Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-17 / 22. szám

1910. f, évfolyam, 22. szám Péntek, junius 17 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15, szám c=a c=J Budapesti c=J szerkesztőség és kiadóhivatal Városház-utca 3. szám IV., ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24— félévre . . . K negyedévre . K 6 — egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre. K 7— egy hónapra K 2'40 szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség S35 a Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Szarajevó mártírja. Ugy akarták a titkos nagyszerb politikai lebujokban: a bosnyák tartománygyűlés megnyitása nem múlhatott el vér nélkül. Valakinek meg kellett halnia és mivel a zágrábi jogász orgyilkos golyói nem találták el Yaresanin tábornokot, csupán a merénylő Veraic Bogdán vált vértanúvá Szerajevóban. Bizonyára aranylapra kerül a boldogtalan őrült neve a nagy szerb forradalmi mozgalmak történetében. A nemzeti álmok és jelszavak kalandorai hosszú időig élni fognak az emlékéből és messze Délszerbiában György úrfi maga köré gyűjti a királyölő tiszteket, mondván nekik: igy kell meghalni a hazáért, a szerbek eljövendő világhegemőniája érdekében. És nagyot húznak a pálinkásvödörből a szétroncsoltagyu' Veraic Bogdán egészségére. Minden mártírban rejtőzködik valami fölséges és héroszi, még a Veraichoz hasonló orgyilkosokban is. Ezek beszámithatatlan, holdkóros emberek, mániák futóbolondjai, az élet megtépettjei. Voltaképen pedig energiátlan eszközei disznópásztorságból imperátorrá törekvő operette-fejedelmeknek és olyan betyároknak, akiknek a foglalkozása összeesküvés. Becstelen fölbujtókéj-t halnak meg a Balkán vértanúi. És talán az egész úgynevezett Balkán A jácint. Irta Hans IAenert. A kis fürtös jácint koraérett gyermeke volt a tavasznak. A kék fejecskéjében illatos gondolatok kavarogtak s kissé elhamarkodva röppentek elő. Ezzel az elhamarkodottságával furcsa kis történetnek ló'n az okozója a kicsi jószág. Már este volt és a vendégek egymás után kocsiztak ki a faluba. A fenyőfából és virágokból álló diadalkapu, melyet az uj papnak csináltak a szokásos Isten hozott-tal, máiegészen elhervadt, mikor a kocsik elhaladtak alatta. A szép paplakban azonban még mindig egész kedves kör maradt s ülte körül az asztalt. Az elmultakról s az eljövendőkró'l beszéltek, nyugodtan, izgalom nélkül. Az asztal alsó részén néhány fiatalabb teremtés ült s ezek vidámabban és élénkebben beszélgettek. Megvárták, míg feltűnés nélkül tehették s ekkor a házikisasszony felkelt s 'elszólította vendégeit, tennének egy sétát a kertben. Ő maga pedig előresietett s lebegő léptekkel haladt fel a néhány lépcsőn, mely az udvarról a kertbe vezetett. Valaki nyomon követte s örült, amint a magas, hajlékony alakot maga előtt látta, amelyet a szellős Nyári fehér ruha még karcsúbbá tett. A jépcső tetején könnyedén hátrafordult a leány. A többiek nem siettek annyira s ő lekiáltott hozzájuk. De a válasz késett s akkor társához fordulva, türelmetlenül hozzátette : — Ah, jöjjön, majd meglelnek bennünket! nemzetiségi kérdés leggyökeresebb megoldása az volna, ha az érdekelt európai országok összeadnának néhány milliót s annak a kamataiból szine-kura állásokat szerveznének a bandavezéreknek. Frázisnál alig egyéb, hogy a revolverdörrenés, amely hatszor hall átszőtt tegnap Szerajevóban, az annektált BoszniaHercegovina népeinek csatariadója az osztrák-magyar uralom ellen. Hogy Veraic a báróságra emelt Varesanin tábornok révén az uj uralmat akarta meggyilkolni. Sző sincs róla: bizonyos elkeseredettség mutatkozik még a Drina mentén, a rémhíreknek hinni még sem szabad. Legfölebb a tanulságot kell levonni a mecényletből. A tanulság pedig nem egyéb, mint az, hogy a közismert osztrák beamter-politikával népeket hűségre hódítani lehetetlen. Nem beszélünk most arról, hogy egyelőre ugyan külsőségekben, de a mi érdekeinket háttérbe szorítják odalenn. A magyar kormánynak kétségkívül lesz gondja arra, hogy állami és gazdasági érdekeinket a legenergikusabban