Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-10 / 16. szám

1910 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG h ¡ntrikálni kezdett Sándor elíen. Vissza akarja ' -/erezni a jogát. Györgynek nagy pártja van, de néhány nappal ezelőtt az udvarnak sikerült hosszabb időre megszabadulni tőle és po-y fürdőhelyre internálták. °Egy nagy szerb újság, a Zvono (Zászió) állandóan közölt leleplezéseket az udvari pikantériákról, de a lapot mindannyiszor elkobozták. Most a Vecserhi Novoszi rendkívül feltűnést keltő cikket közöl arról, hogy" Péter, király legközelebb végre mégis lemond a szerb koronáról. Az összes számottevő politikai körök és a diplomácia tudja, hogy a szenzációs tény közvetlen küszöbön áll, A belgrádi újság azt írja, hogy a sajtótörvény meggátolja, hogy Péter lemondásának igazi okát megírhassa. A lemondás azonban még a nagy skupcsina összehívása előtt fog megtörténni. A nagy skupcsina most akarja megcsinálni az alkotmányreviziót. Azt mondja a V. N., hogy ezt a revíziót a fejnél kell kezdeni. Magyarorszag ellen. — Rágalmak' a Reichsrathban. — (Saját- tudósítónktólJ A Reichsrath ma órákon keresztül visszhangzott .a szláv képviselők piszkolódó rágalmaitól, amelyeket két kézzel szórtak Magyarország és a magyar kormány felé. Pattal elnök figyelmeztetése meddő maradt a fölizgatott kedélyhangulatban és mindjárt az első szónok, a délszláv Korosec, Hodzsa Milán és társainak tejtestvére, a kíméletlen rágalom nyilait lőtte ki és a legbrutálisabb hangon vitte piacra a Reichsrathra egyáltalán nem tartozó belügyeinket. Korosec hetet-havat összehordott szlávofil magyarországi informálóinak tudatos ferdítései alapján és még Tisza István grófot is a liülönszakadás szándékával gyanúsította meg. Utána Sehramek tajtékzott, majd pedig Rentier, aki még kedvesebb dolgokat mondott. Egyenesen fojtogatónak és gyilkosnak nevezte Héderváry miniszterelnököt, amiért elnöki rendreutasitásban részesült. Daszinszky fis beszélt,'végül pedig Haerdtt belügyminiszter sajnálkozását fejezte-ki a Reichsrathban történtek felett és azért, hogy az osztrák parlament beleavatkozott a magyar választásuk ügyébe. A botrányos ülésről alábbi tudósításunk szól: fiz elnök óuása. Az elnök, mielőtt az első szónoknak átadja a szót, a Házhoz a következő szavakat intézi: — Ertem .. . — Nagyon szeretem őt, övé lennék, ha nem volna semmije sem. Sőt még jobban szeretném, ha szegény lenne, egyebe nem volna erős, dolgos két karjánál, amelylyel megkeresné kettőnk számára a kenyeret és amelylyel megvédelmezne egy életen át. Milyen hirtelen elborult a másik leány előtt a szoba. A téli ragyogásból egy pillanat alatt nem látott egyebet, szél által kergetett nehéz, sötét hófeihőnél, amelynek már érezte fagyos leheletét és amelyről tudta, hogy sötéten, hidegen, örökre reá fog borulni a lelkére. Sokat beszélt még a leány, a másik azonban nem hallott semmit amannak boldog kétkedéséből,.' lelkébe mélységes fájdalom iopta be magát és csak azt látta, hogy egyszerre kinyílik az ajtó és megjelenik a 'szobában a, gyáros. Erős, deli, nagy ember az, aki még az imént is vágyó reszketéssel az 0 ajkát csókolta. •A két leány gépiesen nyúlt a toll után és egyszerre hajolt a kiterített papírra, hogy befejezze félbenmaradt levelét, A gyáros kedvében volt. Tréfával kedveskedett valaki neki és meg nem állhatta, frissében, ugy, amint hallotta, el ne gondja azt a két leánynak. Szellemtelen, buta refa voit, de azért a két leány nevetett. IptK^ boldogan, a másik reszketve a szorongató fájdalomtól, sajgó kínnal --ltetve, nehogy valahogy észrevegye végei! . nMv szomoruságát, hirtelen jött, sötét árulását az, akit ő oly végtelenül szeret. (Folytatása következik.) — Helyén lesz, ha az urakat fölszólítom, hogy a vitában ne avatkozzanak a magyar korona országainak belső ügyeibe. Az interpelláció által vita tárgyává tett kérdés lényege az, mennyiben jogos, hogy a közös hadsereg csapatai magyarországi biztossági szolgálatra igénybevétessenek és ez az