Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-02 / 9. szám

12 7- TÖRVÉNYKEZÉS t f § A Sínn íudós. A mult év őszén egy csu­pasz arcú férfiú vetődött Budapestre, aki ma­gát az orosz kormány által üldözött politikai •menekültnek, majd a helsingforsi finn egyetem tanárának adta ki és ezen címek alatt több előkelő egyetemi tanárt megpumpolt. Október tizenkilencedikén ez a rejtélyes idegen beállí­tott Négyessy Lászlóhoz, az Országos Közép­iskolai Tanáregyesület elnökéhez és Lyra Adalbert néven bemutatkozva, elmondotta, hogy ő finn egyetemi tanár és esztétikus, aki­nek otthonról menekülnie kellett. Felesége azon­ban Helsingforsban maradt és ott tekintélyes vagyonnal rendelkezik. Pillanatnyi pénzzavará­nak enyhítésére rövid időre kölcsönt kórt. Az idegen férfinak előkelő modora megtévesztette Négyessy Lászlót és harminc korona segély­kölcsönt adott neki. Ezután november tizedikén Sdghy Gyula dr egyetemi rektort látogatta meg és ez előtt finnországi polgári iskolai ta­nárnak mondotta magát. A rektor tizennyolc koronát adott neki és kieszközölt a részére Marcheggig szóló vasúti szabadjegyet. Ezután az Országos Képzőművészeti Társulat titkárát, Leskó Jánost kereste föl, akitől szintén segélyt kért. A titkár Ambrozovics Dezső dr-hoz utasí­totta, aki viszont Jendrasik Jenő helyettes­igazgatóhoz küldte. Jendrasik ki is utalványo­zott a részére hatvan korona segély-kölcsönt. . Három nap múlva már Ballagi Aladár egye­temi tanárt kereste föl és ez előtt a finn egye­tem asztronómiai tanárának adta ki magát. Ballagi husz koronával segítette ki a megszorult finn tudóst. Két nappal későbben a finn vendég Nárai Szabó Sándor vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsoshoz ment és ettől is segélyt kórt. Ezenkívül még ajánló-levelet kért a mi­niszteri tanácsostól Pallay Sándor dr független­ségi pártköri titkárhoz, akitől nyolcvan korona kölcsönt akart kicsalni. Pallay előtt gyanúsnak tűnt föl az idegen és rendőrrel igazolásra szólit­tatta föl. A finn tudós eleinte konokul vitatta, hogy ő csakugyan orosz emigráns finn egyetemi tanár, de később beismerte, hogy ő azonossze­mély Wildenauer Béla vágsélyei születésű fog­lalkozás- és lakásnélküli csavargóval, akit 1894-ben a nyitrai törvényszék egyévi, 1904­beri az olmützi bíróság tizenöt hónapi, 1908­báfi a soproni, 1909-ben a szombathelyi tör­vényszék hathónapi börtönre itélt el ha­sonló módon elkövetett csalások és sikkasz­tások miatt. Ugyancsak kiderült az is, hogy a jeles férfiú a mult év november havában Kar­cagon Klein Gyula főgimnáziumi tanárt szintén megcsalta, A befejezett vizsgálat után a királyi ügyészség csalás büntette miatt emelt ellene vádat. Bűnügyét ma tárgyalta a büntető tör­vényszék Makucz dr biró elnöklete alatt ítél­kező tanácsa, A tárgyaláson a vádat Tóth dr tájában megzavarták a vidáman tovaroüogó kocsik- Tökéletes nyugalommal tekintettek föl nagy szürke szemeikkel; sem harag, sem kicsinylés nem volt pillantásukban, inkább a csodálkozás némi árnyalata. De a keselyű utána bámult a kocsjnak, mig csak pici fekete ponttá nem törpült el a hosszú, egyenes fasor legeslegvégén. „La joyéuse féte des Loges" valódi nép­ünnep, mézeskalácscsal, csepűrágókkal és forró lepénynyel; az ősrégi tölgy körül a tisztás közepén az este közeledtével szines lámpákat és papirlampionokat gyújtanak meg és a lombos ágak legtetején fiuk mászkálnak bengáli tüzekkel és tűzi játékokkal. Tálálékony urak apró lámpákat erősítenek kalapjukra, botjukra és ahova csak lehet, mig a legtalálékonyabbak kedveseikkel nagy esernyő alatt sétálnak, melynek minden pálcikájáról egy-egy lampion lóg, Az erdő szélén máglya égett, ahol nyár­son tyúkot sütöttek, mialatt a szeletekre Vágott burgonya a zsirban sercegett. Minden illatnak megvan a maga közönsége, mert itt is nagyon sokan állottak köröskörül. De leg­többen a bódék között sétáltak föl és alá. Monsieur és madame Tousseau mindenben riszt vettek. Játszottak Európa legelőnyösebb sorsjátékán, melynek tulajdonosa különösen kétesizü élcei