Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-15 / 20. szám

0 £ LM AGYA RORSZ A G 1910 junius 15 —Abáziási forgalom megzavarásának határozottan nagy befolyása van és nagy kára a magyar ipar és kereskedelemnek. Báziás ugyanis az a vasúti és hajózási pont, amely egyrészt a Máv,, másrészt a Magyar Folyamés Tengerhajózási Részvénytársaság közös kartellje folytán az egész keleti forgalom lebonyolítására szolgál. A Temesvár alatt való forgalom megszüntetése jelenleg kisebb gazdasági hátránynyal jár, mert hisz a román forgalomról van szó, amely a még meg nem kötött román kereskedelmi szerződés folytán ke vés bé élénk. Amennyiben a forgalmi akadályok a báziás— fehértemplomi vonalon huzamosabb ideig fennállanának, teherszállításra a fiumei vonalat kellene használni és egy jelentékeny kerülővel ehetne csak a Keletre jutni. (Kincs telefon, távíró.) A katasztrófáról és a tett intézkedésekről nem lehet ujabb értesítéseket kapni. A báziási—fehértemplomi és az orsovai vonalon ugyanis a felhőszakadás teljesen elpusztította a telefon- és távíróvezetéket. Nem jöhetett emiatt ujabb értesítés a szegedi üzletvezetőséghez sem. — A nagykikindai haloUrablás. — Beszélgetés Schön deíekíivuel. — Kagykikinda, junius 14. (Kiküldött munkatársunktól.) Maidnem harmincezer lakosa van, mégis igen kicsiny város Nagykikinda. Szakadatlan izgalomban tartja az a szenzáció, hogy Vlaehovits János, a rendöralkapitány, negyvenezer koronánvi értékpapirost lopott el Joannovits Ivánnak, a torontáli nábobnak holtteste mellől. Erről beszélnek boltokban, kávéházakban, kaszinóban és ezt emlegeti fogcsikorgatva a szerb paraszt, akinek bizony nem a legrózsásabb itt a helyzete és aki e miatt bizony gyűlöl mindent, ami magyar. Ugy-e, ugy-e, — mondogatják, — a tekintetes kapitány ur is . .. A saját kume-ját fa násznagyát) rabolta ki. És fölszabadul a düh és kitör mindaz a keserűség, ami titokban tobzódott eddig a főkapitány személye körül. Alig hallgatta ki a vizsgálóbíró az elfogott rendőrkapitányt a halottrablás ügyében, jelentkeznek a kávésok, vendéglősök, rendőrségtől függő vállalkozók és mind megteszik följelentésüket Vlaehovits ellen. Ma délelőtt Spiegl nagykikindai hentes adta az ügyészség tudomására,- hogy Vlaehovits hétszáz korona erejéig megzsarolta őt. A kisváros társadalma lázban ég. Kárörvendez a szerb, boszuért lihegnek a rendőrséggel bajmolódók, az urak pedig nem akarják hinni a valóságot. Ettől kellett remegnünk, — mondják a kizsaroltak; — ez volt a mi kebelbarátunk,— hajtogatják a kaszinó tagjai. — Maga Schernhardt János dr vizsgálóbíró és Déván Ottó királyi. ügyész is kínosan érzik magukat. Irtózatos érzés is lehet igazságot mérni az eltévelyedett jóbarát fejére. Hiába! Most már kétségtelen, hogy a rendőrkapitány volt a halottrabló. Beszélik nekem, hogy sokat járt Budapesten és mágnásként költekezett. Három év alatt, mióta Jankovich Melaine a felesége, talán százezer koronának is a nyakára hágott. És megszédítették az adósságok, a végrehajtások tornyosuló hullámai. De az sem lehetetlen, hogy bűntársai vannak, sőt akadnak a kétségkívül rejtélyes bűnügynek olyan részletei, amik mögül valakinek, talán egy asszonynak sápadt, megrémült arca látszik. Schön Jeremiás budapesti detektív igazán zseniálisan, valóságos Sherlock Holmesként derítette ki a rendőrkapitány bűnét, amelyet meg fog torolni az igazságszolgáltatás. Az immár eltemetett torontáli nábob ügye különben is olyan érdekes, hogy érdemes volt ellátogatni oda, ahol az elmúlás érte. fi nábob kikindai kastélyához hamar eljut az ember. A főutcán épült, rácsos