Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-10 / 16. szám

z töltheti e), hogy nem madzagon fel­eresztett sárkány, hanem a büszke magasságban szárnyaló sas,1^ akit nem lehet lerángatni, mint Apponyiék repülést imitáló, lemadzagolt papír­sárkányait. Nem Herbert, nem kereszt­fái. Eötvös József bárótól nem protek­ciót: tehetséget örökölt. Néha talán ez is ajánlólevél volt Magyarországon, de ezentúl — reméljük — minden eset­ben az lesz. Az impotencia Don Quixote-jai fö­lött aratott győzelemnek egyik moto­rikus ereje Návay Lajos volt. Sokat várunk továbbra is az ő közéleti sze­replésétől : a tisztult szabadelvű föl­fogás malmát, az európai levegőt a parlamentben, a miazinás légkör ki­fecskendezését, az uri korrektséget, karöltve a demokratikus egyszerűség­gel. Az elnöki csengő legyen halál­harangja a letűnt szomorú idők em­iékének és ébresztője a kulturáltamnak — Návay Lajos finom szabású, erős kezében. Pasáéi vitás. Hódmeeó'vásárhelgen tudvalevő­leg jujriius 18-án Papg Imre munkapárti és Kim Béla Justh-párti jelölt között pótválasztás lesz. Ez alkalommal a kibukott Endrei) Gyulának a pártja határozatot hozott, amelyben kimondta, hogy a pótválasztáskor egyik jelöltet sem tá­mogatja, hanem ezután is kitart Endrey Gyula dr mellett, akit Kun Béla méltatlanul táma­dott meg. Zaiwob Boszniában. Boszniában a poli­tikai pártok mindjárt a választások után ösz­szekaptak egymással és az egyenetlenséget csak nehézen lehetett fékentartani addig is, amíg a király Boszniában időzött. Annál erősebben tör­tek ki az ellentétek, amikor a király kitette a < lábát uj tartományaiból. A kisebbségben ma­radt pártok' nem' nyugosznak bele a választá­sok eredményébe. Stadler érsek pártja és az ezzel rokon muzulmán-párt most erősen tá­madja a boszniai kormányt amiatt, hogy a vá­lasztásoknál velük szemben a magyar-barát önálló "mohamedán pártot támogatta. A muzul­mánpárt tagjai most lemondtak a szerajevói községtanácsban viselt mandátumukról, maga a pártvezér, Kulovics. pedig lemondott szerajevói polgármesteri állásáról. Ilymódön elérték azt, h ogy a szer a jé vói községiem ács Ji atározatképte­oívasást. — Megrakják a kazánt veszettül, csakhogy bennünket boszantsanak. A két leány minden figyelmét a levelezés kötötte le. Egy-egy pillanatra, amikor csend lett, szorgalmas sercegése hallatszott a tollnak. — így van ez folytonosan. Vagy a gépet bugatják, vagy kifüstölnek bennünket az irodából, — szólott nagy mérgesen a köny­velő és előszedte a vonalzót, hogy lezárja a főkönyv lapjain a számadásokat. A pénztáros apró, gyors lepésfikbeu járta a szobát. —- Es a boszujuk, amiért nem emeltük a bérüket. Elégedetlenkednek már hetek óta. Fenyegetőznek, lázonganak, a mi türelmünk azonban határt nem ismer. El kellene bo­osájtaní valamennyit, kivetni őket a havas utcára. A meleg szobában meghúzódott, jóllakott ember üres' fenyegetőzése volt ez. A gépek között napról-napra szított elégedetlenség benne volt az ő szivében is, mint minden ember lelkében, aki sorsával elégedetlen. De mig azok lármásan lázongtak, az ő lelkében neftV volt meg a bátorság arra, hogy turkát szorongató nagy keserűségét kikiabálja. Egyebei nem tehetett, hát puffogott a mun­kások'ellen, akiknek pedig nagy igazát el­rejtve, titkosan érezte maga is. —< Szeles Imre munkavezető áll a békét­lenek élén, —• kockáztatta meg félénken a gyakornok. — A korcsmában naponkint gyűlést is tartanak és lázitő iratokat, oszto­gatnak széjjel az emberek között, akiket usiutéu magukkal ragad növekedő elégedet­lenségük égő, izzó izgalma. — ¡vi/-iy< i len lett és a kormány kénytelen feloszlatni. Vi­szont azonban a kormány uj