Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

1910 június 13 DÉLMAGYA RORSZ AG 17 A oös választójog, Irta df. Túvcsányi Iniréné. Az ember az embertársaival való együttélést — vagyis a családot és az államot — még min­iig letűnt évszázadok fölfogása szerint rendezi be. A gyászos elöitéletek és hagyományos szo­kások még mindig kerékkötői az emberi hala­dásnak. Á társadalmi evolúció azonban halad íeltártézhatatlanul előre, a maradiakat, konzer­vatívokat hétmértlöldes csizmával elhagyva, számukra ujabbnál ujabb — őket készületlenül találó — meglepetéseket hozva. A még nem­régen utópisztikus álmodozások, chimarák kez­denek testet ölteni, nemzeti ideálok a meg­valósulás stádiumába lépni. Ilyen fantasztikus ideológiának tekintették eddigelé a nőnek politikai, társadalmi és jogi egyenjogúsítását, gazdasági és szellemi függet­lenségét. Kezdetben nevetségesnek, lehetetlen­nek tűnt íöl a közvéleménynek, később fej­isóválással, kétkedéssel kisérte a feminizmus térfoglalását és ime, a kishitűek reménytelen­sége dacára, a nőmozgalom közeledik legfőbb érdeke, eszköze megszerzéséhez, air.eiylyel módjában lesz a nőnek ugy a saját és a gyer­mekei, valamint a társadalom sorsának javítá­sán dolgozhatni. Ma, midőn politikai életünkben annyira ak­tuális a választójogi reform, a közéletben és sajtóban állandóan napirenden van a női választójog megvitatása is. A nő fölszabadítása és a férfival való teljes egyenjogúsítása kultu­rális fejlődésünknek egyik világosan kitűzött és teljes öntudatossággal követett célja, mely irányú, törekvés megvalósítása elől a parla­mentek nehezen fognak kitörhetni. Évezredes rabszolgaságot, meggyökeresedett igazságtalanságot fog a női választójog tör­vénybeiktatása megszüntetni és meg lévén győződve arról, hogy a törvényhozás a nő ós Férfi együttes közreműködése által tökéletesebb lesz az egyén és köz javára, sürgeti azt minden igazságosan érző és az emberi haladást és fej­lődést óhajtó egyén. A nők a választási küzdelembe több őszinte­becsületes meggyőződést, több idealizmust vinnének és igy a választórendszer javulna. A női választójog etikai érteke és erkölcsnemesitő hatása törvényhozásunkban az alkohol, prosti­tució, tüdővész elleni küzdelemben, a béke­Egy leány levele. Irta Prévost Mareel. „Hervé de Laverriére vicomte urnák! Midőn önnek irok, jól gyanítom, hogy ne­vemmel e levél alján, lelkében nem idézek fel emléket. Nem is kívánhatom, hogy szám­talan kalandjai között megemlékezzék a mienkró'l, már csak azért sem, mert tévesen nevezem kalandnak azt, ami közöttünk tör­tént ... Mi volt az önnek? . . . Pár pilla­nattal később már elfeledte azt a fekete ru­hás fiatal leányt, akit egy este — múlt év május 18-án — a Boissy d'Anglas-utca szög­letétől egészen a Place des Pyramidesig ki­sért . . . Nem emlékszik? Ott szólított meg s azután jó darabon együtt mentünk . . . Oly Szépnek és élvezetesnek találtam az önnel való sétát és beszélgetést, mintha régi, jó ismerősök lettünk volna. Szégyeltem maga­mat, de örültem is! Arra gondoltam, hogy nem találhat sem nagyon csúnyának, sem nagyon rosszul öltözöttnek, ha a világ sze­mei előtt kísér. Különösen akkor nem, mi­dőn forró csókjai után, szenvedélyesen ma­gához ölelt. Már akkor elhatároztam, hogy tiltakozásaim dacára, ott leszek a találkán, melyet három nap múlva, a rue de ia Ter­rassé-ban adott. Ah, nem is képzelheti, hogy szivem milyen tusában állt eszemmel e há­rom nap alatt . . . . Midőn azt mondtam önnek, Hervé ur, °?y nincs barátom s hogy nem fogok le­érni a jó útról, melyen eddig haladtam volt — ön kedvesen nevetett szép, kis ba­mozgalom terén, a közoktatás- és közegészség­ügyben, az általános műveltség emelkedésével válna