Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

2 DÉLMAGYARORSZAQ 1910 június 17 nevezett és helytelenül elkeresztelt „tartományokra" és minden beamter mellett ott csillog a Mannlicher. A magyarság iránt való beteg féltékenységükben fekete-sárga sorompót állítanak föl minden határvonalon és a mohamedánnak meg a szerbnek és a horvátnak német szóval vallanak szerelmet. Most a szimpatikus Varesanin tábornok sajnálatosan dörrenő feleletet kapott. Ennyi tanulságot érdemes leszűrni a Szerajevóban történt tragikus eseményből. A szerencsétlen Veraic revolverét ezekbe az igazságokba kell belegöngyölni és ugy kell elhelyezni az annekszió történetének muzeumában. A gyermeknap eredménye. A gyermeknap rendező-bizottsága ma délután 5 órakor a városháza bizottsági termében ülést tartott, amelyen a gyermeknapon összegyűlt összeget és a kereskedőktől befolyt adományokat számolták el. Az idei gyermeknap eredménye számokban 3854 korona, 42 fillér. Alább közöljük a részletes kimutatást. Az egyes urnáknál befolyt: Scossa Dezsőné és Bodolla Béláné 810 K. Dr Turcsányi Imréné 645 K 56 f. Varga Borbála 499 K 44 f. Bödőné Trinksz Paula és özv. Pálmay Jánosné 319 K 82 f. Ungár Benőné és Balogh Józsefné 246 K 78 f. Worzikovszky Károlynó és Vajda Lewinszky Sarolta 232 K 82 f. Óvónők testülete, Székely Gáborné 227 K 96 f. Neder—Sarkady 102 K 10 f. Arpád-otthon, Füzessi Mártonné 68 K 07 f. Dr Leitner Vilmosné és Szimics Ferencné (iskolák) 54 K 76 f. Mayer M. (bérszékek) 41 K. A szegedi kereskedőktől befolyt adományok 606 K 11 f. Az egyes sátrakhoz a következő adományok érkeztek:. Scossa Dezsőné és Bodolla Béláné sátrában adakoztak: báró Bánffy Dezsőné 20, Back Bernátné 50", Kiss Zsigmondné 20, Dávid Sándor 50, Kállay Albert 10, Koós Elemér 10, Kugler Albertné 10, Szeged-Alföldi Takarékpénztár 10, Jedlicska Béla dr 10, Benke Elemér 5, Raskó Istvánné 5 koronát. Természetbelijeg adakoztak: Korriháber Adolfné, Veres Károlyné, Brecher Albertné, Kuruba Rózsa, Engel Lajosné, Sátor Pál, Fischer Testvérek, Aigner Géza, Sandberg Henrik, Gaál József, Wimmer Fülöp, Pálfy Dániel, Kass János, Litke József, Feszler Károly (Magyarád), Zsótér László, Kaufmann Testvérek, Ruchni József, Wiesner K., Eisner Ignác (Kék csillag), Beregi-cég, Bokor és Vajda. Dr Turcsányi Imréné sátrában adakoztak: Özv. Holtzer Jakabné 40, Kecskeméti Antalné 10, Richter Gedeon (Budapest) 10, Forbát Leó dr 10 koronát. Köszönetet mond a rendezőség: A m. kir. szabadalm, Dörge Frigyes bankosztálysorsjáték igazgatóságának Budapesten, Magyar Ásványvizforgalmi és Kiviteli részvénytársaságnak, Zoltán Béla budapesti gyógyszerésznek, Schottola Ernő budapesti cégnek, Nestlé Henrik bécsi cégnek, Zwack és Társa budapesti gyárosoknak, A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaságnak Budapest, Dékány Péter és Társa budafoki gyárosoknak, Keleti dr és Murányi újpesti gyárosoknak, Mayer Testvérek bécsi és Eisenstadter Testvérek bécsi cégeknek, Sandberg Henrik szegedi cégnek, Kufeke R. bécsi cégnek, Leinzinger Gyula szegedi gyógyszerész, Kristály Ásványvíz Részvénytársaságnak, Szigeti és Szilárd dr. pécsi gyárosoknak, Kobrák cipőraktárnak Szeged, Moskovitz Farkas és Társa cégnek Nagyvárad, Beregi Lajos szegedi, Türk Salamon szegedi cég, Lőw Sándor Budapest, I. Serravaló Triest, Scott budapesti cégnek, Braun János szegedi cégnek és a Berkes-kávéháznak, akik a reklámsátor javára adományokat küldtek, Rónai kávéháztulajdonosnak, aki a sátrakat átengedte, Lengyel Testvéreknek, akik a sátor diszitését díjtalanul elvállalták, ezenkívül Wagner F. A. és Fia, dr Balassa