Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-19 / 24. szám

1910. f, évfolyam, 24, szám Vasárnap, Junius 19 Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, a Korona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., o Városház-utca 3. szám czzi ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN; egész évre . K 24'— félévre . , . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2'Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre , K 28'— félévre . ." . K 14 — negyedévre. K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 o Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Az uj rendszer. Nemcsak számbeli nagyságával imponál a munkapárt, de jobbra, balra, fölfelé s lefelé egyaránt súlya van azon körülménynél fogva, hogy vele, általa restauráltatott a Hatvanhét. Deák Ferenc politikáját újólag igazolta az idő. Több százados viszálykodásnak vetett véget nemzet és dinasztia között. Amit hétszeres fegyveres nemzeti fölkelés el nem ért, elérte Deák a hatvanhetediki kiegyezéssel békés uton. Vannak sokan, akik Deák Ferenc alkotásában nemzeti függetlenségünk legerősebb védbástyáját látják. A nagy nemzeti fölbuzdulás szent lázában hevenyészve alkotott negyvennyolcadiki törvényekben sokkal kevesebb garanciája foglaltatik nemzeti önállóságunknak, mint a hatvanhetes törvényekben. Csoda-e, ha a nemzet józan, a reális viszonyokkal számolni tudó többsége ragaszkodik a haza bölcsének alkotásához ? Csoda-e, hogy a biztos és békés fejlődés ez alapjától való rövidebb eltávolodást most ujabb és erősebb ragaszkodás érzelmei váltják fel ? A könnyelmű, mulatós kedvű férj próbálja megcsalni nejét s igyekszik magát kiszakítani a nyugalmas és kellemes otthon puha karjaiból. De mert a hűtlenség gyönyörei nem érnek föl a több évtizedes hűség csendes örömeivel : a ledér férj hamar belátja keserves tévedését ős siet kiengesztelni a régi hitvest s boldognak érzi magát, hogy visszatérhet elhagyott életmódjához és hogy az önkéntelen hűtlenség éveiben a nyájas, erényes hitves nem hagyta őt cserben, hanem visszavárta panaszkodás és szemrehányás nélkül, visszavárta angyali türelemmel. A munkapárti többség, mely naprólnapra növekszik a pótválasztásokon, azt jelenti, hogy a nemzet visszatér az elhagyott 67-es politikához, hogy szánjabánja a négy esztendeig tartó rövid hűtlenséget. Némelyek följaj dúlnak, hogy a természetben nincs ugrás s ime, hajmeresztő salto mortale van a nemzet mostani és négy év előtti Ítélete között. Mi abban, hogy a nagy függetlenségi többség rövid négy esztendő leforgása alatt nagy munkapárti többséggé változott, nem látunk valami szörnyű következetlenséget. A nagy munkapárti többség csak a bűnbánat nagyságának lehet fokmérője. A nemzet szinte tüntetni akart a következetlensége nagyságával. Ki akarta fejezni megbánását, amiért a biztos, jól kövezett, karfákkal ellátott országútról letért s beletévelyedett a lidércfények után szaladgáló, irreális politika ingoványába. A nagy többség kötelez. Nemcsak arra, hogy idehaza rendet tartson, hogy a parlamentben minden körülmények között érvényt szerezzen a nemzet akaratának ; de kötelez arra is, hogy kifelé is éreztesse nyugodt erejét s visszaverjen minden támadást, amely Ausztria bizonyos politikai körei, vagy bárki részéről, ellenünk merészen és illetéktelenül tör. Belső és külső ellenségeink számára egyképen mementó a munkapárti erős többség. Intő jel, hogy a magyar nemzet magával packázni nem hagy s hogy amint megvédi belső támadások ellen a nyugodt és gyümölcsöző parlamenti élet rendjét ; époly elszántan koppint az orrára minden kívülről jövő alattomos vagy nyílt támadásnak. A lefolyt négy esztendő alatt többször tapasztaltuk, hogy a koalíció gyönge kezében szétmállott, elrothadt a nemzet sok drága erkölcsi java. Soha tekintélyünk ugy a zérusfokra le nem szállott, mint a „nemzeti" kormány idején. Arcpirulás nélkül nem nézhettük, hogy az osztrák parlamentben egymást érték a magyar nemzetet kicsinylő és rágalmazó, perfid támadások. Oly veszedelmes közjogi teóriák hangzottak el az osztrák Reichsrathban, oly merész becsapások a magyar közjog területére s büntetlenül, hogy az ember bámulja a nemzeti kormány határtalan birkatürelmét, amelylyel az osztrák politikusok meg-megujuló, belső ügyeinkbe beFranciák és németek. Irta Kaszab Géza. Idehaza, ha hébe-hóba szó esik Párizsról és Franciaországról, mindjárt szóba kerül a francia gloire