Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-14 / 19. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1910 junius 12 A horvátok magatartása. Zágrábból jelentik : A horvát képviselők kedden értekezletre gyűlnek össze, amelyen határozni fognak arról, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a kormánynyal szemben. A többség várakozó álláspontra akar helyezkedni és be akarja várni, hogy a vitás függő kérdéseket a kormány hogyan fogja elintézni. Mikszáth fejlődése. (Befejező közlemény.) Mint mindenütt, ahol Mikszáth megfordult, agy földijei között is a legnagyobb népszerűségre tett szert. Szülőföldjének parasztjai mindvégig csak ugy beszéltek róla, hogy „a mi Kálmánunk", aki nekik nagy pártfogó patrónusuk. Ez kitűnik abból is, hogy mikor összeültek a nagyfejüek Pesten, hogy a só [ontja azontúl hét krajcár helyett tizennégy Krajcár legyen, „a mi Kálmánunk" arra azt mondta, hogy jól van, nem bánja, legyen hát a só azontúl tizennégy krajcár, de akkor meg minden tojás négy krajcár legyen, hogy a szegény ember, ugy mint eddig, azután is négy tojásért vehessen egy font sót. Persze, hogy íztán a Kálmán okossága folytán elmaradt az ígész sódrágitás, mert akkor az urak fizettek /olna rá, minthogy ők eszik a sok tojást. íme a naiv gondolkodás hamisítatlan megíyilatkozása! Mint fog ki az ő Kálmánjuk okossága az egész ország eszén. Minthogy Mikszáth a gazdálkodáshoz nem Srtett, a szülei halála után örökölt birtokot 3gy falubeli András István nevü gazdaemberaek adta nyolcszáz forintért bérbe. Majd a hat ávi bérlet lejárta után eladta a maga részét, nemsokára öcscse is hasonlókép cselekedett s >gy az egész birtok anyai nagybátyjuk: Veress 3áspár tulajdonába ment át. De nemcsak a birtokot örökölte Mikszáth, tianem a birtokkal együtt régi szakácsnéjuk is a nyakába szakadt. Ez aztán valósággal gyámkodott a fiatalokon. Akaratlanul bár, de eltűrték, mivel egyiküknek sem volt merszük a hatalmas perszona talpa alá az utilaput kötni. Csak mikor a rettegett szakácsné szigorúsága elviselhetetlenné vált, határozták el elküldését. Ám maguk ezt nem merték megtenni, azért akként segitettek magukon, hogy Mikszáth elhivatta az anyósát, aki aztán annak rendje és módja szerint túladott rajta. A fiatalok a legbensőbb szobába vonultak s onnan hallgatóztak, hogy s mint fog lefolyni a nagy esemény. (Ennek a leirása meg is található irásai között.) Mikszáthban azonban sokkal nagyobb erővel lüktetett irói vénája, semhogy a szklabonyai magány kielégítette volna. Odakivánkozott a magyar irodalom tűzhelyéhez: Pestre s azért 1874-ben ismét odaköltözött. Felesége nem nagy örömmel követte, irtózott attól a cifra nyomorúságtól, mely a kezdő író rendes osztályrésze. Rendes munkatársnak nem is szerződtette Mikszáthot egy lap sem, azért hol ebben, hol abban a lapban jelent meg egy-egy elbeszélése, csekély és bizonytalan jövedelmet hajtva Írójának. Már ezidőben megjelent munkáiból is kitetszettek a későbbi nagy iró oroszlánkarmai_ De ezeket az oroszlánkarmokat a szerkesztőségi irodákban rendesen megnyirbálták, amenynyiben elbeszéléseinek legjellegzetesebb és legszebb részeit, azokat a részeket, melyeket későbbi birálói fényoldalainak jelöltek meg, rendesen törülték. S ezen ne is csodálkozzunk! Az akkori olvasóközönség legnagyobb része még a Jósika, Kemény és Eötvös analizáló és körmondatokkal megspékelt müveiből szedték szellemi táplálékukat. Az irodalmon, ami ennek elbeszélő ágát illeti, Jókai uralkodott. S ha közte és Mikszáth között van is valami irói rokonság, mégis egymástól merőben elütő irói egyéniség mindkettő. Jókai legnagyobb mesélőnk, de Mikszáth az 8 meglepő merész és eredeti