Délmagyarország, 1910. június (1. évfolyam, 8-33. szám)

1910-06-01 / 8. szám

1 í, évfolyam 8, szám ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre. K 24-— félévre . . . K 12'— negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre. K 28'— félévre . . . K 14*— negyedévre. K 7-— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZÁM Szerkesztőség 835 •• Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 ' Szerda, Junius 1 A holnapi nap. Nevezetes, nagy nap virrad tfolnap /eánk. Az ország négyszáztizenhárom kerületéből vagy háromszázharmincban lesz meg a képviselőválasztás. Ekkép a választásokra jutó további kilenc napra már mindössze csak nyolcvan mandátum betöltése marad. A holnapi nap lesz tehát döntő a választás kimenetelére nézve. Holnap éjjel már nagyjában tisztában leszünk a pártok számarányaival. A hátralevő választási harc már főleg az érdekeltek személvére nézve lesz fontos, de a helyzetnek a holnapi nagysúlyú napon kialakult képén változtatni lényegesen nem fog. Régen, talán sohase meilt Magyarország akkora bizonytalansággal választások elé, mint ezúttal ; s régen volt választásnak oly nagy fontossága a nemzet jövendő sorsára, mint a mostaninak. A bizonytalanság természetes. Egy négy éven át uralkodó rendszer teljes politikai e&ődj© tette mulhatlan I szükségessé a parlament föloszlatását s vele az uj választások kiírását. Ez a rendszer a nemzetiszínű frázisok kábító zuhataga között foglalta el helyét, ígért mindent, ami jó és drága, megcsillogtatta a nemzet vágyakozó szeme előtt minden óhajának teljesülését, fölvezette a hegyre s megmutatva neki az igéret földjét, verte a mellét, hogy be fogja őt oda vezetni. Négy éven át Szöktetés. Itta Jules Hicard, A hét órai gyorsvonat indulóban. Becsukódó ajtók csattogása. Távoli ágyudörgéshez hasonló hangok. Tompa moraj: a málhákat húzogatják ide-oda. A sürü köd, mely már Parisban is akklimatizálódott — mintegy gunyjául a divatos anglomániának — beszivárog az ablaküvegek alá, beburkolja íátyolával a mozdonyt, mely türelmetlenül pöfékelve várja, hogy rohanhasson a kék ég és zöld pázsit hazája felé. A fehér sipkás pálya-felvigyázó, hirtelen yégig nézvén az egész vonaton, szájához enieli azt a barbár hangszert, melynek rekedt hangja mellett még a régi fütyölő éles rangja is kellemes danának tetszik . . . E Pillanatban egy ur és egy hölgy rohan a Pm-onra, az elkésők nevetséges lelkende! ,s_ével, mialatt minden oldalról ez hangzik 'eiéjök: Tessék beszállni! Tessék beszállni! A vonatvezető, csak ugy vaktában, kinyit vaggont. A hölgy felugrik, de aztán mindjárt ki akar szállni. Ugy látszik, valami "agyon aggodalomkeltőt pillantott meg a 7ftf+8°n helseiében, — melyet a befüggönyözi11 lámpa árnyékban hagy — mert trae'Kus hangon szól: 7 Van bent valaki? I,,;. , Ur- Nem tesz semmit . . . Már nincs W5nk válogatni. A fehér sipkás felvigyázó eldönti a vitát, - rt megfújja sípját. Az ur lelkendezve tatartott az ámítás, az undorító balanszirozás az ideál gyanánt tartogatott elvek és a gyakorlati politika gyér lehetőségei között. Kérdés, hogy ez a négy esztendő elég volt-e alioz, hogy a nemzet eszére térjen, hogy felismerje a maga állította bálványokon a papirmasét és a kenderkócot? Jól tudjuk, hiszen ezer szimptomából nyilvánvaló, hogy az ébredés, a feleszmélés megkezdődött, jól tudjuk, hogy a mámor eltűnt és jórészben a fejfájós kiábrándulásnak adott helyet. Ám elég általános-e már ez a kijózanodás? Alkalmas-e teljes mértékben arra, hogy a veszendő konc után a haldokló görcsösségével kapkodó bukottak erőlködését ellensúlyozza? Elég erősek, elég józanok-e Magyarország választópolgárai, hogy hideg fővel, egyedül az okos hazafiasság szavára hallgassanak és végleg kiadják az útját az egykori koalíciós csimpaszkodóknak ? Ezekre a kérdésekre, noha a legjobb reményekkel vagyunk tele, biztos választ adni nem tudunk. Ezekre csak a holnapi nap fog felelni. De ha nagy a bizonytalanság, amelylyel a holnapi nap elé nézünk, annál nagyobb és súlyosabb annak az érzése, hogy döntő fontosságú dátum vár reánk a holnapiban. Mindenki tudja, hogy nem normális körülmények között való, hogy ugy mondjuk, rendes választás ez a mostani. Egy