Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

1910 junius 12 DÉLMAGYARORSZAQ 7 Паду Syurka, a harcoló halott Nagy Gyurkának, a kitűnő honfiúnak levágták a BÖrényét, mégis lobogtatja. Sürgönyt küldött valamelyik barátjához és többek között ezt táviratozta: megoeltek de csaba vezér vitézeiboel való vagyok akik holtan is harcolnak a szabadságért Gyurka mindenképen sajátságos kijelentésének hatása alatt nyilatkozatot kértünk nemzetünk többi bukott nagyjától is és a válaszokat itt közöljük. Buga Barna: Megöltek, de azért érik a búzakalász és barna a babám. Visontai Soma: Megöltek, mégis utolsó csöpp véremig én adok tanácsokat az udvarnak. Barabás Béla: Megöltek, de azért örökké élek. ebből a mondatból, hogy „a vértanuk városából jövök !" Halász Lajos: Megöltek, ám tovább fogok halászni a zavarosban. Szappanos István: Megöltek.^A fiatalságomat azonban nem tudták elrabolni. Teleky Arvéd: Megöltek, csakhogy azt nem akadályozhatják meg, hogy tovább is arvédjem a hazát. Zichy Aladár: Megöltek. Az igazicsy politika mégis a néppárté! Lendl Adolf : Megöltek, de én könnyen a menyekbe lendlök. Még több bukotthoz intéztünk kérdést, ők ázonban nem feleltek. Csak ekkor ötlött az eszünkbe, hogy nem is válaszolhatnak. Hiszen a koalíció oszlopai voltak. Tehát analfabéták. És sohasem lehetnek olyan müveitek, mint Gyurka, a harcoló halott. • A fekete golyó. - Amerikai párbaj a szegedi esküdtbíróság slótt. (Saját tudósítónktól.) A jövő év elején érdekes ügyet tárgyal a szegedi esküdtbíróság. Az ügyben már több mint két év óta nyomoz részint a katonai bíróság, részint a szegedi királyi ügyészség. A vádlott Tóth Imre, a kecskeméti ötödik honvédhuszárezred volt •hadnagya, aki állítólag Szegeden is szolgált és aki-azóta a katonatiszti uniformist polgári ruhával cserélte föl. Az a vád terheli ugyanis az egykor snájdig huszárhadnagyot, hogy 1907 nyarán amerikai párbajt vivott Hódmezővásárhelyen Szilágyi István nevü barátjával, aki a sorsra bizott csatában vesztes leti, aminek következtében 1907 augusztus '13-án Eszéken főbelőtte magát. Szilágyi váratlan öngyilkossága mélyen lesújtotta a Hódmezővásárhelyen lakó szülőket. Az apá nyomozni kezdett íia öngyilkosságának az okai után, amelyek eredményekép oly súlyos adatokat szolgáltatott a szegedi ügyészség kezére, hogy az a titokzatos ügyben megindította a nyomozást. Minthogy azonban Tóth Imre akkor katonatiszt volt, az iratokat áttették a katonai bírósághoz. •.Tóth közben kilépett a katonaságtól, amikor is az ügy visszakerült a szegedi ügyészséghez, amely már a vádiratot is. elkészítette Tóth Imre ellen, akit öngyilkosságban való részesség bűntettével vádol. A romantikus ügyet a jövő év első hónapjaiban tárgyalja a a szegedi esküdtbíróság. (A párbaj.) A szomszédos Hódmezővásárhelyen 1907 nyarán minden rossz sejtés nélkül fonódott több fiatal lélek között az a baráti viszony, amely Tóth Imre tragikus sorsát fölidézte. Szilágyi Istvánok lakásán úgyszólván nap-nap után kedélyes társaság, verődött össze, amelyben sok sző esett Szeghy Idáról, a szépséges liiídmo^űvásárhelyi leányról. A Szilágyiék portáján mulatozó fiatalok között különösen ketten voltak, akiket a bájos Szeghy-leány imádásával meggyanúsítottak: Szilágyi István ós Tóth Traro. Az 1907. év nyarán egy forró délutánon csak ketten voltak a Szilágyiéknak egyik hűvös, lefüggönyözött szobájában: a civil- és a katonatiszt szerelmes. Bizalmasan beszélgethettek, mert amikor Szilágyi Vilma a szobába lépett, egyszerre elhallgattak. A zavart, a