Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-12 / 18. szám

te OÉLMAGYARORSZAQ 1910 junius 10 ahova őt állították, a szomszédos ház kapuja felé egy hatalmas, erős férfi ugrott ki s ugrás közben őt fellökte. Bapkó detektív, aki épen most jutott ki a kertből, szintén látta, hogy valaki a szomszédos harmadik kert kerítésén mászik át a szomszédos kertbe. Bapkó és Vecsernyés se voltak restek, a betörő után vetették magukat a kerítéseken. Ezen a helyen több szomszédos kert összeszögelése volt. Innen újra láthatták, amint a betörő egy ujabb kerítésen kúszik keresztül. Ekkor már a nagy zajra a lakó is felriadtak és segédkeztek a rendőrségnek ugy, hogy az egész telektömböt elálltak. Udvarróludvarra, kertről-kertre kutattak mindenfelé, mighem egy teljés órai keresés után Vecsernyés detektív egy tyukketrecből két cipőtalpat látott kiállani. Szűk, szoros hely volt az, ahova az üldözött menekült, alig pár tyúk férhet el benne. A tyukketrecet megragadták és az udvar közepére hozva, kihúzták belőle a jeles férfiút. Rögtön megkötözték és kikutatták. Egy megtöltött Browningot találtak nála. Flegmaííkbefl»4^aríétte '"ki, hogy' a menekülése kedvéért néhány embert szívesen lelőtt volna vele, de remélte, hogy így is megmenekül. Egy kitömött pénztárcát is találtak nála. Ebben ezernyolcszáz korona készpénz volt. Beismerte, hogy lopta, de amikor azt kérdezték tőle, hogy honnan, azt felelte, hogy nem bolond megmondani. Azonkívül ezüstórát és aranyláncot találtak nála, A jeles férfiút egyébként Loitzl Ferencnek hívják, huszonöt esztendős asztalossegéd. Az őszszel megszökött a szombathelyi fogházból, ahol vizsgálati fogságban volt, mert többrendbeli zsebelésért és betöréses lopásért három esztendőre Ítélték, de az ítélet még nem emelkedett jogerőre. Azóta beűsavarogta az ország minden részét. Két héttel ezelőtt jött Szegedre. Itt egyik hasonló betörőtársa Nyári Rózáihoz ajánlotta, akinek Loitzl a szeretője lett. Az asszony adott neki menedékhelyet is. A szombathelyi fogházból Badosta Józseffel, a hírhedt és országosan ismert betörővel együtt szökött meg. Radostát azóta elfogták- és most üli le a büntetését. A szegedi rendőrség folytatja a nyomozást, hogy kiderítse, Loitzl honnan lopta el a pénzt. Lehet az is, hogy még néhány társa rejtőzik valahol Szegeden, A veszedelmes betörőt a . nyomozás befejezése után át fogják kisérni a szegedi királyi ügyészséghez. Ficíller a 67 győzelméről. Az osztrák politikusoknak most egyéb dolguk sincs, mint az, hogy részint rágalmazzák Magyarországot, részint pedig tanulságokat vonjanak le a választásokból. Fiedler dr reichsrathi képviselő, volt osztrák miniszter Karolinenthalban beszédet mondott a politikai helyzetről. Szerinte Ausztriában az a hiba, hogy a formalitások kedvéért a lényeget teljesen feláldozzák, mindenkor a döntő pillanatokban jelentkezik. Ausztriában és a legutóbbi választások folytán Magyarországon is, minden politikai, vita és mozgalom a nyelvkérdés körül folyik. A 67-es pártoknak győzelme a monarchia másik felében a magyarok befolyását megerősítette és ki tudja, hogy ez a megerősödött-befolyás nem fogja-e. nálunk is azt eredményezni, hogy a német-cseh viszálykod ást idővel sikeres megoldásra vezethetik. Trialista-timtetés. Mint bécsi tudósítónk Jelenti; -a- : szerajevói tartománygyülés megnyitása alkalmával ujabb triedista-tühtetés készül. A reichsrathi délszláv képviselők klubja és a horvát Sztarcsevics-párt tagjai, továbbá sok osztrák és szláv képviselő és ujságiró deputációban megy Szerajevóba a tartománygyülés megnyitására. Ez a deputáció ismét hangos és nyilvános