Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-14 / 19. szám

6 DELMAGYARORSZÁG 1910 junius 12 A szerb kormány lemondása. Hélgrád, junius 13. A minisztertanács ma a választói reform­javaslat tizennyolcadik szakaszának tegnap törtónt megszavazásával foglalkozott. Mint­hogy a kormánypárt több kiváló tagja is a javaslat ellen szavazott, a kormány elhatá­rozta a lemondást, mert azt hiszi, hogy a szkupstina mostani többségére többé teljesen nem támaszkodhat. A miniszterelnök ezért a minisztertanács befejezése után a király­nak bejelentette az egész kabinet lemondását. fiaSoítrabló rendőrkapitány. - negyvenezer koronás bűntény Fíagykikindán. ­(Saját tudósítónktól.) A hivatás árulóinak szomorú sorsú tipusa Vlaehovits János nagy­kikindai rendőralkapitány, aki néhány nap­pal ezelőtt még a társadalmi rend megóvója volt, ma pedig ott sínylődik már a nagyki­kindai ügyészség börtönében, annak a rette­netes és igaznak bizonyuló vádnak a súlya alatt, hogy hivatalos munkája közben kira­bolt egy halottat, a nemrég elhunyt Joan­novits Iván udvari tanácsost. Most, három héttel az eset után derült ki ez a szörnyű bün és izgalomban tartja egész Nagykikin­dát és környékét, ahol osztatlan rész­vét nyilvánul meg Vlaehovits ifjú felesége és fiatal gyermeke iránt. Körülbelül negyvenezer korona értékű külön­böző értékpapírt lopott Vlaehovits a Joanno­vits villájában, mialatt a dúsgazdag udvari tanácsos, Dungyerszky Lázárnak, a nábob­nak veje, ott feküdt a közelében holtan, ki­meredt tagokkal, üveges szemmel. Halottat rabolt a rendőralkapitány, abban a hitben, hogy nem tudódik ki az idegizgató bűntény és hogy tovább élhet majd fényűző életet a hullaszagu kincscsel. Nem sikerült. Mielőtt az értékpapirokon túladott volna Vlaehovits, az udvari tanácsos családja felfedezte a rab­lást, aztán a budapesti és nagykikindai rend­őrségek kinyomozták a tettesét. • A bűnügynek egyébként szegedi vonat­kozása is van. Vlaehovits avval próbálkozott, hogy a rablott értékek egyrészét a Szeged­• Csongrádi Takarékpénztár-riá 1 értékesítse. Ál­néven érdeklődött az itteni pénzintézetnél, amelynek egyik alkalmazottját Budapestről telefonon felszólította. Főleg ez okozta vesz­tét. Bűnössége mellett ugyanis fontos bi­zonyíték az erről a beszélgetésről kiállított telefondijjegyzék. Be egyéb gyanuokok is ellene tanúskodnak. Joannovits István volt szegedi kereskedőt bizta meg ugyanis Vla­ehovits az elrabolt papírok értékesítésével. Joannovits jóhiszeműen eljárt a budapesti bankoknál és maga lepődött meg a legjob­ban, amikor megtudta, hogy az értékeket Joannovits udvari tanácsostól, az ő távoli rokonától rabolta Vlaehovits. Pénteken este nyolc órakor tartóztatták le családja körében nagykikindai lakásán a halottrabló rendőralkapitányt és bár fana­tikusan tagadja a bűncselekményt, ma dél­előtt átkísérték az ottani ügyészség börtö­nébe. A szenzációs bűnügy részleteiről tu­dósításunk itt következik. Joannovits halála. Május végén történt, hogy Joannovits Iván udvari tanácsos, akinek Torontálmegyében ren­geteg kiterjedésű birtokai vannak, Budapestről Nagykikindára érkezett és megszállt ottani kas­télyában. A hatvan éves öreg ur a régi sza­badelvű korszakban országgyűlési képviselő volt és tekintélyes szerepet játszott a politi­kában. Néhány esztendővel ezelőtt azonban visszavonult és csak gazdálkodással foglalkozott. Most is azért jött Joannovits, hogy nagyki­kindai és istvánvölgyi uradalmának aktuális ügyeit elintézze. A kastély cselédsége erre az alkalomra rendbehozta az udvari tanácsos szo­báit. Joannovits nyomban megérkezése után, esre tizenegy óra tájt pihenésre