Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 junius 12 tehát pártklubbot, kaszinót fölkeresni, amit a feleség gyakran mellőzésnek érzett, elhanyagolásnak minősített. A házasságban a nemek műveltségében és felfogásában való szerencsétlen külömbség, a férfi és nő közötti szellemi elkülönítés ma nagyobb, mint volt régebben az egyszerűbb megélhetési és szűkösebb társadalmi viszonyok között. A két nem közötti viszony harmonikusabbá lesz, a házasság ideálisabb frigygyé válik, ha az mindkét részről teljes szabadságban, egyenlőségben, kölcsönös szellemi megértésben lesz megkötve. — Hogy a politikai élet terén fölmerülő különböző nézeteiket az egyenlő lelki és szellemi tulajdonokkal biró házastársak békés uton fogják megoldani, az ép olyan valószínű, mint amilyen természetes, hogy a más téren fölmerülő nézetkülömbségeket is mindig simán, nyugodtan, viszálykodás nélkül szokták elintézni. Végül, hogy a nő nem vészit politikai érettségével bájos, nőies vonzó tulajdonságaiból, arról meggyőződhetünk, ha akár a jelenkori társadalmat tekintjük, akár a kultur- és irodalomtörténet lapjait böngészszük. Sohasem a tudatlan, korlátolt nőt ünnepelték, hanem mindig a szellemdus politikában és irodalomban jártasat. Az ókorban a hetórák élvezhették a férfiak kegyét és ugyanazt tapasztalhatjuk a francia udvarnál a 17, és 18-ik században, valamint a német romantika idején. A férfival rangban és intelligenciában egyenlő uő részvétele a közéletben és az emberiség kulturfeladataínak megoldásában, a társadalom erkölcseire a lehető legkedvezőbb befolyással lehet csak és segíteni fogja a magyar társadalmat egy fenkölt etikai, szociális államhoz illő erkölcsi kulturára. DIVATOK. i. A repülő divat, De la Rosche bárónő, a francia női pilóta a maga konstruált aviata ruhájában feltűnést keltett mindenütt, ahol eddig megfordult. Természetes, hogy a nők megirigyelték a csinos uniformist és különösen Parisban már azzal a tervvel foglalkoznak, hogy hasonló ruhában fognak ezentúl megjelenni a boulevárdokon. A karcsú mono- és biplánok már röpködnek a tavaszi légben, a divathölgyek mono- és biplánját egyelőre még csak a lomha autó helyettesíti, de Mme Morré szalonjában már iázasan dolgoznak a „repülő toilettek" mintáin. És ezeken a mintákon legalább annyi ember töri a fejét, mint ahány a repülőgép légcsavarjának javítására törekszik. Mert az eddigi fantázia kedvesnek mutatkozik, a fecskék birodalmába törekvő szépek meze nagy gondot okoz a hivatottaknak. És a modellt nem a lég világából veszik. Sőt a repülőgép-ruha merész keveréke a buváröltönynek, a bányász ruhájának és Éva anyánk első toilettjének. A lég első divathölgyei buváröltönyben szállanak fel a magasba, hogy ott mint a bányász a Földmélye kincseit, lelki kincseket gyűjtsenek és uj teret hódítsanak Éva anyánk birodalmának. De Morré asszony nagy buzgósága arra vall, hogy az uj toilettnek nemcsak a magasban lesz szerepe, hanem itt lent is. Kellékeinek itt is megvan a létjogosultsága, és Istenem, oly sokan szeretnének repülni. Ha ezt már nem tehetik meg, legalább az illúziót szerzi meg a ruha. És van-e nagyobb hivatása a ruhának, mint az illúzió megszerzése? II. ^ Divat a táncban. A báli termek táncdivatja hosszú ideig alig változott. A néhány év óta dühöngő boszton az egyetlen újdonság, amely a. parkettek népét meghódította, A színpadon azonban, ahol a szó teljes értelmében szóhoz jutott a tánc (sőt hangpótló tényezővé avanzsált), a divat nagy változásokat rendezett. A keringőt, gavottot és menüettet, amelyek csak fűszerezték a színjátékot, letorkolta az angol tánc. Ez már brüszk erővel jelentkezett és egyenrangúvá lett a cselekménnyel, az éneknél meg egyenesen foncosabbra nőtt. Azért kellett a mese, hogy énefeelni lehessen, s azért kellett az ének, hogy a refrént eltáncolja a primadonna. Táncolja? Ellépdelje, toporzékolja, eltréfálja vagy kéjelegje, így született az integető boka, az éneklő lábszár, az igéző csipő. A tulprodukcióba azután beleháborodott a tánc s a divat akceptálta az amerikai néger kopogást és a groteszk testfintort, meg a kanadai kéjgimnasztikát. Amerikával a versenyt Hollandia vette fel. A hollandus tánc is kopogós, de a nagy facipők nem bolondulnak bele a zene tüzébe s a táncosok széles mozdulatokkal, összefogódzva, keringve suhannak a deszkákon. Ez a tánc még hü az eredeti formájához, sőt a hollandi kosztümöt is megkívánja. Igazi világbóditó akkor lesz, ha a motívumain stilizálva uj formákban csinálják meg. Zuzanne. óriási választékban s Izsó Kárász-utczai divatáruházában Telefon 595. SZEGED Telefon 595. Árjegyzék ingyen