Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-01 / 8. szám

1910 június s 1 DÉLMAGYARORSZÁG 11 fKl&>riász-alapon.) Egy szegedi Kávéházban régóta megfigyelés alatt állt egy vendég. n í-alevö, hogy a kifliket és liolipnikat el­• .celő vendégek ellenőrzésére külön piccoló­'osztályt szerveznek a kávéházakban. Az Henőrző-hadosztály egy napon jelentést tett a főpincérnek, hogy van itt egy fiatalember, aki délután klábriászt játszik, közben elfo­e':;;szt egy kávét és öt kiflit, a fizetésnél pedig liirond egy kávét és két kiflit, aztán távozik. Tegnap estefelé a fiatalember előkelő kéz­mozdulattal magához intette a főpincért: __ pizetek! Volt egy kávém, két kiflim és a kártyapénz. \ főpincér igen nyájasan hunyorgatott a szemével. — Nagyságos uram — mondta — ugyebár méltóztatik klábriászt játszani. — Hogyne, hiszen egész délután azt játszot­tam. — Hát akkor egy alázatos kérésem volna. — Nos, mi az? — kérdezte a fiatalember. — Hogy méltóztassék ezentúl klábriász-ala­pon fizetni. — Hát az hogy megy? — Hát ugy, — mondta halkan a főpincér — hogy az ember mindent bemond, amije van. * (A tehetséges fin.) Egy gazdag nagykereske­dőnek állandóan baja van a fiával. A tizenhét éves fiu még csak most teszi le az érettségit, de máris annyi pénzbe kerül az apjának, mintha legalább is ősjogász lenne. Nem múlik el hét, hogy száz-százötven koronát ki ne csikarjon apjától a kis lump. — Milyen pályára adja a fiát? — kérdezték egy társaságban az apától. — Valószínűleg orvos lesz belőle, — szólt az apa. — Miért épen orvos? Van hozzá tehetsége? — Van! — mondta busán az apa. — Már most is nagyszerűen tud eret vágni — rajtam. + Az uj polgári leányiskola. Szeged vá­rosa az állam részére uj polgári leányiskolát épit a Margit-utcában. Az uj iskola épülete hovatovább tető alá kerül, de ebben az évben még nem adják át rendeltetésének. Az uj is­kolát a jövő év tavaszán nyitják meg. — Épül már az a két polgári fiúiskola is, melyet szin­tén átvesz a vallás- és közoktatásügyi kormány Szeged városától. ATFLT ÍZLÉSES KIVITELBEN KÉSZÍT GYORSAN A 'DÉLMAGYARORSZAG' HÍRLAP. ÉS NYOMDARÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZEGED, KOSZORÚ- ÉS CSOKOR-SZALAG FELIRATOK ARANYOZÁSÁT GYORSAM és OLCSÓN KÉSZÍT ¡mmim KÖNYVKÖTÉSZETE. - TELEFONSZÁM 503. Szélhámos bankárok. — Kétszázezer koronás csalás. — (Saját tudósítónktól,) A szédelgésekre ala­pított bankcégek egyik mintaképe volt a fővárosban a Fischer és Riesz cég. Ez a cég mindakét helyen azzal foglalkozott, hogy sorsjegyeket adott el részletfizetésre. A fő­üzlet, illetve a cég központja Budapesten volt és a vevőket is ügynökei utján nagyobb részben az osztrák-magyar monarchia terü­letéről toborozta, kétségtelenül abból az ok­ból, hogy a németországi szigorúbb ellenőr­zést és az üzelmeikért őket ott fenyegető súlyosabb következményeket elkerüljék a bankcég tulajdonosai. A cég az 1907. év szeptember havában részletfizetésre eladott sorsjegyekkel már nem rendelkezett, azok birtokában már nem volt, mert ezek a sorsjegyek egy budapesti pénzintézetnél, a Magyar Leszámítoló- ós Pénzváltó-Bank er­zsébetvárosi fiókjánál voltak, értékük 90 szá­zaléka erejéig elzálogosítva, A bankcég eze­ket az elzálogosításokat 1905. óv óta űzte. A cég tagjai ily módon mintegy 200.000 ko­rona erejéig károsították meg vevőiket s azután 1907. év szeptember