Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-14 / 19. szám

1910 június 14 DÉLMAGYARORSZÁQ 7 RAPI_HIREK Uillámkatasztréfa Berlinben. _ Hatan meghaltak, százan megsebesültek. — (Saját tudósítónktól.) Németország főváro­sát borzalmas csapás érte. Olyan szerencsét­lenség történt, aminő nem volt. a magas vasút kocsijának lezuhanása óta: belecsapott tegnap este a villám a jungfernhaideni lö­vészházba, amelyben több száz ember szo­rongott. Néhány pillanat alatt hatan meg­haltak, tizenheten súlyosan és nyolcvanan könnyen megsebesültek. A természet kegyet­lenségének hire csakhamar szétfutott Ber­linben és nagy riadalmat keltett. A katasz­trófáról érkezett távirataink ezek: Berlin, junius 13. Tegnap este félhét óra felé a villám iszo­nyatos dörgés kíséretében Plötzensee köze­lében a Jungíernhaiden becsapott a lövész­házba, A villám a kéményen át a nagyte­rembe csapott, onnan a nagy csilláron át a földbe és aztán a föld alatt a temetőig ju­tott, hol végigfutott a tüskés drótsövényen. A hatás rettenetes vott. A sövény mentén több mint ezer ember állt. Ezeknek kellő közepébe csapott le a villám és közel száz embert leterített. Az első percben mindenki egészen kábult volt. Amikor magukhoz tér­tek, látták csak, hogy a villám milyen rom­bolást vitt véghez. Sok ember hevert a vil­lámtól lesújtva a földön, néhányan nem ad­tak magukról életjelt, a többiek vergődtek a földön. Hatan nyomban meghaltak, tizen­heten súlyosan és nyolcvanan könnyebben megsérültek. Berlin, junius 13. A villámcsapás után minden oldalról jaj­gatás hallatszott. A közeli templomban, ahonnan látták a villámcsapást és rettene­tes következményeit, megszólaltatták a vész­jelző gözszirént. Csakhamar a Rudolf Virchow­kórházat is föllármázták, mely azonnal men­tőket küldött a, helyszínére. A katasztrófa helyén keresgélni kellett a sebesülteket, mert sokan, miután a villám érte őket, ijedtükben messze elfutottak. Miután az első zavar vé­get ért, összeszedték a sebesülteket és a halottakat. Lassanként negyven embert szál­lítottak be a Virchow-kórházba, de ezek egyrészét később, miután nem történt ko­molyabb bajuk, elbocsájtották. »Vetélytársak a börtönben«. Érdekes alakot kerített kézre a napokban a szegedi rendőrség. Vasárnapi számunkban meg­írtuk, hogy Szentháromság-utca 19-ik számú há­zába az utcai előkerten át valaki behatolt és Bárkányi hadnagy lakásának ablakát kifeszítette. A lakásból több holmit lopott el. Hogy miket, azt nem sikerült megállapítani. A betörőt teg­nap sikerült elfogni a rendőrségnek. Juhász István­nak hivják, rovottmultu ember, aki lopásért már többször volt büntetve. A múltja azonban igen ér­dekes — irodalmi szempontból. Jobb családból való, négy gimnáziumot végzett, de kicsapták az iskolából. Ezután mesterségre adta a fejét. Cipész­Segéd lett, de nem hagyott fel az irodalom mü­velésével sem, amelyre egy székesfehérvári ta­nító, Medgyessy József buzdította, — a betörő előadása szerint, — azért, mert nagy, tehetsé­get fedezett föl az Írásaiban. A cipészmester­ség-^ágyon-,,alacsony" -foglalkozás: volt a szá­mára, mert megakadályozta „szellemének re­pülését". Kezdetben nagyon sok verset irt, amelyek közül az egyik valamelyik székesfehér­vári lapban még is jelent. — Ez csak szárnypróbálgatás volt, — jegyezte meg munkatársunk előtt, — tulajdonképen a drámai pályára akartam lépni s ezt műveltem a börtönben is. — A börtönben ? — Igen, másfél évig ültem a szegedi Csillag­börtönben, ahol megírtam „Vetélytársak a bör­tönben" cimü munkámat. — Miért hagyott föl az írással? — Nagyon nehéz mesterség az, mert nem fize­ikl — szólt elkeseredve. — Kért pénzt is a verseiért? — Kértem, de nem adtak. Aztán abba­hagytam. — Hol vannak a müvei? — A verseim, meg a drámám a fegyházban