Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-16 / 21. szám

1910 junlus 16 DÉLMAQYARORSZAQ — Lippns Anna szerencséje. Tegnap reggelig egy törődött, ismeretlen anyóka volt Lippus Anna, egy hetvenötéves szakácsnő, May Szidónia szolgálatában, Pesten, a Bálvány-utcában, de azóta... azóta haj, volt, minden megváltozott. Azóta főhercegi fogat elgázoltja, fenségek pártfogoltja, (ma öröm katasztrófába esni, mindjárt fenséges magas személyek érdeklődnek becses hogylétünk után!), szóval, hires-nevezetes perszóna a jó öreg Lippus Anna. Most már a Rókusban fekszik, ahová a szerencsére nem végzetesen súlyos balesete után vitték el a Bálvány-utca 21. száma alatt levő szolgálati helyéről. Ott érte ugyanis a nagy tisztesség, hogy tegnap délelőtt tizenegy órakor megjelent nála József főherceg követe, Kovách Aladár dr mentő-igazgató. És miután megvizsgálta, igy szólt az igazgató ur: — A fenséges ur magára vállalta a maga gyógykezeltetését. Mert elvisszük a Rókusba, ott nagyon jó dolga lesz, Keresi professzor ur gondozza majd magát. És azzal a mentők elvitték a Rókusba, az I. emelet 30. számú termébe. A Rókusban fekszik szép csöndesen, simára fésült ősz hajjal, a szerencsés sebesült, szép matrónai komolysággal, a kórterem többé-kevésbé kivételes betegeinek megtisztelő figyel, métől s talán még irigységétől is környezve. Bal térdén, jobb kezén és jobb térdén érték zúzódások, komoly baj nem igen lesz ebből. A matróna a szerencsétlenséget igy adja elő: — Az ugy volt kérem, — beszéli, — hogy reggel nyolc után megyek bevásárolni, cekkerrel a karomon, a Fürdő-utca sarkára értem már, amikor arra jött egy ekvipázs. Jesszus! — mondok, de már akkor elütött a lő. — Elájult? — Nem. — Hanem szidtam a kocsist, amit nagyon röstellek, mert később tudtam csak meg, hogy a fenséges Zsófia princesszin ült a kocsin. Tudja, attól még jobban megijedtem, mert félek, hogy megsértettem a hercegnőt. Ilyen lojális az öreg nő, aki mikor szóba kerül, kért-e kártérítést, hevesen tiltakozott: — Isten ments! Hogy gondolnak ilyet? Én csak meg akarok gyógyulni, hogy mit kapok, az ... És abbahagyja. Csak annyit mond még, hogy nála volt a huga tegnap. Az is szakácsnő. Hatvanhétéves és báró Paisheknál szolgál, meg hogy a jó báróné gummitömlőt küldött neki. Hát ilyen jó dolga van Lippus néninek. — Halálozás. Baldi Lajos m. kir. fővámszedő ötvenhat éves korában ma elhunyt. Temetése holnap délután leSz. — Megőrült csendőrezredes. Kolozsvárról jelentik, hogy ott Pap Mihály nyugalmazott csendőrezredesen az elmebaj tünetei kezdtek mutatkozni. A csendőrezredes régóta súlyos idegbajban szenvedett és tegnap végkép elborult az elméje. Az utcán nagy botrányt rendezett és csak nehezen sikerült beszállitani az ottani elmegyógyintézetbe. — A pusztító felhőszakadás. Ma ujabb részleteket jelentenek mindenünnen a viharok pusztításairól. Berlinből táviratozzák: Tegnap ismét felhőszakadás és zivatar vonult végig Berlinen és az egész környéken. A villám többször lecsapott. Szerencsére emberéletben nem esett kár. A mélyebben fekvő utcákat elöntötte az árviz. A városi villamosvasút nem közlekedhetik. Kölnből jelentik: Az árviz óriási pusztításokat vitt végbe. Az anyagi kár meghaladja a három milliót. A községekben nagy az inség. Minden termés tönkrement. Országszerte gyűjtés indult meg a kárvallottak iölsegitésére. Katonaságot rendeltek ki. Münchenből táviratozzák:^ Az Isar vízállása majdnem három méter. Árviz fenyeget. A weilheimi vasútvonalon a töltéseket elmosta az ár. A vonatok nem járnak. Oberammergauból jelentik: Ma éjjel felhőSzakadás volt. Az Ammerheide dus gyümölcsösei és a termőföldek elpusztultak. Füsseni távirat jelenti: A folytonos felhőszakadástól a Pellach kiöntött. Hochenschwangautól dél felé a termőföldek viz alatt vannak. Olyan a vidék, mint a tenger. A Lech is veszedelmesen árad. Bécsből