Árminné és Vig Sándornénak, akik szintén hozzájárultak adományaikkal a jótékonycélhoz. Köszönetet mond még a rendezőség Bartos Lipót szegedi cégnek, aki a nyomtatványokat és Rósa Lajos szegedi bankárnak, aki a bankházat a pénz olvasására átengedte. Varga Borbála sátrában a következők adakoztak természetbélileg: Varga Borbála sajátszerzeményü könyveket, Nyilassy Lilike cigarettát, Herczl Teruska képeslapokat, Böhm Flóra virágokat, a Kék csillag apróságot, Zeisler Ella apróságot. Pénzbelileg adakozott ifj. Juránovics Ferenc 6 koronát. Bödőné Trinksz Baula és özv. Pálmay Jánosné sátrában a következők adakoztak természetbelileg: Kíntzig üvegkereskedő apróbb porcellántárgyakat, Pick szalámígyáros néhány kiló szalámit, Szűcs Mariska cigarettát, Kohn seprügyáros cigarettát és több kis seprűt, Harg Józsefné képeslapokat, Szögi pék egy kenyeret, Pick paprika-malmos több doboz paprikát, Szűcs András virágkereskedő virágot, Krizsanics Etelka tanítónő több kisebb kézimunkát, Farkas Ferenc és Társai pedig zeneszámaikkal működtek közre. TJngár Benőné és Balogh Józsefné sátrában ad kosták: Cserő Ede dr 20 kor., Wigner And' 12 darab tükör, 22 darab legyező, Szemző'utöd1 3 darab öv, 9 darab csatt, 3 pár keztyü, B 3 logné őnagysága püspökkenyér, 1 dobozpiskó/" 40 darab tálcakendő, Engel Lajos 150 darab ip' velező-lap, Lukács imakönyvek és egyéb holmik Bartos Lipót tintatartók és egyéb tanszerek' Mayer Áron 12 üveg különböző likőr, Ljn' denfeld 1 doboz virágcukorka, SchÖn Jenő ír darab legyező, Wolf pók 150 darab perec, jja. gárné 6 darab perecesbot szalaggal diszitve' 300 darab pogácsa, 100 darab perec, 20 métekelme sátordisz, Bokor és Vajda levelező-lap^ és 6 darab könyv, Tóth József fonográf, egész nap díjmentesen. ° Worzikovszky Károlyné és Vajda-Lewinszh Sarolta sátrában adakoztak: Wimmer Fülöp 20 koronát, özvegy Pollák Lajosné 5 koronát Kotányi Hanz (Bécs) 10 koronát. A kereskedőktől befolyt adományokat lapunk holnapi számában közöljük. Eieneríh báró győzelme. — Az olasz fakultás Bécsben. — (Saját tudósítónktól.) Bienerth-nék, ugy látszik, sikerült elhárítani a kabinetválságot. A többség nem bomlik fel, a krizis nem fog kitörni. A német pártok jól tudják, mit kó* szönhetnek a Bienertb-kormánynak, amely erélyes föllépésével hosszú időre háttérbe szorította a már-már veszedelmesen fölvonuló szláv aspirációkat. A németek tehát az olasz jogi fakultás miatt nem fogják megbuktatni a szlávok elleni küzdelemben helytálló kormányt. Egyébként sem volna cause celebre az olasz fakultás felállítása, ha egyéb okok nem állnának az odiózus ügy hátamögött. Ezek az okok a cseh nemzeti programba^ rejlenek. A csehek ugyanis meg szeretnék fosztani Bécset nemzeti karakterétől ég ez indította főkép a német képviselőket arra, hogy az olasz fakultás ellen is tiltakozzanak. De Bienerth bárónak sikerült meggyőznie a többséget arról, hogy emiatt nem szabad a békés egyetértést megbontani. Van ugyan még néhány német képviselő, akik a negáció álláspontiára helyezkednek, de a német nemzeti pártok szövetségének nagy többsége, amely tegnap még kész volt válságba sodorni a kormányt, ma már elfogadja Bienerth álláspontját. A miniszterelnök igen diplomatikusan jellemezte a helyzetet és ennek köszönheti sikerét. Ez a kérdés — mondta — nem abban csúcsosodik ki, hogy az olasz fakultás Triesztbe — Igen. De tovább is gondoltam. Elvégre nem vagyunk gyermekek, hogy enynyire könnyelműek legyünk. Most a szőlőhegy aljában voltak s nem néztek sem jobbra, sem balra. — Nemsokára hivatalom lesz — mondta az ifjú rövid hallgatás után. — Akkor már igazán