tért, de nem kelt föl többé. Még azon az éjszakán szívszél­hűdés ötte meg és mikor a szolgája reggel be­nyitott a hálószobájába, rémülten látta, hogy gazdája halott. Jön a rendőrség. Másnap délelőtt már hire futott Nagykikin­dán Joannovits halálának és nagy részvétet keltett. Maga a család pedig gyanúsnak ta­lálta a váratlan halálesetet és jelentést tett arról a rendőrségen. Kajtár Jenő rendőrkapi­tány Vlachovitsot küldte ki a Joannovits-kas­télyba, mint a gyászoló család jóismerősét, aki­nek pár évvel ezelőtt az udvari tanácsos nász­nagya volt. Vlaehovits megjelent a halottasszobában, ott Joannovits Ivánnak, a halott ur unokaöcscsé­nek társaságában megtartotta a vizsgálatot és mindent rendben találva, eltávozott. Intézke­désére aztán a hatósági orvosok is megvizs­gálták Joannovits holttestét és megállapítot­ták, hogy Szívszélhűdés ölte meg. Pár nap múlva megtörtént aztán Joannovits temetése. Eitüní a fekata táska. A temetés után a gyászoló család hozzálá­tott Joannovits hagyatékának leltározásához­Megállapították, hogy az udvari tanácsos egy fekete bőrtáskában negyvenezer korona értékű értékpapirost hozott magával a bőrtáskában. Ke­restékkutatták, de a táska nem volt sehol. Eltűnt a halottasszobából. A táskában a követ­kező értékpapírok voltak: 15 darab Kereskedelmi Bank-részvény, 4 darab Szeged-Csongrádi Takarékpénztár­részvény, 4 darab jogosítvány ugyanezekre a rész­vényekre, 16 darab Nagykikindai Gőzmalom-részvény és végül különböző sorsjegyek. Fontos dolog volt, hogy ezt a károsult csa­lád meg tudta állapítani, mert a részvények és sorsjegyek számait a budapesti rendőrség csak­hamar közölte az összes pénzintézetekkel és zálogintézetekkel. A Joannovits-család ugyanis abból a gyanúból kiindulva, hogy még a fővá­rosban történt a fosztogatás, a budapesti fő­kapitányságon tette meg a följelentését. Ott Schön Jeremiás ismert ügyes detektívet bízták meg a nyomozással, amely csakhamar ered­ményre, vezetett. Ulachovits a balottrabiő, Schön detektivnek elejétől fogva az volt a gyanúja, hogy nem közönséges lopás, vagy rab­lás, hanem halottfosztogatás történt. De egy­előre csak a budapesti pénzintézeteket figyelte ki­tartóan. A mult hét hétfőjén aztán az egyik előkelő bankban megjelent egy úriember, aki értékpapírokat akart elzálogosítani. A bank tisztviselője a papírok szái iból nyomban meg­állapította, hogy azok ugyanazok, amelyek el­tűntek Joannovits hagyatékából. Azonnal értesítették a főkapitányságot, ahon­nan Schön detektív kiment a bankba és az ismeretlen urat fölszólította, hogy kövesse a rendőrségre. Ott az illető Joannovits István kikindai származású kereskedőnek igazolta magát, elmondván, hogy jelenleg ügynököskö­déssel foglalkozik. — Ki bizta meg az értékpapírok elzálogosí­tásával?— kérdezte Joannovitstól az inspekciós rendőrtiszt. Mire Joannovits azt a meglepő fölvilágosítást adta, hogy Vlaehovits János nagykikindai rendőr­alkapitány megbízásából járt el a budapesti banknál. Miután kétségtelen volt, hogy Joanno­vits jóhiszeműen járt el és sejtelme sem volt arról, hogy bűntény történt, nem indítottak eljárást ellene. Tenczer alias Ulachovits. Budapesten még azt is kinyomozták, hogy Vlaehovits személyesen is járt ott és igyeke­zett túladni az értékpapirokon. E hónap elején hatheti szabadságot kért és kapott Nagy­ldkinda város hatóságától és egy-két napig a fővárosban tartózkodott. A budapesti nyolcas postahivatalból egyik délelőtt fölhívta Vlaehovits a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárt. A telefonjegyzékre ezt irta: Tenczer Gyula ügynök. A szegedi pénzintézettől aziránt érdeklődött