jelentik: Az alpesi völgyekben állandóak a nagy esőzések, amelyek az utakban és hidakban sok kárt tesznek. Stájerországból, Tirolból és Vorarlbergből is az árviz pusztításairól érkeznek hirek. A mentési munkálatoknál a katonaság nyújt segélyt. — Aviatikusok a rendőrségen. Budapestről jelentik: A tizedik kerületi kapitányság vezetője, Bécley Miklós tanácsos, ma délelőtt féltiz órára beidézte Paulhan-1, Be la Boche bárónőt, Frey-1, Jullerot-1 és Latham-ot különböző kihágásokért. Ezenkívül idézést kapott még Tolnay Lajos, az Aero-klub igazgatója is. A beidézettek közül azonban féltizenkettőig senki sem jelent meg ós igy a kihágásokat? amely között első helyen áll a közönség fölött való repülés, ma sem tárgyalhatták le. A rendőrség az ügy tárgyalására ujabb határnapot fog kitűzni. — A kölcsönkérő szélhámos. Budapestről jelentik: Acs Jenő dr ügyvéd följelentést tett a rendőrségen, hogy valaki nevében leveleket irogat ismerőseinek s kölcsön kér pénzt. A rendőrség megindította a nyomozást és kiderítette, hogy a szélhámos Bphm Elemér irodai gyakornok, aki valamikor Ács Jenő dr irodájában dolgozott s pompásan tudta az ügyvéd irását utánozni. A szélhámost letartóztatták. — Száz nrankásfin. Furcsa deputáció jelent meg ma egy fővárosi lap szerkesztőségében. Apró, kiéhezett, beesett arcú gyermekek, a ruha lerongyolódott róluk, a szemüket félénken járatják körül. Eleinte beszólni se mernek. A legbátrabb, Gorchovszky József megembereli magát és elmondja, hogy mi a bajuk. — Azért jöttünk kérem szépen — kezdte a mondókáját, — hogy tessék kiirni, hogy bennünket éheztetnek és vernék. A Municipális gyárban (Kőbányai Gőztéglagyár) egész künn, messze a Maglódi-uton dolgozunk. Dolgozunk mi ott abban a gyárban vagy százötvenen. Mind ilyenek vagyunk. A legfiatalabb tizenkétéves. A legnagyobbrészt apátlan-anyátlan árva, nincs senkink itt ebben a nagy városban. Sok még magyarul se tud, mert csak nemrégen származtak ide Turócból, Árvából. Hát abban a gyárban négy koronát fizetnék nékünk hetenként és enni is adnak. De mit adnak enni? Reggel valami moslékféle levest, délben kását, este pedig megint mosléklevest. De ez még hagyján. A nagyobb baj az, hogy reggeli félőt órától este hét óráig kell dolgoznunk, majdnem szakadatlanul. A munkavezetők ütnek-vernek, ha nem ugy dolgozunk, ahogy nekik tetszik. Szempillantásra sem szabad megállani, mert mindjárt pofoznak. Hát ezt nem birtuk ki tovább ! Megszöktünk vagy százan. Elmentünk a gyermek-menhelyre, de itt azt mondották: Ez nem tartozik ránk ! Menjetek innen ! Igy panaszkodtak a munkásfiuk abban a hiszemben, hogy a nyilvánosság utján hamarább elérik céljukat. — Meggyilkolt szabó. A temesmegyei Boni ánszentmihály községben vasárnap este gyilkosság történt. Hétfőn reggel a község utcáján holtan találták Lázi Sándor harminc éves szürszabót. A meggyilkolt fejére öt halálos fejszecsapást mértek, azonkívül számos súlyos zúzódás nyoma volt fölismerhető a hullán. A vizsgálóbíró elővezettette a csendőrök által' a gyilkossággal gyanúsított egyéneket, akik közül Karábecz Lázár és Ondrobok János huszonkét éves legények beismerték, hogy néhányszor fejbe ütötték a szerencsétlen áldozatot. Egy másik gyanúsított, Csósza Juon huszonhat éves román gazda, mindeddig konokul tagadja a gyilkosságban való részességet. Nyilvánvaló, hogy a véres tettet többen követték el, de a tettesek nem árulják el cinkostársaikat. Anynyit már megállapítottak, hogy Csósza Juon nagy ellensége volt a meggyilkolt Lázi Sándornak, akit különben kötekedő és dologkerülő embernek mondott a falu népe. Vasárnap is gúnyolta Lázi Csószát, mire ez többedmagával eltávozva a korcsmából, valószínűleg megvárta hazafelé tartó haragosát és az éj sötétjében orozva megölte.' — A beteg katonák könyvtára. A földmivelésügyi miniszter százötven kötetnyi könyvgyűjteményt adományozott a szegedi