Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-09 / 15. szám

1910 junius 11 DÉLMAGYAR ORSZÁG 9 lankodás aztán eklatáns módon jutott ki­fejezésre. Ma van a lipcsei katolikus egyház­község alapításának 200 éves évfordulója ós a jubileumot nagy fénynyel szándékoztak megülni a katolikusok, főleg pedig a lipcsei katolikus teológiai főiskola. Az ünnepre azonban — épen a korromeus enciklika miatt — nem küldött ki képviselőt se az ál­lam, se a város, se az egyetem; sőt a város­beli katolikus előkelőségek is javarészt távol maraadtak. A klérus magára maradva ün­nepelt ugy, ahogyan tudott: egyházi pompá­val, istentisztelettel, körmenettel, a ceremó­niának azonban semmi közönsége sem volt. — A szegedi jogászeyyesiilct. Szombaton délután öt órakor tartja értekezletét a szegedi ügyvédi kamara. Az értekezleten a szegedi jogászegyesület íigye kerül ismét szőnyegre. Nemsokára, lehet, mog is alakul már a sokat emlegetett egyesület, amelynek leendő elnökéül Kray Istvánt, a királyi Ítélőtábla elnökét, al­elnökéül Hósa Izsó dr-t, az ügyvédi kamara elnökét emlegetik. — A mexikói forradalom. A netvyorki Sun meridai jelentése szerint a fölkelő Maya­indiártUSOk által megölt katonák és mexikóiak száma körülbelül ötszáz. — Veraoruzból jelentik: A fölkelők, kik Máya-indiánusok vezérlete alatt állanak, több várost megtá­madtak. A fölkelők számát, akik Valadolidot megtámadták, ötezerre becsülik. A rendőr­főnököket és hivatalnokokat megölték. Az ar­zenált kifosztották. A fölkelők a vasúti és táviróösszeköttetést szétrombolták. — Érdemkereszttel kitüntetett diák. Szép ünneplésen részesítettek ma Budapesten a mester-utcai felső kereskedelmi iskolában egy diákot. A király ezüst érdemkereszttel tüntette ki Forgat Alfonz tanulót, aki a saját élete kockáztatásával kimentett a tengerből egy ful­dokló enibert. Ma tűzték a bátor ifjú mellére az ezüst érdemkeresztet. Schak Béla főigazgató szép beszéddel méltatta a fiatal diák hőstettét. Társai s a jelenlevő nagyszámú közönség mele­gen ünnepelte a bátorlelkü fiut. — A prelátus sírköve. Ma reggel fél kilenc órakor temették el a tegnap elhunyt Andrássy János pápai prelátust Nagyváradon. Végrendeletét tegnap délelőtt bontották föl. A hagyaték mintegy 50— 60.000 koronára tehető, amelynek nagyré­szét jótékony- és kulturális célokra hagyta. Az elhunyt főpap végrendeletileg előre intéz­kedett a temetéséről és azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy a végtisztelet rangjához mél­tóan, de minden felesleges disz elkerülésé­vel történjék. A koszorúkat is mellőzni kérte. Előre gondoskodott sírjának föliratá­ról is és már jóval előbb a következő soro­kat vésette a kő keresztjére : Andrássy János pápai prelátus, nagyváradi I. sz. apát­kanonok. / Született 1819. ü Meghalt áldozó papságának évében. A gyászmenet a halottas házból a székes­egyházba Vonult, ahol rekviemet tartottak az elhunyt főpap lelki üdveért. — Szerencsétlenség a gyakorlótéren. Metzből jelentik : Bnmmersbacher vezérőrnagy, a 67. gyalogezred parancsnoka tegnap délután csapatszemlo alkalmával a gyakorlótéren olyan szerencsétlenül esett el, hogy belső sérülései következtében esto elhunyt. Megtagadott utolsó kenet. Megír­tuk, hogy Wéber Lajos nyugalmazott sze­gedvárosi anyakönyvvezető junius hetedikén meghalt. A halálozással kapcsolatban most különös dologról értesítenek minket. A nagy­beteg ember családja papot hivatott Wéber Lajoshoz, hogy az a beteget meggyóntassa és neki az utolsó kenetet feladja, A pap meg is jött a felsővárosi minorita rendház­ból, ele az cgijhási aktus végzésé! megtagadta. A hitbuzgó és szentéletii férfin megkér­dezte a félholtan fekvő boteget, hogy mikor gyónt utoljára. Nem kapván kielégítő vá­laszt, azt kérdezte Wóbertú'l. hogy ebben az évben gyónt-e már. A beteg tagadólag vá­laszolván, a pap ugy a gyóntatást, mint az utolsó kenet feladását megtagadta s a fél­holt embert otthagyta a halálos ágyon. Az eset annál feltűnőbb, mert szegény Wéber Lajos nem volt teljesen épelméjű — Sarolta császárné. Brüsszel mellett egy szép kastélyban él a legszegényebb asszony, Miksa, mexikói császár özvegye. Sarolta csá­szárné — aki ma lett hetven éves — Lipótnak, a belgák nemrég elhunyt királyának a nővéi'e volt. A két testvér sokban hasonlított egy­máshoz. Mind a kettő az átlagemberek gon­dolkodás módjától eltórőieg gondolkodik, az áb­rándok, álmok világában él, hajlama van min­den különc dologra, erényeikben, botlásaikban egyaránt nagyok. Sarolta tizenhét éves korá­ban felesége lett Miksa főhercegnek, a nagy tehetséggel, sok kiváló tulajdonsággal fölruhá­zott férfiúnak. Miksa főherceget nyugtalan vére íizte, kergette egyik országból a másikba — felesége mindenütt vele volt. Sok országot be­jártak, áthajóztak a tengereken, voltak Made­riában, a Kanáriszigeteken. Mindez nem elé­gítette ki őket. Ekkor kínálkozott a mexi­kói korona, Miksa gondolkodott, Ő nagy ur volt ugy is; parancsnoka volt a tengerészei­nek, helytartója volt a lombard—velencei király: ságnak. De a fiatal Sarolta nem habozott, ő csak az arany koronát látta, hogy az belül tö­rékeny, hitvány semmiség, azt már nem gon­dolta meg. Miksa elfogadta a mexikói király­ság koronáját, amelyet a Vatikán csak azér.t alkotott meg, hogy kezére járjon a mexikói klérusnak, amely igy remélhette javainak visz­szanyerését, Miksa elfogadta a koronát, bár már erős aggodalmai voltak. Bizonytalannak látta a jövőt. Sarolta nem. Ő bizott és — tul­boldog volt, hogy megszabadul az udvartól, amelynek korlátait már tűrhetetlennek tar­totta. A katasztrófa nem sokáig váratott ma­gára. Alig két év múlva Sarolta már visszatért Párisba és könyező szemekkel kérte Eugénia császárnét, III. Napoleon feleségét, hogy segit­sen rajtuk és ne vonják vissza Mexikóból a francia sereget, egyedüli támaszukat. Ámde III. Napoleon nem tehetett semmit, Franciaország már annyit áldozott, többet nem lehetett. A parlament is ellene volt. Ezerek vérébe és 300 millió frankba került Franciaországnak ez az elhibázott számítás. Sarolta császárné lelki egyensúlya már rég megbillent, mikor látta, hogy nagyravágyó tervei megsemmisülnek, mi­kor látta, hogy a megálmodott hatalmas csá­szárság oszlopai repedeznek, — üldözési mánia vett rajta erőt. Mindent III. Napoleontól várt. A kihallgatáson térden csúszott, kezeit tör­delte, mind hiába. Az ügy elveszett. Mikor a kihallgatásnak vége volt, már nem is üdvö­zölte a francia lobogót. Járt, kelt, irt az ud­varokhoz, volt a pápánál, de már ekkor min­denki tudta, hogy tettei nem beszámíthatók. Állapota napról-napra rosszabb lett. Es mikor egy év múlva egész Európát megdöbbentette a liir, hogy Miksa császárt agyonlőtték, a .csá­szárné már erről nem szex-zett tudomást. O az egyetlen, aki a rettenetes katasztrófát még ma sem tudja. — Nagy sztrájk Párásban. Páriából jelentik: A közúti vasúti alkalmazottak ma reggel gyűlést tartottak, amelyen elhatároz­ták, hogy az északi külvárosok alkalmazottai, mintegy ezernyolcszázán, megkezdik a sztráj­kot. Ez a sztrájk csak bevezetése lesz a szállítómunkások általános sztrájkjának. A városi északi vasút alkalmazottai reggel három óráig tartott gyűlésükön Millerancl kereskedelmi miniszter békitő javaslatait nem fogadták el és elhatározták, hogy ma sztrájkba lépnek. Kerékpárosokat küldtek ki, hogy az egész személyzetet idejekorán érte­sítsék erről a határozatról. — Egy volt hadnagy tragédiája. A bécsi lapoktól kapjuk a hirt, hogy a klosterneuburgi állomási vendéglő verandáján egy elegáns ur beretvával átvágta az üterét. Több nő, akik a borzalmas tettnek szemtanúi voltak, ijedten kiáltottak föl. A sebesültet mentőkocsin szállí­tották az ottani kórházba, ahol a sebét bekö­tözték. A rendőrfőnök hosszas faggatására el­mondta az életunt, hogy 37 éves és a 29-ik, majd pedig a Temesváron állomásozó 73-ik gya­logezredben szolgált, az egész földet beutazta és most meg akar halni. Határtalanul boldog­talannak érzi magát és állandóan kevés pénze van. Az az utolsó óhaja, hogy a hulláját egy kiránduló hajósnak