csendet Tóth Imre szakította meg, aki ezeket mondotta Szilágyinak: — Pista peched van, tiéd a fekete. És a Pista kezében egy rezes, nagy, fekete kagyló volt. A szokatlan helyzet miatt gyanút fogó fiatal leány kérdezősködni kezdett a történtek után, amire azt a felvilágosítást kapta, hogy ketten versenyeztek a Szeghy Ida kegyeiért, afölött döntöttek, hogy ki álljon félre kettőjük közül. Minthogy azonban Szilágyi Vilma nem titkolta a két fiatalember előtt azt a gyanúját, hogy ők amerikai párbajt vívtak, gyakran tréfálóztak mindaketten azzal, hogy Szilágyi Istvánnak egy év és nap multán meg kell halnia. Néhány napot töltött még ezután Szilágyi István Hódmezővásárhelyen. Azután Eszékre ment, ahol gyakornoknak vették fel az államvasutakhoz. Kedves visszaemlékezések között gyakran irt anzikszot ideáljának, Szeghy Idának, aki mindannyiszor válaszolt is. Egyik képes lapra, amelyet 1907. julius huszonhetedikén irt Szeghy Szilágyinak, Tóth Imre szerb nyelven ezeket irta: „Tudod-e, hogy egy év leforgása alatt főbe kell lőnöd magadat ?" Szilágyi István válaszolt Szeghy Idának a cimére, egy képeslapon, horvátul, igy: „K. Imre f Azt hittem, hogy tréfa. De ha akarod, megtörténhetik." Tóth Imre erre a képeslapra nem válaszolt. Szegény Szilágyi, még három hétig járt tarkában a halál árnyékával, azután augusztus tizenharmadikán főbelőtte magát és a lövés következtében az augusztus tizenötödikére virradó éjjelen meghalt. (A nyomozd«.) A lesújtó halálhir vétele után az öngyilkos gyászbaborult hozzátartozói a halál oka után kezdtek puhatolódzni. És csakhamar önként kínálkoztak események, amelyek igazolni tudták azt a rettenetes gyanút, hogy Szilágyi István amerikai párbaj áldozata. Az öngyilkos fiatalember nővére emlékezni kezdett arra a gyanútlannak látszó jelenetre, amikor ép a párbaj megvívásánál lepte meg fivérét és annak barátját. Szeghy Ida, aki az öngyilkos titkos menyasszonya volt, megmutatta a gyászbaborult apának azt a képeslapot, amelyen a fiatal Szilágyi horvát nyelven azt a végzetes üzenetet küldte Tóthnak. A fia halálán megnyugodni nem tudó apának ez elég volt arra, hogy Szegedre jöjjön és Szapár József királyi ügyésznél a följelentést megtegye, A nyomozás megindult. Minthogy azonban Tóth Imre akkor még huszártiszt volt, az iratokat az eljárás megindítása végett a katonai birósághoz tették át. Tóth közben — alighanem emiatt az ügy miatt — lemondott a tiszti rangjáról és otthagyta a hadsereget. Az iratok akkor ismét Szegedre, a királyi ügyészséghez kerültek, ahol a nyomozást lefolytatták, majd pedig Szapár József királyi ügyész vádat emelt Tóth Imre ellen öngyilkosságban való részesség büntette miatt. (Mit mond a királyi ügyész.) A három éve húzódó bűnügynek különös érdekességet ad az, hogy ilyen ügyben nem ítélkezett még a magyar esküdtszék. A Délmagyarország munkatársa felkereste tehát Szapár Józsefet, a szegedi ügyészség vezetőjét, aki ebben az ügyben a vádiratot készítette és felvilágosítást kért tőle az ügy mibenállására. A királyi ügyész ur teljes készséggel adta meg özeket, a felvilágosításokat: — A kétségtelenül szokatlan ügyet én készítettem elő, én csináltam a vádiratot is. Az esküdtbirósági főtárgyalás azért késett ennyi ideig, mert az iratokat a katonai birósághoz kellett áttenni, miután akkor még Tóth katona volt. Mikor aztán kilépett a hadseregből, ismét hozzánk vándoroltak át az iratok. A nyomozás is nagyon hosszadalmas volt. Föl kellett keresni például egy eszéki kasszirnőt, akinek Szilágyi öngyilkossága előtt