és bérmentve © N № Ifi o Legjobb és legolcsóbban beszerezhető kerékpárok, varrógépek és gramofonok (beszélőgépek) kedvező részletfizetésre és liáíl ii Telefon 59. Nagy javító műhely. Összes hanglemezek kaphatók. Árjegyzék ingyen és bérmentve e> Elsőrendű művészies kivitelű fényképek műtermében Hdir-Éo 3. látásomra kissé vágyik. Hiszen ismerte az üzletet, ahol alkalmazva vagyok s azt is tudja, hogy mely órában szoktam szabadulni !.. . Heteken keresztül minden este ott ólálkodtam az üzlet előtt, abban a reményben, hogy valahonnan majd jönni látom önt. — Azután a Rivoli-utcán keresztül szomorúan mentem hazafelé ugyanazon az uton, melyen együtt haladtunk volt... De többé nem gondolt reám, tehát nekem is el kellett felednem önt 1... Legalább igy kellett volna tennem !... De minnél jobban mult az idő, annál többet gondoltam önre ! Első este csupán kedvesnek találtam, midőn a kapu alatt édesen megcsókolt. De azután az elérhetetlen vágy, hogy viszontlássam önt -r- betöltötte egész lelkemet. Éreztem, hogy szeretem önt!... Ne nevessen ki, Hervé ur !... Az ön világában oly sokféle szórakozás foglalja el az embert, hogy szivére hallgatni talán ideje sincs. Nekem ellenben egész világom a munkaterem és a szegényes otthon, mely csak nagyon ritkán mulatságos. Ha egy-egy estén színházba juthatok, az már nagy esemény... Nekünk, szegény leányoknak, mialatt napközben ruhát próbálunk s mialatt éjjel ébren álmodozunk az ágyban, elég időnk marad arra, hogy folyton a szeretett férfire gondoljunk. Annyit gondoltam önre, hogy kedvemet elvesztettem minden iránt. Azelőtt vig voltam, megelégedtem életemmel és biztam a jövőben, bár magam sem tudtam, miért? Most nem kivánok semmit, nem eszem és nem alszom! Elhiszi-e, hogy junius második felében minden este ott lestem önt, a klubbal szemben levő járdán? Nyolcszor láttam önt, Hervé ur. De soha sem beszélhelttem önnel, mert soha sem távozott egyedül, vagy pedig rögtön kocsiba szállt. Azonkívül egész testem is annyira reszketett, hogy sem egy lépésre, sem egy szóra nem lettem volna képes!... A Gauloisban olvastam, hogy ön junius végén falusi kastélyába utazott. Képzelje el, távolléte alatt nyugodtabb voltam!... Hiszen tudtam, hogy őszre ismét csak vissza fog térni, s akkor lehetetlen, hogy kikerüljük egymást. így is történt... Párisba való viszszatérés után már első nap megpillantottam önt. Hogy miként, azzal azonnal elmondom önnek. De ne haragudjon Hervé ur! , . . Annyira kétségbeesett voltam!... Ismét a Gauloisból tudtam meg, hogy faluról ön Párisba érkezett. Elfoglaltam tehát figyelő állásomat a klubbal szemben s alig voltam ott három percig, midőn magánfogat állt meg a kapu előtt. A kocsiban egy hölgy ült. Ugy-e nem fáj önnek, ha azt mondom, hogy nem volt se nagyon szép, se nagyon fiatal és ruhája sem tartozott azok közé, minőket előkelő hölgyek számára szoktunk készíteni. Ön csakhamar lejött s mielőtt a höl^y mellé ült, igy szólt a kocsishoz: — Rue de la Terrasse!... Szavai átnyilalták szivemet. Hiszen ön saját maga beszélte volt, hogy ez a lakás miféle célokra szolgált!... Parancsát illetőleg tehát nem lehetett kétségem ... Ugy-e ostobaság?... Eddig nem voltam féltékeny, pedig tudhattam, hogy az ön életmódja nem hasonló a szentekéhez. És most mégis annyira fájt, midőn megláttam azt a hölgyet! . . . Nem is tudom, miként értem haza. Rögtön le kellett feküdnöm. Megfáztam-e, vagy talán a nagy izgatottság volt az oka, de egész éjjel láz gyötört és ugy éreztem, mintha összeszorították volna torkomat. Azután elkezdtem köhögni. Már egy hónap óta ágyban fekszem, anélkül, hogy felkelthettem volna és félek, hogy többé nem is kelthetek fel! . . . Azonban ne értsen félre, Hervé ur, nem önt okozom betegségemért. Tüdőm soha sem volt valami erős. Minden télen köhögés bántott s ami most megtörtént, az később úgyis bekövetkezett volna . . . Miután husz éves korban a halál, anélkül, hogy csak kevés boldogságot is élvezett volna az ember —; nem épen vig dolog, szeretnék öntől kérni valamit, ami nekem nagy örömet szerezne, önnek pedig nem okozna tul nagy fáradtságot. Keressen fel és búcsúzzon el tőlem, mert többé én már nem mehetek önhöz!.•• Ah, senki sem fogja untatni önt, senkivel sem kell beszélnie, csupán ... velem. Egy szóval egyedül leszünk! Testben ugyan eléggé lesoványodtam, de ön csak arcomat fogja látni, mely még min* dég csinos, talán majdnem annyira, n»n azelőtt! Ön beszélni fog hozzám, én hallgatni fogom az ön édes hangját... ® ^ azután még azt is megengedi, hogy megess* koljam szemeit, azt hiszem, elégedetten ta" vozom majd utolsó nagy utamra !.. •"