érezhetővé. A nők hozzájárulása az or­szág politikai irányának megszabásánál, a poli­tikai felelősség érzetét is fejlesztené. A választójog a nőkre négy amerikai és az összes ausztráliai államokban van kiterjesztve. Európában Finnország 1906-ban adta meg a nőnek az aktív és passziv választójogot és 1907-ben már 19 nőt választottak képviselővé, valamennyi politikai pártból. Norvégia 1907-ben iktatta törvénybe az adófizető nők aktív és passziv választójogát. Az angol képviselőház 1908-ban második ol­vasásban elfogadta 271 szavazattal 93 ellen a nők választójogára vonatkozó tárgy javaslatot, a lordok háza azonban visszautasította. A britt birodalomhoz tartozó európai Maus szigetén és némely angol gyarmatban megvan már a női választójog és valószínű, hogy az anyaország női is nemsokára birtokába jutnak a férfiakkal mindenben egyenlő választójognak. Franciaország sem fog soká elzárkózni a választójog kiterjesztése elől, mert a francia nem elvi ellensége e reformnak. A többi európai államban, ahol parlamenti reformról szó van, a nők választójogának ügye megvalósulás előtt áll. A politikai nőmozgalom Magyarországon az utolsó évben halad sikeresen célja felé. A tár­sadalom minden rétegeiben kiváló államférfiak, főpapok, irók, közéletünk számos befolyásos kitűnősége között talált a feminizmus rokon­szenvre, hűséges hívekre, fáradhatatlan bará­tokra. Őszszel megalakult Perczelné Kozma Flóra indítványára a Magyarországi Nőegyesűletek Szövetségének „Női Választójogi Szakosztálya". A szövetség 83 egyesületből áll és igy a vá­lasztójogi szakosztály megalakulása a közép­osztály asszonyaiban ébresztett lelkes érdeklő­dést a feminizmus eszméi iránt. Az elmúlt évben Tátra-Lomnicon megtartott feminista előadások és a télen nálunk időző miss Cicely Corbett mágnás asszonyaink kö­zött szereztek a feminizmus törekvéseinek hí­veket, kik most szintén azon jogos követelésért fáradoznak, hogy a nemzeti élet ama főfontos­ságu funkciójában, amely a választói jognak gyakorlásában jut érvényre, akaratát nyilvánít­hassa a nő is. Április végén megalakult, dr. Dirner Gusztáv jusza alatt, majd megállt, hogy jobban sze­membe tekinthessen, s végre igy szólt: — Ártatlan lenne az olyan kis, párisi leány, mint ön? ... Ezekkel a szemekkel és ezzel a szájjal?... Ártatlan, tizenkilenc éves ko­rában ?... Szavaimnak ön csak félig adott hitelt, pedig esküszöm, hogy nem mondtam mást, mint valót!... Ma biztosan nem kételked­nék, ha mellettem volna. Ah, Hervé ur, na­gyon beteg vagyok. Egész tavaszszal és nyá­ron egészségesnek éreztem magamat s már azt hittem, hogy semmi bajom sincs. S ime, az első hideggel bronchitisem is visszatért. Sajnos, soha sem voltam elég erős, pedig mesterségünk nagyon veszélyes azoknak a leányoknak, akiknek gyenge tüdejük van. Az. ember kimelegszik, mialatt egymásután próbál prémkabátot és kivágott ruhát. Köz­ben ajtót nyitnak, melyen hidegség árad a túlfűtött szobába. És folyton állni, forogni kell, kitömött bábként... De nem untatom tovább e szomorú dolgokkal. Cseppet, de cseppet sem haragszom önre. Csak kérni akarok öntől valamit, minek nagyon örül­nék s'amit nem fog megtagadni, ha átol­vasta levelemet !... A meghatározott estén egy órával koráb­ban megszöktem a műteremből. Gyors lép­tekkel siettem haza, hogy átöltözöm. Mond­hatom, egész csinosan néztem ki, midőn kile'nc óra felé önre várakoztam a rue de la Terrasse sarkán. Többé nem az ön által ismert, egyszerű, fekete ruhát, de egy kék alpacca costume-öt viseltem, mely hü máso­! !ata volt annak, melyet a cég egy angol egyet. m. tanár kezdeménvezésére „A n5k vá­lasztójogának férfiligája" '200 taggal s azóta naponta történnek ujabb belépések. Párt- és