megutált, szemfényvesztő rendszer bukása után szítja előre a hölgyet, a felvigyázó pedig az urat. Dörmögve zárja rájok az ajtót. A vonat szép lassan megindul. A hölgy olyan fáradt mozdulattal ül le, mintha az imént áz egész világ terhét kellett volna hordoznia. A kupé belsejében sötét van; de azért ki lehet venni fiatal, karcsú, de egyszersmind gömbölyded alakjának körvonalait; észrevenni, hogy szép, nagy szemei vannak, hogy vonásai szabályosak, finomak, de nem élesek, s hogy egyéniségében sok báj van, de van valami jellemzetes határozottság is. Valószínűleg nagyon barna a haja s nagyon fehér az arcbőre ... de hisz az éjszaka oly sötét! . . . Az ur (párizsias, nagyon „comme il fant" és ¡kissé katonás. Sietve rak renbe egy csomó kis táskát, nagy táskát, plaidet és bonbonniéret). A hölgy (súgva). Nem kellene felhúzni a függönyöket? . . . Nem ... A miatt az ember miatt, aki a sarokban ül... Nem értem, hogy nem tíidott ön lefoglalni egy külön kupét! ? . . . Scena a férjemmel négy órakor; becsomagoltatok, e szerint önnek fél hatkor irtain. így hát volt ideje! . . . Azt hittem, élelmesebb ember! . . . Ej, be unalmas, hogy egész éjjelre be vagyunk zárva ezzel az úrral! Először, mert utálok egy levegőt szivni olyanokkal, akiket nem ismerek . . . Aztán meg, igy nem is beszélgethetünk! . . . Az ur. Nem fog bennünket háborgatni. Hisz alszik! . . . Csakugyan, az idegen ur, a ki már kényelmesen elhelyezkedett volt a kupéban, miután az elkésett utasok beszállásakor hirtelen uralkodói szó kérdezi meg tőlünk, hogy mit akarunk. Akarjuk-e jelszavakért, amelyeket hangoztatóik sem vésznek komolyan, egy dátumért, amelynek főbenjáró fontosságot csak a legrosszhiszemübb képmutatás tulaj donithat, a mindent felforgató, vetéseinket összetipró, aratásunkat leperzselő harcot, vagy akarjuk a békét, amely fáinkat sudárba szökkent!, derűs nyugalommal, bő terméssel kínál? Holnap erről határozunk. Saját sorsunk, saját boldogulásunk felől határozunk. Döntünk arról, hogy ízes kenyerünk, olcsó lakásunk, jó iskoláink, gyors igazságszolgáltatásunk legyen-e vagy sem ? Magunkról, olyan dolgokról, amelyek eleven húsúnkba vágnak, életünket, boldogulásunkat, szabad és emberi módon való létezésünket legközelebbről érintik, végezünk. Ezt megfontolva menjünk hát szavazni. Mert végre tisztába kell jönnie ennek a népnek egy választás roppant fontosságáról. Meg kell értenie, hogy a kortesháboru nem egy mulatságos komédia, amelyet olykor egy kis kicsorduló vér tesz izgatóbbá, nem egy vidám hecc, amelyen az dől el, hogy a pirosvagy a fehértollas senkiből lesz-e hétezer koronás fizetésű, immunitást élvező finom törvényhozó, nagyságos képviselő ur. Rá kell jönnie végre-valahára, hogy a parlament kialakulása, az a körülmény, hogy milyen elveket valló, milyen egyéni fajsúlyú emberek kerülnek oda mozdulatot tett, mélyebben húzta szemére 'hálósipkáját, bebujt a bundája gallérjába, ugy hogy a füle se látszott ki s megigazitgatta a takaróját. A beárnyékolt szöglet homályában ugy nézett ki, mint egy csomó plaid, melynek csak rendszeres emelkedése mutatta, hogy van alatta valaki. A hölgy. Az mindegy ... Nem azért hagytam el az otthonomat, hogy egy harmadik legyen közöttünk. Az ur. Közöttünk!,.. Oh, Yvonne!. ,. (Egészen közel ül a hölgyhöz). Egyetlenem, olyan boldog vagyok!... Ha tudná, mennyire szeretem !... Yvönné (megilletődve). Ah, én is szeretem önt, Jean!... De ez az utazás ... ez a hirtelen változás ... ez a sietség ... egészen idegessé tett. Meddig váltotta a jegyeket ? Jeccn. Genfig, amint mondta. Ott majd ... meglátjuk, hova megyünk ... Yvonne. Egy hetet Genfben töltünk, ugyanannyit Milanóban. Onnan egyenesen Velencébe megyünk. Három vagy négy hónapig maradunk ott... nagy, nagy palotában fogunk lakni, melyben az ember a saját lépteinek kondásától is fél... Aztán gondolánk is lesz ... Nem fekete, az nagyon szomorú... A tavaszt pedig Tirolban töltjük. Tirolban szürke kabátot fogok viselni, zöld diszitéssel... S mialatt Yvonne elmereng a távolból kéknek látszó, magas hegyeken, Jean gondteljesen pödörgeti szőke bajuszát. Hirtelen, hosszú szünet után: Yvonne.... Meg csúcsos póSzfcdkalapot. fajdkakastollal... Kedves lesz, ugy-e V ... 1