Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-01 / 8. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 Junius 2 többségben, nem az urak magándolga, hanem döntő jelentőségű a nemzet jövő fejlődésére, intézményeire, szerencséjére vagy balsorsára, ebből kifolyólag az ország minden polgárának boldogulására is. A másik dolog, amit végre minden magyar választónak látó szemmel kellene néznie, az az, igaz, most már haldoklóban lévő humbug, amelyet ebben az országban a jelszavakkal őznek. Azzal a szent tűzzel, amely minden jő magyarnak a szivében nemzeti függetlenségünkért ég, épen eleget éltek vissza. Ne a hatvanhét és negyvennyolc közti ellentét vezessen bennünket, amikor oly ritkán feléledő jogunkat az ország sorsának intézésére gyakoroljuk. Ezek csak szavak. Leirni sem való banalitás már, hogy Kossuth és Apponyi és a többi nagy negyvennyolcas, akiknek mindenkor oly csodaszép frázisai vannak készenlétben, hatalomra kerülve, hatvanhetes alapon kormányoztak. A nagy Justh pedig, aki most nemzetiszínű glóriával az utazósapkája fölött, járja az országot, képviselőházi elnöke, titkos tanácsos — kegyelmes ura volt ennek a rezsimnek. S ha most — quod Deus avertat — akármilyen óriási többséggel vonulna be a parlamentbe: feltenné a legmagasabb oltárra a magasztos elveket és gyönyörűen kormányozna — ugy, ahogy lehet. Mindezt meggondolva kell a magyar választónak az urna elé lépni. S ekkor elhatározása nem lehet nehéz. Egyik oldalon a féktelen demagógia, a felforgatásra irányuló törekvés, amely lelkiismerétlenül rombol, tudva azt, hogy máskép boldogulása nincs, másik felen a hasznos béke, a bátor haladás, a gazdag kalászt termelő, eredményes munka. A holnapi nap dönteni fog. Mi bizunk a magyar népben, hogy e kettő között fog tudni választani és örökre bucsut mondva a bundaszagnak, hatalMincíenáron tetszeni akarok önnek, először is, mert izlése van ... Jean (elgondolkozva, szórakozottan). Fajdkakastollal ?... Igen, nagyon kedves lesz!... Yvonne. S mit szól a terveimhez ? Genf... Milano ... Velence a tavaszig, aztán ... Jean. Igen, tudom. Aztán Tirol. Hanem... Yvonne, Mit hanem! ? ... Jean. Arra nem gondolt, kedvesem, hogy már csak két heti szabadságom van. Január harmadikán, reggel hét órakor át kell vennem a csapatom vezényletét. Yvonne (oly kétségbeesett s szenvedélyes kitöréssel, hogy az alvó könnyedén megrezzen). Oh!... Oh!... De hisz ez rettenetes!... Hisz ez szörnyűség !... Jean (megindultan). De édesem !... Yvonne (szörnyűködve)... Ön nem adta be a lemondását!. . Jean, Hogyan ? Beadni a lemondásomat ?!... Mikor? ... Miért? ... Hisz csak hat órakor kaptam meg a levelét... Yvonne (ekszaltáltan). S még ön azt mondja, ibogy szeret?! Mióta elindultunk, már legalább is harmadszor veti a szememre, hogy későn írtam, mintha biz én tudtam volna, feogy a férjem épen ma fogja betetőzni durvaságait. s épen ma fog kihozni a sodromból annyira, hogy megfeledkezem mindenről!... De mi ez önnek !,.. Semmi, semmi, kevesebb a semminél!... Két heti szabadsága van 1!! Mikor egy nő azt irja egy férfinak: r Az öné vagyok. Ma este elhagyjuk Franciaországot s egymásé leszünk örökre !..." Hát ez semmire se kötelez ?! Nem kellett volna-e azonnal elküldenie lemondását?!... Ez borzasztó ! mas tömegben, impozáns többséggel sorakozik a munka, az európai haladás zászlaja