Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-11 / 17. szám

1910 junius 11 DÉLMAGYAR ORSZÁG 13 közül 9000 kilogramm pipadohányt, 44,843 kiloo-ramm cigarettadohányt, 3.048,125 darab szivart és 18.106,655 darab cigarettát hoztak forgalomba. Az eladott dohányáruk összértéke '¿0.618,201 korona 88 fillér, tehát 1.101,830 korona IS fillérrel több, mint az előző évben. (—) Pénzintézeti hírek. A Szegedi Kereske•Jehni és Iparbanknál Lukács József igazgató5á°i tag bejegyeztetett, Horváth Elemér igazgatósági tag töröltetett. — Temesvár. A Tirnisiana' Takarék- és Hitelintézet r.-t. Csákován iióktelepet nyitott. — Coroanct Takarék- és Hitelintézet r.-t. Nikoli József igazgatósági tag bejegyeztetett, Ilicz György igazgatósági tag töröltetett. — Délmagyarországi Gazdasági Bank r.-t. Weiszmayer Ferenc igazgatósági tag bejegyeztetett, Jeromisz Ernő igazgatósági tag töröltetett. — A Közgazdasági Bank mint részvénytársaság Nagybecskerek alaptőkéjét ötszázezer koronáról hatszázezer koronára emelte föl. (—) A kender-szakiskola. A Textilipar jelenti, hogy a kender- és lentermelési szákintézet szakszerű és közérdekű munkásságának előkészítése végett, addig is, amig az intézet Szegeden létesítendő otthonába költözhetnek, a földmivelésügyi miniszter már most is minden lehetőt megtesz. Eltekintve a kender- és lentermelési kísérletektől, amelyeket széles körben a gazdáközönség közreműködésével végez az intézet, a mult évben az intézet kémikusa, Csókás Gyula királyi vegyész megbízást nyert, hogy a kender- és lenáztatás még sok esetben kiderítetlen folyamatát bakterológiai vizsgálatok segélyével igyekezzék megvilágítani. (—) Fizetésképtelenségek. Bácstopolyán Tamássy György kézmüárukereskedő körlevélben, a státusz ismertetése nélkül, közli hitelezőivel, hogy beszüntette fizetéseit. — Szegeden Hirschl testvérek kézmüáru-kereskedő cég aktívája 32,000 korona. Negyven százalékot kínál. — Zentán Pecháim A. rövid- és divatáru-kereskedő tulajdonosa Pechaim Amália, akinek férje nyolc év előtt jutott csődbe. Most árukért 15,000, pénzért 5000 koronával tartozik, amivel szemben raktára 7500 korona értékű. — Nagybecskereken Czinner Antal kézmüáru-kereskedő négy és fél év előtt 10,000 korona tőkével alapította üzletét. Árukért és pénzért most 35,000 koronával tartozik, amivel szemben raktára 20,000 korona értékű. Negyven százalékot kínál. (—) Vásárok. Titelen és Gyertyámoson junius 12-én, Szerbnezinán junius 15-én, Módoson június 26-án lesz a legközelebbi országos vásár, amelyekre vészmentes területről mindenféle állat fölhajtása meg van engedve. Melencén junius 18. és 19-én, Bévaujfalun junius 22-én, Szécsányon pedig junius 12-én tartják meg az országos vásárt. Békésen junius 17. és 19-én, Kiskundorozsmán junius 26-án lesz az országos vásár. (—) Az orosháza—iíjszentannai vasut terve. Nemrég tartotta értekezletét több csanádmegyei község, igy Magyarbánhegyes, Dombiratos, Kunágota, Nagybánhegyes és ezekhez hozzákapcsolva Pusztaföldvár békésmegyei község, az orosháza—ujszentannai vasút tervét illetőleg, amelyben elhatározták, hogy ez ügyben junius 15 -én Orosházán megtartandó gyűlésen véglegesen döntenek. Erről a mozgalomról az államvasutak igazgatósága is tudomást vett és igy a kereskedelmi osztályhoz tartozó tisztviselőjét kiküldötte az ottani viszonyok tanulmányozása céljából. Mivel a terv kivitelére máris számos ajánlat érkezett, az immár hatalmas lépésekkel közeledik a megvalósuláshoz. Magyarbánhegyes község elöljárósága értesítette az érdekelt községeket, hogy álláspontjaikat minél hamarább közöljék vele, hogy semmi akadálya ne legyen a terv kivitelének. (—) Bútoriparunk fejlesztése. Az Országos Iparegyesület bútoripari szakosztálya legutóbbi ülésében behatóan foglalkozott a bútorgyártás és butorkivitel bajaival. Elhatározta a szakosztály, hogy a kereskedelemügyi miniszter figyelmét fölhívja azokra az akadályokra, »melyek bútoriparunk fejlődésének útjában állfiak. A szakosztály ezirányban való fölterjesztését tegnap juttatta el a minisztériumhoz. ,T(~) Uj cégek. Virág József