Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-16 / 21. szám

2 DÉL MAGYAR O RSZAQ 1910 junius 16 és slirii kalásztengert lenget, a magyar nép kifeni a kaszáit aratás előtt. Most érdemes is kifennie, mert nem hívságos jelszavakért, hanem az eleven, az igaz életért indul verejtékes háborúba. Most végre önmagáért dolgozik. A maga előrehaladásáért, a saját jóvoltáért. Gonosz, fekete felhők mindenkor gyülekeznek, itt-ott a jég elveri a határt, árviz elönti a vetést, de a csapások már sokat nem árthatnak. Aminthogy nem árt, talán már nem is Számit a zsebpolitika bukottjainak villámlása és menydörgése. A munka programjának Napja reménytkeltő fénynyel, termelő sugarakkal ragyog a Dana-Tisza tájain. — fl pártok és a Bieneríh-kormány. — (Saját tudósítónktól.) A nemzetiségi kérdés Ausztriában megint kiujult és pedig olyan.súlyos formában, hogy valószinüleg a Bienerth-kabinet bukását fogja okozni. A válság annál komolyabb, mert Bienerth nemcsak Aehrenthal külügyminiszterrel, hanem a német nemzeti pártokkal is ellentétbe került az olasz egyetem ügyében, továbbá a cseh-német nyelvkérdésben. Aehrenthal, hiven Tittoni olasz külügyminiszternek tett Ígéretéhez, az olasz egyetemet Triesztben kivánja fölállítani. Ezt szeretnék az ausztriai olaszok is. Bienerth viszont, félvén az olasz irredentista mozgalom intenzívításától, a bécsi egyetemen akar olasz fakultást fölállítani. Az osztrák miniszterelnök, látván, hogy tervét az öt támogató pártok ellenzik leginkább, kijelentette, hogy hajlandó bármely percben lemondását benyújtani. Az ellentétek annyira kiélesedtek hogy az osztrák válság békés megoldására alig van remény. Ámbár Bienerth másfél éve tartó miniszterelnöksége alatt sokszór fenyegetőzött lemondással, ezúttal alighanem komolyan eltávozik. Magyarország nézőpontjából Bienerth bukása nem valami örvendetes, mert a magyar választásokról való legutóbbi reichsrathi vita alkalmával irántunk lojális magatartást tanúsított és megakadályozta, hogy a szláv gyűlölködők Magyarország belügyeibe avatkozzanak. A szerencsétlen fiatalember lelkébe a reggeli, friss levegő végre némi nyugalmat hozott. Most már hidegvérrel fontolta meg helyzetét, melybe a véletlen sodorta volt s melyet meggondolatlanul saját maga tett súlyosabbá. A Grenoble-t megelőző állomáson a fülkébe egy vasúti tiszt lépett, egy kellemetlen kinézésű, talpig feketébe öltözött ur kíséretében. Mindketten elsápadtak, midőn Jaques-ot egyedül látták. — Uram, — szólt a hivatalnok — nem utazott önnel még egy idegen ur? — Igen, — felelt Jaques hidegvérrel — de még Lyonban kiszállt. A hivatalnok kiejtette kezéből a lámpát s a kellemetlen kinézésű ur hanyat esett. Azután kétségbeesetten egymásra néztek. A vonat végre berobogott Grenoble-ba. Mielőtt felkereste volna a halottasházat, Jaques kitűnően megreggelizett. S igy, hogy rózsásabb színben látta a világot, szinte azt kérdezte önmagától, vájjon rettentő éjjeli kalandja nem volt-e egyszerűen tulcsigázott agyának rémlátása? Azután kocsiba szállt és a brabanconi bácsi házához hajtatott. A házban nagy fölfordulást £s zenebonát talált, az örökösök és a végrendelet végrehajtói között. — Ugye» mondtam önnek, — kiáltozott egy foghíjas, vén kisasszony — a vasúti hivatalnok megvesztegetése, csak azért, hogy olcsón szállíthassuk a hullát, a