havában Ameri­kába szöktek. Ennek-a hírhedt szélhámos bankcégnék müncheni könyvelője, majd felszámolója Bleuer Lipót volt, aki rokonságban állott Fischer Miksával, a Fischer és Riesz cég egyik tagjával. Ugy Bleuernek, mint Fischer Miksának közeli rokona, Wahrmann Gizella 1905. év január elején banküzletet nyitott a fővárosban s ehez az üzlethez társul maga mellé vette Winter Miksa kereskedőt. Az üz­let Wahrmann és társa cég alatt működött. A cégből később Winter Miksa kilépett és a cég egyedüli tulajdonosa Wahrmann Gi­zella maradt. Ennek a cégnek hivatalnoka 1908.- év január l-ig Scheer Ottó volt, azután pedig a Münchenből hazakerült Bleuer Li­pót lett. Az üzletet Winter Miksa kilépése után Wahrmann Gizella vezette, akit a Fischer és Riesz céghez a rokonsági köteléken kí­vül még üzleti összeköttetés is fűzött. Wahrmann Gizella jól ismerte ennek a hír­hedt Fischer és Riesz cégnek főüzletágát, amely sorsjegyeknek részletfizetésre való eladásából állott s ezt a jövedelmező üzlet­ágat a saját üzletében is meghonosította. Ügynökeivel elárasztotta egész ' Középeuró­pát és hangzatos tervezetekkel és ígéretek­kel hálózta be vevőközönségét. Lényegileg részletügylet volt az, amit ügynökei utján ajánlott. Sorsjegyeket kinált részletfizetésre, de már az ügyletek megkötésének formájá­val is megtévesztette és megkárosította a hálójába került vevőket, mert formailag nem részletügylet, hanem letéti ügylet volt az, amit a felekkel kötött. Ugy ^tüntette föl a dolgot, mintha a vevők saját sorsjegyeiket és értékpapírjaikat hozták volna el hozzá, hogy azokat üzletében letétbe helyezzék és azokra kölcsönt vegyenek fel. A kölcsön vételárának az első részlet lefi­zetése után fennmaradó hátraléka volt, a feleknek nem részletivet, hanem letéti ivet adott és a vevők, akik a letétiv nyom­tatott határozmányait a legtöbb esetben meg sem értették, abban a hiszemben és tudatban voltak, hogy ők részletfizetésre vet­tek sorsjegyeket. Ezzel az eljárással Wahr­mann Gizella kettős célt ért el. Elsősorban alkalmat adott neki a letéti ügylet a hozzá bizalommal forduló felek minél nagyobb kiszipolyozására, másrészt elkerülte ezáltal a részletügyletekkel járó hatósági ellen­őrzést és különösen az 1883 : XXXI. t.-c. 7. §-ában annak a rendelkezésnek a betartását, amely szerint a részletfizetés mellett eladott értékpapírok a részletügylet megkötésekor és annak egesz tartama alatt az eladó tu­lajdonában és az illetékes iparhatóság terü­letén tényleges birtokában keli lennie. A Wahrmann és társa cég által részlet­fizetésre eladott sorsjegyek és értékpapírok sohasem voltak ennek a cégnek birtokában. Wahrmann Gizella és Bleuer Lipót a feleket tévedésbe ejtették és abban a hiszemben tartották, hogy. a vételár teljes lefizetése után nekik a megvett sorsjegyet ki fogják adni. A Wahrmann és társa cég - azonban egyetlen egy esetben sem adott ki megvett értékpapírokat és sorsjegyeket, mert' azok sohasem voltak a birtokában. Azt természe­tesen nem tehette, hogy kigondolt sorsjegy­számokról adjon a feleknek letéti iveket, mert ha ezt tette yolna, nem folytathatta volna huzamos időn át üzelmeit. Ehelyett azt az eljárást követte, hogy maga is letéti ügylet formájában vett bizonyós számú sors­jegyeket különböző pénzintézeteknél, oly­módon azonban, hogy azokra csak néhány százalék fedezetet adott. így