Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

5101 juniu3 12 D É L M AGYA RORSZAG 13 ß MILLIOMOS B 0 Pi I á R S A. 18 - BŰNÜGYI REGÉNY. A bőrt kiterítve az asztalon, két hosszú, egy láb szélességű darabot hasított ki s derekát megmérve, a két bőrszalagot lassan és erősen kezdé összevarrni. Nem volt könnyű munka s hosszú idő telt bele, mig müvével meg volt elégedve. Midőn e kettős övnek hosszát és egyik szélét összefűzte, éjfél volt. Az övnek másik végét nyitva hagyta. Aztán vagy öt vászonzacskót, melyekben a gyémántok voltak elrejtve, kihúzott zsébéből s gyönyörérzet borzongott végig hátán, mikor a kövekben vájkálhatott s egyik kezéből a másikba gördíthette azokat. Majd egyenkint az övbe bocsátotta őket s minden darabot a szurkos fonállal köröskörül letüzött. Ez a munka sok időbe került. Az óra négyet ütött, mig az utolsó gyémántot az övben megerősítette. Mikor aztán a bőrhulladékokat a kandallóba vetette, s látta azoknak az elhamvadását: megkönnyebbülve sóhajtott fel. Aztán a bőrövet párnája alá rejtve, lenyugodott. Másnap reggel visszatért Maudesleybe, övét szorosan a testhez csatolva, ugy, hogy senki sem gyaníthatta, mily nagy kincseket hordoz magával. * * * Vernon őrnagy a milliomostól kapott pénzen egy kis nyaralót vásárolt. Az okmány, mely szerint az tulajdonába ment át, csakhamar készen volt s az őrnagy uj lakásába költözött. Lakhelyéről kényelmesen szemmel tarthatta a bankár kastélyát. Itt tudta meg, hogy Maudesleyben ékszerész járt, aki a milliomosnak különféle ékszerrajzokat mutatott. Kedves hir volt ez neki. — Vásott gyerek vagy, öreg cimborám, — mormogta, mialatt rágyújtott. — Igazán fenegyerek vagy. Hanem a te hűséges pajtásod sem észik ám szénát s még körmönfontabb cselen is keresztüllát, mint ez a gyémántos história. Annyi bizonyos, hogy jól ki van gondolva. Igazi mesterfogás, hogy többet ne mondjak, s szerencsét kívánok hozzá . . . Csakhogy — meg kell fizetned, Dunbar, meg kell fizetned! Másnap, a vastag hórétegen keresztül, Maudesley parkja felé törtetett. A kis rostélyajtón ment át a kastélyba, Ott mindent mély csendben talált. Csakhamar ráakadt Dunbar szobájára, ahova minden előleges bejelentés nélkül lépett be. A milliomost éppen reggelinél találta. — Finomul él ön, édes barátom. Igazi nagyúri kényelem, hogy sokat ne mondjak, öregem, — kiáltá a küszöbön megállva és komolyan nézve barátját. Az „öreg" ugylátszik, nem igen volt elbájolva. — Azt hittem, ön Londonban van, — mondá, — Ami azt mutatja, mily keveset törődik ön szomszédaival. Mert ha ön leereszkedett volna alázatos barátjának körülményeit tudakolni, megtudta volna, hogy szomszédjában telepedett le, miután igen előnyösen vásárolt egy szép birtokot, hogy élte napjait, mint tisztességes vidéki közbirtokos fejezze be . . . Feltéve mindig, hogy nagyrabecsült barátja abba az állapotba helyezi őt, hogy ily minőségben megmaradhasson. — Azt akarja ezzel mondani, hogy itt a környéken jószágot vett? — Igenis azt. A Woogbine-nyaraíónak vagyok szerencsés tulajdonosa. Birtok Lisford és Shornkíiffe közt. — S Warwicksbireben szándékozik megtelepedni? — Ugy