Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-10 / 16. szám

1910 junius 10 DÉLMAGYARORSZAG 5 hangoztatnak, hát akkor ők bizony nagyon messze állanak ettől. Minthogy a választási •eredménynyel szemben tehetetlenek, hát választási visszaélésekkel hozakodnak elő és fenye-getőznek. A negyvennyolcasok veresége nem fontos, mert talán ideig-óráig lehet ezt a vereséget leplezni erőszakoskodásokkal és egyéb hamis érvekkel, de ez sokáig ugy sem megy, be fogják látni mindenütt, hogy nem az erőszak, hanem az ország józan fölfogása győzött. Az ország egyszerűen szankcionálta Khuen Héderváry miniszterelnök eljárását és bebizonyította, hogy az üres papírformákból kijózanodott. (Munkaképes parlament.) Hosszasan foglalkozik ezután Návay az állami adminisztráció kérdésével és kifejtette, hogy feltétlenül segíteni kell ott, ahol bajok vannak. Nem a bank az előfeltétele ezen bajok orvoslásának, hanem hogy munkaképes legyen a parlament. Az ellenzéknek a munkája, hogy ellenőrizze a parlament munkásságát, de lehetetlenné tenni ezt a munkát, ahqz nincs joga. Nem rombolni, hanem építeni kell. A többség kötelessége viszont gyógyítani azokat a sebeket, amelyek az ország testén sajognak. A koros tüneteket ismerjük, de a hatalmat körültekintéssel kell gyakorolni. Mindenekelőtt érvényt kell szereznünk a többség akaratának. A kormány komolyan akarja megvalósitani adott programját, beváltani adott szavát. Komolyan, elfogulatlanul dolgozni akar. A közel jövő föladatai között első helyen áll az állami szükségletek, a költségvetés, ujoncjutalek stb megszavazása. Nem hiszem, hogy akadna olyan ellenzék, mely meg akarja akadályozni az állami szükségletek megszavazását, mert senki se veszi a felelősséget magára az ország financiális tönkretételéért, senki sem veszi a felelősséget magára a kiszolgált katonáknak családjuktól való visszatartásáért stb. Olyan felelősség ez, mely sokkal nagyobb, semhogy bárki is magára vehesse. Azt hozzák föl, hogy ez a parlament törvénytelen. Batthyány gróf azt mondja, törvénytelen a kormány által kiirt választás, tehát törvénytelen annak eredménye is. Nagyon furcsa fölfogás ez, aminek oka abban keresendő, hogy a függetlenségi párt nem kapott többséget, ha többséget sikerült volna szereznie, a törvényességet sem kifogásolná. Összehasonlítja Návay a mostani helyzetet az öt év előttivel és bizonyítja, hogy most mások a viszonyok. Fejtegeti a parlament fölöszlatásának jogát és visszautasítja azt a gyanúsítást, hogy Khuen-Héderváry gróf meg sem kísérelte, hogy indemnitást kapjon. Ez nem igaz, mert ép ő — Návay — elnökölt a Házban, amikor a kormány beterjesztette az indemnitásról szóló javaslatot és indítványozta a javaslatnak a bizottsághoz való utasítását. Az ellenzék azonban nem engedte meg a javaslat tárgyalását. Ép igy megtagadta az indemnitást Wekerlétől is. (A választói jog.) Az általános választói jog megvalósítását a kormány nemcsak kortescélokra hangoztatta, hanem komolyan meg is akarja valósítani, mert ez állami szükség. De komolyan és elfogulatlanul akar a kormány cselekedni és a reform keresztülvitelében az értelem túlsúlya és a nemzet érdekei fogják vezetni. De szemelőtt tartja, hogy lehetőleg sok polgár kerüljön be ae alkotmány sáncaiba. Nem a túlzó okok teszik szükségessé a választói jog reformját? hanem a társadalmi élet méhében fekszik annak szüksége. Ha milliók áldozatkészségét veszszuk mindennap igénybe, akkor ezeket nem lehet leszorítani az alkotmány sáncairól. Az nem igaZ) hogy az általános választói jog megzavarja az ország nyugalmát. Nem szabad ezt a kérdést csak konzervatív szempontból