ablakú, vadszőlős kisnemesi kúria ez, valószínűleg abból az ősi időből, mikor Joannovitsék és Dungyerszkyék nem voltak még többszörös milliomosok. Elhagyottnak látszik a kastély. Egyetlen valaki sincs elhanyagolt udvarán. Kopogtatok, majd zörgetek a folyondárral befuttatott kőfalba vágott kapun, — nincs felelet. Csak egy megtépett cédulát lenget a kapun szomorúan a szél: Ezen ház szabadkézből eladó. De bejutni nem lehet. Valószínűleg az ebédlőszobában szövögeti az öreg udvari tanácsos halálának történetét. Hanem tudnak itt a szomszédok sokat Veszelinovits Vera társalkodókisasszonyról, a Joannovits-család régi alkalmazottjáról, aki eltűnt Nagykikindáról az udvari tanácsos hirtelen halála után. Elmondják, mint volt az, mikor Vera kisasszony végigsétált a főutcán a négy csodaszép Joannovits-leánynyal. György volt trónörökös megkérte a kezét egyszer a legidősebb Joannovits-kisasszonynak. Akkor György még ifjú volt és bohó és nem sínylődött számkivetve a délszerbiai sivár garnizónban. Gyakran átrándult Magyarországra és megismerkedett a nábob családjával. Csakhogy a Joannovits-kisasszony hallani sem akart a szerb trónörökössel való házasságról. A nábob leányai Vera kisasszony társaságában két hónapot töltöttek nyaranta Nagykikindán. Már évek óta nem voltak itt, csak a társalkodónő szokott lelátogatni régi ismerőseihez. Most is lejött az udvari tanácsossal Budapestről. Este érkeztek Nagykikindára, a tragikus halál reggel történt. Nyolc óra tájban reggelizett a kúria ebédlőjében Joannovits. Arnovjevics Szvetozár szerb ügynök volt nála. Üzleti ügyekről beszélgettek, mialatt Vera kisasszony a kávét, meg a szalonnát fölszolgálta. Egyszerre csak a legjóizübb falatozás közben az udvari tanácsos a szivéhez kapott. Hörgött egyet, hátrahanyatlott a székén, aztán lefordult arról. Halott volt. A társalkodónő jajveszékelve élesztgette Joannovitsot, Arnovjevics pedig kirohant az utcára, hogy segítség után nézzen. Épen a ház előtt haladt el Vlaehovits rendőrkapitány. Az ügynök hívására besietett, majd intézkedett, hogy orvosért siessenek. Es valószínűleg a rablást akkor követte el. Néhány percre egyedül maradt a halottal. Hirtelen fölkapdosta az értékpapírokat és a belső zsebébe gyömöszölte. Mire Valovils Gyula dr kórházi főorvos megérkezett, már újra a halott körül foglalatoskodott a rendőrkapitány. Valovics megvizsgálta az udvari tanácsos holttestét és szivszélhüdést konstatált. A temetésnek nem volt hát akadálya. Néhány nap múlva meg is tartották azt igen nagy pompával. Hivatalos eljárás azonban nem történt a hagyaték körül. A szerencsétlen Vlaehovits javára írom meg tehát, hogy a halottrablást nem hivatalos funkció közben, hanem mint magánember -követte el. Talán ez enyhít szomorú sorsán. Három tigyuéd védi a halottrabló rendőrkapitányt. Türk Marcell dr és Dus Sándor dr, személyes jóbarátai, továbbá Jankovits dr, a feleségének testvére. Mindent elkövetnek, hogy Vlachovitsot a vizsgálati fogságból kiszabadítsák, de ez aligha fog sikerülni. A rendőrkapitány ugyanis nagyon zavartan válaszol a vizsgálóbíró kérdéseire, gyakran megtörik, beismeri a halottrablást, majd mikor a fölvett jegyzőkönyv aláírására kerül a sor, visszavonja. — Én nem loptam el az értékpapírokat, — ismétli ilyenkor. — Másvalakinek a megbízásából akartam azokat értékesíteni. De korrekt úriember vagyok és megbizómát sohasem fogom elárulni. Ilyen becstelenségre nem vagyok kapható. A mai nap folyamán ismételten kihallgatta Vlachovitsot Schernhardt János dr vizsgálóbíró. Elkészült az ügyész fölterjesztése is. Déván Ottó a rendőrkapitány vizsgálati