van. Dunbar maga elé mosolygott, mikor barátja e^re igennel válaszolt. — Ara tegye, — mondá, — semmi közöm hozzá. Az őrnagy fürkésző pillantást vetett rá. — Ön a megtestesült bőkezűség, drága barátom. De szabadjon tiszteletteljesen arra figyelmeztetnem önt, hogy kiadásaim, melyek e szerény^ birtokszerzésből származtak, megcsökkentették erőmet. Érthetőbben szólva: az a kétezer '•"'t,' melyet oly nagylelkűen adott előpénzül, kiolvadt, mint iió a napsugárban. Fiatalkori, ^belbeli barátom, oltalmazója későbbi éveimnek, — még kétezerre van szükségem. A „Dunbar 's Balderby" cég főnökének mi az a kétezer •*?ot? Legyen ez egyszer kétezer ötszáz . . . Kétezer ötszáz, Maudesley ura, drága hercegem! Az őrnagy végre is elérte célját. Magával "tte a kétezer ötszáz fontra szóió utalványt. — Hizelgek magamnak, hogy a legjobb időben jöttem, — gondolta magában az őrnagy, mikor Woödbinebe visszatért. — Mert oly igaz, mint étek, hogy barátomnak szökés jár fejében. Ellábol, szó sincs róla, s az a pénz, melyet ma kaptam, bizonyára az utolsó, melyet belőle kicsiklandoztam. Alig távozott el az őrnagy, mikor Dunbar komornyikjának csöngetett. — Jeffreys, még ma elutazom Párisba. Mielőtt a nyakéket, melyet lady Jocelinek szántam, angolra bizom: Parisban ' kell körültekintenem. Aztán nem is a legjobban érzem magam s egy kis '.evegő-változásra van szükségem. Tehát még ma este utazom. Egy útitáskába tegye a mellőzhetlen málhát; fölöslegeseket ne bántson. Vasárnap hogyan közlekednek a vonatok? — A gyorsvonat este Rugbyba ér, uram. Még ezt használhatná, ha négy óra harminc perckor utazik el Shornkliffeből. El fogom én is kisérni, uram? — így nagyon jó lesz. Még csak három az óra, Málhámat azonnal szedje rendbe s a kocsit rendelje meg háromnegyed négyre. Párisba önt nem viszem magammal. Hanem néhány nap múlva a többi podgyászszal utánam jöhet. — Nagyon jól van, uram. A megjelölt időben a fogat előállott és néhány perccel később a bankár kilépett a csarnokba. Felső kabátja szorosan össze volt gombolva s széles vállait utitakaró gyanánt párducbőr fedte. Testén ama bőröv volt átcsatolva, melyet maga szabott és varrt s le nem vetett azóta, hogy először átfűzte vele a derekát. A hintó gyorsan röpítette a pályaudvar felé. XXVII. Rövid idő múlva beszállott a vasúti kocsiba és behunyt szemmel vetette hátra magát kényelmes ülésén. De nem aludt. Mély gondolatokba merült s néha-néha előrehajolt s kinézett a sötét éjszakába, A tájkép csak a leghalványabb körrajzokban mutatkozott. Messzeterjedő hólepel, közbeközbe kis erdő, melynek dacos fenyőfái élesen metsződtek a fehér háttérbe. A vonat minden állomásnál megállt s jóllehet a shornkliffe—rugby-ut nem tart tovább egy óránál, e türelmetlen utazóra, aki a gőzhajó födélzetére s a Calaisból átsugárzó világok után vágyott: egész örökkévalóságnak tetszett az. A bankár óráját nézte s kiszámította az időt. Egy negyed volt hátra. A vonat hatkor volt elhagyandó Rugbyt s háromnegyed hétre Londont ; kilenc órakor Doverben kellett lennie s másnap reggel hétkor már Páris utcáin remélt végigrobogni kocsijával. S aztán? Ezt