megvédelmezze Bosznia-Hercegovinában. Kárhoztatni való azonban az annektált tartományokban megalapozott katonai uralom. Bizonyos, hogy szükség van a rendföntartásra. Stratégiai érdekeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Varesanin tábornok bizonyára kitűnő katona és jól intézte ecklig a hadtesElőttük a gyümölcsös kert egy kissé felkúszott a domboldalra. Innen a szőlőhegy kezdődött. A vidéket a lemenő nap mégegyszer megaranyozta. Ők ketten egy gyalogúton mentek mind magasabbra. Még nem egész kész virágágyak között haladtak tova s lassankint bizonyos zavarodottság érzete nehezedett rájuk. Egyszerre lehajolt a leány s letépett egy fürtös jácintot. Ez volt az első, amely ki merte dugni fejecskéjét a moha alul. — Nézze, milyen édes! — mondta. — És milyen illatos! — E szavakkal odatartotta a virágot az ifjú felé. Az ifjú megfogta a feléje nyújtott kezet a virággal együtt s ugy vitte azt az arca felé. — Nincs egy gombostűje? — kérdezte aztán a leány s a kebléhez tartotta a virágot. — Ugy-e gyönyörű? — Persze hogy gyönyörű, — felelte a férfi s odaadta a gombostűt, melyet kabátja kihajtókájából vett elő. — Legyen oly jó, tűzze ide, maga jobban látja, mint én. Az ifjú engedelmeskedett, de a keze reszketett — És a jutalom ? — kérdezte aztán. És ezzel ismét a virág felé hajolt. — De hiszen már élvezte az illatát, kérem, és ... no, ne olyan közelről! — mondta a leány nevetve. Ezalatt az ifjú megérintette ajakával a virágot s a leány zavartan ment tovább. Most már a kertiházhoz értek s a leány szólt: — Ez lesz a vendégszobánk. Ha elkészülünk vele, egészen szép lesz. tének ügyeit. Hanem talán legjobban maga a generális érezte, milyen fonák dolog az, hogy ő most báró és helytartó és a szerajevói városházán kell szerepelnie. Miért nem hagyják meg kizárólag katonának ? És mennyivel szimpátikusabb, mennyire igazságosabb és mennyire észszerűbb lett volna, ha a két kormány polgári megbízottja, a legrosszabb esetben a közös pénzügyminiszter nyitotta volna meg a bosnyák országgyűlést a király, továbbá Magyarország és Ausztria nevében. Talán a revolver-merénylet is elmarad. Talán akkor nem éri Ausztriát és Magyarországot ez a nemzetközi szégyen és Veraic vére nem ömlik bele a nagyszerb izgatók husosfazekába. Bécsben igazán megtanulhatták volna már, hogy a militárizmus országok kormányzására alkalmatlan. Elsajátíthatták volna a hódítás sorrendjét Angliától. Először a kereskedelmi hajók jelennek meg a gyarmatok kikötői előtt, először az ipar gépei jönnek és csak ha a benszülött a kulturának szegül ellene, akkor következnek a Dreadnoughtok, meg az egyéb rendcsináló eszközök. Elsősorban a praktikus élet katonái szállnak partra az idegen földön, a hadsereg ott sorakozik a hátuk mögött. Az osztrák politika rendszere egészen más. A bécsi urak beamteráradatot zúdítanak az ugy. — Akkor az ember itt szívesen volna vendég néha. — Hiszen ha megtartja a szavát, szüretre idejön ... Elhallgattak s nem mertek egymásra nézni. Azután ismét betették maguk után az ajtót s a szabadba léptek. — Fölmenjünk a hegyre is? Onnan nagyon szép a város, — kérdezte a leány. — Én szívesen kisérem kegyedet akárhová. A leány vidáman ment tovább, de a kerítésnél megállt. Az ifjú lassabban követte s fölvette a jácintot, amit a leány leejtett, mert a szára eltörött. — Elvesztettem? — kérdezte, mikor meglátta azt a kezében. — Igen, a hálátlan! De még mindig vissza lehet tenni. — Jöjjön ide! A leány most elvette a virágot s a férfi gomblyukába tűzte. Az ifjú ezalatt a palánkajtóhoz támaszkodott. — Kénytelen vagyok a kezeimet a háta-, mon összekulcsolni — mondta. — Igen? — kérdezte a leány és elpirult. — Igen. Hallgattak. — Mert különben nem tudnám megköszönni a szívességét — mondta végre magyarázatul az ifjú s megköszönte a virágot. — És miért nem? — Mert ... — dadogni kezdett — mert a kísértés nagyon is nagy lett volna . . . — Azt nem teszem föl magáról. — Szerencséje, hogy nem csalódott a néhány perc alatt, amig egyedül voltunk. A vendégszobában . . . — Akkor is erre gondolt?