által tűnt ki; látták a világ legkövérebb libáját, „Bismarck"-ot, a hires bolhát, mely hatos fogatot tudott hajtani. Azonkívül vettek mézeskalácsot, célba lőttek lágy tojásért és agyagpipáért és végre ke­ringőt táncoltak a nagy sátorban. Még sohasem mulattak ilyen pompásan. Alig volt uri ember jelen, náluk magasabb rangú meg épen nem. Nem ismertek senkit. DÉLMAGYARORSZÁG királyi ügyész képviselte, a vádlottat Berényi dr ügyvéd védte." Kiderült, hogy a jeles férfiú volt már minden a világon, csak becsületes ember nem. A többi között tengerószorvos, karthauzi szerzetes, finn tudós, egyetemi tanár, esztétikus, orvostanár, a finn orvosegyesület elnöke, az asztronomia tanára stb. Mindezen cimek alatt tekintélyes összegeket csalt ki. ítélet még nincs. § A gyufagyűri katasztrófa ügyében a kinevezett birói gépészmérnök-szakértők módosított véleményüket a mai napon be­nyújtották a vizsgálóbírónak. x Szeged kövezési programja. Szeged város hatósága évek óta 230 ezer koronát állit be a költségvetésbe, évi részleges kö­vezési program végrehajtására, A belügy­miniszter ma érkezett leiratával a közgyű­lés kövezési programját jóváhagyta s az összegnek erre a célra leendő fordítását en­gedélyezte. x Az államsegély. Mint megírtuk, Sze­ged város tanácsa kiutalta a hetvenötezer koronányi állami segélyt a tisztviselőknek, akik járandóságukat már föl is vették. A belügyminisztertől ma rendelet érkezett a városhoz, amelynek érteimébén az összeg fölosztása azoknak az elveknek az alapján eszközlendő, amelyeket ő korábban megje­lölt. Az elkésve érkezett rendelet arról is szól, hogy a miniszter nem zárkózik el az elől, hogy az esetleges maradékösszegből a rendőrszemélyzet javadalma pótoltassák s azok is kaphatnak valamely segélyt, akik egyébként kiestek a kategóriából. A minisz­ter jóindulatában kevés a köszönet, mert Szeged városának annyi a tisztviselője, hogy a 75 ezer korona azok részére sem volt elég, akik az államsegélyben részesitendők. A vá­ros tanácsa különben 45 ezer korona városi vagyon kiosztását javasolja azok között, akik nem szorosan vett közigazgatási tisztviselők. Mindennema tüzelőanyag legolcsóbb beszerzési forrása Jutkovics Géza és s;é"'elepe KOSSUTH MS-MÁIL 41. • MI; SÍ. 1910 Junius 2 (—) A pénzpiacról. A májusi ultiinó dacára elég olcsó a pénz és élénk a kinálat Az angol bank bizonyítéka ennek, amely a kamatlábat 4%-ról 3l/,°/0-ra szállította. TŐZSDE. Budapesti értéktőzsde. Előiözsde. A mai előtőzsde irányzata sziláid volt a vezető értékek folyamán 1—2 koronával emelkedtek A helyi piacon az értékek közül Rimamurányi vaamii 5, Kereskedelmi részvény 2 koronás emelkedéssel kerül forgalomba. A járadékpiac sziláid volt. Köttet­tek: Osztrák hiteirészvény 662.75. Magyar hitelrószvénv 834.25—831.75. Magyar Agrár 481.50. Magyar jolzáloo-. hitelbank II. kib. 485—485.50. Osztrák-magyar állam­vasút 754.25. líazai 294.50—205.—. Rimamurányi vasmű 677. 681.—. Magyar koronajáradék 92.35. Közúti vasút 711. -713.75. Városi villamos vasút 383 — 383.50. Kereskedelmi részvény 748,—750. Újlaki 313 Danubius 436.-438.50. Atlantika 276,—276.50. Adria 477,—478.50 K. Déli tőzsde: Nyugodt forgalom mellett a déli tőzsdén szilárd volt az irányzat. A nemzetközi piacon csak magyar hitelrészvényre van forgalom, arra a hírre, hogy a választások kedvező eredményekkel kecseg­tetik a munkapártot, A helyi piacon Közúti vasút. Városi vasút 2—3 koronával emelkedett. Köttettek: Osztrák hitelrészvény 663.—663.25. Magyar hitel­részvény 834.50—836.50. Magyar leszámítoló- és pénz­váltóbank 567.50—568,—566.50. Magyar jelzáloghitel­bank II. kib. 485.50. Osztrák-magyar államvasút 754.50, Rimamurányi vasmű 681.—684.—. Magyar korona­járadék 92.35. Közúti vasút 713.50—714.50—715.-, Városi villamos vasút 383.50—385.—. Kereskedelmi részvény 749.50—751.50. Adria 478.50-479.50 K. A bécsi értéktőzsde. Bécs, Junius 1. (Megnyitás.) Osztr. hitelint, részv, 662.50. Magyar hitelbank részvény 831.—. 20, frankos 19.11. 4 száz. magyar aranyjáradék 113.40, Angol osztr, bank 312.