Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-16 / 21. szám

1910 junlus 16 DÉLMAQYARORSZAQ — Lippns Anna szerencséje. Tegnap reg­gelig egy törődött, ismeretlen anyóka volt Lippus Anna, egy hetvenötéves szakácsnő, May Szidónia szolgálatában, Pesten, a Bálvány-utcában, de azóta... azóta haj, volt, minden megváltozott. Azóta főhercegi fogat elgázoltja, fenségek párt­fogoltja, (ma öröm katasztrófába esni, mindjárt fenséges magas személyek érdeklődnek becses hogylétünk után!), szóval, hires-nevezetes per­szóna a jó öreg Lippus Anna. Most már a Ró­kusban fekszik, ahová a szerencsére nem vég­zetesen súlyos balesete után vitték el a Bál­vány-utca 21. száma alatt levő szolgálati helyéről. Ott érte ugyanis a nagy tisztesség, hogy tegnap délelőtt tizenegy órakor megjelent nála József főherceg követe, Kovách Aladár dr mentő-igaz­gató. És miután megvizsgálta, igy szólt az igazgató ur: — A fenséges ur magára vállalta a maga gyógykezeltetését. Mert elvisszük a Rókusba, ott nagyon jó dolga lesz, Keresi professzor ur gondozza majd magát. És azzal a mentők elvitték a Rókusba, az I. emelet 30. számú termébe. A Rókusban fekszik szép csöndesen, simára fésült ősz hajjal, a szerencsés sebesült, szép matrónai komolysággal, a kórterem többé-ke­vésbé kivételes betegeinek megtisztelő figyel, métől s talán még irigységétől is környezve. Bal térdén, jobb kezén és jobb térdén érték zúzódások, komoly baj nem igen lesz ebből. A matróna a szerencsétlenséget igy adja elő: — Az ugy volt kérem, — beszéli, — hogy reggel nyolc után megyek bevásárolni, cekker­rel a karomon, a Fürdő-utca sarkára értem már, amikor arra jött egy ekvipázs. Jesszus! — mon­dok, de már akkor elütött a lő. — Elájult? — Nem. — Hanem szidtam a kocsist, amit nagyon rös­tellek, mert később tudtam csak meg, hogy a fenséges Zsófia princesszin ült a kocsin. Tudja, attól még jobban megijedtem, mert félek, hogy megsértettem a hercegnőt. Ilyen lojális az öreg nő, aki mikor szóba ke­rül, kért-e kártérítést, hevesen tiltakozott: — Isten ments! Hogy gondolnak ilyet? Én csak meg akarok gyógyulni, hogy mit kapok, az ... És abbahagyja. Csak annyit mond még, hogy nála volt a huga tegnap. Az is szakácsnő. Hat­vanhétéves és báró Paisheknál szolgál, meg hogy a jó báróné gummitömlőt küldött neki. Hát ilyen jó dolga van Lippus néninek. — Halálozás. Baldi Lajos m. kir. fővám­szedő ötvenhat éves korában ma elhunyt. Te­metése holnap délután leSz. — Megőrült csendőrezredes. Kolozsvárról jelentik, hogy ott Pap Mihály nyugalmazott csendőrezredesen az elmebaj tünetei kezdtek mutatkozni. A csendőrezredes régóta súlyos idegbajban szenvedett és tegnap végkép elbo­rult az elméje. Az utcán nagy botrányt rende­zett és csak nehezen sikerült beszállitani az ottani elmegyógyintézetbe. — A pusztító felhőszakadás. Ma ujabb részleteket jelentenek mindenünnen a viha­rok pusztításairól. Berlinből táviratozzák: Tegnap ismét felhő­szakadás és zivatar vonult végig Berlinen és az egész környéken. A villám többször lecsapott. Szerencsére emberéletben nem esett kár. A mélyebben fekvő utcákat elön­tötte az árviz. A városi villamosvasút nem közlekedhetik. Kölnből jelentik: Az árviz óriási pusztí­tásokat vitt végbe. Az anyagi kár megha­ladja a három milliót. A községekben nagy az inség. Minden termés tönkrement. Or­szágszerte gyűjtés indult meg a kárvallottak iölsegitésére. Katonaságot rendeltek ki. Münchenből táviratozzák:^ Az Isar vízál­lása majdnem három méter. Árviz fenyeget. A weilheimi vasútvonalon a töltéseket elmosta az ár. A vonatok nem járnak. Oberammergauból jelentik: Ma éjjel felhő­Szakadás volt. Az Ammerheide dus gyümöl­csösei és a termőföldek elpusztultak. Füsseni távirat jelenti: A folytonos felhő­szakadástól a Pellach kiöntött. Hochenschwan­gautól dél felé a termőföldek viz alatt van­nak. Olyan a vidék, mint a tenger. A Lech is veszedelmesen árad. Bécsből jelentik: Az alpesi völgyekben állandóak a nagy esőzések, amelyek az utak­ban és hidakban sok kárt tesznek. Stájer­országból, Tirolból és Vorarlbergből is az árviz pusztításairól érkeznek hirek. A men­tési munkálatoknál a katonaság nyújt segélyt. — Aviatikusok a rendőrségen. Budapest­ről jelentik: A tizedik kerületi kapitányság vezetője, Bécley Miklós tanácsos, ma délelőtt féltiz órára beidézte Paulhan-1, Be la Boche bárónőt, Frey-1, Jullerot-1 és Latham-ot külön­böző kihágásokért. Ezenkívül idézést kapott még Tolnay Lajos, az Aero-klub igazgatója is. A beidézettek közül azonban féltizenkettőig senki sem jelent meg ós igy a kihágásokat? amely között első helyen áll a közönség fölött való repülés, ma sem tárgyalhatták le. A rend­őrség az ügy tárgyalására ujabb határnapot fog kitűzni. — A kölcsönkérő szélhámos. Budapestről jelentik: Acs Jenő dr ügyvéd följelentést tett a rendőrségen, hogy valaki nevében leveleket irogat ismerőseinek s kölcsön kér pénzt. A rendőrség megindította a nyomozást és kiderí­tette, hogy a szélhámos Bphm Elemér irodai gyakornok, aki valamikor Ács Jenő dr irodájá­ban dolgozott s pompásan tudta az ügyvéd irását utánozni. A szélhámost letartóztatták. — Száz nrankásfin. Furcsa deputáció je­lent meg ma egy fővárosi lap szerkesztőségé­ben. Apró, kiéhezett, beesett arcú gyermekek, a ruha lerongyolódott róluk, a szemüket félén­ken járatják körül. Eleinte beszólni se mernek. A legbátrabb, Gorchovszky József megembereli magát és elmondja, hogy mi a bajuk. — Azért jöttünk kérem szépen — kezdte a mondókáját, — hogy tessék kiirni, hogy ben­nünket éheztetnek és vernék. A Municipális gyárban (Kőbányai Gőztéglagyár) egész künn, messze a Maglódi-uton dolgozunk. Dolgozunk mi ott abban a gyárban vagy százötvenen. Mind ilyenek vagyunk. A legfiatalabb tizenkét­éves. A legnagyobbrészt apátlan-anyátlan árva, nincs senkink itt ebben a nagy városban. Sok még magyarul se tud, mert csak nemrégen származtak ide Turócból, Árvából. Hát abban a gyárban négy koronát fizetnék nékünk heten­ként és enni is adnak. De mit adnak enni? Reggel valami moslékféle levest, délben kását, este pedig megint mosléklevest. De ez még hagyján. A nagyobb baj az, hogy reggeli félőt órától este hét óráig kell dolgoznunk, majdnem szakadatlanul. A munkavezetők ütnek-vernek, ha nem ugy dolgozunk, ahogy nekik tetszik. Szempillantásra sem szabad megállani, mert mindjárt pofoznak. Hát ezt nem birtuk ki to­vább ! Megszöktünk vagy százan. Elmentünk a gyermek-menhelyre, de itt azt mondották: Ez nem tartozik ránk ! Menjetek innen ! Igy panaszkodtak a munkásfiuk abban a hi­szemben, hogy a nyilvánosság utján hamarább elérik céljukat. — Meggyilkolt szabó. A temesmegyei Bo­ni ánszentmihály községben vasárnap este gyil­kosság történt. Hétfőn reggel a község utcá­ján holtan találták Lázi Sándor harminc éves szürszabót. A meggyilkolt fejére öt halálos fej­szecsapást mértek, azonkívül számos súlyos zúzódás nyoma volt fölismerhető a hullán. A vizsgálóbíró elővezettette a csendőrök által' a gyilkossággal gyanúsított egyéneket, akik kö­zül Karábecz Lázár és Ondrobok János huszon­két éves legények beismerték, hogy néhány­szor fejbe ütötték a szerencsétlen áldozatot. Egy másik gyanúsított, Csósza Juon huszonhat éves román gazda, mindeddig konokul tagadja a gyilkosságban való részességet. Nyilvánvaló, hogy a véres tettet többen követték el, de a tettesek nem árulják el cinkostársaikat. Any­nyit már megállapítottak, hogy Csósza Juon nagy ellensége volt a meggyilkolt Lázi Sándor­nak, akit különben kötekedő és dologkerülő embernek mondott a falu népe. Vasárnap is gúnyolta Lázi Csószát, mire ez többedmagával eltávozva a korcsmából, valószínűleg megvárta hazafelé tartó haragosát és az éj sötétjében orozva megölte.' — A beteg katonák könyvtára. A föld­mivelésügyi miniszter százötven kötetnyi könyv­gyűjteményt adományozott a szegedi császári és királyi