rőföskereskedő, Versec, Alexander Adolf rőföskereskedő, Békéscsaba, Eszlári Gábor rőfös- és vegyeskereskedő, Orosháza, Ullmann Jenő rőföskereskedő, l'attonya, Eperjesy József férfi-, gyermekruha®rs divatáru-kereskedő, Karánsebes, Weinfeld vilmosné ruhakereskedő, Újvidék, Fischer testvérek közkereseti társaság kézmű-, rövid®ru-és nőidivatkereskedők, Békéscsaba, Schwartz es társa rövidáru-, férfi- és nőidivat-, cipő®s kalapkereskedők, Szeged. REGENY. A MILLIOMOS BŰNTÁRSA. i? - BŰNÜGYI REGÉNY. Az ablakhoz közel egy másik asztal állt, mely előtt fekete hajú ós szakállú ur ült, két üzleti könyvben mélyen elmerülve. Mikor Dunbar megjelent, magas ülését elhagyta és a belépőt gyanús szemmel méregette. — Mi tetszik? — kérdezte bizalmatlanul. — Több gyémánt követ óhajtok venni egy nyakék számára, — mondá Dunbar oly közönyösen, mintha néhány evőkanálról szólna. — Még pedig igen szép gyémántokat kívánnék s azt akarom, hogy a nyakdisz rendkívüli legyen. Garrardnál vagy Emánuelnél tettem volna megrendeléseket, ha a köveket nem magam akarnám kiválasztani és saját rajzom és utasításom szerint foglaltatni. Szolgálhatna ön ilyen kövekkel ? — Amennyivel tetszik. Van ezer fontos nyakék és huszezeres is. Mennyit szánt ön gyémántokra. — Ötvenezertől egész nyolcvanezerig. A kalmár összevonta ajkait. — Tudni fogja, hogy ilyen bevásárlásoknál a készpénz mellőzhetlen, — mondá. — Oh igen, nagyon jól tudom, — mondá Dunbar nyugodtan, mialatt átnyújtotta a gyémántkereskedőnek névjegyét. Minden váltót, amely ezt az aláírást mutatja, Szt. GundolfLaneban azonnal díjaznak. A milliók birtokosa előtt Heardgold mély alázattal hajtotta meg fejét. Mint minden londoni kereskedő, ő is jól ismerte a „Dunbar és Balderby" céget. — Nem gondolnám, hogy abban a helyzetben legyek, azonnal szolgálhatni ötvenezer font értékű gyémántokkal. De kevés nap múlva megszerzem, ha ön is ugy akarja, uram. — Tökéletesen beleegyezem. Ma kedd van, csütöx-tökig időt engedek önnek. — Csütörtökön a gyémántok készen fogják önt várni, uram. — Ezt szeretem. A kitűzött napon itt leszek. S hogy meggyőződjék arról, hogy komoly üzletet akarok önnel eszközölni, foglalóul tízezer fontos váltót hagyok önnél. Szabad tintát és tollat ké'rnem ? Heardgold olyanfélét mormogott, mintha az egész eljárásra szükség sem volna. Azonban a tintatartót még is elhozta s jóizü hunyorgatással nézte, mint tölti ki a bankár az üres helyeket. — Megjegyzem, hogy én oly gyémántokat akarok, melyeknek igazi értéke nyolcvanezer font legyen. Ne válasszon szerfölött kicsinyeket ; legyen egy-egy kő mintegy negyven-ötven fontot érő. Jöhetne egy nap, melyen leányom vagy ennek gyermekei kénytelenitve lesznek az ékszert eladni vagy elzálogosítani. — Nagyon pontosan kell eljárnom abban, hogy egyforma tűzüek legyenek? — jegyezte meg Heardgold. A bankár vállat vont. — Ne aggódjék e miatt, — mondta kissé türelmetlenül. — Mint mondám, kalmár vagyok s jó pénzemért jó árut akarok. — Meglesz, — feleié nagyélénken az ékszerész. — Jó; tehát megértettük egymást s most nincs okom tovább időzni. Csütörtökön reggel megkapom a köveket s ön az alatt tudomást szerezhet magának arról, hogy kivel van dolga. Jó napot! S otthagyva az ékszerészt, ki ily nagyúri hidegvérüségen nem kevésbé bámult el, kint álló kocsijába szállt. XXV. Amint lábát a kocsi hágcsójára tette, érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Hátrafordulva, megismerte Vernon őrnagyot, aki most a kopott ruha helyett szokatlanul elegáns öltözékben állott előtte. Szájában éktelen vastagságú szivar füstölgött, keze egy még vastagabb bottal játszadozott s a békés city-lakosok utána néztek, midőn Dunbart megszólítva, ezzel beszélgetésbe ereszkedett. A milliomos a vállérintés alatt összerezzent. — Mit akar tőlem ? — kérdezte halk, boszus hangon. — Miért üldözi lépteimet, mint valami kém s miért szólit meg nyilvános utcán? Nem tettem-e eleget önért? Nem éri be azzal, amit már kapott? — Be, öregem, tökéletesen beérem vele — egyelőre. Ami a jövőt illeti, épitek jóakaratára. Engedje meg, Dunbar ur, hogy én is kocsijába