Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-11 / 17. szám

6,... , _.„. ... .. tonaí felfogás szerint — a tiszti kardbojthoz méltatlan'; szerepét vállalta. Izgalmas és nagy­érdekességü epilógus éz az amúgy is szenzációs Latkóczy-ügyhöz. - •. •: ••'• • • • • • •. • ' •' •; Az allensteiní rejtély. Schönebecknét újból megvizsgálják. — (Saját tudósítónktól.) Egymást érték Stein­heilné, Haverda, Tarnovszka grófnő hatal­mas biinpöréi és alig fejezték be ez utóbbit, már egy negyedik asszony áll az allensteini esküdtbíróság előtt: Schönebeck őrnagy öz­vegye, , akit az egyik orvosszakértő a mo­dern asszony keserves típusának mondott. A vádlótt egy beteges képzeletű, ideges asz­szonyy aki dacára a lehető legkedvezőbb életkörülményeknek, dacára a férj odaadó szeretetének és" becézgetésének, gyakran el­nézésének, ösztönszerűen hajlott á bűnre és szinte lehetetlennek tartotta az életet, ha forró vérének és buja vágyainak tápot nem keres eltalál. Schönebeckné az orvosszakértők véleménye szerint már születésétől kezdve be­számithatatlan és akriminál-szociológia szerint nem bűnös,hanem csak. beteg. A vád, amelylyel illetik, az,-hogy o bujtotta föl' Goeben száza­dóst arra, hogy a férjét meggyilkolja. A gyilkosság, mint ismeretes, a mult év de­cember 25-ikl éjszakán történt. Goeben szá­zados, aki víszönyt folytatott Schönébeckné­vel, behatóit Schönebeck lakásába és agyon­lőtte "az 'őrnagyot. Másnap már kiderült a gyilkosság és a vizsgálat mindjárt helyes mederben indult meg. Mikor ez Goeben tu­domására jutott, félelmében öngyilkos lett és igy egyedül hagyta az asszonyt' a. vádlottak padján. Június'8-án volt az első tárgyalás, ame­lyen' inkább élőző életére vonatkozólag inté­jett' hozzá kérdéseket az elnök. A tegnapi tárgyalásról alábbi részletes tudósításunk számok bé; ...... 4 Vádlott, kihallgatását folytatják. Az,éhtökmegkérdezi a vádlottat,-hogy akart-e j-oebén századoshoz feleségül menni. A vádlott írre azt felelte, hogy eleinte nem idegenkedett 4 százados házassági ajánlatától, különösen ak­kor, .amidőn ez ostromolni kezdte, később azon­ban lassan, lemondott erről a tervről.. Azt hiszi, aog.y a szavait a hangulatai irányították. Az elnök ekkor megemlíti, hogy egy levél van a kezében,, amelyet Schönebeck asszony Goeben százados anyjához irt. Ebben azt irja, hogy a férjétől, el,-akar válni és Goeben százados neje akar lenni. A vádlott erre azt feleli, hogy a százados, nagy . szeretettel viseltetett anyja Iránt, .egyébkent pedig soha nem szokta meg­iontojnij amit levélben ír. Schweizer, államügyész: Goeben asszony, aki tanúként /szerepel, teljes határozottsággal el fogja mondani, hogy a házasságra és a gyér­mekek elkülönítésére vonatkozólag Ígéretet tett. A vádlott: Azt nem tudom, nem emlékszem rá. Az elnök megkérdezi a vádlottat, hogy szö­késről tervezgettek-e Goeben századossal. A vádlott ézt nem ismeri el. Ki elnök: Nagyon föltűnő, hogy Goeben százados szobájában a szőnyeg alatt ezerhárom­száz márkát találtak. Előbb azt hitték, hogy ezt á pénzt, ön adta neki, de később bebizo­nyult,: hogy nem ön adta. Mindamellett gyanús marad az,. hogy a pénz a szőnyeg alá volt rejtve. ;Józan ember olyan helyre nem dug el semmit, ,r A: vádlöü :' Goeben nekem azt állította, hogy ezt a'péhzt-égy ló megvételére szánta. Az elnök: Igen, ézt mondta Goeben száza­dos Is.'; A dölóg azonban mégis gyanús marad. Goeben egy levélben, mely a kezünkbén van, a svéd ^és-norvég hajöjáratok indulási idejéről tudakozódik, igy tehát ez a pont még nem áll tisztán előttünk. Ezeket egybevetvén, az a lát­szat alakul ki, mintha szökésről lett volna szó, A vádlott.: Én csak annyit mondhatok, hogy Goebea. nekem erről sohasem beszélt. ha-elnök előadja a december 25-íké előtt tör­téntekét;. Majd körülményesen leírja a 25. és 26-ika közötti éjszakát, amikor Schönebeck DELMAGYARORSZAG őrnagyot agyonlőtték. Goeben ezen a napon két órától egész esti kilenc óráig folyton Schö­nebeck házában tartózkodott és csak azután távozott él, amikor a karácsonyfa gyertyácskáit eloltogatták. A vádlott a távozás előtt Goeben századossal együtt csukta be az ablakokat. Ezzel szemben a vádlott azt vallotta a vizsgáló­bírónak, hogy föltűnt neki, hogy Goeben egy ablakot nyitva hagyott. Ma azt állítja, hogy az összes ablakokat becsukták. Mikor Goeben eltávozott, vádlott jó éjt mondott a férjének, fölment az első emeleten lévő lakosztályába, de később újra visszajött. Az elnök: Tehát ezt a második alkalmat hasz­nálta fel arra, hogy a kaput kinyissa? A vádlott: Ez semmiesetre sem igaz, ez semmi­képen sem lehet a tény. A kaput a férjem zárta bé, én nem is nyúltam a kulcshoz. Külön­ben sem lets volna semmi értelme, mert ha a kaput ki is nyitottam volna, a külső kapu a tolózárral még mindig be volt csukva. A vád­lott elmondja még, hogy Goebennek saját kapukulcsa nem volt és amikor éjjel eljött hozzá, mindig ő maga engedte be a kapun. A vádlott egyébként az elnök keresztkérdéseire nagyon nyugodtan és határozottan felelt. Konstatálták továbbá, hogy a szóbanforgó éjszakán a vádlott saját szobájába felhozta a kutyáját. A vádlott erre azt felelte, hogy a kutyát azért vette magához, hogy megóvja a hidegtől. Az elnök: Goeben ur azt állította, hogy a ku­tyát közös megegyezés után hozták fel a szo­bába, hogy az lent ne zavarja őt. A vádlott :• Ez az állítás előttem felfoghatatlan. Mért hogyha a kutya nem . lett volna a szobámban, akkor az ajtó előtt, a küszöbön feküdt volna. Az elnök: A vérebek általában igen vadak. A vádlott: Nem, Ha Goébek hozzám jött, min­den alkalommal a kutya mellett kellett, el­merne, - ;-•.•.­Végül fölovásták a vádlottnak egy az atyjá­hoz intézett levelét, melyben panaszolja, hogy a férje mellett élnie már lehetetlen és ha nem hagyja el, hát megörül. Az őrnagyné, akit a közönség szenvedélyes gyűlöletével üldöz, tegnap este hat órakor mos­tani férje, Weber iró kíséretében zárt kocsin a kórtani elmegyógyintézetbe ment, hol elmebeli állapotát újból megvizsgálják. Bár az indulás idejét titokban tartották, meglehetősen nagy tömeg gyűlt a szálloda elé, ahonnan Schöne­becknét a tébolydába vitték. Altalános a véle­mény, hogyha Schönebeckné tegnapi kihallgatá­sával a tárgyalás véget ért volna, csak a vád­lott elítélése lett volna az eredmény. Sőt arról is beszélnek, hogy áz ügyész az asszony ujabb letartóztatását indítványozta s hogy utazása ezekkel a hírekkel áll összefüggésben. A tár­gyalás holnap mindenesetre fordulópontjához ér. Darányi Ijjnác Szegeden. Szeged, vá­ros törvényhatósági bizottsága annak idején díszpolgárává választotta Bárányi Ignác dr v. b. t. tanácsost, aki kétszeri földmivelés­ügyi minisztersége alatt jelentékeny állami hozzájárulással lehetővé tette az európai hirnevü szegedi körtöltés teljes kiépítését. Ugy volt tervbe véve, hogy Darányi még minisztersége alatt lejön Szegedre és itt díszközgyűlés keretében" adják át neki a díszpolgári oklevelet, ez a terv azonban nem valósult meg. Egy másik terv szerint a kör­töltési emlék leleplezésére várták a minisz­tert, de ez a leleplezés sem. történt meg. Most aztán jön a volt miniszter magától. Holnap érkezik Szegedre, hogy meglátogassa régi barátját, Kállay