községtanácsi vá­lasztásokat sem akar elrendelni, mert a köz­ségi választásokra még a régi választótörvény áll fenn és a kormány nem szeretné azt, hogy ezen ósdi törvény alapján állítsa össze a szera­jevói községtanácsot. A kormánynak ezért most az a terve, hogy előbb a községi választójogot is reformálja a tartománygyölési választójog mintájára. Egyelőre még tehetetlenül áll a kor­mány Kulovicsékkal szemben. Nagy a veszeke­dés Pittner báró osztályfőnök és Stadler érsek között. Az a terv. hogy egy katolikus monstre­deputációt küldenek Bécsbe, hogy panaszt emel­jen az uralkodónál a bosnyák kormány ellen. — Uéres összetűzések. — (Saját tudósítónktól.) Újvidéken ma folyt le a képviselőválasztás. Három jelölt: Slezák Lajos munkapárti, Teleky Arvéd gróf Justh­párti és Adamovics István néppárti küzdött a mandátumért és a választás eredménye az, hogy Slezák Lajos munkapárti több száznyi abszolút szótöbbséggel győzött. Te­leky Arvéd gróf, aki két cikluson át kép­viselte Újvidéket, most végleg kibukott a parlamentből, mert Zilálton, ahol Lengyel Zoltánnal vette föl a harcot, huss szavazat­tal szintén kisebbségben maradt. A bukás okát az újvidékiek abban találják, hogy a szerb választók a radikális szerbeknek a Justh-párttal való paktálása miatt megosz­lottak és egy részük a szétrobbanás követ­keztében nem támogatta Teleky grófot. Az uj képviselő, aki gyakorló-ügyvéd, Új­vidék társadalmának előkelő, szimpatikus tagja. Régebben mint városi főügyész Új­vidék szolgálatában állott és több izben he­ves harcot vívott Balla Aladár volt újvidéki főispánnal, aki politikai ellenfele volt. Ami­kor a koalíció megalakult, Slezák Lajos töl­tötte be az újvidéki alkotmánypárti elnöki tisztséget. A parlament Siezák Lajossal nagytudásu, értékes tagot fog nyerni. A választásról Újvidékről ezeket jelentik: Reggel nyolc órakor nyitotta meg a vá­lasztási eljárást Balla Aladár volt újvidéki főispán, választási elnök. A hangulat rend­kívül izgatott volt és a választási helyiség előtt csak a legerélyesebb intézkedésekkel lehetett a rendet föntartani. Déli tizenkét óráig a szavazatok aránya Slezák Lajos és Teleky gróf között egyenlő volt. A délutáni órákban a Justh-párti szavazók gyérebben kezdtek jelentkezni, nem tudták már betar­tani a turnusokat sem, mig a munkapárti — Mióta visszatért a katonaságtól, azóta nem lehet bírni ezzel az, emberrel. Uj ta­nokat hirdet a nép között, amelyek eddig még ismeretlenek voltak a gyár játnbor munkásai között. — Pedig milyen szelídek, ha hetibérükért jönnek. Ugy áll itt mindenik a pénztár rácsa előtt, mintha mukkanni sem tudna, holott lángoló tűz ég ereiben valamennyinek. És hajlongva, siránkozva kérnek előleget. De hiszen majd adok én nektek előleget. A pénztáros összeolvasta napi kasszáját, azután becsapta az ajtót és elment. A köny­velő odahúzódott a két leány háta mögé. — Elkészültek a levelezéssel? — Most fejezem be Pohl prágai cég le­velét, — szólott szelíden Vágó Erzsi, miköz­ben reáemelte szomorú tekintetét a köny­velőre. Salamon Vilma is abbahagyta az irást és felelet helyett átnyújtotta a feldolgozott postáját Róthnak. Dél volt, Künn erős bő­düléssel szólalt meg a gyár kéménye. Lassan kezdette és egyszerre erősebb lett a hangja, azután hirtelen megszakadt. A munkások raja megindult. Apró csoportokban szállin­góztak^ haza az emberek, végigballagtak a havas udvaron, a porhanyós hó ropogott a lábtik alatt, Azután elment a könyvelő is, a gyakor­nok is. mélységes csend borult az irodára. A két leány magára maradt, — Erzsi, — szóit rejtelmes titoktartással a leány miután előbb teljes biztonsággal meggyőződött arról, hogy teljesen egyedül