még ő maga sem tudta. Mintegy negyedórával a Rugbyba való megérkezés előtt a vasúti kocsi, mely már eleve nagyokat rángatott az utasokon, fölötte elkezdett ingadozni. Egy sovány, öreges emberke elsápadva s kérdőleg tekintett útitársaira. Mikor észrevette, hogy azok mit sem törődnek az ijedelmével, lebocsátotta az egyik ablakot és fejét kidugva, vizsga szemmel fürkészte az utat. — Félek, hogy valami nincs rendjén, — mondá fejét behúzva és rémült arckifejezéssel fordulva útitársaihoz. — Igazán tartok tőle, hogy valami hiba esett. Nyolc perccel el vagyunk késve — az intőjel föl van húzva, a hó roppant halmazokban torlódott föl a síneken. Félek . . . S ismét kidugta a fejét. De hirtelen visszarántotta. — Valami közeledik felénk. Egy mozdony dübörög szembe és . . . Nem fejezhette be. Egy irtóztatóan dörgő, robogó, zuhogó, őrült zaj támadt, mely hangosabb volt a mennydörgésnél s iszonyúbb volt egy hajó szétzuzódásánál. (Vége következik.) MIMIIM állandóan raktáron tart a p №3£ ECT? m 11 ffl 1 ! H fe - fi Ii ' Szeged, Kölcsey-ufcza 10. sz. Fischer Szső. lálnai Mihályné felsőbb leány tan- és nevelő-intézete Budapest, VI., Teréz-körut 39. sz. I. em. TIZENHATODIK ISKOLAI ÉV. 1. Xyilvános elemi leány- és fiúiskola. II. Felsőbb leányiskola és továbbképző tanfolyam. III. Internátus bennlakó és félig bennlakó leányok esáiaára. Előjegyzések a jövő tanévre mar most elfogadtatnak. Bővebb felvilágosítást nyújt és kívánatra prospektust küld az igazgatóság. Iskola-utca 16. sz., az udvarban, fényképrendelésnél iBveleiö-lap Ingyen lesz Kásziíve. mm es «s «ri IHR Uraktól levetett ruhákat, fegyvereket, régiségeket, műtárgyakat és zálogjegyeketvesz legmagasabb árak mellett Krémer H. Szeged, Kossuth Lajos-sugárut 10. sz. Meghívásra bárhol, a vidékre is, azonnal személyesen megjelenek. Toíeíon-száRi ni •• Upnütf fenti áruk ksptiotóK. ¡i!00BB!!3nOBaraBBBBBE5!SBBBBBB eSiíe női zenekar a g a Q O B \mm\u Ii. Elim, i 8 =0 l> V fi " täüMvea®* soyons s oBSPaeaPBaoas faüzlete és épitésl anyagraktára i, Mars-tér 2—3. sz. Telefon 775. ooo Telefon 775. Van szerencsém az igen t. építő és építtető közönség figyelmét felhívni Mars-tér 2—3. szám alatti telkemen lévő építési anyagraktáramra és fatelepemre. — Raktáron tartok állandóan: Száraz erdélyi és tiszavidéki deszkát, épületfát és mindennemű faanyagot, darabos és oltott meszet, portland és román cementet, gipszet, kátrányt, fedéllemezt stb., tetőcserepeket, tüzelőanyagokat, bükk-, cserés tölgyfát, légszeszgyári kokszot és porosz kőszenet — Elvállalok bárhova is: príma tölgyfa amerikai és aszfaltba rakott parketta lerakását és hajópadozatok készítését a legjobb kivitelben. Szive, támogatás. WE0H3LER ÖDÖN, i'érfl és női cipész - üzlete Megrendelés után készít legmodernebb forniájn férfi, női és gyermekcipőket. ==ü Üzlethelyiség: í á |iil-ü), IMII, íiiffi teli IIPÍMIÜB ISIIM i MO! JjjüQlK nuár íkuLftfflrn Tfá-?? FeíáüüBiiaür-s.-üí és KönvöK-u. saroK. »megálló). t Imperátor 1 írt 50 fcr, 3 drb 4 frt. 6 *« 7 ,rt 50 '2 tlrb 14 Irt, 1 gyujlókö ™ Hllér. Kírii ingyen ¡lépes árjrs'jiM :: Visionlelsrasili íseresétBíi.