panaszkodott nagy bajáról. Mégis találtuk, ki is hallgattuk. Esküdtszéki főtárgyalásra csak a jövő évben kerül ez az ügy, mert az idei őszi esküdtszéki tárgyalásokat olyan ügyek foglalják le, amelyekben a vádlottak vizsgálati fogságban vannak. Érdekes, hogy Tóth Imre az egész előkészítő eljárás alatt ártatlannak vallotta magát. Szerinte az egész sorshuSás csak tréfa volt, nem gondolta, hogy Szilágyi azt komolyan veszi. Azt állítja továbbá, hogy ol&a sem volt komoly párbajra, mert ő nem volt szerelmes Szeghy Idába. Ezeken kívül Tóth Imre még számtalan adatra hivatkozik, amelyek, szerinte, az ártatlanságát bizonyítják. Tóth Imre bűntettére, a törvény öt évtől tiz évig terjedhető államfogházbüntetést állapit meg. Ilyen tárgyalásra és Ítéletre még nem volt eset a magyar judikatura történetében Az ítéletet szenzációssá teheti az, ha a bíróság nem alkalmazza, vagy az esküdtek igazmondása alapján nem alkalmazhatja az enyhítő szakaszt, aminek következtében a vádlott Tóth Imre legkisebb büntetése öt évi államfogház lesz. Dráma az érettségin. (Saját tudósítónktól.) Most folynak as érettségi vizsgák. Sok szegény diák nyolc esztendei tanulásáról, szorgalmáról kellene itt beszámolni és ehelyett öngyilkosságról vagyunk kénytelenek irni. A diákok életehalála, jövendője függ az érettségi procedúrától és nem csoda, ha ilyenkor, nyár elején megdöbbentő revolverlövésektől hangos a gimnáziumok tájéka. A budapesti, Barcsay-utcai főgimnáziumban is eldördült ma egy ilyen revolver. Az érettségi vizsgák szigora odaszögezte a revolvert egy remegő diákgyerek mellére. Az utóbbi időben gyakran felhangzanak ilyen revolverlövések, a dörrenésük végigcsap az iskolai folyosókon és. felszakítja a termek ajtaját, amelyek mögött döntenek a szegény diákok sorsa felett. A Barcsay-utcai gimnázium nagytermében, ahol az érettségit tartották, ma délben ijedten ugrottak föl székeikről a tanárok. A folyosóról, közvetlenül az ajtó mellől éles revolverdurranás hallatszott. Egy fiatalember állt a folyosón, a falnak támaszkodva, eltorzult, halálsápadt arccal. Kezében még ott füstölgött a revolver. — Mi történt? — kérdezte az igazgató. Az összesereglett, megrémült diákok hamar megmagyarázták a kissé nehézkes fölfogásu direktor urnák a könnyen megérthető helyzetet.:-. ••.•:. . .•, • •••-• — Fleischl magára lőtt! Az öngyilkost bevitték a tanári szobába, ahol nemsokára megjött a szava. Elmondta, hogy Fleischl Sándornak hívják és huszonkét éves magántanuló. Még nem érettségizett, mert rá csak a vége felé kerül a sor. De bent volt a teremben, látta, hogy a vizsgázó diákokat hogyan buktatják meg s ettől való ijedtében be sem várta, míg rá kerül a sor, hanem öngyilkos lett. Az orvosi vizsgálat után kitűnt, hogy Fleischlnek semmi komolyabb baja nem történt, mert a golyó félrecsúszott és csak a fiu hónaalját horzsolta. Az érettségit a legnagyobb rendben folytatták, mintha misem történt volna. A cár utazása. Pétervárról jelentik: A cár utitervét következőleg állapították meg: Junius 15-én a cári család a Standard fedélzetére megy és a yachton Kronstadtba utazik, hol a qár megszemléli az uj ütegeket. Junius 17-én kezdődik a Standard útja a balti partok mentén, egészen Liebauig. A finn vizeket a yacht az ottani politikai zavarok miatt nemi fogja érinteni. A cár biztonsági szolgálata állítólag fenyegető leveleket kapott. Junius 18-án a cár Nagy-Péter szobrának a beszenteléséhez Rigába érkezik, junius 19-én pedig Péterhofba, ahonnan a cári család a hó végén Darmstadtba utazik.