nem szabad könynyelmüsködnie, — nevetett a leány. — És hová nevezik ki ? — Az atyjának régi helyére, a maga szülőfalujába : papnak. — Ah! — Mit jelent ez ? — A maga helyén nem mennék oda. — Az én helyemen. — Azt elhiszem. De máskülönben ? — Túlságosan unalmas hely. Barátok és ismerősök nélkül! — Még én sem határoztam egészen. Még van egy csomó akadály. Hiszen tudja, hogy sok dologban épen nem gondolkodom paposam Aztán egyedül, abban a nagy házban. Nem, igazán elhiszem, amit mondott, hogy ott az egyedüllét elviselhetetlen! -— Hát akkor letesz erről a tervéről? — Nem marad más hátra a számomra, ha a gondolatomat végiggondolom és annak következményeit mérlegelem. Ismét elhallgatva mentek egymás mellett. Majd visszafordultak, mert már sötétedni kezdett. — És mit csinál, ha még nem foglalja el a papi állást? — kérdezte ismét a leány. — Még magam sem tudom. Olyan állás Titán vágyom, ami elfoglaljon, de amely még hagy annyi szabadságot is, hogy egy kicsit könnyelmüsködhessem. — Könnyelmüsködhessék ? — így mondtam, de reméltem, hogy nem fogja ezt a szót rosszul érteni. — Igyekszem jól érteni. De ha arra gondolok, milyen értelemben mondta ezt a szót . . . — Akkor még sem olyan nagyon könynyelmü az, ugy-e bár? És be kell vallanom, hogy nem is a helyén használtam az előbb, mikor mondtam. — És hogy a képes beszédnél maradjunk, — felelte a leány — ez a szó olyan nehéznek látszik ön előtt, hogy egészen meggörnyed belé s nem is nézhetek a szemeibe. — Hiszen erre nem is lenne szükség, ha az előbb, ott egymás szemeibe néztünk volna alaposan. — Az igaz, ezt elmulasztottuk. — És igy történhetett az, hogy az én okosságom elég erős volt arra, hogy a karjaimat odakösse a hátamhoz és hogy megcsaljon bennünket. — Megcsaljon? — Igen, azt hiszem, ez a helyes kifejezés. — És ha nem csalt volna meg . . . — Nos, a következményeket ismeri. — Talán mégsem ... — Nos tehát: akkor egy pillanatig boldogok lettünk volna a csókjainkban . . . — Most pedig én mondom önnek: ön ismeri a következményeket. — És én azt felelem reá: Talán mégsem egészen. — Akkor most jegyben járnánk egymással. — Azt hiszi? — És ön nem ezt hiszi? — Most egyszer könnyelmű leszek csakugyan és megkérdem: vájjon az ember egyetlen pillanatát az édes önfeledtségnek egy esetleges örökkétartó szerencsétlenséggel fizesse meg? — Miért gondol mindjárt a legrosszabb esetre ? — A legrosszabb eset e pillanatban reám nézve mindenesetre a jegyváltás lett volna. Nekem, — hiszen kegyed tudja — ezer okom van arra, hogy ezt kerüljem, eltekintve attól, hogy alig ismerjük egymást. — Nos, hogy egészen igazat mondjak: egy 18 éves leány is szívesen tekint előbb egy kissé széjjel a világban, különösen ha nincsenek épen polgári nézetei. — Nem is állanának jól magának. — Mindenkor mérgelődtem rajta, mikor a nénik egy leánynak egyetlen csókjából államcsínyt csináltak. Elvégre mi is tudjuk, mit lehet tenni és mit nem, anélkül, bogy erre különösen kioktatnának bennünket. • • Ismét a kerti házhoz értek. Már egészen beesteledett s mély árnyék rejtőzött az ablakokban. Egy pillanatig csöndesen maradtak s lenéztek a paplakra, ahol valaki épen most világot gyújtott. — Sietnünk kell, — szólt a leány egy kissé remegő hangon. . , — Igen, sietnünk kell — felelte a férfi es megfogta a kezét. Aztán magához v0°.ta. leány karcsú alakját s egy pillanatig o. ledt ölelkezésben forrtak egybe. Mikor értek a paplakba, az idősebbeket még is az asztal körül találták békés heszek% tésben. Az ifjabbak, akik szintén a ken" jöttek, néhány pillanattal megelőzték OK • A két később jövőre sem figyeltek k'1 on