fordulatosságával, •tehát az előadás módjában túltesz rajta. Az ilyen előadáshoz pedig az akkori közönség nem volt szokva s azért nem is merték a kiadók, illetve szerkesztők ezt az ujizü szellemi táplálékot a közönségnek föltálalni. Ily módon eshetett meg, hogy a hires „Lapaj11 számára nem akadt kiadója, pedig azóta épen ez az elbeszélése bejárta már az egész világirodalmat, ilig van müveit nyelv, melyre ne volna lefordítva. Még csak a tucatirók közepes glédájába sem tudott fölvergődni s ki tudja, nem feszi-e le örökre a tollat, ha nem lép közbe egy élesszemü vidéki ember s nem láncolja magához a kész, de még el nem ismert írót. Engedi Lukács volt az a férfiú, aki figyelemmel kisérte a kezdő iró munkásságát s aki meg volt róla győződve, hogy Mikszáth az irodalomban még sokra fogja vinni. Enyedi 1878-ban fölrándult Pestre és lehozta magával Mikszáthot Szegedre munkatársnak. Mikszáth kapva-kapott ezen az alkalmon és szívesen jött, hiszen Pesten sehogysem tudott érvényesülni. Emiatt is, de meg felesége miatt is el volt keseredve és uj környezetbe vágyódott. Felesége ugyanis, mikor egy alkalommal elment szüleihez látogatóba, nem tért vissza hozzá, sőt válópert is indított ellene, bár erre zilált anyagi viszonyain kivül különösebb oka nem volt. Férje keveset is keresett, könnyen is költött s igy igen sivár jövőnek néztek elébe, azért az asszony, különösen hozzátartozói unszolásának engedve, határozta el magát e lépésre. Nem volt semmi bizalmuk Mikszáth jövője iránt, de magán Mikszáthon is erőt vett a kishitűség s mondhatni, hogy kevés hittel, kevés bizalommal jött le Szegedre uj emberek és uj viszonyok közé. Hogy mennyire nem volt jogosult e kishitűség, bizonyítja az a dicsőséges irói pálya, melyet befutott s, melyre tulajdonképen Szegedről indult ki. Mikszáth életének további folyása, irói működése, müvei annyira ismertek a nagyközönség előtt, hogy cikksorozatomat ezzel befejezem. Striegl F. József. Öngyilkos szegedi diák. (Saját tudósítónktól.) Az iskolai év befejezése előtt évről-évre növekszik az öngyilkosságok statisztikája. Ez a számemelkedés ép oly előre megállapítható jelensége az esztendőnek, mint akár az évszakok kezdete. Legújabban egy szegedi gimnazista öngyilkosságával gyarapodott a szomorú statisztika. Scherer Antal tizenhét esztendős tanuló követett el öngyilkosságot Szegeden. Amint hátrahagyott leveleiből kivehető, vagy reménytelen szerelem miatt, vagy a vizsgálatoktól való félelmében kereste a halált. A tanuló ujszentannai (Aradmegye) illetőségű volt és Szegeden járt a gimnázium hetedik osztályába. Valami kiváló tanuló nem lehetett, mert már májusban felni kezdett a vizsgálatoktól. Különösön egy tantárgy, az algebra élleiTvőTrélkeseredve. Valószínű, hogy ez" a tantárgy lohasztotta le minden kedvét és csüggesztette el annyira, hogy a végsőre szánta el magát. Ma reggel hét órakor a Pozsonyi Ignác-utca 16-ik számú házban hatalmas dördülés riasztotta föl a házbelieket. A lakók összesereglettek Koriczia Mihály városi adőtiszt lakásában, ahonnan a lövés hallatszott és akinél Scherer lakott. Hal;'' ípadtan feküdt a fiu a díványon, a melléből pedig lassan szivárgott ki a vér. Már haldoklott. Egy füstölgő forgópisztolyt szorongatott a kezében. Néhány perc múlva megjelent az öngyilkosság szinhelyén jFollrath ügyeletes rendőrtisztviselő és Bex Izsó dr helyettes kerületi orvos, aki ekkor már csak a fiu halálát konstatálhatta és azt, hogy a forgópisztollyal átlőtte a szivét. Koriczia, a tanuló szállásadója, elmondta a rendőrtisztnek azokat az okokat, amelyek — szerinte — az öngyilkosságot előidézték. Többek között előadta, hogy rendkívül leverte a fiút egyik kis nővérének a halála akit