igénybevétel menynyiben szolgált tényleg a biztossági szolgálat céljainak. Az olyan fejtegetéseket, hogy a királyi magyar hatóságok az ottani választási ügyekben minő magatartást tanúsítottak, különösen pedig támadásokat a hatóságok ellen, kérem mellőzni. Éhez ép oly kevés jogunk van, aminthogy mi sem bagynók, hogy az itteni választást hasonló módon a magyar parlamentben vita tárgyává tegyék. Korosec rágalmaz. Az elnök után Korosec képviselő beszélt. Korosec elsősorban köszönetet mond az elnöknek atyai intelméért. Való igaz, hogy a véderőtörvény harmadik szakasza értelmében a hadsereg és a haditengerészet a rend és biztosság föntartására fölhasználható és ha a csapatok fölhasználása e törvényes rendelkezés keretében történt volna, esetleg csak azt kellene kívánni, hogy ez a rendelkezés módosittassék. De egyébként bele kellene nyugodni a tényekbe. Nem igaz azonban, hogy a csapatokat a magyarországi választáson a rend és biztosság föntartására használták föl. Ellenkezőleg, a választás egyenes befolyásolására, a most uralkodó magyar klikk javára elkövetett visszaélésekre használták őket. (Helyeslés a délszlávoknál.) Ha a hadügyminisztérium megvizsgálta volna, vájjon a csapatokat tényleg választási célokra használták-e föl, akkor ugyanarra az eredményre jutott volna, mint az interpellálok Magyarországból szerzett információk alapján. Már a választási előkészületek körül is fölhasználták a közös hadsereg csapatait a választók befolyásolására. Szóló fölhoz egy esetet, amelyben katonákat arra használtak, hogy az ellenjelölt gyűléseit zavarják. Huszárokat küldtek a gyűlésbe, akik a résztvevőket szétüzték és sok embert megsebesítettek. Hogy a választáson milyen állapotok uralkodtak, eléggé • ismeretes. Szenicában, ahol Hodzsa Milán, a tótok egyik vezére volt a jelölt, a tót választók legnagyobb részének nem adták választási igazolványokat. Az egész helységet katonaság és csendőrség kordonnal vette körül. Hodzsa választóinak lehetetlenné tették, hogy az urnához jussanak. (Halljuk ! Halljuk !) Skalicban rendkívül terrorizálták a tótokat. Itt mintegy 4000 ember volt a tótok táborában, köztük több mint ezer választó. A választási idő vége felé a 4000 ember a város kapui előtt volt, de még mindig nem engedték be őket. A tömeg mindig izgatottabb lett, vérfürdő elkerülhetetlennek látszott. Csak a Brünnböl odavezényelt, kordont álló 8. gyalogezred tisztjeinek igen tapintatos eljárása vette elejét a katasztrófának. A választás helyét katonaság és csendőrség kettős kordonja övezte körül, hogy a választókat távoltartsa, (Halljuk ! Halljuk! és közbeszólások.) Az osztrák képviselők, akik a választás befolyása ellen állást foglalnak, egyébként nincsenek is egyedül. Magyar képviselők jó társaságában vannak, igy Molnárnak, a néppárt vezérének, továbbá Batthyány grófnak és Kossuthnak társaságában. Védelemben a választáskor csak a nemzeti munkapárt jelöltjei részesültek, de azok is, akik elkeseredett harcot vezetnek a bécsi udvar ellen. (A magyarok ás a trónörökös.) A szónok ezután megismétli a Reichspostnak azt a teljes tájékozatlanságot eláruló váciját, hogy több tintatartót dobáló hős és a Budapesti Hírlap kiadója, amely lap mindig reprodukálhatatlan módon irt a trónörökös ellen, a kormány részéről ellenjelölt nélkül maradt, Legtöbbet kellett szenvedniök a nemzetiségieknek. Csak igy volt lehetséges, hogy a nemzetiségiek közül, ellenére a nagy önfeláldozásnak, amelyet minden választáskor tanúsítottak, csak 8 jelölt győzött, míg 15 mandátum a kormány preszsziója következtében elveszett. Hogy a nemzetiségek leküzdésére a közös hadsereg csapatait használták, ez az, ami minket Ausztriában a legjobban fölháborit és ami ellen az osztrák parlament összes pártjai a legélesebben kell, hogy tiltakozzanak. (Helyeslés.) (A „loyális" nemzetiségiek.) Az egyetlen támaszték a magyar sovinizmus ellen való küzdelemben a nemzetiségek. Kormánykörökben azt a reményt táplálják, hogy Khuen győzelmével a magyarországi