is. A franciák! A dicsőséges nemzet, amely Napoleont adott a világnak, amely a szellem és a felvilágosodottság ezernyi áldásával ajándékozta meg az emberiséget! És minden lélekben ott él a titkos vágy: legalább egyszer látni Parist, az Eldorádót, a városok szépét, a világ szellemi központját, ahonnan fényesség árad mindenfelé! Ady Endre Párizsról irja a verseit, a magyar lapok párizsi leveleket közölnek s látatlanba is rajong mindenki Párizsért és a franciákért. A francia udvariasság közmondásossá lett, a hölgyek csak a francia divatért rajonganak és vakon fogadnak el szépnek és jónak mindent, ami francia. A németek nem örvendenek nálunk ekkora népszerűségnek. Egy viszálykodásban eltöltött ezredév sok keserű emléke fűződik a németek nevéhez s talán ez okozza, hogy a német kultura sokkalta idegenebb nekünk, mint a francia. Pedig 5z az idegenkedés egyáltalán nem indokolt, nert a Reichsdeutsch-nek semmi köze az osztrákokhoz. Ez a francia szimpátia és német-antipátia izonban hamarosan megváltozik, ha az ember »gyszer végigmegy ugy Franciországon, mint ^émetföldön. A mérleg billentyűje minden gonlolkodó ember előtt feltétlenül a németek ja'ára billen, még pedig a legnagyobb joggal. A Lanciákra alkalmazott frázisok egyszeriben elveszítik a jelentőségüket s az ember mosolyogva fogadja, ha azt hallja, hogy a franciák még mindig foglalkoznak a revanche eszméjével. A revanche ma már nagyon elavult frázis lehet, mert a franciák Szedán óta rettenetes vereséget szenvedtek a németektől minden téren. A világpiacon a németek napról-napra nagyobb tért nyernek, míg a francia termelés napról-napra hátrálni kénytelen az erősebb versenytárs elől. A francia léhasággal szemben a német alaposság napról-napra több becsülést szerez Vilmos császár birodalmának, s különösen a kultura és a gazdaság terén ma már hasonlíthatatlanul magasabban állanak a németek, mint a franciák. Ha az ember pár napot Párisban tölt, egy. másután ábrándul ki azokból a mesékből, amelyeket idehaza hallott a franciák felől. Mindjárt a megérkezésnél, akár a Gare du Nord-on, akár az Esten érkezik az ember, valami kínos és kellemetlen érzés fogja el a szűk, mocskos, impraktikus pályaudvar láttára, amelynél például a szegedi pályaudvar hasonlíthatatlanul szebb és praktikusab. Amint az ember kilép a pályaudvarról az utcára, mindjárt meglepi a forgalom óriási aránya, de meglepi az a dísztelen és szomorú külső is, ami az utcán fogadja. Hat emeletes házak, amelyeknek mindegyike padláslakásokkal van ellátva s ezek között a kopott, feketésszürkére piszkosodott bérkaszárnyák között szük utcák, amelyeken a forgalom sokszor negyedórára is megakad, mert az utca szük a forgalom befogadására és lebonyolítására. Az utcán a gyalogjáró épugy mint a kocsiút, tele piszokkal és szeméttel : Párisban nincs rendszeres utcasöprés, nincs utcaöntözés abban az értelemben, ahogy azt egész Európában, minden nagyobb városban megtaláljuk. Itt reggelenként valóságos patakokban folyik az utcákon a mocsok, mert az utcát ugy tisztogatják, hogy megnyitják a vízvezeték főcsövét s a kiáradó vízzel igyekeznek mosni az utcát. Ennyi mocsok láttára az ember önkéntelenül is a mintásán tiszta német városok után sóhajt, ahol ragyog az utca a tisztaságtól, ahol a legrégibb, évszázados házak is tiszták és Ízlésesek, ahol ugy ügyelnek a tisztaságra, hogy a rendőr megszólítja az embert, ha papírdarabokat dobál el az utcán. Frankfurt am Main és Drezda valóságos higiénikus üdülőhelyek Párishoz képest s Berlin, ahol az öntözőkocsik mindjárt gummiseprővel ellátva söprik tükörtisztára az utcát, ahol az öntözőkocsik is automobilerőre vannak berendezve, valósággal szalonszerü hatást kelt Páris mellettDe az első impresszió rendesen csal, mikor beleül az ember a taxaméteres kocsiba, amelyet röviden taxi névvel tisztel a párisi. (Egyáltalában a külföldön szeretik az ilyen rövidítéseket: a Metropolitain vasút neve Metró, a kinematografé kino, a Zoologischer Gartené Zoo és igy tovább.) A taxi egylovas kocsi: kétfogatú kocsit általában alig lát az ember Párisban, kivéve egynéhány magánfogatot. Két hétig jártam Páris utcáin, anélkül, hogy háromnégy kétfogatú kocsinál többet láttam volnaAnnál több az automobil. A Société General de Voitures, amely úgyszólván Páris egész kocsiközlekedését a kezében tartja, a még néhány év előtt 24000 kocsira rugó kocsiparkját mintegy 6000 kocsira redukálta s a lóval vontatott