík. Az alacsony ablakon át bepillanthatunk egy kis lakásba, amelyet közönségesen csak fészeknek nevezünk. Múlik az idő. Öt órára egy csésze teára vagyunk invitálva és estére egy bridgepartira. Szalonból szalonba, redutból redutba vándorolunk. Nyáron Tirolba utazunk és a viszszautazáskor találkozunk régi ismerőseinkkel. Végül idegbetegek szanatóriumába jutunk. Fát kell hasitanunk, szobákat tisztitanunk, a kertet felásnunk és tekéket állítgatnunk. Egy-két perc és egész behálózott a könyv, akárcsak a társaság behálózza az embereket. A körtánc megragad és hurcol magával. A szereplő személyek közt csakhamar megismerünk és megszeretünk egyet és ez Rott rajzoló. A társaságban némán visszavonul, de fürkésző tekintete az egyik vendégről a másikra vándorol, mintha a lelkükbe akarna látni. Amig körötte nevetgélnek és fecsegnek, ő egy színlap hátára egyik alakot a másik után skicceli. A rajzoló alakja mögött maga az író lappang. Csakhamar megtelik a lap különféle alakokkal és csak egy sarok marad még tisztán. Ide emlékezet után az ismert akaratos Renée profilját rajzolta. Nem véletlenség, hogy Auernheimer a Társaság cimü könyvével kapcsolatban újból föleleveníti „Renée és a férfiak" régi történetét. Most erősebb színekkel festi az alakot. Egy szeszélyes asszonyt látunk, aki a lakodalma előestéjét nem a vőlegényével, a fogorvossal, hanem Mohr Rudolf müépitészszel tölti el, mert az oly elragadóan tud nevetni . ., Később egy találkán, amelyet egy bárónak adott, tévedésből megismerkedik egy gróffal, aki most már a férjével kezelteti a fogait és a kocsijának puszta jelenlétével megnemesiti a házat. Most már világos előttünk, hogy mért került az eszeveszett Renée az albumba, amelyet Auernheimer föllapozott előttünk. E műben a nők játszák a főszerepet, akárcsak a szalonokban. A férfiak csak értük van. ecseteli nak jelen és igy csak egy-két vonással őket a szerző. Előttünk áll a szerencsét!«, báró, aki Renée-vel a találkát elhibázta, j>;' felsőajka fedetlenül hagyja szemfogait, ugy; ^ a ragadozó állatoknál, ez komikussá teszi • bambaságot kölcsönöz az arcának; vizenvo* szemeivel gőgösen elnéz az emberek fölött az ürességbe mered." A „Találkozás" alakjai kii" zött találjuk az örökösen izgó-mozgó Flattau dr-t, aki a vidékről jött Bécsbe és most ut-' nozni akarja a bécsieket. Őt a világlátott Am berg báró mutatta be a társaságnak. Magát a bárót mindenütt ott találjuk. A szalonok a színházak, a redut elképzelhetetlen nélküle 0 a nők barátja, öt minden ünnepségre me^. hívják. Az ünnepségeken mindig ott találjuk Hofratót is. Ez egy öreg ur, aki haragosan, dörmögve szidja a társasélet elfajulását és visszakívánja azt az időt, amikor még egy nagy kerek asztal körül üldögélve, kellemesen elfecsegve kávézgatott. Mindezek a nőszereplők a keretet képezik csupán. A nők jellemzésére fekteti a szerző a legtöbb súlyt. Itt van például a szép Liza asszony, aki a bridge-asztal mellett flirtel, miközben a férjét szélütés éri. A halál híre megrendíti a kártyásokat Liza. asszony arca eltorzul. De a párnás dívány fölött ott lóg az életnagyságú képe, melyet egy hírneves festő készített, amely évekig volt kiállítva a müvészházban és hiressé lett. Ez a kép ugy mutatja be az asszonyt, amint a társaságokban ismerik: szépnek, üdének, báltoilettben, legyezővel a kezében és elragadó mosolylyal az ajkán. Senki sem mondaná, hogy ez a szépség most már özvegyasszony. Máshelyt a kíváncsi Forst Cecília asszony szalonját mutatja be. Ez tele van ismeretlen senkikkel, akik csak azért vannak itt, hogy szórakoztassák a társaságot és a teát megigyák. Ez az asszony hajhássza az arisztokratikust. Főcélja, hogy arisztokratikusok legyenek a bútorai ós arisztokrata embereket láthasson vendégül. Azonban mindig eltéveszti a stilust. .Ott látjuk a cifráskodó Gernheim Dela aszszonyt, aki a redutban épen megakarja csókolni sir Richárd Randolph-ot, amikor Adamine nagynénje megjelenik és megakadályozza ebben. Ilyen és ilyfajta asszonyokat mutat be, akik azonban végtére visszatérnek a helyes útra és boldog családi körben fejezik be az életüket. Csendes melancholia és finom guny vonul át a müvén. Ez a guny azonban alig észrevehető. Tükröt tart a bécsi asszonyok elé. Kimutatja, hogy egytől-egyig egy kissé becsvágyók és hogy nagy hatással vannak rájuk a párisi kokottok, — a „Társaságban" madame Lafleur, — kimondja, hogy észrevenni bennük a vágyat, amely a Reu de la Pair felé vonza őket. Auernheimer a jelenkori társaság egy darabját mutatja be nekünk. Fogadónapot tart egy káprázatosan kivilágított teremben. A szavak csillognak, szikráznak, akárcsak a simára csiszolt kristályok az égő lámpán. Mindig érezzük a szerző jelenlétét, épen ugy, mint a szalonokban a háziasszonyét. Látjuk, amint örökös mosolylyal az ajkán közöttünk forgolódik. Auernheimer egy igazi portré-festő, ambícióval, szeretettel festi az alakjait. Ecsetvonása mindig gyengéd, tapintatos és ezért szeretik a nők, ha őket festi. Azért olvassák az o könyveit. Mindennemű tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Juikovics Géza üu^S 1 MS-SUEilI 41. • Ifi