nagyon szeretett. Később ujabb hírt kapott hazulról, hogy az édesanyja fekszik is. mét betegen. Ez is nagyon elkeserítette. Beszélnek még arról is, hogy a diák szerelmes volt, továbbá arról, hogy a vizsgálatoktól félt. Hátrahagyott leveleiből két okra lehet következtetni. Vagy amiatt lett öngyilkos mert egy Veronka nevü kis leány jobban szeretett egy másikat, mint őt, vagy pedig— ami bizonyosabb — az algebra miatt. Sok levelet irt. A levelek írását már májusban kezdte meg. Ezekből többet az iskolatársaihoz intézett. A szállásadójához a következőket irta: Bocsássanak meg, máskép nem tehettem, köszönöm a jóságukat. Scherer Antal. Az édesatyjához hosszú búcsúlevelet irt. Ebben szerelmet emleget és panaszolja, hogy egy leány nem akarta meghallgatni, sőt még virágot sem fogadott el tőle. A legérdekesebb azonban az a levél, amelyet az osztályfőnökéhez irt. Ebben az öngyilkosság okául azt hozza föl, hogy az algebrából nem tud semmit, jobb lesz hát neki, ha elköltözik az élők sorából. Szerelemről nem tess említést ebben a levélben. A leveleket délután átadta a rendőrség Scherer Antal édesatyjának, akiért még délelőtt táviratoztak s akit a fia tragikus halála nagyon lesújtott. Szenzációs repülések. — Grófok a levegőben. — Fölszállás ötezer koronáért. — (Saját tudósítónktól.) A magyar, főképen pedig a budapesti publikum szokása, hogy ' csak olyan helyet látogat, ahol drága a belépődíj és ahol szenzációt is láthat. Arepülőmeeting lassan, vontatottan indult meg, a közönség érdeklődése annyira lanyha volt, hogy a rendezőség óriási deficitre volt elkészülve. Egyszerre azonban mentőangyal szerepében megjelent a Quo Vadis lezuhanása, amely egy csomó emberben okozott kárt. A repülőversenyeken még ilyen katasztrófa nem fordult elő, aminek a hatása meg is látszott a vasárnapi és a hétfői napokon. Soha annyi embert nem látott a Rákos-mező. Ezrével csoportosultak ki arra a hirre, hogy megkezdődik a repülő-korzó. Az autók csak ugy pöffögtek kifelé és annyi volt egy rakáson, hogy a fiakkeresek pirulva hajtottak a standra. Izgatottan helyezkedik el a közönség, tapsol és ujong, ha szép repülést lát. Már minden gépnek ismeri a gazdáját. A kedvenc most már Paulhan és Latham. Gyönyörű repüléseket produkálnak, annyi könnyedséggel emelkednek és mozognak a levegőben, hogy bámulatba ejtik a publikumot. Hat-hét gép mozgott egyszerre a levegőben és Frey kirepült a városba, megbámultatta magát a ligeti közönséggel, majd megnézte felülről a Duna-korzót, az-^ után visszaszállott a versenytérre. Wagner, akit repülő - mesterembernek neveznek, újra munkába vette gépét és órákhosszat keringett, hol alacsonyan, hol meg magasan. Majd kitolnak egy hangárból egy karcsú gépet, amelyen a hetes szám volt. A közönség rögtön megismerte De la Boche bárónő gépét. — Az aviata repül! —mondogatják jobbrabalra és nemsokára már fönn van a levegőben, körülbelül százhúsz méter magasságból integet le a publikumnak. Majd egyszerre mellette terem az elegáns Latham is és egymás mellett szelik a levegőt. Idill a jövendő időkből. Paulhan a terhelési versenyben nagyszerű üzleteket köt. Ötezer koronáért visz magával légi utasokat. Első utasa Károlyi Mihály gróf, rögtön utána magával viszi Andrássy Géza és Károlyi Imre grófokat, majd egy bajos, szőke amerikai asszony vágja ki az ötezer koronát és aranysárga haja ugy lobog, min egy diadalmas zászló. , Kinet már leszállított áron szállított fej utasokat. Ötszáz korona egy forduló, m1» Engelhardt ingyen vitt magával embereke , főképen újságírók voltak vele a levegőben, sőt súlyos teherrel is fölszállott: Hédervary Lehellel, a nehézsúlyú honatyával. Bougier is produkált valamit. MüUer ímP10*