császári és királyi csapatkórháznak. A könyveket Szeged városához küldték le s a polgármester íogja azokat a csapatkórháznak átadni. — A vérbaj gyógyítása. Megemlékeztünk Erlich frankfurti orvostanár szenzációs találmányáról, akinek „dichlorhydratdioxidamibenzol"' szerével, amit röviden „Erlich 606"-nak nevezett el, a vérbajnak olyan ellenszerét sikerült föltalálni, amelylyel egyszeri befecskendezéssel sikerül a vérbajt meggyógyítani. Ha a találmány tényleg megállja a helyét, ha a tapasztalt gyógyulás tartós és állandó lesz, akkor Erlich az emberiség egyik legnagyobb jdltevőiének tekintendő. Erlich maga föltétlenül biztosnak tartja szerét. Az orvosok maguk sem tartják lehetetlennek. Nemcsak a föltaláló tudós személye, nemcsak az általa fölmutatott eredmény, de maga a szer is, amelyet bemutatott, reményt nyújt arra, hogy az emberiség egyik legveszedelmesebb ellenségének, a vérbajnak megvan az ellenszere. Maga Erlich tudományosan is igazolni igyekszik szerét. Kiindul abból a tényből, hogy minden gyógyszer hatása attól függ, mennyire képes a betegség okozta bacillusokat elpusztítani, anélkül, hogy magának az emberi szervezetnek ártson. Mert lényegében minden gyógyszer méreg. Erlich szerint azS „mérge" csak a bacillusokat pusztítja el, az emberi szervezetnek nem árt. Beetschmann berlini dermatológus Erlich részéről akként nyilatkozik, hogy az egy speciális bacillusölő méreg, amely a vérbaj bacillusait föltétlenül elpusztítja. Az a kérdés már most, milyen hatása van az emberi testre. Az eddigi kísérletek eredménye reményt nyújtónak mondható. A kezelt betegek ma látszólag egészségesek. Vérükben nyoma sincs a vérbaj bacillusainak. Az a kérdés már most, hogy tényleg egészségesek-e, vagy csak látszatra azok. Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy Erlich találmánya korszakot alkotó, akár tényleges eredmény, akár pedig csak haladás az eredmény felé. Az bizonyos, hogy megmutatta az utat, mi módon lehet a vérba|t gyógyítani, mi módon lehet megtalálni a szert, mely ettől a rémtől az emberiséget megszabadítja. Az lehetséges, sőt valószínű, hogy Erlich szere még nem végleges, hogy az további kísérleteknek lesz a tárgya, hogy az további fejlesztésre szorul. De nincs kizárva az sem, hogy a szer végleges, hogy az emberiség egyik legnagyobb ellenségének az ereje megtörött. Erlich szere vagy már maga alkalmas a pusztítására, vagy legalább is közel hozza azt az eredményt, amely a vérbaj hatalmát egysaer s mindenkorra végleg megszünteti. — Öngyilkos földmives. Egerből Jelentik : A szomszédos nyerges-dűlőben Bárdos István szőlőjében délután az arrajárók előtt föltűnt, hogy nyitva van a kunyhó ajtaja. Bementek és halott embert találtak. Értesítették a rendőrséget, ahonnan Tóth Sándor alkapitány ment ki az öngyilkosság színhelyére. Megállapították, hogy az öngyilkos Pásztor István noszvaji földmives, nős, családos ember. Holtteste már teljesen kihűlt és megmerevedett volt. Tizenkét milliméteres revolverrel lőtte magát mellbe. Azonnal meghalt. Öngyilkosságának okát nem tudják. Értesítették családját, holttestét pedig a halottasházba vitték. — Elégett malom. Nagy tüz pusztított Mezőkövesden. A Klein Nándor tulajdonát képező vízimalom kigyűladt és bár mindent elkövettek a tüz elfojtására, a malom teljesen leégett. A kár meghaladja a százezer koronát. A tüz oka ismeretlen. — Késelő tolvajok. Klein Ignác kereskedő, akinek Budapesten a Rákóczi-ut 76. szám alatt kis női-divatüzlete van, ma reggel észrevette, hogy két siheder leakasztott egy szoknyát, amely csalogatóul volt kiakasztva az üzlet ajtajában. Utánuk szaladt és meg akarta őket fogni. A tolvajok egyike kést rántott és Klein oldalába szúrt. Ekkor már közbelépett az utca közönsége is és lefogta a veszedelmes legényeket. Átadták egy rendőrnek, aki bevitte Őket a hetedik kerületi kapitányságra. Semmit sem