trialista-tüntetést fog rendezni. Lehet azonban, hogy a kormány, mint már egyszer tette, megakadályozza a tüntetést, aminek kinos, botrányos következményei lehetnének. Mikszáth házassága, VII. A stílus, még pedig a hivatalos stilus terén való újításával Mikszáth kudarcot vallott. Beleélte tehát ő is magát a hivatalos irályba, ugy, hogy principálisának bizalmát a maga teljességeben élvézhette. Annyira, hogy Mauks vakon aláirt mindeut, amit Mikszáth eléje tett. így eshetett meg, hogy aláirta azt az idézést is, amelyben az esküdt beidézi Mohoráról a principális leányát: Mauks Ilonát. A balassagyarmati szolgabírónak, Mauksnak Mohorán volt a birtoka é3 ott lakott a családja. Mikszáth, mint esküdt, hol hivatalosan, hol privátim fordult meg szolgabirájánál s az aktacsomók közt nem egyszer gondolt a principális családjára, de főleg Ilonára, aki egyszerű, de nemes modorával, szépségével és szeretetreméltóságával Mikszáthot csakhamar rabjává tette. A szolgabiróiíag láttamozott idézésnek azonban még hosszú !">r;: volt, amig a megidézettnek, Ilonkának ;; :ébe juthatott. A szolgabiróságtól fölment az idézés a megyéhez és ott is több fórumon föl és le, minek következtében a Mikszáth tréfája hamarosan köztudomásúvá lett. Az öregen persze kacagott mindenki. Kitűnt, hogy annyira komolyan és oly nagy körültekintéssel látja el hivatalát, hogy bizonyára a saját halálos Ítéletét is aláírná, csak akadjon, aki eléje rakja. A várt Ilonka helyett az öreg haragja érte, amiért igy pellengérre állította a nemes vármegye színe előtt. Hogy ez a harag azonban nem volt kiengesztelhetetlen, annak legfényesebb bizonyítéka az, hogy kevés időre reá leányát feleségül adta Mikszáthnak. A kitűnő elbeszélő iró, ki akkoriban még jobban tudott anekdotázni, mint irni, jóizü adomáival, ötletes tréfáival és humoros, élőszóval előadott elbeszéléseivel mihamar békülékenységre tudta Mauksot hangolni. De emiitett kiváló tulajdonságainál fogva a megyei dzsentrifiatalság körében is közkedvelt alakká vált. Már akkor is hamar meglátta és kiérezte mindennek és mindenkinek a gyenge oldalát. Ezt aztán humoros kiélezéssel nevetségessé tette, lett légyen az akár hivatali fonákság, akár személyi defektus. Különben később is megmaradt mindig az a tulajdonsága, hogy ha egy jó ötlet érvényesítéséről volt szó, nem kímélte a legjobb barátiát sem, akár miniszter, akár alantasabb állású volt az illető. De nem kímélte önmagát sem. Amilyen eredetiek voltak tréfái és mókái a fehér asztalnál, oly eredeti volt a zöld asztalnál is, amikor, mint esküdtnek, igazságot kellett szolgáltatnia. ítéletei, amelyekben szerette a meglepő, frappáns, novellisztikus fordulatokat, mindenkit bámulatra ragadtak, sokszor jókedvre hangoltak. Megyei esküdtsége idejéből származnak humorisztikus elbeszélései a megyei életből. Ezen különböző folyóiratokban megjelent elbeszélések szerepvivői a megyében élő alakok voltak s igy különösen abban a szűkebb körben keltettek élénk érdeklődést, ahol ezeket az embereket mindenki ismerte. Tetszettek ennek a körnek a Mikszáth elbeszélései, hiszen belőlük az a levegő áradozott, mely őket is éltette. Amint akkori és későbbi müveiben a víg és szomorú elemek karöltve járnak, ugy találjuk e két elemet az ő saját életében is közeli szomszédságban. 