azután már voltak, ha nem is sorsjegyei, de sorsjegy­számai, amelyeket ügynökei utján minden­felé kínálgatott, de már ugy, mint tulajdo­nában és tényleges birtokában levő sors­jegyeket, Ilyen üzleti összeköttetést Wahrmann Gi­zella elsősorban a vele rokonságban álló Fischer és Riesz szélhámos céggél létesített, amely hasonlóképen letétre vásárolta egyes bankoktól a sorsjegyeit. A Wahrmann és társa cég fönnállása, alatt kerekszámban 200,000 korona értékű sorsje­gyet adott el letéti ügylet formájába burkolva, részletfizetésre. Mikor a helyzet tarthatatlanná váit, Wahrmann Gizella egy szép napon meg­szökött ós jelenleg Amerikában tartózkodik. A károsult üzletfelek följelentésére a rend­őrség csak Bleuer Lipótot tudta letartóztatni s ellene csalás büntette miatt a büntető el­járást megindítani. Másfél évig tartott a bűn­ügyi -vizsgálat, amelynek folyamán közel 2000 ügyfelet hallgatott ki a vizsgálóbíró. A vizsgálat befejezése után a királyi ügyészség Bleuer Lipót ellen egyrendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vádat. A büntetőtörvényszék vádtanácsa vád alá is helyezte. Ma tárgyalta ezt a bűnügyet a büntető tőrvényszék Tholt bíró einöldésével. A tárgyaláson á vádat Tóth István dr királyi ügyész képviselte, a vádlottat pedig Veigéls­berg Viktor dr védte. A bíróság a mai napon még nem hozott. Ítéletet, hanem a tárgyalás folytatását a bizonyítás kiegészítése .végett elnapolta. § Teífes-ülés a Kúrián és a buda­pesti táblán. A királyi kúria ma Günther Antal elnök vezetésével teljes-ülést tartott, amelyen Horváth Jenő, a győri tábla volt elnöke, Horváth Boldizsárnak, az első alkot­mány igazságügyminiszterének fia, akit leg­utóbb a királyi Kúria tanácselnökévé neve­zett ki a király, tette le a hivatalos esküt. Az eskü letétele után Günther elnök üdvö­zölte az uj tanácselnököt és beszédében hivatkozott Horvájth Jenő megdicsőült atyjára, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a ma­gyar birói függetlenség és, szervezet meg­alkotásával. Az uj elnök néhány meleg szó­val megköszönte az üdvözlést. Horváth Jenő tanácselnök a III. polgári tanácsot fogja ve­zetni és igy utódja lett Vavrik Bélának, a jeieniegi kúriai másodelnöknek. — A királyi táblán ugyancsak teljes-ülés volt ma dél­előtt Csathó Ferenc v. b. t. t. elnök vezeté­sévei. A teljes-ülésen Baumgarten Károly, legutóbb kinevezett tanácselnök tétté le a hivatalos esküt. Baumgarten, aki már évek óta vezette a királyi tábla felülvizsgálati tanácsát, továbbra is e tanács élén marad. § Ünnepelt törvényszéki elnök* Balassa­gyarmatról írják: Kubinyi Lajos dr, a balassa­gyarmati kír. töi vényszék köztiszteletben álló elnökét május 29-én, elnökségének tíz éves fordulója alkalmából lelkesen ünnepelték a kir. törvényszék, az annak területén lévő kir. já­rásbíróságok, a kir. ügyészség és a balassa­gyarmati ügyvédi kamara tagjai. Az ünnepélyen, mely a kir. törvényszék főtárgyalási termében folyt le, Csatlió Ferenc budapesti kir. Ítélőtáblai elnököt Bevies László tanácselnök, Czárán István budapesti kir. főügyészt pedig Átányi József drkir. főügyész-helyettes képviselte, kik meleg hangon, üdvözölték az ünnepeltet, kiemel­vén annak puritán jellemét, széleskörű jogi tu­dását és tevékenységét. Az ünnepélyt társas­ebéd követte, melyen számosan felköszöntöt­ték a jubilánst.

Next

/
Thumbnails
Contents