tekinteni> mert ha a konzervatívok jól is élnek, nem szabad megfeledkezni azokról a milliókról, akik jogtalanul hányódnak a saját hazájukban. pPzeljék magukat az ő helyükbe azok a konzervativok, akik jó módban élnek. A jelszavaknak sohasem voltam barátja, de annyit mondhatok, hogy a kormány, ha nem is jelszavas választói jogot, hanem tisztességes, olyan választói jogot csinál, amely az országnak nem lesz karára. (A koalíció bírálata.) Nem szabad megengedni, hogy a negyvennyolc monopóliuma legyen egy pártnak s különben is honnét jutunk 48-ra 1910-ben. Nagyon messze vagyunk már attól az időktől, mikor könnyű frázisokkal lehetett dolgozni. Mikor kormányon voltak a negyvennyolcas urak, ők se csináltak negyvennyolcat, hanem hatvanhetet. Akik ma hirdetik a negyvennyolc evangéliumát, talán el se olvasták a negyvennyolcas törvényeket, amelyeket akkor megcsináltak ugyan, de végrehajtásáról szó sem volt. A negyvennyolcas törvényeket hatvanhétben revízió alá vették és ezekből csinálták a hatvanhetet. Vázolja ezután Návay, miért nem volt sikeres a koalíció munkája: diszharmonikus volt az egész működése. A királylyal szemben a posszibilitás politikáját folytatták, lefelé pedig szoborleleplezésekkel és ilyen dolgokkal adták a negyvennyolcast. Ma ugy állnak a viszonyok, hogy Justh visszament az ortodoksz negyvennyolcasok útjára, jelszavakkal dolgozik. De az kétségtelen, hogy ma, ilyen jelszavakkal: „huncut a német", dolgozni, politizálni nem lehet. A másik negyvennyolcasok azt mondják, ők kormányképesek, pedig ugy áll a dolog, ha ők kormányra kerülnének, ugyanaz a helyzet következne be, mint a koalíció idején volt, mindössze az volna a különbség, hogy KhuenHéderváry helyett Kossuth Ferenc menne Bécsbe. A függetlenségi pártok önmaguknak tulajdonítsák bukásukat, az ország kijózanodott belőlük s a munkapárté lett a győzelem. (Munr/ó és bunkó.) Visszautasítja végül a szónok azokat a szemrehányásokat, amelyek a munkapártot érik, hogy idegen hatalom szolgálatában áll, hogy Ausztriába akarja liferálni az országot, hogy az ország érdekeiért nem küzd. Az igazság az, hogy a munkapárt küzdeni, dolgozni fog Magyarország boldogulásáért azon az uton, amelyet Deák Ferenc jelölt ki. Mungóknak mondanak bennünket, — fejezte be beszédét Návay, — holott ők az igazi mungók, mi bunkók vagyunk, mely összezúzta őket. Szűnni nem akaró frenetikus éljenzés és tapsvihar tört ki a nagyszabású beszéd elhangzása után. A jelenlevők viharos ovációban részesítették a kerület kiváló képviselőjét. — Este nagyszabású bankett volt Návay Lajos tiszteletére, amelyen számos pohárköszöntő hangzott el. Külügyminiszterek találkozása. A Magdeburger Zeitung értesülése szerint San Giuliano olasz külügyminiszter julius közepén fog találkozni Aéhrenthal gróffal. Végleges intézkedések a találkozásra vonatkozólag még nem történtek, valamint még azt sem állapították meg, hogy a találkozás egy cseh fürdőben, vagy pedig Aehrenthal valamelyik birtokán fog megtörténni. A főváros és a szekularizáció. Hajdú és Sopron vármegye törvényhatósága átiratot intézett a fővároshoz a szekularizáció érdekében. A jogügyi bizottság mai ülésén ugy határozott, hogy az átiratot napirendretérési javaslattal terjeszti a közgyűlés elé. A krétai kérdés. Konstantinápolyból jelentik: Az ifjutörök-bizottság tegnap este titkos ülésben a külpolitikával foglalkozott és arra a következtetésre jutott, hogy Törökország barátsága Angliával ma az egymást keresztező érdekek miatt alig lehetséges, ellenben kívánatos Törökországnak az egyetértése Németországgal, melynek Törökországban csak gazdasági érdekei