1873-ban halálozott el édes atyja, de ugyanebben az évben meg is nősült. A megyei élet kereteit csakhamar szuKnek találta, azért nagyobb tért keresett egyéniségének, még pedig írói egyéniségónok érvényesítésére. Tfju nejével tehát Postre, az irodalom központjába költözött. Habár az egyes fővárosi lapokban megjelent elbeszélései révén nem is tot.t nraaágos hirnévro szent, mégis becsületes megélhetést remélt tolla után. E reménye, sajnos, nem vált valóra. Müveit kiadták ugyan, de irói tiszteletdijából csak szükecskén birtak megélni. Egyrészt ezért, ¿e másrészt azért is, mivel az egyszerű falusi élet nyugalmához szokott fiatal asszony nem találta jól magát a fővárosi élet zajában, végül meo azért, mivel néhány hónapra Mikszáth éde* atyjának halála után az édes anyja az akkor dühöngő kolerának esett áldozatul, visszatért feleségével szülőföldjére, Szklabonyára. Ennek a hazatérésnek megkapó és mesteri rajza a „Tavaszi rügyek" cimü kötet „Fekete asszony"-ában olvasható. Egy egész esztendőt töltött most Mikszáth csaknem tétlenül Szklabonyán. Tétlenség alatt Mikszáthnál azt értem, hogy írni, nem irt, Qe annál öntudatosabban tanulmányozta szülőföldje népét. Beszédbe ereszkedett az öregebb parasztokkal és eközben mindig ugy intézte a beszéd sorát, hogy babonás gondolkodásmódju. kat, de mindamellett egészséges, értelmes észjárásukat minél alaposabban megismerhesse. Striegl F. Józsej. Diákok céllöüő-versenye. Vasárnap reggel pirosképü, teltizmu legények fognak átvonulni az ujszegedi hídon. Sokan lesznek a legények, hétköznapon középiskoláink szorgalmas tanulói, vasárnap pedig hivei, rajongói egy uj és eddig elhanyagolt nemes sportnak, a céllövészetnek. Meg kell tanulni fiatalon a halált osztogató fegyver' kezelését, nem azért, hogy alkalomadtán hasznát vegyük, hanem azért, hogy megszokjuk a halál gondolatát ós egyszerűségét. Biztonságot, acélos ruganyosságot kell tanulni a szemnek, a karoknak, hogy aztán önbizalmat adó tudatában legyünk a magunk biztonságának. A szegedi, makói és nagykikindai tanulóifjúság holnap céllövő-versenyt rendez az ujszegedi sporttelepen. Nagyon szép és elvont, nemes tulajdonságok versenye ez. Nem az erő, nem a nyers hatalom, hanem a lélekjelenlét, a biztonság, a nyugalom versenye. Nehéz Mannlicher-golyók süvítenek a cél felé és sok fiúnak, kezében a füstölgő fegyverrel, csendben, izgatottan dobog a szive. És a cél mögött egyszerre feltűnik egy zászló: — Talált! Egy másik céltáblának csak egy üres botot, vagy botra tűzött számot mutogatnak. Ez nem talált. Sok ember még befogja a fülét és rémképeket lát és borzalmas dolgokra gondol, ha meszsziről meghallja a puska dörrenését. Ezek a fiuk már megszokták, magukra szoktatták azt a hideg nyugalmat, amelyre olyan nagy szükség van, ha puskaporszagot érzünk. Most ne tessék a háborúra ós a müitarizmusra gondolni. Ez a céllövészeti tanfolyam és verseny nem akar előtanulmánya lenni az önkéntesi év* nek. Tisztán gyönyörködtető látványossága, bizalomra gerjesztő dokumentuma a mi ifjúságunk kifejlődött erejének. Egy hosszú sor fiu, mindegyiknek kezében nehéz puska és szivében az erős akarat, hogy kiváljék a társai közül. Sok füst és puskaporszag lesz holnap az uj" szegedi cóllövő-telepen. Sok diadalmasan dobogó sziv fogja átvenni Kiss Zsigmond altábornagy kezéből az aranyérmet és sok-sok legény ki" pirult, boldog arca fogja mutatni, hogy mindez nem volt hiába. Meg kell nézni ezt a szabad levegőhöz szoktatott, jóétvágyu sok legényt. És ha egyéb nem, egy nagyon megnyugtató gondolat száll ki ebből a képből. A nii diákjaink nem meggörnyedt hátú, gyönge szoinü legények. A mi diákjaink ar«át már nem festi ólomszinüre a tanulas, a mellükol nem szorítja össze az iskola fala» a s*«mük környékére nem küld ráncokat a tan' könyv sok kicsi betűje. Ezért a megnyugtató, kellemes tanulságért nagyon érdemes végig" nézni azt a sok diákot, amint ropogtatják a Mannlíchert az ujszegedi fák alatt.