Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-09 / 15. szám

1910 junius 0 D£LPM!GYARORSZAG 7 rókusi kukoricaföldeken bujdosott. Itt fogták \ nébány nappal a szökés után. Uffy látszik Egri ügyesebb, mint elődei vol­tak- mert még most sem került kézre. A hangár-város humora. Bármennyire érdekesek is a budapesti aviati­kai versenyek, nem lehet eltagadni, hogy a közönség bizonyos időközökben unatkozik. Hol fiSik az eső, hol fuj a szél, hol nagy a meleg, hol pedig a hidegtől, a meghűléstől féltik a karcsú, kis monoplánokat, szóval sok a szünet. A közönség ilyenkor korzónak képzeli a Rákos­mezőt, ahol sétál és szellemeskedik, akárcsak a gossuth Lajos-utcában. Megérkeznek a politikusok is. Wekerle le­tűnt alakja feltűnik a tribünök alján és valaki gyorsan megjegyzi: — Kár, hogy Wekerle nem vesz részt az aviatikai versenyeken. Miért?. — kérdi egy politikában járatos asszonyka. — Mert Wekerlének nagy gyakorlata van. Ő évekig beszélt a levegőbe. Aztán előtűnnek az aviatikusok is. A diadal­mas Piscbofot megélienzik és elröppen (műso­ron és. versenyen kívül) az első Pisshof-vicc. — Odamentem Pischof-hoz, — mondja egy ¡borotváltképü ifjú — és megkérdeztem tőle: Miért szállt le kedves mester Lábatlan köz­ségben? . , — Mert. elvesztettem a fejemet — felelte. Pischof. . — Milyen aeroplán is van? — szólt közbe egy vidéki menyecske.' Egy müveit bácsi azonnal fölvilágosította: — Van monoplán, biplán, káplán és szimplán. Még mindig nem repülnek. A közönség elő­veszi zsebkendőit és föltartja a levegőbe, .—..'.Fuj? ...; - ' . . . — Nem fuj? , — Hát: miért- nem repülnek ? — Kutassy miért nem repül ? Erre már közbeszólt egy aviatikai szak­tudós": — Uraim, hiszen Kutassy gépe kigyuladt! — Ugyan kérem, hiszen eloltották! •— Az mindegy, — mondja a szaktudós ur — azért mégis leégett. — Egész kis Kutassy-sziget képződött a tribü­nök alján. A kis csoport nagyon érdeklődött Kutassy iránt. ­— Kutassy ki sem jött ma a versenytérre, — mondja valaki. " Miért? . t- . ;; — Kérem, — folytatja az előbbi Ur — Ku­tassyval együtt akartam fölszállni a villamosra. —• 'Tessék, .felszállni Madár ur ! — mondta a kalauz, aki nagyon ismerte és megvetette a repülő magyart. Es Kutassy erre azt mondta : — Még nem lehet Kalauz ur. Várom a ked­vező szelét. Röpködnek a szójátékok, gyorsabban talán, »int a monoplánok. Sőt még az a kis lipótvá­rosi asszonyka a tribün legfelső páholyában is ráér humorizálni. — Drágám, vegyél nekem egy monoplánt, — mondja a férjének. — Nagyon szívesen, kicsikém! A feleség erre felbátorodik: — Drágám, egy kiflit! Éhes vagyok! — Ohót — ordít fel a férj, — monoplánt ve­®2ek, de tönkretenni nem hagyom magam! ^ égre felujjong a tömeg. A hangárok városa mozgolódni kezd. Mindjárt repülnék. És föl­*zőkik a hangárok tájékán az első monoplán. levegőbe pedig egy kis fecske busán mondja 8 Párjának: ~~ Mától fogva penzióba megyek. Undorító a konkurrencia. — Latham és De Laroche bárónő jegyesek. — (Saját tudósítónktól.) A rákosi mezőn nemcsak a monoplánok meg a biplánok repdesnek a levegőben, hanem apró pikantériák is. A mai napon szájról-szájra járt egy hír, amely magu­kat az aviatikusokat lepte meg a legjobban. Sokan kételkedve rázták a fejüket és csak nyári kacsának vagy fiumei cápának tekin­tették. Az érdekes hir az, hogy még Budapesten, a