osztálykűlömbség nélkül dolgoznak a férfiliga tagjai, hogy a választójogot megszerezzék a nők számára ugyanolyan előfeltételekkel, ami­lyenekkei a törvény azt a férfiaknak megadia. A férfiliga szerint, már azért is kell a férfiak­nak a. nők választójogáért küzdeniök, mert tö­kéletes emberi szempont csak a férfi és nő nézeteinek összeegyeztetéséből alakulhat ki. A törvényhozás tehát egyoldalú, ha csak a férfiak véleményét fejezi ki. Legújabban megengedte a Good-Templar-rend budapesti kerületi páholyának, hogy miután a női választójog kérdése egyben fontos társadalmi és kulturális kérdés — dacára annak, hogy poli­tikában a páholy részt nem vesz — a nőkér­déssel behatóan foglalkozhasson. A politikai nőmozgalmat bántóan érintette, hogy annak ellenére, hogy az „Országos Álta­lános Választójogi Szövetség" az „általános" választójog érdekében létesült, és tagjai között a női választójognak igen számos hive van és a közvélemény mindjobban átérzi a női választó­jogtól várható nagy horderejű előnyöket, a szövetség vezetői a ligát ugy alkották, hogy az „általános" fogalmakat a nőkre nem értel­mezik. Érdekesnek és az ügyre nézve kívánatosnak tartották a feministák néhány nagynevű kül­földi államférfi véleményét aziránt kikérni, hogy használhatónak tartják-e ők ez „általános* vá­lasztójog elnevezését olyan választási rendszer­nél, amely a nőket abból kizárja. Egybehangzó véleményük igazolja a feminizmusnak azt a tilta­kozását, hogy az „általános választójog" kife­jezése nem alkalmazható a csupán férfira kiter­jesztett választójogra. Hangoztatták többen is, hogy a választójog nem „érettségért" járó juta­lom, hanem az egyéni érdekek megóvására szolgáló eszköz. Evvel bánni megtanulhat min­denki, ha alkalma van arra, hogy gyakorlatot szerezzen kezelésében. Mindenképpen szükséges, hogy a nők eddigi erkölcstelen, káros, közvetett politikai befolyása joggá váljon, kötelességekkel járjon, nyilvános és felelősségteljes lehessen. Á női szavazatjog előnyös következményeit az államon kivül a család is látná. A férfi, ha szükségét érezte az eszmecserének, azt szűkebb gondolatkörii elhanyagolt kiképzésű feleségével nem folytathatta, kénytelen vojt hercegnő számára készíttetett. Boldogságom­ban, hogy viszontláthatom önt — alig érez­tem lelkifurdalást. Ön egészen elbájolt, Hervé ur! Pedig ismerek számtalan előkelő urat, kik az üzletbe kisérik feleségüket, vagy ba­rátnőjüket. De egynek sincs olyan bajusza, olyan foga s kivált olyan szeme, melyet az önéhez lehetne hasonlítani! Ott, az utcasar­kon is azok jutottak eszembe és ugy hatá­roztam, hogy össze-vissza fogom csókolni ezeket a szép szemeket, ha lakásán nem­sokára egyedül leszünk !... Egy órát, két órát, majd egész ... éjfél­utánig várakoztam. Folyton leselkedve az utca szögletén, a járókelők már annak hit­tek, ami nem vagyok. Egyesek nyájas mo­solylyal közeledve felém, mindenféle ocsmány­ságokat sugdostak füleimbe. Szerettem volna elmenekülni, de nem mertem, nehogy esetleg elmulaszszam önt. Midőn elütötte az éjfélt is, végre huzamenetelre kellett gondolnom, hogy megnyugtassam bizonyára aggódó test­véremet. Szivem nehéz volt, Hervé ur és bevallom, hogy könnyeimtől egész éjjel nem tudtam aludni. Hiába vigasztaltam magamat ezzel vagy azzal. Eszembe folyton az járt, hogy bizonyosan találhatott volna módot, ha csak­ugyan el akart volna jönni. Kivált az búsí­tott, hogy nem ismertem az utat, melyen ismét találkozhattam volna önnel. Hiszen nem árultam el lakásomat, én pedig, bár ismerem nevét és klubját, soha se mertem volna ön­nek irni. Hosszas töprengés után végre az a reményem támadt, hogy ön, Hervé ur, mindenesetre megtalálhat engem, ha viszont-

Next

/
Thumbnails
Contents