lehető legostobább gonBécs, junius 15. A Neue Freie Presse szerint Bienerth tudtára adta a német nemzeti pártnak, hogy elhagyja helyét, ha a német szabadelvű képviselők tovább is ellenzik az olasz fakultás fölállítását a bécsi egyetemen. A lap ehez a hírhez hozzáfűzi, hogy Bienerth terve nevetséges. Esztelen cselekedet volna az olasz fakultást Bécsben elhelyezni, mert ez Triesztbe való. Bécsben sohasem lesznek gyökerei. Egyáltalán nevetséges Bienerth viselkedése, különösen pedig az, hogy épen a német nemzeti pártban vetette föl a bizalmi kérdést. Egyáltalában messze eltávolodott a miniszterelnök a német politikától. A szláv unió másfél éven át egyebet sem tett, mint őt akarta megbuktatni és most könnyen az a szerencse érheti a szlávokat, hogy Bienerthet a német nemzeti párt buktatja meg. A németség ugyanis természetszerűleg nem fogadhatja örömmel az olasz fakultás tervét, viszont Bienerth ragaszkodik hozzá. Erőszakosság ez. Akiben igazságérzet van, helyesli a német nemzeti párt állásfoglalását. Végül az idézett lap a cseh-német nyelvkérdésre tér át, kijelentvén, hogy olaszokat szívesen látnak Bécsben, cseheket azonban nem, mert a cseheknek politikai törekvéseik vannak. Bécs, junius 15. A szövetkezett német pártok ülést tartottak, amelyen részt vett Bienerth báró miniszterelnök, továbbá a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyminiszter. A miniszterek felszólalásaikban arra kérték a megjelent képviselőket, hogy tekintettel a jelen parlamenti helyzetre, ne foglalják el a legszélsőbb álláspontot az olasz jogi fakultás ügyében. Bienerth kijelentette, hogyha a szövetkezett pártok megmaradnak álláspontjukon, ez a kabinet lemondását vonná maga után. A három miniszter fejtegetései felett való vitát a holnapi ülésen kezdik meg A duma. eliaöke várfogságban. Pétervárról jelentik: Az orosz duma szombaton tartja a nyári szünet előtt utolsó ülését, amelyen Gucskov elnök formálisan le fog mondani elnöki állásáról. Gucskovot ugyanis Uvarov gróffal vívott párbaja miatt két hónapi várfogságra Ítélték, ezt a büntetését fogja a nyár folyamán kitölteni. Őszszel Gucskovot valószinüleg újra meg fogják választani elnökké. dolat! . . . Most, hogy elveszett, mi lesz majd az örökséggel ? Ép ahoz a kellemetlen kinézésű, talpig feketébe öltözött úrhoz beszélt, kit a vasúti fülkében láttam volt. — Ön szerint Lyonban leszállt a vonatról! — folytatta a hárpia. — Tehát ön még haláláról sem győződött meg? — Igazán megfoghatatlan! . . . Hiszen halottkém is volt nála. Talán a vasút rázásától uj életre ébredt. Hasonló, kivételes esetek máifordultak elő. — Ha még tisztességes koporsóba zárta volna, akkor hiába ébredt volna föl! . . . Eltemetjük és örökölünk! . . . Ah, ön háromszorosan bárgyú szamár! A rettenetes hajadon ősz haját tépte, mialatt viperaszemei ide-oda forogtak. Jaques ekkor előre lépett és bemutatta magát. Midőn a kellemetlen kinézésű ur meglátta öt, fölkiáltott: — Uram, ugy-e ön ült ugyanabban a fülkében egy úrral, aki mint, ön, szintén Parisból indult s aki Lyonban elhagyta a vonatot? — Csakugyan, uram! . . . Mondhatom, rendkívül kedves, nyájas öreg ur volt. Eleinte kissé szundikált, de midőn Melun táján felébredt, élénken kezdett beszélgetni. Nagyon jól mulattunk, tréfák és szivarfüst közben. Sőt azt kívánta tőlem, hogy