alá. Az utolsó órák. — Készülődés a nagy mérkőzési-», — A végsőkig feszitett irgalomban, olyan szuronyerdőben, amilyen még eddig nem környékezte az urnákat, készül az ország a holnapi nagy napra. A munkapárt kitűnő auspiciumok között megy neki a hatalmas küzdelemnek. Sánszai még az utolsó órákban is megjavultak, mert mindenfelől ellenzéki jelöltek — különösen Justh-pártiak — visszalépését jelentik. A terror nem hozta meg a kivánt eredményt, az utolsó pillanatban kell szégyenszemre deferálni a bóditó munkapártnak. Ez a kudarc sem zökkentette ki szónokló kedvéből Batthyány Tivadart, aki tegnap újra megkísérelte Tisza és Lukács szembeállitását. Valósággal komikus már az az elkeseredett féltékenykedés, amelylyel a nagyszakállú gróf Lukácsot üldözi. Hogy hasztalanul, azt minden józanlátásu ember tudja, de az összetört Justh-csoport nem akar, nem képes belenyugodni a változhatatlanba. Mai politikai hireink a következők: Batthyány replikázik. Tisza István gróf böszörményi szenzációs beszédére, amelyet a Bélmagyarország részletesen közölt, már replikázott Batthyány Tivadar, aki a kőbányai Ballagi-párt tegnap esti vacsoráján vette védelmébe a Justhpártot és bizonyítani akarta, hogy Tisza és Lukács közt igenis van ellentét. — Én nagyon értem azt, — mondja Batthyány — hogy Tiszának közvetlenül a választások küszöbén nagyon kellemetlen a körmöcbányai beszéd és emlékszem jól arra, hogy Lukács Lászlót, — kivel oly intimé jár egy uton, — majdnem kizavarta a Nemzeti Társaskörből akkor, mikor Lukács László a maga politikáját érvényesíteni akarta. Annyira megértették egymást, hogy Tisza István kitessékelte Lukácsot a Nemzeti Társaskör helyiségéből és megtiltotta, hogy olyan politikát, aminőt Lukács akart, az általa megszentelt termekben folytasson. És most Tisza Istvánnak ugy tetszik, hogy Jean. De kedvesem, a lemondását nem adhatja be az ember csak olyan könnyedén!.. Yvonne, mintha nem is hallotta volna, kezébe rejti arcát. Lábacskái idegesen verdesik a melegítőt. Jean egészen a füléhez hajlik és ugy beszél hozzá. S különös, ennek a társalgási modornak nem az az eredménye, hogy lecsillapítja az Yvonne méltatlankodását, hanem igenis az, hogy egyszerre megváltoztatja Jeanról való véleményét, melyet pedig elég változhatatlannak képzelt. Végre annyi meggyőződéssel, hogy a hangja megremeg belé: Jean. Legyen nyugodt! . . . Meg lesz . . . Csak néhány napra kell Párisba mennem. -. Hisz vannak barátaim a minisztériumban!... Yvonne. Nem akarom, hogy visszamenjen Párisba! Jean. Akkor hát az ezredemtől fogok irni... Azt mégsem tehetem, hogy szökevénynek nézzenek ... A becsületem ... Yvonne. Hát én... én nem veszítem el becsületemet ön miatt? Jean (megütődve). Oh nem ... az mas ... Az áldozat nem is oly nagy ... hisz ugy szeretem önt! Yvonne (élénken). Es ön ... ön nem hozhat értem áldozatot? !... Szerelem dolgában nem leszünk adósai egymásnak... Jean. Jó. Megteszem, air5* akar. Imádom ... Yvonne hozza simul. Jean arolja. Az asszonyka vállára hajtja a fejét s mélyen elgondolkozik. Egy darabig csöndesek mind a ketten, de az idő sem múlik hiába... Egyszerre Jean, ne l-i erőlködik, hogy visszafojtsa, nagyot ái; L. azt állit ja, hogy egy alapon állanak. vagyok jós, nem is szükséges, hogy az , gyek, de rövid idő múlva látni fogjuk, nekem volt Rákosfalván igazam, mikor atJ mondtam, hogy ha egy klubban ülnek is } egy utjuk a jövőre való kibontakozód nincs. a Apponyi ellenjelöltet kapoíu Jászberényből táviratozzák: Tegnap Darrf népgyűlésen Gyalog János kisgazdát képviselőül jelölték. Apponyinak most két ellenjelöltje van a másik Pcvyer Károly szociálista. Sándor Pál felhívása. Sándor Pál, az OMKE elnöke, fölhívást íntéz a kereskedőkhöz, amelyben azt irja, hogy minden kereskedő jelenjen meg az urnák előtt s ezen a döntő jelentőségű választáson szavazatát a kereskedelem jelöltjeire, azokra a szilárd akaratú férfiakra adja le, akik a kereskedelem soraiból kerültek ki, vagy a kereskedelem védőseregéhez szegődtek és akik ellenségei a kereskedelmet megbénító obstrukciónak. Minden kereskedő álljon ki a gátra! Személyes szempontok, kicsinyes érdekek hallgassanak el ott, ahol a magyar kereskedelem megfelelő parlamenti képviseletének kivívásáról van szó. A néppárt és a keresztényszociálisták. A választások előtt látszólag heves testvérharc dult a néppárt és a keresztényszociális, ták között. Most a választások küszöbén már csak a papiroson folyik a harc. A vezérek már régen összeölelkeztek. És most látni csak, hogy mire volt jó a testvéries ölelkezés. A két párt programja kitűnően kiegészíti egymást. Példája ennek a keresztényszociálisok egyik verekedője, Szalánczi Andor, Zentán lépett föl néppárti programmal és papi segédlettel. De a Zenta-környéki tanyákon nincs pap és ezért itt Szalánczi mint keresztényszociálista szerepel. Olyan programbeszédeket tart a jámbor tanyásoknak, hogy még a szociálista agitátorok is megirigyelnék érte. Az obstrukció ellen. A budapesti hetédik kerületi egységes függetlenségi párt tegnap este értekezletet tartott a Trieszti nő-ben. Lányi Mór, a kerület képviselőjelöltje beszédet mondott, melynek során foglalkozott a kerület vezérpolitikusának azon kijelentéseivel, hogy az ellenzék egyedülj Yvonne (különös hangon, mely ékesszólóan fejezi ki, hogy nem érdekes előtte a dolog). Mi baja? Jean. Azt hiszem, éhes vagyok. Nem volt időm ebédelni. Önnek se, ugy-e? Yvonne (mély sóhajtással). Nem, nekem se ... De mit tesz az ? !... Kell-e az embernek ennie, hogyha szeret? S minthogy ajkait csókra nyújtja, Jean csakugyan megfeledkezik gyomráról. Yvonne» nak nincs szüksége feledésre, mert oly pom* pásan reggelizett, hogy akár a nagyböjtnek is bátran nézhetne elébe. Mind a ketten hosszan elgondolkoztak. D'Aiseray Jean kapitány még nem jött teljesen magához abból a boldogsággal és aggodalommal vegyes megelégedésből, melye* neki az a bizonyos levél okozott. Milyen különös fordulatokat is ér meg az ember' Tegnap még bálozott de Surrian Yvonnenál! Ki hitte volna, hogy huszonnégy óra múlva az övé lesz ?! Hisz hódolatát olyan rejtelmes kacérsággal fogadta! Sőt valósággal hidegen bánt vele s ugy látszott, mintn* csak a szép Margellux udvarlása okozom volna neki örömet. Mennyire boszantotta « a vakmerő udvarlás! Hogy esküdözött íj13' gában : „El fogom felejteni! El fogom felér teni!" ... pedig tessék, a kedves kis teremtés csak őt szerette !... Boldog Jean ! b?;, óra óta komolyan el volt határozva, érette le fog mondani az állásáról, p J;0 teszi. Nincs az az áldozat, melyet Yvon meg ne érdemelne ... Egyébként pedigsZC^ nyen kíváncsi volt: mi birhatta rá Surrian asszonyt, hogy csak igy hirtelenében ni» szökjék vele.