vannak. Aztán elmondta, hogy az első lopása után már nem volt kedve semmihez. Megutálta az irodalmat és a „müvei" részint megmaradtak, részint elkallódtak a fegyházakban. Azóta öt­ször lopott, de legalább tizszerannyi időt töl­tött a börtönökben, mint amennyi a verseinek a száma. Legutóbbi „munkája" alkalmával, amit már a Szentháromság-utcában követett el, többek kö­zött kétszáz koronás biciklit lopott el. A gépet egy Gelberger nevű zsibárusnál adta el, akinél azt a rendőrség ma megtalálta. A házbeliek azt mondják, hogy a gép a hadnagy tulajdona. Juhász azonban tagadta a lopást és irói ciniz­mussal azt felelte, hogy bizonyítsák rá. Mesét is költött a bicikli megszerzéséről. Azt állítja, hogy a korcsolyázó-tó egyik padján aludt s amikor felébredt, a padhoz támasztva találta a gépet. Fantáziája tehát van. De állandó lakása és állása nincs. Most a betöréses lopásért hosszú ideig állandó lakást fog kapni— a Csillagbörtön­ben. Sőt, hogy állandó foglalkozása is legyen; visszatér újra a drámairáshoz is. Bizonyos, hogy zavartalanul és eredménynyel fog dolgozni újra a Csillagban, ahol ezidő szerint még nincsenek — kritikusok. — József főherceg Kisjenőn. Kisjenoről táviratozzák : József főherceg több napi tartóz­kodásra ideérkezeett. A főherceg ma a bánkuti pusztán cserkészik, míg holnaptól kezdve dél­előttönkint a Kisjenő és Gyula közt lefolyó hadgyakorlatokat intézi, mig a délután folya­mán cserkészik. — A pápai enciklikát nem vonják vissza. Rómából jelentik: A pápa a mult héten összehívta a kardinálisok értekezletét, hogy határozzanak az enciki'ka miatt ki­tört németországi konfliktus ügyében. El­határozták, hogy az enciklikát nem vonják vissza, de legközelebb ebben az ügyben a pápa ujabb nyilatkozatot fog tenni. Merry de Val államtitkár állása nagyon megren­dült. Utóda hir szerint Rampolla biboros lesz. — Fölszentelték a békéscsabai templo­mot. Vasárnap délelőtt nagy ünnepségek között szentelte föl az uj békéscsabai templomot Fetser Antal püspök. Fetser szombaton érkezett Csa­bára Spett Gyula kanonok, Brém Lőrinc szent­széki jegyző és Mazurek Gyula dr könyvtáros kíséretében. Békéscsaba háromszázezer koronás uj templomát fényes segédletei szentelte föl Fetser, aki hétfőn délelőtt a bérmálás szentsé­gét osztotta ki az uj templomban. — Magyar tanár — zágrábi dé­kán. Greksa Kázmér dr-t, a magyar ciszter­cita-rend tagját, a zágrábi egyetem böl­csészeti fakultásának dékánjává választották meg az 1910—1911-ik esztendőre. Greksa Kázmér dr a pécsi főgimnáziumnak volt a tanára, amikor a zágrábi egyetemre a ma­gyar nyelv és irodalom tanárává kinevez­tetett. — Halálozás. A szegedi m. Jcir. folyammérnöki hivatal tisztviselője, . Tóth Lajos, irodai segédtiszt, junius tizenkettedikén rövid szenvedés után ötvennégy éves korában elhunyt. — Esküvő a szabadkőműves-páholyban. Budapesti tudósítónk jelenti: Jávor Pál, a fiatal festőmüvész-generáciö a egyik kiválóan tehetsé­ges és kedvelt tagja, vasárnap délelőtt kö­tött házasságot Szalay Margittal, Szalay Mi­hály dr szerkesztő és fővárosi bizottsági tag leányával. Az esküvő a Magyarországi Szimbo­likus Nagypáholy palotájának dísztermében folyt le. Az érdekes esküvő nagy és előkelő közön­séget vonzott a Podmaniczky-utcai páholyházba; a diszterem zsúfolásig megtelt és a karzatot a hölgyek diszes serege lepte el. A szabadkőműves esküvői szertartás után Bárczy István dr pol­gármester végezte a polgári esketést és lendü­letes beszédben üdvözölte a mátkapárt. Az 1 esküvő után a páholyházban gazdag büffé volt. — Szent Antal. Szeged katolikus közön­ségének nagy ünnepe volt a mai napon. Szent Antal emlékét ünnepelték az összes templomokban. Legintenzívebb a Felsőtanyán volt az ünnep, ahol az összeesett a plébános Niedermayer Antal