repülö-meeting ideje alatt házasságot kötnek egymással Latham, a legkiválóbb repülő-ember és De Laroche bárónő, az első női pilóta. A közönség, amely hamar kipattantotta a hirt, ma lelkesen ünnepelte az aviatikus párt, akik eleinte tagadták a szenzációt. Később azonban, miután látták, hogy hiába titkolják legintimebb ügyüket, boldogan néztek egymásra és beval­lották, hogy a hir nem kacsa, se nem fiumei cápa, hanem igenis valóság. Alig mult el a versenytéren ez a szenzáció, egy ujabb hir keringett a levegőben. Természe­tesen ez a szenzáció is De Laroche bárónő és Latham körül forog. Még pedig nem jelenték­telenebb, mint az, hogy a nászúinkat a levegő­ben egy Antoinette-monoplánon fogják meg­tenni. — Hallottátok*az újságot ? Óriási vakmerőség! — mondogatják egymásnak az emberek. De már a délutáni órákban mindenki tudja és igy egy­másnak nem mondhatják él. A Délmagyarország kiküldött tudósítója külön­külön fölkereste a boldog aviatikusokat han­gárjukban. De Laroche bárónő épén motorpróbát tartott és nagyon megijedt, amikor meghallotta, hogy miről van szó — Jaj kérem, erről nem beszélek. A gépemet szívesen megmutatom. Elmagyarázom magának, hogy. mi előnye®van a Voisin-biplánnak. Elmon­dom még azt is, hogy miért viselek orosz­szabású nadrágot és magas sárgacipőt, de a házasságomról ne kérdezősködjék, mert arról nem nyilatkozom. Hosszú faggatás után mégis beleegyezett abba, hogy munkatársunkkal együtt megy a vőlegényéhez,f.Lathamhoz és ha ő beszél, jó, ha nem, hát ő is lakatot tesz a szájára. — Tudja, már én nem vagyok egészen a ma­gamé. És hátha neki ez kellemetlen. Meg aztán, aki parancsolni akar a levegőnek, annak elő­ször magának is meg kell tanulnia engedelmes­kedni. Latham hosszú, sárga köpenyben, szivarral a szájában fogadott és a bárónő igy mutatott be: — Ez egy kíváncsi ur és a házasságunkról akar irni valamit. Az aviatikus mosolygott a bemutatáskor és készséggel mesélte el, hogy itt fogják megtar­tani az esküvőjüket, hogy mikor, azt még nem tudja. — Igaz, hogy a levegőben teszik meg a nász­utat? — kérdezte munkatársunk. — Igaz, de van egy kis bibije a dolognak. A menyasszonyom ugyanis a Voisin-biplánt tartja alkalmasnak, én meg inkább *Antoinette-mono_ plánon szeretek repülni. A kérdést ugy oldjuk majd. meg, hogy a két szerkezetet össze­kombináljuk. — Sok szerencsét a légi úthoz! — búcsúzott el tudósítónk a boldog pártól. A bárónő azonban adós maradt azzal a magyarázattal, hogy miért visel orosz szabású nadrágot és magas sárgacipöt. Mi tudjuk. Azért, mert ez a ruha áll jól karcsú alakjához. A krétai kérdés. Konstantinápolyból je­lentik: A nagyvezér tegnap kihallgatáson volt a szultánnál, akinek jelentést tett a krétai kérdés állásáról. A többségi pártok nagyon el vannak kedvetlenedve a krétai kérdés mostani állása miatt. Haki basa baráti körben kijelen­tette. hosv Bifál basával esrvütt áll és bukik Az angol kormány tegnap bizalmasan közölta a portával, hogy készségesen hozzájárul az auto­nómia kérdésének megoldásához, ha a krétaiak megtagadnák a mohamedán képviselőknek a> nemzetgyűlésbe való bebocsátását. Székely Ferenc Szombathelyen. Szé­kely Ferenc igazságügyminiszter, Szombat­hely országgyűlési képviselője holnap reggel Szombathelyre utazik, hogy mandátumát át­vegye. A miniszter ünnepies fogadtatására már minden előkészületet megtettek. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. Az aviatika kulissza-titkaiból. Vasárnap huszonötezer ember, hétfőn tizenöt­ezer, kedden tiz-, ma még kevesebb: ez a helyzet szomorú képe a Rákosmezőn. Hogy mért csök­kent ilyen rohamosan az érdeklődés, annak pikáns háttere van. A budapesti nép egészen kiábrándult a levegő hőseiből és ma már olyan hirek keringenek kávéházakban, kártyaaszta­loknál, amelyek egyrészt alaposan kompromittál­ják a vendég-aviatikusokat, másrészt érdekes világításba helyezik a főváros eredeti humorát. Vannak, akik egyenesen a birkózási humbuggal hasonlítják össze a repülő-meetinget és szentül meg vannak győződve arról, hogy Efimoff és Latham épugy összejátszanak, mint Koch éa Ciganiewic, szóval, hogy a pilóták előre el­döntik a verseny sorsát, hogy sorshúzás utján állapítják meg, kinek kell lezuhanni, kinek négyszázméteres magasságba emelkedni, ki zúzza össze a gépét és ki szenvedjen huszonnégy óra alatt gyógyuló „súlyos sérüléseket". Szóval, a repülést se veszi már komolyan a pesti nép, az igaz, hogy talán az aviatikusok se veszik komolyan. Ha egyelőre nem is fejlő­dött odáig a repülés technikája, hogy cirkuszi trükkök tárgyává lehetne lealacsonyítani, van a nép sejtésében valami. Nem túlságosan alap­talan az a gyanú, hogy Latham, Paulhan, Etrich, Illner, Efimoff és a többiek, a köny­nyebb végét fogják a dolognak és nem hajlan­dók Budapest népének kedvéért vásárra, il­letve levegőbe vinni a bőrüket. Elvégre minek kockáztassák nyerési esélyeiket, amikor holt­bizonyos, hogy egy dijat csak egy pilóta vihet el. A kölcsönös bebiztosítás sokkal egészsége­sebb közgazdasági intézmény. Hiszen a ver­senyrendezőség annyi dijat tűzött ki, hogy ezek arányosan megosztva is szép összegre rúgnak. Bizony isten, bolond volna tehát Latham, vagy Efimoff, ha bizonytalanra repülnének a leve­gőbe és mint irigy versenytársak állnának vagy repülnének egymással szemben. Sokkal szebb és könnyebb a barátságos megegyezée az előleges szereposztás, amelyből csak látszó­lag kerülnek ki legyőzötten a pilóta-urak, a valóságban a markukba nevetve osztják meg testvériesen egymás között a dijakat. Az urak szépen összeülnek, meghányják az esélyeket, számolnak a közönség kíváncsiságá­val, azután a legidősebb, a legnagyobb szakállú pilóta nevetve szól: — Miért menjünk valamennyien az utazási dijért? Menjen csak Pischof. Miért menjünk mindnyájan az időtartamversenyben? Menjen Illner és Wagner. Illner legyen az első. Marad­jon ötvenöt percig a levegőben. Wagner legyen a második. Maradjon ötvennégy perc ötven­nyolc és négytized másodpercig a levegőben. — Helyes ! —• kiáltják egyhangúlag „a ke­mény küzdelmet vivó" aviatikusok s miután ilyképen állapítják meg azt is, hogy Latham valljon kudarcot, Jullerot nyerje meg a gyorsa­sági versenyt, áldomást isznak a közös zsák­mányra, mint Koch és Ciganiewic. Csak a lezu­hanásoknál van egy kis baj. Erre kevés a „szak­képzett" aviatikusok száma. Egyelőre Latham tartja a rekordot, miért is ő, no meg Efimoff mentik meg néhány lezuhanással a társaság be­csületét. Jövőre már ebben is fejlődni fog a technika, miután akkorra direkt lezuhanásra képzett okleveles pilóták állnak majd a „ver­se» vző társasáor" rendp.lltp.zéeóro. E».alr vainak

Next

/
Thumbnails
Contents