adják át. A ruháit az állo­mási vendéglő fizetőpincérére hagyja, mert an­nak még három koronával adós. Egy árva fil­lért sem találtak nála. Szép magas termetű és elegáns megjelenésű ember. A nevét vonakodik elárulni. — Merénylet egy főhadnagy ellen. Bavennából jelentik: Egy itt állomásozó század gyakorlatán egy gyalogos, afölötti dühében, hogy főhadnagya megbüntette, puskájából négyszer rálőtt a főhadnagyra s azután öngyilkos lett. A főhadnagy haldoklik. — Pusztító zivatar Németországban. Né­metországban tegnap iszonyú zivatar pusztított. A tömeges katasztrófáról csak ma jöttek ujabb részletek. A drezdai szerencsétlenség, amelyről már mai számunkban irtunk, igy történt: A százötvenhetedik gyalogezred egy százada menetelési gyakorlatról tért haza a barakk­táborba, mikor a zivatar kitört. A százados nyomban levétette a puskákról a szuronyokat Már közel volt a század a barakkokhoz. Futó­lépésben rohantak a katonák. Arra senki sem gondolt, hogy az acélsisakok hegyes vége a leg­nagyobb veszedelem. Hirtelen vakitó fénysugár cikázott végig a sisakok hegyei között. A vil­lám lesújtott a sisakokra. Egész lángtenger ömlött el a század sorain. .á katonák mind egy szálig a földön hevertek. Három legény föl se kelt többé. A villám szénné égette őket. A sza­kadó esőben a többi katona nemsokára magá­hoz tért. Egy tiszt és két közlegény súlyosan megsebesült. Köln, junius 8. A schlebuschi karbonit-gyárat tegnap délután fölgyújtotta a villám és a föl­halmozott robbanóanyag a levegőbe röpült. Kő kövön nem maradt. Oly hatalmas volt a robbanás, hogy a községben, sőt a hat kilo­méter távolságra levő Wiesdorf helységben is megrepedeztek a falak, az ablakok bezuzódtak. Az ekszplozió ereje lesodorta a házfedeleket. Szerencsére a katasztrófa déli szünet közben törtónt, mikor a munkások — majdnem mind községbeli lakosok — odahaza ebédeltek. Ha munkaidőben következik be a robbanás, élő ember nem szabadult volna ki a gyártelepről. Igy is húszan sebesültek meg, köztük három ember a halállal vivődik. — A sztrájkoló nyomdász merénylete. Aradról jelentik: Egy aradi lap kíadóhivatali tisztviselője a nyomdász-sztrájk idején el­ment az egyik aradi nyomdába valamely anyagért. Mikor kocsiba ült, Muzsnay Gyula sztrájkoló nyomdász inzultálta. A merénylő nyomdászt Beclo Árpád dr kihágási bíró négynapi elzárásra és ötven korona pénz­bírságra, nemfizetés esetén ujabb háromnapi elzárásra Ítélte. — Nogáll püspök öcscse meghalt. Nogáll Pál, a nagyváradi posta- és távirdaigazgatóság nyugalmazott pénztárosa ma hosszas szenvedés után Tiszaföldváron elhunyt. Az öreg ur testvér­öcscse volt a nagyemlékű Nogáll János püspök­nek. A neve legutóbb akkor szerepelt, amikor a szocialisták megbántották az elhunyt Nogáll püspök emlékét. — Magyar katonák — Amerikában. Né­hány nappal ezelőtt furcsa apróhirdetések je­lentek meg az amerikai magyar lapokban. A szövetségi hadseregnek egy rendes aktivszol­gálatban álló kapitánya adta föl a hirdetést, amelynek szövege a következő: KATONÁK KERESTETNEK, akik szolgáltak a magyar vagy né­met hadseregben, tiz napi szolgá­latra a clevolanilí A) ütegben, julius 10-töl 20-ig. A tüzérségnél vagy lovasságnál szolgált emberek előny­ben részesülnek. Valsici fizetéssel Spartaba, Wis­consin: 1300 mértfüldes utazás, jó élelmonós, utazás hálókocsikban s azonkívül napi egy dollár fizetés. Kellume.s változás a gyárakban és miíhöiytikijpn egész évon át be­zárt omburck részire. Az ÜI«K WoodhiU Road-on fog táborojui, Car üiirns és Kinsman küzolébon vasárnap és hétfőn, május 29-én és 30-án. JeW.tkoy.l)i lebet a fölügyelő tisztnél vagy pedig az üteg telepén, minden szerda és péntek osto: Cen­tral Amory, Lake Ave., East 6-ík utcasarok, Cleveland, O. A kapitány felsőbb utasításra tette közzé a hirdetést, amelynek magyarázata az, hogy ae Uniónak szüksége van idegen katonaságra és idegen tüzérségre, hogy ezek ellen gyakorolják magukat az ő katonáik. Ilyen lukszust csak az Unió engedhet meg magának.

Next

/
Thumbnails
Contents