névnapjával is. Az ünnep ősi szegedi jellege mégis az Alsótanyán dom­borodott ki leginkább, a domaszéki hires Pálfy-tanyán. A tanya és az azt övező „bi­rodalom" gazdája: Pálfy Antal elmúlt már, de emlékét hiven és kegyelettel őrzi a veje: Veszelka Ferdinánd és ennek hitvese: Pálfy Rozál, A boldogult gazda sok évtizeddel ez­előtt keresztet állított birtoka. sarkára s ott minden esztendő Szent Antal-napján misét szolgáltatott. Az alsóvárosi barátok mond­ták a misét s megjelent ott annakidején maga a csanádegyházmegyei püspök: Des­setvffy Sándor is, Kállay Albert akkori fő­ispánnal s a város hatóságával egyetemben. Néhai Pálfy Antal résztvett a lourdesi, majd a velencei és római zarándoklásban, amikor pedig a magyar király künnjárt a királyhalmi homokon, elébe állott és vallásos érzéstől áthatott beszédben üdvözölte az uralkodót a tanya népe részéről. Ennek a derék szeged-tanyai embernek az emlékét tartják ébren vallásos maradékai s az ő emlé­kére tartották meg ma a domaszéki kereszt» nél a Szent Antal-napi misét. Künn volt a szertartáson Kelemen Béla dr országos kép­viselő, volt szegedi főispán és a tanyavilág szine-java. A misét Boskó Fauszt szerzetes szolgáltatta s ő mondta a szentbeszédet is. Az egyházi szertartás után a dorozsmai fürdő mellett levő egykori csárdában a vendégek tiszteletére gazdag ebéd volt, amelyen ke­gyeletes megemlékezés történt néhai Pálfy Antalról, aki maga törte az ugart és maga mutatott vallásos példát az ő méltó utódainak. — író ne politizáljon. Ez alatt a cim alatt Herczeg Ferenc érdekes cikket irt az U—g va­sárnapi számába, amelyben azt a visszás fel­fogást szatirizálja, amely ebben a mondatban nyer kifejezést: az iró ne politizáljon. Herczeg többek között ezeket írja: Nekem ugy tetszik, hogy a jelszó, melyet cikkem elé irtam, csak olyan politikus társa­ságban alakulhatott ki, amely félreérti a poli­tikát is, az irodalmat is. A politika nálunk pártok irtóháboruja. Ehez a harchoz bizonyos vadság, alattomosság és kegyetlenség kell. A kulturember nem alkalmas katonai anyag ebben az irokéz-háboruban, az iró pedig, a kicsi te­hetségű is, mégis csak kulturember. A termé­szetes hajlamainál fogva ő mint képviselő is többé-kevésbé maliciózus nézője marad a kép­viselőházi tülekedésnek. Ezért mondhatták, hogy Jókai és Mikszáth rossz politikusok voltak, semmiesetre sem oly kiválóak, mint Bocskay István. Az átlagos magyar pártpolitikus azon­ban a maga kulturátlanságában nemcsak a po­litikát, hanem az irodalmat is félreérti. Költé­szet alatt valami többé-kevésbé mulatságos elmejátékot ért, amelyet a nyilvánosság előtt pártolni kell, mert hát tragédia kell a népnek, amelyet azonban a lelke mélyén lenéz, mint aféle asszonyoknak való haszontalanságot. Ha pedig valamelyik költő voksokra váltja föl a maga népszerűségét, akkor ideges lesz a tucatpolitikus, mert monopóliumának sérelmét látja ebben. Ez az általános félreértés egy okkal több, hogy a magyar irók mostanában utat törjenek ma­guknak a képviselőházba. Bármilyen párthoz tartozzanak és bármilyen passzív módon vi­selkedjenek is, növelni fogj5k a Házban a kul­turemberek számát és ezzel fokozni fogják a képviselőház értékét is. Mert az országnak akkor lesz csak a szó európai értelmében veendő parlamentje, ha a taktikusok helyén kul­turemberek fognak ülni. — A Hofrichter-ugy. Bécsből jelentik : Hofrichter Adolf ellen hozott ítéletet, még ha a felső katonai hatóság előbb döntene is, csak e hét végén fogják kihirdetni. Né­hány lap azt irta, hogy Hofrichter lelke és teste megtört és hogy állapota nagyon vál­ságos. Ezzel szemben megbízható forrásból jelentik, hogy Hofrichter állapota elég jó és hogy semmiféle különös orvosi intézkedésre sincs szükség. >

Next

/
Thumbnails
Contents