Lyonban én is szálljak ki s együtt menjünk bizonyos hölgyecskékhez. De én visszautasítottam ajánlatát. Hiszen szomorú Auíonámia — Krétának. — fiz orosz álláspont. — (Saját tudósítónktól.) A krétai kérdés mind intenzivebben foglalkoztatja Anglia és Franciaország diplomáciai köreit. A Iondoni konferencia összehívására vonatkozólag eddig állítólag nem történt előterjesztés sem a francia kormány, sem más védőhatalom részéről. Különben is Anglia ellenzi az egész eszmét, mert attól tart, hogy a konferencia egy európai konferenciává alakulna ki, amit az angol kormány nem akar. Anglia ezért a provizórikus megoldás mellett van de egy mai távirat szerint az ideiglenes meg.! oldást kívánják az orosz politikai körök is még pedig a Krétának adandó autonómiával. Mai távirataink itt következnek: fl londoni konferencia. Páris, junius 15. Az itteni hivatalos körökhöz Londonból az az értesítés érkezett, hogy az angol kabinet nem hajlandó Franciaországnak a londoni konferencia iránti előterjesztését elfogadni. Párísban meg vannak arról győződve, hogy Anglia ellene van a konferenciának,' miután ugy Törökország, mint Görögország követelné a konferencián való részvételüket; Anglia pedig ezt el akarja hárítani, azértj mert akkor a konferencia egy általános európai konferenciává alakulna ki és ez esetre természetszerűleg szükség volna Németország és Magyarország-Ausztria közreműködésére is. De viszont bizonyos, hogy ez a két állam rezervált állásponton kíván maradni. Ebből az okból nem akarják Angliában a konferenciát. Anglia továbbra is a húzás politikáját akarja folytatni és a Parisban kívánt végleges megoldás helyett provizórikus megoldást próbál megkísérelni. Páris, junius 15. A ffr/ras-ügynökség jelenti: Nem felel meg a valóságnak az a hir, mintha a francia kormány egy londoni konferencia iránti előterjesztést tett volna. Egy ilyen konferencia se Franciaország, se más védőhatalom részéről nem terjesztetett elő. Csupán annyi igaz, hogy Franciaország azt célozta, hogy a krétai védőhatalmak küldöttjei találkozzanak Londonban bizalmas megbeszélésre. Ép igy valótlan az a hir is, hogy a francia kormány a krétai kérdés szabályozása tár» gyában javaslatot tett volna és hogy Foreigen Offis azt dinasztikus, vagy más okokból visszautasította volna. Ezideig semmivagyok, uraim, mert azért jöttem, hogy önökkel együtt megadjam a végtisztességet brabanconi nagybátyámnak! — De hát akkor . . . — Hogyan, hát nem önök küldték a gyászjelentést? — Igen, de , , . — Reménylem, nem engedtek meg maguknak olyan tréfát, melynek következtében hiába utaztam harminchét mértföldet? . . . — Az eset elképzelhetetlen, mert . . . — Nem szeretem az éretlen tréfákat! . • • Hány órakor lesz a temetés ? — Brabanconi nagybátyja nem halt meg? ifiondta fájdalmasan a foghíjas vén leány. — Akkor megyek, — szólt Jaques — és felkeresem öt Lyonban, hogy mulassunk egyet! . . . Ezzel távozott, magukra hagyva az ámuló, bámuló örökösöket. Az egészben az a legkülönösebb, hogy 4 nagybácsi holtteste sohasem került elő. Talau éjjeli csavargók fosztották ki s hogy lep'e" zék a lopást, titkon eltemették. A foghíjas vén leány és a kellemetlen ki nézésű, teljesen feketébe öltözött ur még mifl* dig várják az örökséget s csak azt nem er 1 -» hogy rokonuk mit művelhet három év 0 Lyonban ?