Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-15 / 20. szám

2 DÉLMAQYARORSZAQ 1910 junius 15 ket beküldte a megyeházára tündökölni és — ellentállni. Most már kérdezi magától Kossuth Ferenc: ugy-e milyen bölcs és nagyszerű taktikus vagyok én ? Kecelen lojális, mint száz Smolen Tóni, Pesten rebellisebb a legelső kuruc generálisnál. Igen, ez nagyszerű, zseniális taktika. De esküszünk rá, hogy ezzel a taktikával Ekszcellenciád soha többé nem fog hétrét görnyedhetni a magas trón előtt, amelynek századok óta nem volt készebb és elszántabb szolgája Önnél. A szegedi leánygimnázium. Néhány nappal ezelőtt megemlékeztünk arról az érdekes átiratról, amelyet Lázár György dr, Szeged város széles látókörű, kiváló polgármestere a városi tanácshoz intézett. A polgármester azt javasolja átiratában a tanácsnak, hogy inditsa meg az akciót egy Szegeden fölállitandó leánygimnázium érdekében. A tervet a legnagyobb érdeklődéssel kiséri a közönség és sok vita hangzik pro és kontra: szükséges-e Szegeden a leánygimnázium vagy nem. Anélkül, hogy állást foglalnók az ügyben, alább egy tanár ellenvéleményét közöljük, azzal a megjegyzéssel, hogy a nagyfontosságú ügyben bárhonnan eredő véleménynek készséggel helyt adunk. íme a levél: Igen tisztelt szerkesztő ur! Mint b. lapjából értesültem, Lázár György dr polgármester a szegedi leánygimnázium felállítása tárgyában a városi tanácshoz előterjesztést tett. Jól tudva azt, hogy tisztelt szerkesztő ur szívesen tért enged b. lapjában az olvasóközönség felszólalásának, arra kérem, hogy ez ügyre vonatkozó észrevételeimnek a Délmagyarország-ban helyet adni szíveskedjékUgy a tanárnak, mint az apának kettős aggodalma késztet a felszólalásra. Szegedi leánygimnázium! Szegedi fülnek milyen kellemesen hangzik ez a két szó. Hogyne! Mikor ilynemű kultúrintézmény még csak Budapesten van. Hogyne örülnénk mi szegediek, hogy itt is lesz, már pedig az intézetnek a közel jövőben való felállítását két illetékes tényezőnek, a polgármester urnák és az állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosának lelkesedése csaknem bizonyossá teszi. Az ügy eddigi hisztorikuma a következő : Révy Ferenc dr, az állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosa, aki egyúttal a budapesti leánygimnázium igazgatója, legutóbbi szegedi tartózkodásakor megpendítette kedves eszméjét, hogy jó volna a szegedi állami felsőbb leányiskolával kapcsolatban leánygimnáziumot létesíteni. Be kellene szüntetni a felsőbb leányiskolával kapcsolatos négyéves elemi iskolai előkészitő-tanfolyamot. így az állam két tanerőt takarít meg és két tantermet nyer. Középiskolai képesítésű tanárok az említett intézetben úgyis vannak, tehát a leánygimnázium fölállításának nagyobb anyagi akadályai nincsenek. Ilyen információ után természetes, hogy a mi derék és minden szépért és jóért lelkesen munkálkodó polgármesterünk, Lázár György dr kapott az eszmén és megvalósításához — amint olvastuk — rögtön hozzá is fogott. Eddig rendben van a dolog. De most azt kérdem, hogy feltétlenül szükséges a szegedi leánygimnázium felállítása ? Olyan sok leány szeretne itt Szegeden középiskolai képesítést szerezni ? Egy kis statisztika megadja rá a választ: Szegeden három középiskola van, két gimnázium és egy reáliskola. (A középiskolai törvény ugyanis csak e kétféle intézetet nevezi középiskolának). A legutóbbi 10 tanévben e három intézetnek leánynövendékei következőképen oszlottak meg : Városi Állami Reálgimnáziumban gimnáziumban iskolában 1899—1900-ban volt 4 leánvtanuló — — 1900—1901-ben „ 3 „ — — 1901—1902-ben „ 1 „ — — 1902—1903-ban „ 3 1 — 1903—1904-ben „ 1 „ 1 2 1904—1905-ben „3 „ — — 1905—1906-ban „ 1 „ 2 1 1908—1907-ben „ 2 „ 3 — 1907—1908-ban „ 4 „ 3 — 1908—1909-ben „ 3 „ 3 — Ezen összeállításból a leánynövendékek szaporodását alig állapithatjuk meg. Sőt a helybeli középiskolákban vizsgálatot tett leánynövendékek nagyrésze vidéki, tehát még a helybeli szükséglet sem teszi indokolttá a leánygimnázium fölállítását. De azt mondhatná néhány ambiciózus leányka anyja, hogy gyermeké a leánygimnáziumban több előnyben részesülne, mint a fiuintézetben! Nos, ezeknek azt mondhatom, hogy lehet, hogy a tanárnők enyhébb elbírálásban fogják részesíteni a növendékeket, (a tudás és közműveltség rovására), de semmiféle anyagi előnyben részesülni nem fognak. Ennek útját állja a törCosima még Bülowné korában győzelemre vágyó „gyengéd nőiességgel" a legkülönfélébb hódítási kísérletekkel próbálkozott Wagnernél. Valahányszor csak tehette, folyton a legnagyobb Shakespeare-el hasonlította össze Wagnert, akinél persze az ilyen lelkesedés kitűnő médiumra talált. „Ha Wagner zongorához ült, Cosima magasra emelt feje hirtelen hátra szegződött, ugy, hogy a szeméből üveggyöngyként kifakadó könnyek a szem alatt, a meglehetősen nagy orron, jó ideig megmaradt ak. Mihelyt ott elvégezték kötelességüket, le szabadott folyniok az ajakra . . ." „Mindezek dacára nem lehetett valami nagy a szerelem Wagner és Bülowné között, mert sokszor legnagyobb barátkozásuk közepette is heves jelenetek zavarták a nagy szerelmet. Wagner nem volt nagyon udvarias BülownéhozEgyszer, amikor Cosima krinolinjával feldöntötte Wagner dohányos dobozát, a mester egyszerűen ráordított Bülow feleségére, aki e brutalitásra heves könnyekbe tört ki . . ." A derék Weiszheimer Wendelin a legapróbb részletékig pletykálja el ezeket a magánérdekű esaládí dolgokat. Nem mulasztja el közben-közben mindenféle csipkedésekkel boszantani az élő Wagnernét. Hogy Lassalle Ferdinánd, a híres szónok, mit mondott róla. „Lassalle, dacára a barátságnak, melyet Bülowhoz érzett, kénytelen volt Bülowné miatt elmaradni házuktól, mert semmi kedve sem volt az asszonynyal tudományos filozófiai vitákba bocsátkozni, amelyet Cosima nagyon szeretett, bár nem értett hozzájuk. Lassalle ki is jelentette, hogy a derék hölgy a francia leánypenzionátusok műveltségi nívójával akarta vele szemben a szellemest játszani. Cosima megérezte Lassalle megvetését s ezért halálos gyűlölettel volt eltelve iránta." A leleplezések ezután a házaséletről a személyes vonatkozásokba térnek át. Hogy Waguer milyen féltékeny volt, mennyire nem szerette ép ezért Lassallet sem, mert az nagyon dicsérte előtte Weiszheimer Körner-ét. Wagner hálátlan volt, nem emlékezett a szívességekre, mélyeket Weiszheimer tett neki . .. Wagner rosszindulatú volt, mert Weiszheimer . . . s a többi, s a többi . . . Csupa személyes érdekből származó impressziók, amelyek hihetősége azon törik meg, hogy egy gyenge talentum érthető elkeseredés^ nyilatkozik meg benne, a nagy zseni természetes hibáival szemben. Majdnem ötven év mult el a megirt események óta, a mester rég meghalt és az elkeseredett gyűlölet, mely az élőket még ma is elválasztja egymástól, rég elvesztette maró jellegét. Az öreg Weiszheimernek kihulltak már a fogai, Cosima pedig megboldogult ura babérain és a Parsifal tantiémjein pihen. Nyilván nincs és nem is lesz kedve megharagudni azok miatt, amik a derék jó Wendelin leleplezéseiben őt érintik. vény, amíg pedig ez megváltoztatva nincs, addig a többj gimnáziumi tanulónál nagyobb kedvezményt nem élvezhetnek. A szegedi állami felsőbb leányiskola szép épülete már most is