Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

1910 junius 19 DÉ LM AGYAR ORSZÁGI 5 A siketnámáknál: (Saját tudósítónktól.) Meghívott vendégek, a városi hatóság és a sajtó képviselőinek jeleniétében mutatta be ma a szegedi siketnémák intézete az elmúlt év eredményét. A tulajdonüépeni évzáró vizsgálat csak holnap reggel lesz, ma csak hivatalos személyiségek tapasztalhatták a kitűnő intézet eredményes működését. Megjelentek a mai vizsgálaton Lázár György rlr polgármester, Raskó Istvánná, a Szegedi Katolikus Nővédő Egylet elnöke, Perjéssy Mihály ítélőtáblai biró, aTpatronázs-egylet képviselője, Tóth Antal népiskolai felügyelő, Ginter Rezső az államvasutak képviseletében, Sévity Lázár görög-keleti lelkész, Frank Mihály dr bácsmegyei árvaszéki elnökhelyettes (Zombor), Sági Samu dr tiszteletbeli főorvos (Zombor). Nyolc osztálya van az intézetnek, tehát nyolc év telik bele, amíg az oktatás tárgyait: a beszédtanitást, hitoktatást, reálismer etek. I, (számtan, földrajz, természetrajz, természettan, történet, stb.), irást, rajzot, tornát és kézimunkái az intézet fiu- és leánynövendékeivel megismeitetik. Az idei tanévben az újonnan fölvett növendékek befogadására már a második párhuzamos osztályt nyitották meg. Az intézet százharminc növendékét tiz rendes és nyolc bejáró tanár tanította. A meghívott vendégeknek osztályonként mutatták be a növendékek előrehaladását. Először az első osztályt, ahol hétnyolc éves korukban kezdik meg a siketnémák tanulásukat. Itt tapasztalhatjuk a legszebb eredményt, a szerencsétlen kis gyermekek, akik szeptemberben beiratásuk alkalmával nemcsak beszélni nem tudnak, de még artikulátlan hangokat sem képesek kiadni, az év végén már hangokat és szavakat mondanak ki értelmesen. Ezután osztályonként láthatjuk a fokozatos tanítás eredményét. A második • osztályban már folyékonyan megfelelnek egyes kérdésekre. Tudják például, hogy mi a nevük, hová valók, hány évesek stb. A harmadik osztályban még jobban bővül ismeretük. Kicsi, kerekded beszédben meg tudják már mondani, hogy hol tanultak beszélni, kik a szüleik, milyen vallásúak stb. Itt már számolnak is. A negyedik osztályban már kérdéseket tudnak intézni egymáshoz ós képesek egymás között is beszélgetni. Az ötödik osztályban községekről» városokról, azok elöljáróságairól társalognak. A mai vizsgálatnak érdekes epizódja is volt. Épen amikor a városok elöljáróságáról beszéltek a növendékek, belépett Lázár György dr, Szeged város polgármestere. Kedves jelenet volt, amikor a gyermekek folyékonyan társalogtak Lázár polgármesternek, mint a város fejének hivatali kötelességeiről. A hatodik osztályban földrajzból feleltek a növendékek, felsorolták az ország legnagyobb városait, hegyeit, folyóit. A hetedik osztály tantárgya a történelem. Élénk érdeklődéssel hallgatták a jelenlevők, amidőn a szabadságharcról beszéltek alapos tudással. Szinte látni lehetett, hogy teljesen átértették, amit mondottak. A nyolcadik osztályban kamatszámítást mutatott be egyik növendék. A többiek alkotmánytanból és természettanból feleltek. Valamennyi osztályban meglepő előrehaladást mutattak be a növendékek. A kitűnő előmenetel kétségkívül az érdemes tanári kar, főképen pedig Klug Péter igazgató-tanárnak az érdeme. A jelenvolt hivatalos személyek, különösen Látár György polgármester kifejezést is adtak Klug Péter igazgatónak teljes megelégedésükről. A növendékek kéziügyességét dicsérik az egyik emeleti teremben kiállított kézimunkák. Az ízlésesen elrendezett kiállításon külön vanaak elhelyezve a leányok és külön a fiuk mintái. A leányok hímzést, fehérnemű- és ruhanemű-varrást tanultak. Atüfestésben és párna'estésben Tarry Mária, Dőry Juliska, Koncz iüsstina, Osváth