szálljak. Vissza fogom kisérni s ön egy jó kis ebéddel kinál meg engem; ugy-e bár? — Az ég szerelmére, szüntesse meg utálatos fecsegését ! — Untatja ez, édesem, untatja ez magát? Igen ? No volt idő ... de hisz mindegy. Maradjon cserép, ami eltörött... Ön tehát, jő öregem, gyémántokat vásárolt? Mi? — Ki mondja ezt? — Saját maga mondta, mert véletlenül ama ház mellett mentem el, melybe lépett s véletlenül ismét elhaladtam mellette, midőn ön kijött, — Tehát csakugyan kémlelt? — Ejh, dehogy kémleltem, jó öregem. Biztosítom, hogy merő véletlen volt. Végig mentem az Albeniarle-utcán s ott bérkocsiba láttam szállni. Én egy másikba léptem, mely szebb és gyorsabb volt az önénél s rögtön ön után értem ehhez az utcasarokhoz. — Kém, — mondá Dunbar keserűen. — Édes barátom, ne nevezze ezt kémkedésnek, mert a kémkedés aljas dolog. A véletlen ugyanabban az órában hozott erre a vidékr«, mikor önt. Ha veszekedni van kedve, ám veszekedjék a véletlennel, de ne velem. Dunbar sötét arckifejezéssel fordult el 8 nem felelt. — ön tehát csakugyan vett gyémántokat ? —< ismétló az őrnagy hosszas szünet után. — Vettem; leányomnak nyakéket akarok készíttetni. — Ön bolondja leányának, —- mondá az őrnagy kancsal pillantással. — Szükséges, hogy valami ajándékot adjak neki. — Helyesen s ön az ügyet nem is akarja ékszerészre bizni. Saját maga intézi el a dolgot. — Olcsóbb áron állítom ki, mint az ékszerész. —• Nagyon természetes. Sző sincs róla. Ez oly világos, mint a nap. Néhány pillanatig hallgatott. Aztán kezét otrombán rátette a milliomos vállára, ajkait egészen odaillesztette a bankár füléhez 8 nagyhangosan mondá, mert a kocsizörej elnyelte a halk szót: — Dunbar Henry, te ügyes fickó vagy s azt hiszem, magamnál is ravaszabbnak tartod magad. De az égre, ha le találnál főzni, megkeserülnéd. Kell, hogy állampapírokat végy nekeml Érted? Állampapírokat! Sem jobbra, sem balra nem szabad, nem lehet kitérned s előbb nem vallhatod a lelkedet magadénak, mig évi jövedéket nem biztosítottál nekem. A milliomos lerázta magáról kísérője kezét s halványan, szigorúan és kihívóan fordult feléje. — Vigyázzon magára Vallance István! Vigyázzon, mielőtt fenyeget! Azt hiszem, hogy ismer — korábbi időkből s jól tudhatja, hogy bölcsebben cselekszik, ha befogja a száját. Amit kíván, meglesz — ha magam is ugy akarom. S ha teszem, én választom az időt, nem pedig ön! — Tehát nem fél tőlem? — kérdi a másik visszarettenve s alázatos hangon. — Nem. — Ön vakmerő. — Talán az vagyok. Jut eszébe az a mese, mely szerint két embernek volt egy ludja, mely arany tojásokat tojt. Éhesek valának s ostoba irigységükben leölték a ludat. Ön sem találta fel a lőport, Vallance. Egy csöppet sem félek öntől. Vallance visszahanyatlott ülésére s dühösen rágta a körmeit. Ugy látszott, hogy felelet után kapkodott — de nem jutott eszébe semmi, mert az ut alatt néma volt s mikor a fogat megállott, modora teljesen megváltozott. Meglehetősen hasonlított a megriasztott kutyára, mely farkát lába közé húzva, elhallgat. — Isten önnel, Vernon őrnagy, — mondá a bankár könnyedén, mikor egy paszomántos inas a kocsi ajtaját kinyitotta. Ázon kevés idő alatt, melyet a városban töltök, nagyon el leszek foglalva s nem lehetek szerencsés társaságát élvezhetni. Az őrnagy csaknem megmeredt e fagyos elbocsáttatása fölött való bámulatában. — Oh, — dadogta, — igy állunk? No persze, ön tudja legjobban, mitévő legyen. S az ajtó Vernon őrnagy orra előtt becsapódott, kí még mindig megkövülve állt ott s az égre bámult. — Bátor, — dörmögte fogai közt, — bátor, sőt aat, lehet mondani, vakmerő legény. De szemmel tartom. Most felül úszik, de jöhet idő, midőn rámszorul s ha igen — istenemre mondom!—tudom, mit fogok tenni. Drága alku lesz. XXVI. A kitűzött napon, csütörtökön egy órakor, Dunbar megjelent az ékszerész boltjában. Balderby volt a társaságában, akit magával hozott, hogy a gyémántok kiválasztása körül tanácsát kikérje. A fiatalabb cégtárs nagy szemeket meresztett, mikor a drágaköveket eléje raktak s főnöke bőkezűségét egy királyénál is nagyobbnak «y>-