maradtak. JUIUUS ju választók még mindig nagyszámban jelent­keztek. Félhárom órakor a választási helyiség előtt veszedelmes összetűzés támadt a muriig párti és Justh-párti választók között, Ami­kor a munkapárti szavazók felvonultak, Te­leky szavazói hangos abcugolással fogadtá',­őket, amiből tettlegesség keletkezett. .Justh-párti szavazók megtámadták a munka­pártiakat, ütlegelni kezdték őket, ugy, hogy több választó veszedelmesen megsebesült Lovasrendőrök vágtattak a helyszínére, akik szétverték a tömeget. Ez azonban nem ment könnyen, mert a tömeg le akarta húzni a rendőröket lovaikról ós csak hosszas tusa után sikerült a rendet helyreállitani. A függetlenségi párt részéről az incidens után Mayer József párttitkár panaszt emelt a választási elnöknél, aki a választást föl. függesztette. Egy és háromnegyed óráig tar­tott, amig az elnök az ügyben fölvette a jegyzőkönyveket és folytathatták a szava­zást. Este hét óra után ért véget a válasz­tás, amelynek eredményeként Slezák Lajost több száznyi szavazattöbbséggel Újvidék kép­viselőjévé választották. Este az uj képviselő tiszteletére a polgár­ság fáklyásmenetet rendezett. Péter mégis lemond, — Zauarak Szerbiában. — (Saját tudósítónktól,) Szerbiában állandóan trónváltozásról beszélnek. Péter király rövid idő alatt bebizonyította, hogy képtelen a rendet helyreállitani, sőt az uralkodása va­lósággal veszélyezteti Szerbia népének jólé­tét és nyugalmát. Magának a királynak sem telik nagy öröme az uralkodásban, mert ál­landóan zavarok vannak, amelyeket az ő gyönge keze nem tud elsimítani. Péter mind­össze csak néhány hónapig volt boldog a trónon, mert a királygyilkos tisztek, akik az egyszerű polgárembert Genfből elhozták Szerbia uralkodójának, nem voltak vele meg­elégedve. Péter tehetetlenségéhez hozzájárul még György herceg féktelen viselkedése is, amely tavaly annyira kiélesitette az osztrák-magyar­szerb konfliktust, amelyet csak ugy lehetett elsimitani, hogy György lemondott Sándor öcscse javára a trónöröklési jogáról. Sokat beszéltek még György herceg orgiáiról is. amelynek nem egyszer véres áldozatai is voltak. Pedig egyizben meg is pofozta a herceget, de ez sem használt semmit, György folytatta pökhendi és brutális életmódját éí A szél másfelé hordta a füstöt, az udvar tele volt ragyogással, a téli nap egész ere­jével világított, be az ablakon. A leány fölemelte szép fejét a félig kész írásból. Az órákkal előbb átérzett nagy gyö­nyörűség boldog ragyogása mindig ott csil­logott szemeiben. A másik. odahúzódott, simult egészen mel­léje, átkarolta szeretettel és ugy súgta, sóhajtotta el lelke mélyén féltékenyen őrzött nagy titkát, nem is sejtve, hogy boldog val­lomásával annak a lelkét tépi, szaggatja. Az iroda dohos levegőjében aranyszálai; úsztak, alig hallhatóan zümmögött a gyár gépje. — Sohasem volt elég erőm, pedig heteK óta készülök hozzája, hogy elmondjam neked titkomat, amelyet pedig már tartogatni nem tudok. Virágba borult a lelkem, — esküvőre készülök. — Esküvőre? — kérdezte a leány alig halló sóhajtással, miközben beleereszkedett abba a boldogságba, melyet a kebelében érzett. , . Még nagyobb lett a csend. A munkások már mind elvonultak a gyárból és az ablakon át febéren világított be a gyáron tul elte­rülő, hóval borított mező. —' Schuller urat szeretem, a gyárost es o is szeret, — beszólt a leány és észre se© vette, hogy halványodik el amannak arca. finom, bársonyos bőre alól egyszerr kivesz minden szin és olyan lesz liirteie i mint a kővel megdobott, madár. Harmatos­vált mind a két szeme a leánynak, aki egy sem szólt, csak fejével bólongatott szomorú» •

Next

/
Thumbnails
Contents