fogságba való helyezését indítványozza és azt a vizsgálóbíró el is rendeli. (Ismétlem : a vizsgálóbíró és q, ügyész Vlaehovits legjobb barátai voltak.) Suly0s bitja a halottrabló rendőrkapitány helyzetét hogy egyéb tömeges följelentés is érkezik ellene. Alig van olyan rendőrség^ függő ember Nagykikindán, akinek kevesebb» több pénzébe ne került volna a rendőralkapí. tány. Annál érdekesebb, hogy Vlaehovits oiyaa jól tudta leplezni korrumpáltságát, hogy családi összeköttetései révén a város legelőkelőbb férfiai te-tu barátai voltak. Ők még most sem akarnak hinni Vlaehovits bűnösségében és felesége Jankovits Melanie, folyton férjének ártatlanságát hangoztatja. Hírek keringenek arról, hogy egy titokzatos asszonynak van szerepe a halottrablás ügyében. Állítólag Vlaehovits ettől a nőtől kapta elzálogosítás céljából az értékpapírokat és ezt a nőt nem akarja megnevezni. Azért hivatkozik folyton arra, hogy ő korrekt gentlemann, aki inkább börtönben szénved. Százféle verzió, százféle pletyka, — ki tudná az igazságot kihámozni? Talán csak az intelligens, kitűnő Schön detektív, aki már két hét óta Nagykikindán dolgozik, és mint az események mutatják, meglepő és bámulatos sikerrel. A deíektiu elmondja, hogyan leplezte le a rendőrkapitányt. Nagykikindán most a legnépszerűbb vendég Schön detektív. Humorosan hangzik, de a legkisebb gyermek is ismeri és mindenki szokatlan tisztelettel tekint rá. Egyébként a legkipróbáltabb detektív a budapestiek között. Ha bonyolult, rejtélyes, vagy kényes ügy van, rendszerint őt bizzák meg a nyomozással. És senki ugy nem tudja megbecsülni egymás munkáját, mint a detektív, meg az újságíró. Schön is nekem már elintézett, izgalmas bünügyek nyomozásai révén régi ismerősöm. Meg is örült, mikor eléje toppantam Nagykikindán és szívesen vállalkozott arra, hogy elmondja a Délmagyarország olvasóinak, miként leplezte le a halottrabló rendőrkapitányt. — Nem indulok a külsőségek után, — kezdte a detektív. — Lélektannal dolgozom, mert ez rendszerint célravezetőbb. Amint megérkeztem Nagykikindára, hogy az értékpapírok rablóját kinyomozzam, elég volt egyetlen pillantást vetnem a szerencsétlen Vlaehovits arcára és máris gyanút fogtam iránta. Hát még mikor néhány perc mulya megtudtam, hogy a megérkezésem _ előtt Joannovits, az értékpapírok elzálogosításával megbízott ügynök járt a rendőrkapitánynál. — Most nem beszélhetek magával, — mondta izgatottan Vlaehovits az ügynöknek, — de este hat órakor találkozunk a vasútállomáson. — Este hat órakör azonban én is . ott voltam az állomáson, Joannovits is ott volt, csupán a rendőrkapitány nem jelent meg Már félt, hogy meglátják. A dolog többi része könnyen ment. Még aznap este nyolc órakör az itteni rendőrség segítségével letartóztattam Vlachovitsot. Még akkor éjszaka megtört és beismerte a bűnét. Hanem mikor a vizsgálóbíró elé került, visszavonta vallomását. Leírhatatlan szégyenérzés jogja el régi barátaival szemben és röstell elottuK vallani. Arra a kérdésére, hogy bűntársa^ vannak-e a rendőrkapitánynak, azt válaszolhatom, hogy ezidő szerint nincsenek. (Meg kell érteni a detektív disztinkciójav. Ezidő szerint nincsenek bűntársak.) Itt félbeszakadt a detektív elbeszélése, mert Schernhardt vizsgálóbíró hivatta vallomás tétel céljából. Schön kihallgatása a kesoes órákig tartott. Délután ismételten klhalfgJol ták a szerencsétlen Vlachovitsot is, a^aa(1 beismerésben van, hol meg megintVégül még annyit, hogy a detektív nem utazik vissza a fővárosba. Nagy-K:j,iás marad, jeléül annak, hogy a halót11 ^ ügyének nyomozása talán még nincs v ^ befejezve. '