—. Osztr.-magyar államvasút 754.—. Alpesi bányarészvény 725.50. Irányzat: nyugodt. Bécs, juntas 1. (I. Előtőzgde.) Osztr. hitelint, részv, 663.—. Angol osztr. bankrészvény 312,— Unionbanb részvény 599.—. Déli vasút részvény 117.25. 20 fran­kos 19.11. Osztr. államvasuti részv. 754.—, Magyar liitelb.-részv. 832.50. 4 száz. magy. aranyjáradék 113.40. Dohányrészv. 396.—. Alpesi j^ft*részv. 726.—. Osztr. kcronajáradék 94.25. Magyar bpronajáradék 92.25. Márkabankjegy 117.53. Irányzat'?'hyugodt. Bécs, június 1. (II. Eíötó'zsde.) OsztíHiitelint. részv. 662.75. Angol osztr. bankrészv. 313.-**>'Magyar hitelb. részv. 833.50. 20 frankos 19.11. Osztr.-<magy. állam­vasút 753.75. Déli vasút 117.25. Union-Bank 599,—. \ száz. magyar aranyjáradék 113.40. Osztrák korona­járadék 94.20. Magyar koronajáradék 92.25. Márka­bankjegy 117.53. Alpesi bányarészvény 726.75 Rima­murányi 679.— Magy. leszámitolóbank —.—. Magyal jelzáleghitelbank —.—. Orosz járadék 103.85. Irány­zat: lanyha. Newyorkra tartózkodó, később helyi és budapesti vásárlásokra szilárdult. ennélfogva mindenkire rámosolyogtak és vi­dáman integettek, ha valakivel másodszor találkoztak. Minden olyan mulatságos volt. A nagy sátrak mellett, melyekben cirkusz és tánc­mulatság volt, megállottak és nevettek a ki­kiáltókon. Itt Paprika Jancsik trombitáltak, amott fiatal leányok kifehérített vállaikat mutogatták csalogatóul, Monsieur Tousseau tárcája mindig kézben volt; de nem fáradtak bele az örökös pénz­költésbe, sőt nagyon jól mulattak azon, hogy milyen képtelen erőlködést követ el minden ember, hogy csak egy fél frankot, vagy csak néhány centimest kereshessen. Egyszerre egy ismerős arcot vettek észre. Az a fiatal amerikai volt, kivel Parisban a vendéglőben találkoztak. — Oh, monsieur Whitmore! — kiáltott a fiatal asszony — itt már olyan helyre ju­tott,-ahol ön is kénytelen mulatni. — Én a magam részéről — felelte az amerikai lassan — nem találok mulatságot abban a látványban, hogy azok az emberek, akiknek nincs pénzük, bolondot csinálnak magukból azoknak a kedvéért, akiknek sok a pénzük. — Javíthatatlan ! — nevetett a fiatal asz­szony. — Különben engedje meg, hogy meg­dicsérjem : ma kitűnően beszél franciául. Miután még néhány szót mondtak, a tö­meg újra elválasztotta őket; mr. Whitmore egyenesen Párisba indult vissza. Madame Tousseau dicsérete több volt üres udvariasságnál. A komoly amerikai rendesen fülsértő francia nyelven beszélt. De az előbbi feleletet csaknem hibátlanul mondta el. Mintha nagyon jól meggondolta volna már előbb, mintha egy egész sereg benyomás ta­lált volna erős kifejezést e szavakban. Meg­lehet, hogy felelete ezért tett olyan mély hatást a fiatal párra. Pedig egyik sem találta valami különösen jónak a mondást; ellenkezőleg,^ azt gondol­ták, hogy nagyon szomorú lehet, ha vala­kinek olyan sötét felfogása van, mint fiatal ismerősüknek. De mégis hagyott valami nyomot lelkükben, mert nem tudtak többé olyan könnyen nevetni, mint eddig. A fiatal asszony elfáradt s hazatérésre gondolt. Mikor a bódék hosszú sora közt végig akartak menni a kocsiig, éppen egy lármás tömeg jött velük szemben. — Menjünk más uton szólt madame Tousseau. Betértek két sátor közt s az egyik sor mögött mentek tovább. Megbotlottak a fa­gyökerekben, mig szemük hozzászokott a bizonytalan világításhoz, mely a sátrakból sávonkint sugárzott ki. Egy kutya, mely va­lamin rágódott, morogni kezdett és beljebb cipelte zsákmányát a fák között a sötétségbe, A sátrak ezen az oldalon ócska vitorla; vászonból s a legsajátságosabb vegyületü függönydarabokból állottak. A hasadások közt itt-ott világosság látszott s egy helyen madame Toussean egy arcot pillantott niegi melyet felismert. Az az ember volt, akinél azt a hasonlít­hatatlan jó mézeskalácsot vették; fele még most is ott volt monsieur kabátzsebében­De milyen más volt a viszontlátás a mézes­kalácsossal ezen az oldalon ! Milyen más volt az a lekötelezően mosolygó ember, aki a fiatal asszonynak annyi szép bókot mondott

Next

/
Thumbnails
Contents