szük, mert amikor építették, akkot a párhuzamos osztályok keletkezésének lehetcj. ségével nem törődtek. Ma pedig három pár. huzamos osztálya is van. így történik azután hogy a fizikai előadóteremben kénytelenek hittanórákat, énekórákat, kézimunkát stb. tanitani, ugy, hogy (jtt a fizikai kísérletek több napos előkészítéséről, kellő demonstrálásról alig lehet szó. Az épület kibővítése pedig nemcsak az állam, de a város tetemes megterhelésével is járna. Hogy a Wodianer-féle palota kisajátítása mibe kerülne, azt a városi tanács megítélésére bízom. A jelenleg ott működő középiskolai képesítésű tanárok száma is kevés ily intézet ellátásához. Hol a görög nyelv tanára? Hogy pedig a szertárak állapota a középiskolai studiuinok illusztrálására elég legyen, azt is erősen kétlem. Igen, a leánygimnáziumnak a jelenlegi keretekben való felállítása csak már meglevő intézmények megszüntetésével volna lehetséges. És erre vonatkozólag is megtörténtek a kellő lépések, mert tudtommal bekérte a polgármester ur azt a szerződést, amelyet a város kötött az állammal a felsőbb leányiskola államosításakor és amelyben a város kötelezi az államot, hogy az előkészitő-tanfolyamot fenntartja. Ezen előkészítő-tanfolyam pedig itt jól bevált, hasznos intézmény. Sokszor emlegettük már mi szülők magunk közt, hogy milyen jó, hogy leányaink nem kénytelenek azokkal a gyermekekkel együvé járni, akik hazulról édeskevés nevelést hoznak magukkal és akiktől csak káromkodást tanulnának. Értem a parasztgyerekeket. ¡Milyen jó volt, hogy leányainkat a felsőbb leányiskola kebelében virágzó előkészitö-tanfolyamra járathattuk. És tetemes anyagi áldozatunkba került, de szívesen meghoztuk azt, mert tudtuk, hogy gyermekeink jó, uri gyermekek társaságában tanulják az írás-olvasás mesterségét. Már itt bizalmas, kedves kapcsolat fejlődött ki a szülők és az intézet tanszemélyzete között, hogy amikor leánykáink a felsőbb fokozatba kerültek, mint jó ismerősöket üdvözölték őket a megszeretett tanító nénik és tanár bácsik. Hogy pedig a gyermek szeretete, ragaszkodása tanái raihoz a nevelés terén mit jelent, azt mi tanárok tudjuk legjobban. Ezt az előkészitő-tanfolyamot, amely a speciális szegedi viszonyok közt hézagpótló, hasznos intézmény, megszüntetni vétek a szegedi nőnevelés ellen és sérti az intelligensebb szülők jól fölfogott érdekeit. E tanfolyam növendékeinek száma az intézet vezetőségének minden ellenkező törekvése mellett is folyton n5 és ma már a hatvanat is túlhaladja. Lehet, hogy az illetékes tényezők most már arra gondolnak, hogy megszüntetjük a felsőbb leányiskolái internátust, akkor kapunk helyet is, tanerőt is. Ez egy másik régóta bevált intézmény föláldozását jelentené. E gondolat megvalósitásától óva intem őket, mert bízvást állítom, hogy ha az internátus nem volna, akkor nemcsak kevesebb vidéki növendéke volna az intézetnek, de kellő számú növendék hijjan az iskolát be kellene zárni. Kimondom évtizedes tapasztalataimat — lehet, hogy egyesek megköveznek érte — a szegedi középfokú tézetek növendékeinek túlnyomó részét nem ff helybeliek, hanem a vidékiek szolgáltatják. Ha az a tömérdek internátus nem volna, a meg* levő intézetek fele nem kapna növendéket. Ez így van! , . . Szerintem nem újfajta intézetek fölállítására, hanem a meglevőek fejlesztésére van szükség, mert már most aggódva gondolok arra az időre, amikor kis fiam hatvanad magával fog egy tályban szorongani és már most erősítem, zem arra a küzdelemre, amelyet az ott bacillusok milliárdjaival fog vívni. . Még csak egyet! Ujabban a minisztérium^« reformok keresztülvitele előtt megkérdezi a