Albert v. b. t. taná­csost, Szeged város nyugalmazott főispánját. Vele jönnek: Tarkovics József v. b. t. t., az Osztrák-Magyar Bank alkormányzója,Berndth Géza nyugalmazott kúriai másodelnök és Nagy Ödön nyugalmazott kereskedelmi és váltöt'örvényszéki elnök. Az illusztris társaság két napot tölt Sze­geden és Lázár György dr polgármester ezt 1910 junius 11 az alkalmat használja föl arra, hogy Dará­nyinak a díszpolgári oklevelet átadja. Evég. bői a törvényhatóságot vasárnap déli tizen­két órára a Tisza-szálló kistermébe hivta össze, a következő meghívóval: Darányi Ignác valóságos belső titkos taná­csos, volt földmivelésügyi magyar királyi mi­niszter ur, kit a város közönsége a város ér­dekei körül szerzett érdemei elismeréseül díszpolgárává választott, folyó hó 12-ik nap. ján városunkba érkezik. A kellemes látogatás ez alkalmát megragad­juk arra, hogy a városunk érdekei körül ki­válólag érdemesült' e férfiúnak a ' díszpolgári oklevelet átnyujtsuk. Fölkérem ennélfogva a törvényhatósági bizottsági tag urat, hogy folyó hó 12-én déli tizenkét órakor a Tisza-szálló kistermében megjelenni szíveskedjék. Vasárnap délután a társaság megszemléli Szeged város vízvédelmi vonalait, hétfőn pedig a felsőtanyai Gsengelére rándulnak, ahol Lázár polgármester vendégei lesznek a város tanyáján. BUDIPESTI MOZGÓKÉPER. Ál-képviselők a korzón. Mindén szezonnak és minden foglalkozásnak megteremnek a gamenjei. A legújabb fővárosi Specialitás az ál-képviselő. Mindenekelőtt elmondjuk, hogy milyen körül­mények szolgáltat ják az ál-honatya létföltételeit' Először is az, hogy tömérdek olyan fiatal poli­tikus győzött a választásokon, akiket nem is­mer a pesti publikum. Másodszor pedig, hogy még nagyon sok képviselő a kerületében van és az országgyűlés tagjai csak most kezdenek fölszivárogni Budapestre. Tehát,föllép, az ál-képviselő. Hemzseg most ez a tipus a Kossuth Lajos-utcai meg a dunapartf korzón. Az ál-képviselő.nem jár egyedül. Magá­val viszi az ál-ál-képviselőt. Mind a ketten utolsó divat szerint öltözköd­nek. De azért némi vidékies vonást is elárul a ruházatuk. Például terjedelmes szalmakalap pot, igazi Floréntint viselnek, de búzakalász! tűznek a szalagja mellé. Aztán, ha szép asz­szony vagy leány közelébe érnek, elkezdik: Az ál: Neked is nagy küzdelmed volt? Az ál-ál: No, ahogy vesszük. Kétszáztiz pa­raszthoszszal, várásra voksolva, Az ál: A zsidóid hogy viselkedtek? Az ál-ál: A légtöbb mellettem volt. Elhiteti tem velük, hogy hitsorsós vagyok. Hát te ? A Muci gróf lenn volt nálad? .-Is ál: Igen! A Niki is. Egyszer majd kifor­dították az automobiljából. De a soffőr a benzin közé vágott... Az ál-ál: Nekem is volt összetűzésem. Leg­jobb kortesemnek, az Ihatnám Gábornak be­verték a fejét, aztán a belőle kigőzölgő pálinka? gőzt fölgyújtották. Alig tudták eloltani. Az ál: Képzeld. Belémszeretett a pártelnök felesége. És a legnagyobb izgalom hevében ... No igen, a szavazás hevének izgalmaiban ..'. No igen ... Az ál-ál: He-he-he, te kujon, nekem csak egy agg szakácsné jutott. De megszöktem előle. És igy tovább. Az ál-képviselők a legkacérabb választási kalandokat mondják el egymásnak, azaz a rájuk figyelőknek. A publikum irigy tisztelettel találgatja, kik lehetnek. Ők büszkén korzóznak tovább. Végre megszólal Az ál: Gyerünk a kászinóba. Az ál-ál: Nem bánom. A Kabos Feri, meg a Soma, tudod, a Hazai Soma, türelmetlenek lesz­nek már a tarokk miatt. Az ál-képviselők ekkor nagy föltűnést keltve távoznak a korzóról. Csakugyan mennek 3 Casinóba, A Casino-kávéházba a külső Soroksárt utón.

Next

/
Thumbnails
Contents