Erzsébet, Dvoracsek Erzsébet, Syőry Juliska, Rudolf Janka és Gilicze Katalin, & fehérnemű-készítésben Nagygyőry Marcella Ss Batta Franciska tűntek ki. A kiállított kézimunkák eladók. Wilhelm Ella, az intézet női kézimunka- és tornatanitónője tanította kitűnő eredménynyel kézimunkára az ügyes leánykákat. Mivel a növendékek testi fogyatkozásuk miatt értelmi pályára nem mehetnek, hanem csakis ipari pályára, természetes, hogy az intézetben a legnagyobb gondot a kézügyesség fejlesztésére forclitják. A kisebb fiuk agyagmunkákat, a nagyobbak agyagmintákat készítettek. A IV.—VI. osztály növendékei fából készítettek különböző tárgyakat. A VII. és VIII. osztály növendékei vasból alkottak tárgyakat. Az intézet felsőbbosztályú és végzett leánynövendékei varrni is tanulnak az intézetben. * A nyilvános évzáró-vizsgák vasárnap reggel kilenc órakor kezdődnek. Az igazgatóság minden érdeklődőt, szívesen lát. A Hawerda-pörben ité! a Kúria. Álomtalan, boszorkányos éjszaka után reszketve öltözik a holnapi napsugaras juniusí reggelen a szép asszony, aki egyszer innen Szegedről olyan büszkén utazott el. Hideg verejtéktől sima a különös homloka és lázkiütések fakó ajkain. Aszpirint szed, sokat, talán veronált, miként ez világraszóló bünpör hősnőjéhez illik. Reszketnek jól ápolt, elpuhult karjai, hanem azért érzi, hogy ma olyan napra virradt, amikor valaki. Újra hires ... Ma ismét ugy emlegetik, hogy a szép Mariska. Csak igy, mint régen : a Mariska. Nem lehet tudni, merre jár, de ahol van, meg fog jelenni fölemelt fővel az emberek között. Belül rángatódzik, zihál és lüktet a megviselt szervezete és hasogatja az agyát, a kétségkívül degenerált agyát az a gondolat, hogy most Ítélkezik felette a Kúria. Hanem a tekintete kihivó és fölcsillan a bágyadt szeme, ha férfivel találkozik. Ez ő: a csábitó asszony, a mindeneket megejtő aszszonyiság. Pedig nem is szép már a szép Mariska. Lehervadhatott végleg ezen a tobzódó, mámoros tavaszon, rabvoltának szabadságünnepén. Lehet, petyhüdt már az arca. Lehet, az alakja szétterült. És talán a halovány sáv a szemhéjjai alatt immár csúnya és vénes fekete karika. Hisztériás kinok is gyötörhetik. Ki tudja: hátha a szabadkai szőlő letaposott, kígyózó útjáról álmodik. Ott jön eléje fekete asszony, suhogva, fogcsikorgatva rémarcu, rettegett árnyék és suttogja, ráhajol, folyton ezt suttogja: Boszut értem... ítél a Kúria... Boszut értem... * Nótába szőtték a szabadkai bünpör szereplőinek nevét és özvegy Haverda Boldizsárné meggyilkolásáról rikitótábláju rémregényeket gyártott a sötétség irodalma. Ezerféle krónika mondja el ezt a szenzációvá emelt ügyet, egészen a szegedi fölmentésig. Pedig az izgatóan érdekes részletei még csak a fölmentés után következtek. És amilyen becsületes, amilyen emberi volt a derék szegedi esküdtek igazmondása, annyira más anyag áll már a Kúria rendelkezésére, hogy végleges szavát kimondhassaNem tudom, fölhasználják-e a kiváló birák ezt az anyagot, avagy csak a zizegő akták jegyzökönyveit vizsgálgatják. Ebben az utóbbi esetben, előreláthatólag a fölmentés következik. Ám ha azt kutatja a Kúria, hogy Haverda Mariska, Vojtha Antal és Jánossy Aladár a fölmentés napjától máig mit csináltak, könnyen megtörténhetik, hogy véget ér örökre elvirágzó tavasza a szép Mariskának. Nem irnám meg, egyetlen hanggal el nem árulnám, amit tudok róluk, ha az itt következőket emlékiratba nem foglalta volna maga —' Jánossy Aladár. Ez a szerencsétlen ember lelkének és viszonyainak mélységes örvényében energiátlanul forogva, éhesen és kiverve tudatára jutott annak, hogy ő a Haverda Mariska, meg a Vojtha Antal áldozata. Hogy ő megmentette a börtöntől őket, de nem volt érdemes. Mert cimborái voltak, amíg