elkülönülési törekvés meg fog szűnni. Ez azonban teljesen hamis fölfogás. Tisza, Khuen és Andrássy is hivei a különválásnak, de sokkal ravaszabbak, mint Justh és Kossuth, akik nyíltan kimondották, amit akarnak. Egy Tisza vezetése alatt a különválás! áramlat, ha egyáltalában veszedelmet jelent, határozottan sokkal veszedelmesebb, mint Kossuth és Justh alatt. Bizonyos, hogy nagyobb eredmény is fogja kisérní. A közös csapatoknak a választáson való fölhasználása ellen azonban azért is tiltakozni kell, mert e választás által az egyenlő, titkos szavazás legnagyobb ellenségei kerültek hatalomra. Ismét a plutokráciának és arisztokráciának ez a klikkje, ismét a dinasztia ellenségei kerültek hatalomra. Szóló kijelenti, hogy a dualizmus ellen van és ebben látja az összes belső és külső bonyodalmak ősforrását. A pártok egyesüljenek egységes állam megalkotására. Az agráriusok sem örülhetnek a mostani magyarországi kormánypárt sikerén. A választáson történtek azonban a külső politikának is csak árthatnak. Őfelsége boszniai utja, amely alkalommal mindenki csodálta az ősz uralkodó áldozatkészségét, melylyel népei iránt érzett szeretetét nyilvánította, semmit sem fog használni, ha egyidejűleg a balkáni szláv népeknek látniok kell, hogy magyarországi testvéreik a szuronyok élére kerülnek és népjogaik elraboltatnak. (Helyeslés.) A csapatoknak ez a beavatkozása a magyar választásba eszerint nemcsak erkölcsileg megvetendő, hanem káros a birodalom belső és külső politikájára és ennek következtében a szlávok e csapatok fölhasználása ellen a leghatározottabb tiltakozást kell, hogy bejelentsék. (Elénk helyeslés.) íiagy-Ausztria harcosai. Sehramek cseh nyelven kezdi beszédét. Német nyelven folytatva, kijelenti, hogy szent keresztényi kötelesség a magyarországi összes elnyomott nemzetiségek ügyét megvédeni és tiltakozni a barbarizmus, erőszakosságok és vegzáció ellen, amelyeket a választások idején mindenkor elkövetnek magyarországi faj- és vérrokonaink ellen. A miniszterelnökkel polemizálva, szóló megállapítja, hogy pártja ragaszkodik a közös hadsereghez és Ausztria létesítésére törekszik, amely föderalisztikus alapon szervezve, a cseh nép kívánságait teljesítené. Nem igaz, hogy a közöshadsereget a magyarországi választáson arra használták, hogy a rendet és biztosságot az ország belsejében föntartsa. Épen az ellenkezője az igazság. A magyarországi szerencsétlen elnyomott nemzetiségeknek nem marad más hátra, minthogy az összmonarchia és egész Európa közvéleményéhez forduljanak és őket a magyarországi tényleges állapotokról fölvilágosítsák. Szóló hangoztatja, hogy támadásai nem irányulnak a magyar nép ellen, amely ezekben az állapotokban nem bűnös, hanem az uralkodó klikk ellen. A megíámadott Khuen-Héderuáry. Benner kijelenti, hogy Héderváry győzelme a brutalitás sikere. Héderváry győzelme a magyar parlament erősítését jelenti az osztrák parlamenttel szemben. Uj katonai követelések várnak megszavazásra. Az osztrák parlamentnek kell majd ismét a főterhét viselnie a magyarok boszniai és balkáni imperializmusának. Tisza uj szereplése jogossá teszi azt az aggodalmat, hogy az udvar részéről lemondás történt a választójog dolgában. Az elnök Renner képviselőt, aki Héderváry miniszterelnököt Horvátország fojtogatójának és gyilkosának nevezte, rendreutasítja. Daszinszky beszéde. Daszinszky emlékeztet arra, hogy a korona és a koalíciós kormány által ünnepiesen megígért általános választójogot nem valósították meg. A választásra fordított milliók és szuronyok nem feledtethetik el, hogy a magyar feudalizmus összeomlik. Magyarországon föltartóztathatatlanul fejlődik a processzus, amelyben a korona, — igaz. Iiogy csak a telhetetlen militarizmus érdekében -- az államnak a választójog által való modernizálását követeli. Az osztrák katonáknak igénybevétele ós a választási eredmény olleni tiltakozás nem szolgálhat Kossuthnak és Justhnak érvül, akik magok az okai annak, hogy Magyarországon ily választások még lehetségesek.