Tenczer, illetve Vlaehovits, hogy a részvénye^, nek mekkora az értéke és hogy hol értékesít­heti azokat. Mindezt a legnagyobb titokban állapította meg a budapesti nyomozás. Kérdést intéztünk ma a beszélgetésre vonat­kozólag a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár egyik tisztviselőjéhez, de szerinte naponta annyian érdeklődnek telefonon különböző ügyek iránt, hogy Tenczer alias Vlaehovits telefonáld­sára nem igen emlékezhetnek a pénzintézet hivatalnokai. A letartóztatás. Miután Schön detektív a budapesti nyomozást befejezte, leutazott Nagykikindára. Ott csak. hamar bizalmasan közölte az esetet Kajtár rendőrkapitánynyal és kiegészítette a Vlaeho­vits bűnösségére vonatkozó adatait. Pénteken este nyolc órakor Kajtár Jenő rendőrkapitány, Stanojlovits Jenő rendőrtiszt és Schön detektív megjelentek Vlaehovits Korona­herceg-utcai lakásán. A bűnös rendőralkapitány épen vacsoránál ült feleségével és a kis fiával mikor megmondták neki, hogy miről van szó, hangos kacagásra fakadt. — Mégis csak nagyszerű, hogy halottrablással gyanúsítanak! — mondta jókedvűen és tovább nevetett. Hanem mikor a rendőr-kapitány tovább is szigorú maradt s kimondta, hogy a törvény nevében letartóztatom, Vlaehovits arca halál­sápadtra vált. Reszketve és megtörten búcsú­zott a zokogó családjától. A rendőrségen nyom­ban kihallgatták. Állhatatosan tagadja a halott­rablást és arra hivatkozik, hogy Joannovits István egyetlen percre sem távozott a halottas­szobából, mig ő a vizsgálatot befejezte. Amikor azonban budapesti tartózkodását emlegették, Vlaehovits láthatólag zavarba jött és nem tudott fölhozni semmit alibijének igazolására. A nagykikindai polgármester, Bogdán Zsiíkó természetesen fölfüggesztette hivatalától a bű­nös rendőralkapitányt, akit ma kisértek át a rendőrségről az ügyészségre. Vlaehovits sorsa óriási föltűnést kelt Nagykikindán, ámbár nem volt valami népszerű. Ulachovits családja. A letartóztatott rendőralkapitány házassága révén is előkelő pozíciót töltött be Nagykikinda társadalmában. Felesége, Jankovits Melanie, t e s t v ér huga Jankovits Mikl6s dr nagykikindai ügy­védnek. Apja jómódú jegyző volt és Vlaehovits több mint száz hold földet kapott vele hozo­mányul. De a tekintélyes vagyon csakhamar főiemésztődött a rendőralkapitány nagyúri passzióiban. Ekszhumálás? A halottrablással és Vlaehovits letartóz­tatásával kapcsolatosan a legkülönbözőbb hí­rek kerültek forgalomba Nagykikindán. Halomszámra érkeznek névtelen levelek és följelentések az ottani rendőrségre és már azt is beszélik, hogy Joannovits Iván holt­testét ekszhumálni fogják, mert az a gyanú merült föl, hogy nem természetes halállal halt meg az udvari tanácsos. Valószinü, hogy e bűnügyben rövidesen szenzációs for­d lat történik. Vagy a boldogtalan Vlaeho­vits javára, vagy talán azért, hogy tragé­diáját még jobban betetőzze. Megpeticionálják a nagylaki választást. A nagylaki negyvennyolcas és függetlenségi párt elhatározta, hogy megpeticionálja a válasz, tást. Megvesztegetési kísérletekre hivatkozik a kormánypártnál gyöngébbnek bizonyult el­lenzék. Bűnvádi följelentést tesznek azonkívül Brüll Hermann majláti, Szébastiau Nándor pest­városi és Frieclmann Gyula bánlaki lakos ellen­A vásárhelyi iparosok és a pótvá­lasztás. A vásárhelyi mandátum sorsa dőlt el az általános választásokon és igy a va­sárhelyiek pótválasztásra készülődnek. A vá­lasztás dolgában kedden délután négy órakor az Iparegylet nagytermében értekezletet tarta­nak az iparosok. Résztvesz az értekezletben Perjéssy László, a szegedi kereskedelmi iparkamara titkára is.

Next

/
Thumbnails
Contents