szükségük volt reá, aztán, a fölmentés után, cserbennagytaK. Legyen vége hát a romantikának. Boszut! Hadd tudja meg a világ és hadd tudja meg a Kúria, hogy igenis fölhajtók voltak. Szegényes füzetben jelentek meg a tavaszszal Jánossy emlékiratai Budapesten. Alig olvasta valaki. Különben is, a bünpör igazán sajnálatraméltó, tragikus hőse inkább kifakadásait irta meg, marcangoló fájdalmait emlegette a memoárokban, anélkül, hogy ismertette volna azokat az okokat, amelyek rávették a boszuállásra. Arra, hogy nyilvánosságra vigye az igazságot. Ő öntudatlanul cselekedett. Mert tudtam, hogy a Haverda-ügyriek csak a fölmentés után következhetek a valóban szenzációs fejezetei, az újságírás szenvedélye rávitt arra, hogy kövessem a szabadkai bünpör szerencsétlenjeinek útjait és pillanatfelvételeket készítsek rólukMost közlöm azokat. Mikor Haverda Mariska védőinek társaságában a fölmentés után Szegedről Budapestre utazott, tudvalevően az Üllői-uton bérelt álnéven lakást. Vojtha néhány napig- nem volt vele. Boldogtalan feleségénél járt a büripÖrnek ez a legantipatikusabb alakja. Békülést keresett. Akármi történt is azonban az asszonyánál, egy hét múlva már ott volt a fővárosban, már együtt volt Haverda Mariskával. Sőt beköltözött hozzá az Üllői-utra. Ezek voltak az ő fénynapjaik. Nem túlzás : a szabadságot élvező pár ebédhez is francia pezsgőt ivott. Heteken át, mindennap. Az első hónapban négy-ötezer koronát költött el Haverda Mariska a Vojtha társaságában. Az örökségből. Özvegy Haverda Boldizsárné vagyonára, mint emlékezetes, letiltást vezettek Haverda Mariska hitelező. Csakhogy mintegy hetvenezer korona fiktív letiltás volt. Ezt a pénzt kapta meg a szép asszony, ügvédjei utján, részletenkint. Sietett is a javarészét elkölteni. Amig nem kés<5. Toalettjeit ebben az időben a szép Mariska mó_ regdrágán vásárolta, de azért nem átallott személyesen elmenni egyik előkelő üzletbe, hogy Vojthának cipőt csináltasson. Naphosszat kocsikáztak ők ketten. Ebben az időben sikerült elhessegetni a fekete árnyékot, aki porladt immár a szabadkai temetőben. Csakhogy megjelent egy másik árnyék. A Jánossy Aladár. Éjszaka, titkon osont ő el Szegedről. Állítom : avval a szilárd, kristálytiszta ós szent elhatározással, hogy kivándorol, aztán uj, munkás, tisztességes életet kezd valahol. Némi reménynyel is tartott Budapestre. Haverda Mariska a vizsgálati fogság alatt ismételten irta és üzente neki, hogy ha nem vall ellene s kiszabadulnak, módot ad majd arra a „kedves Aladár"-nak, hogy tengerentúlra utazhassák. Közeledett Jánossy Budapestre, de még nem tudta, hogy a furcsa tapintású pánzt elfogadja-eCsak érezte, hogy el kell majd fogadnia. Szabadulni akar innen, ahol kivert eb módjára bánnak bizonyosan vele, mindenki a nevét kiabálja és ha fölismerik, szaladnak mellőle. A gyilkos ... A főváros utcáin járt egy-két napig tétován szegény. Szemlesütve ödöng egyszer az Erzsébet-köruton. Véletlenül fölpillant. Kocsi robog el mellette és a kocsiban Haverda Mariska meg a Vojtha Antal. Minden regény, vagy legalább is sok regény igy folytatódik, de ez megtörtént. Jánossy alig hitt a szemének. Nézett-nézett a kocsi után, aztán fölment Lengyel Zoltán dr ügyvédi irodájába. Mire fölárt, félőrült volt. Már megint tépte a féltékenység, s ismét szeretett volna verekedni Vojthával a buja asz» szonyért, mint egyszer a Török-utcai hiressó vált fészekben tette. Lengyel irodájában azonban lecsillapították Jánossyt. Nem kell kétségbeesnie. Az asszony után ne szaladjon. Jobb ha örökre kiveri a fejéből. Aztán költséget adtak neki, hogy utazzék Fiúméba, a hajójegyet, útlevelet és ®gyéb a kivándorláshoz szükséges holmikat utána küldik. Történetének itt következő rétae ismeI