csapatkórháznak. A könyveket Sze­ged városához küldték le s a polgármester íogja azokat a csapatkórháznak átadni. — A vérbaj gyógyítása. Megemlékeztünk Erlich frankfurti orvostanár szenzációs talál­mányáról, akinek „dichlorhydratdioxidamibenzol"' szerével, amit röviden „Erlich 606"-nak neve­zett el, a vérbajnak olyan ellenszerét sikerült föltalálni, amelylyel egyszeri befecskendezéssel sikerül a vérbajt meggyógyítani. Ha a talál­mány tényleg megállja a helyét, ha a tapasz­talt gyógyulás tartós és állandó lesz, akkor Erlich az emberiség egyik legnagyobb jdltevő­iének tekintendő. Erlich maga föltétlenül biz­tosnak tartja szerét. Az orvosok maguk sem tartják lehetetlennek. Nemcsak a föltaláló tudós személye, nemcsak az általa fölmutatott ered­mény, de maga a szer is, amelyet bemutatott, reményt nyújt arra, hogy az emberiség egyik legveszedelmesebb ellenségének, a vérbajnak megvan az ellenszere. Maga Erlich tudo­mányosan is igazolni igyekszik szerét. Ki­indul abból a tényből, hogy minden gyógy­szer hatása attól függ, mennyire képes a betegség okozta bacillusokat elpusztítani, anélkül, hogy magának az emberi szervezetnek ártson. Mert lényegében minden gyógyszer méreg. Erlich szerint azS „mérge" csak a bacil­lusokat pusztítja el, az emberi szervezetnek nem árt. Beetschmann berlini dermatológus Erlich részéről akként nyilatkozik, hogy az egy speciális bacillusölő méreg, amely a vérbaj ba­cillusait föltétlenül elpusztítja. Az a kérdés már most, milyen hatása van az emberi testre. Az eddigi kísérletek eredménye reményt nyújtó­nak mondható. A kezelt betegek ma látszólag egészségesek. Vérükben nyoma sincs a vérbaj bacillusainak. Az a kérdés már most, hogy tényleg egészségesek-e, vagy csak látszatra azok. Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy Erlich találmánya korszakot alkotó, akár tényleges eredmény, akár pedig csak haladás az eredmény felé. Az bizonyos, hogy meg­mutatta az utat, mi módon lehet a vérba|t gyógyítani, mi módon lehet megtalálni a szert, mely ettől a rémtől az emberiséget megszaba­dítja. Az lehetséges, sőt valószínű, hogy Erlich szere még nem végleges, hogy az további kísérleteknek lesz a tárgya, hogy az további fejlesztésre szorul. De nincs kizárva az sem, hogy a szer végleges, hogy az emberiség egyik legnagyobb ellenségének az ereje megtörött. Erlich szere vagy már maga alkalmas a pusztí­tására, vagy legalább is közel hozza azt az eredményt, amely a vérbaj hatalmát egysaer s mindenkorra végleg megszünteti. — Öngyilkos földmives. Egerből Jelentik : A szomszédos nyerges-dűlőben Bárdos István szőlőjében délután az arrajárók előtt föltűnt, hogy nyitva van a kunyhó ajtaja. Bementek és halott embert találtak. Értesítették a rendőr­séget, ahonnan Tóth Sándor alkapitány ment ki az öngyilkosság színhelyére. Megállapították, hogy az öngyilkos Pásztor István noszvaji föld­mives, nős, családos ember. Holtteste már tel­jesen kihűlt és megmerevedett volt. Tizenkét milliméteres revolverrel lőtte magát mellbe. Azonnal meghalt. Öngyilkosságának okát nem tudják. Értesítették családját, holttestét pedig a halottasházba vitték. — Elégett malom. Nagy tüz pusztított Mezőkövesden. A Klein Nándor tulajdonát ké­pező vízimalom kigyűladt és bár mindent el­követtek a tüz elfojtására, a malom teljesen leégett. A kár meghaladja a százezer koronát. A tüz oka ismeretlen. — Késelő tolvajok. Klein Ignác kereskedő, akinek Budapesten a Rákóczi-ut 76. szám alatt kis női-divatüzlete van, ma reggel észrevette, hogy két siheder leakasztott egy szoknyát, amely csalogatóul volt kiakasztva az üzlet aj­tajában. Utánuk szaladt és meg akarta őket fogni. A tolvajok egyike kést rántott és Klein olda­lába szúrt. Ekkor már közbelépett az utca kö­zönsége is és lefogta a veszedelmes legényeket. Átadták egy rendőrnek, aki bevitte Őket a hetedik kerületi kapitányságra. Semmit sem

Next

/
Thumbnails
Contents