vannak. , A horvát bán Bécsiben. Bécsből táviratozzák : Tomasics dr horvát bán és neje ma ideérkeztek. Mikszáth Kálmán diákévei. — Az első irodalmi kísérletek. — V. Mikszáth sajátos egyéniségének, merész eredetiségének, általában észjárásának a silhouette-je már e korban is látható volt. A legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak a halálára Mikszáth osztályának alkalmi verset kellett irnia. De ki volt mondva, hogy nem ódát. Mikszáth ezen költeményének a tartalma a következő : „Ül az egek Ura hatalmas trónusán, slafrokkban, pongyolában. Hatalmas tajtékpipájából csak ugy kanyarog körülötte a füstgomoly. Szent Péter az Ur elé járul ós jelenti, hogy odalent meghalt Széchenyi. Az Ur vidáman fölkiált: „Na, csakhogy már jön!" s kiadja a rendeletet Péternek, hogy az ég kapujának mind a két szárnyát tárja ki és hogy negyven angyal menjen Széchenyi elé bandériumnak. „Ezt megparancsolá az Isten ily renddel S Hunyadi Jánosnak is egy lovat rendel Mondván : Uramöcsém a lova itt vagyon De igyék egy kicsit, majd mehet oszt' nagyon !u Amint igy beszélgetnek, egyszerre csak megharsan a trombita s belép — Széchenyi. Az isten zavarba jön, hogy ily hirtelen meglepi, nagysietve leveti slafrokkját, attilát huz és ugy fogadja a legnagyobb magyart." Persze a professzor, Miklovics, jól összeszidta és a verset, mint valami istentelenséget széttépte. Pedig ha professzora tudta volna, hogy tanítványából valamikor iró lesz, e verséből kitalálhatta volna, hogy milyenfajta humorban és szatírában fog dolgozni és megjósolhatta volna, hogy ez lesz valamikor az „Uj Zrinyiász" szerzője. Rimaszombati diákossodasa jótékony befolyással volt íróvá való fejlődésére. Itt beleizlelt a feltűnés és kiemelkedés csábító gyümölcsébe. Az irni tudás terén váratlanul emelkedett az elsők közé. Ez büszke öntudattal töltötte el és szárnyakat növelt kibontakozó tehetségének. Közte és társai között az elsőségért való nemes verseny fejlődött ki, már pedig 5 meg akarta tartani az elsőséget, amelyért ugyancsak küzdenie kellett. Nem emlitem föl azokat, akik Mikszáthot akkoriban talán megközelítették, de később nem tudtak előtörni a névtelenség homályából. De meg kell emlékeznem Törs Kálmánról, aki később oly szép hírnévre tett szert mint hirlapiró. Irigységtől ment, nemes verseny folyt köztük. Barátságuk pedig Törsnek (1892. aug. 31.) haláláig fennmaradt köztük. Mennyi szeretettel ós csodálattal csüngött Törs Mikszáthon, ¡mutatja az a rövidke életrajz, mely a Törs Kálmán tollából került a Vasárnapi Újság hasábjaira. Ámde nem sokáig élvezhette dicsőségét. Szülőinek az akarata folytán 1863-ban Selmecbányára került. Amit nem tanult meg a gyarmati Bach-beamternél, de meg Rimaszombaton sem, hátha megtanulja Selmecbányán a német szót, az abszolutizmus korában oly annyira szükséges nyelvet. A selmecí iskola még a reformáció első éveiben alapult s 1851. óta mint evangelikus kerületi liceum szerepel. Ez az iskola, az- osztrák uralom idején is magyarnyelvű és szellemű volt, de az evangelikus egyház felvidéki híveinek a zöme tót lévén, az intézetnek erősen kellett küzdenie a pánszláv áramlat ellen. S e küzdelem annyival nehezebb volt, mivel magában a tanári testületben is majd mindig voltak olyanok, akik a tót nyelvet szerették volna, mint tanítási nyelvet előtérbe tolni. Legbuzgóbbak voltak e téren Lichard Dániel ós Suhctycla Lajos, mindkettő Petőfinek, utóbbi pedig Mikszáthnak is tanára. Licharcl volt különben az a tanár, akihez Petőfi a „Diligenten frequentáltam" c. gúnyverset irta, amiért kedvenc studiumából, a magyar történelemből megbuktatta. Ez annyira i