Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-26 / 4. szám

J910 május 24 D£LMAGYARORSZÁG 115 ¿i-js érdekeken tul az országos közügyeknek [11 szolgálatában. A hatvannégy oldalas első ••¿¿m csapa érdekesség, eleyenen és formásán négírva; Az uj lap Magyarariszág délvidékének ' livónyára rövid ido alatt vézétő sajtóorgánuma esz. * A Polgár. > Bélmagyarqr.szág. címmel .^nagyarányú njpiaplndult meg Szegeden. Énnek az újságnak z a törekvése, hogy a vidék számára fővárosi íivóju újságot adjon. Az első szám láttára el ehet mondani, hogy. ezt a célját el is érte. rrísB, 'eleven és tartalmas e;ä az újság, ámély^ ,¿1?: Béna. Lajp.s kitűnő kollégánk a felelős * ts«rkesztője. Aradi Közlöny, .Hosszú várakozás után, mikéiben technikai , ik'adályök miatt háromszor is; ki kellett tolni:.' t -megjelenés ä.ätmö»t,;e'.íiő-. hnkjfpnkettédik&nV' rasírnap megjelent a le^frisébb; szegedi lap, a: Qélmagyarorszag. A várakozásnak :teljesen m:eg>-; lejét ez a: lap, amely a magyar hírlapirodalom »gyík- legértékesebb, termékének mutatkozik. Sleven, szines, tele érdekességgel s teljesen ' gazolja azokat a jóslatokat, • amelyeket a maryár sajtó legelőkelőbb tagjai hozzáfűznek. Ezek iözöit vannak Rákosi Jenő, Hock János, Moljár Ferenc, Singer Zsigmond stb. A lap első: !zárna hatvannégy oldal' terjedelemben jelent, neg.-A Vezércikket ; Návay Lajos irta s egééZ' sereg érdekes riport s interjú tarkítja a lapot. \ Déimagyarország' felelős szerkesztője Róna Lajos, a magyar hírlapíró gárda egyik legtehetségesebb tagja. ; r Bácskai Hírlap. Mindig nagy baj, ha egy város, fölszivja egy egész ország minden erejét', mindén erkölcsi tőkéjét magához vonja. így voltunk y.alahqgyan a, mj "csbdászép, dédelgetett'-' $vä$QBÜnkkiM',. Budapesttel. Mindent ami szép, ami jó, magához rántott, ez a gyönyörű városszörnyetég és fóliáit mindent. Nem csoda, hogy azután ások ¡ófélé eledel megfeküdte a gyomrát. Amíg Budapestén mindenből túlsók van, addig a vidéknek nagyon sovány koszt jut.'Kfilp-'* nősen a"szélfemlek" terén. Hiába, tetszik tudni: Die Gans träumt von .... Én is, ahogyan a szellemiekről, beszélek, az újságírásra gondolok, akármi rosszat is beszélnek róla ugy általánosságban, mégis csak ez látja el az országot lega tekintetes ur és végigsimogatta deres fejét Egyszerre elszomorodott. — Olyan ritkán látom magam tükörben, hogy szinte el is felejtettem, hogy az a második vagy nem is követkeahetik be. Legalább is nehezen, A házasság, kedves mama, ; . -j •. . ,,< ¿^ /><•'• — Bizony maga megszürkült, mint a vén szamár, — mondta a méltsás asszony hosszú hallgatás után. A tekintetes ur sóhajtott és szinte komikuson mondta: — Meg én, az idő eljár. A méltsás asszonynak alig volt még fehér szál a kajában. Mint a gondtalanul, bánattalanul élő szép uriasszonyoknak.:-,'Felállt és járkálni kezdett a szobában. Rideg, hűvös volt a hangja: — Az az egy bizonyos, hogy én nem se'githetek. Mert maga nem érdemli meg ezt tőlem. Erről többet ne is beszéljünk. Azonban ugy gondolom, hogy még nem késő visszapótolni azt, amit eddig elvesztett' az életéből, .ami csupa tivornya volt .csak eddig. Ha megismerkedne a családi tűzhely melegével, akkor tán még ember lehetne magából. Erti, ember, aki betölthetné azt a ranr gofr, ami születése után megilleti. — Késő, — mondta Pál ur komoran. — Késő? — A méltsás asszony kiegyenesedett.1- • , "íí'ip.koru-beszéd. Késő? — Negyven, éves ;...ÍSy. beszél. .:.;. a' földre, néso'tt;; Nagyon ^citc'vu í?'". g'ic'ia. ven koíSieh :.-:;'., ' ;al;, I::-;: •-áiriint 1 - - ujsághaveliákban olvasom á.Vmö. inkább a szellemiekkel. Nos, az ujságirás Magyarországon egy pontra sűrűsödött, Budapestre. Hal 'magyar lapokról van szó, akkor csak a budapestiekre lehet gondolni és meg kell adni, hogy azok megállják a helyüket a' külföldi hírszolgáltatással egy sorban. Már a mi vidéki lapjainkat összehasonlítani a külföldi Provinzblatter-rel, tréfának is erős dolog volna. Most aztán merész lépés történt ennek a viszás állapotnak a megváltoztatására. Szegeden egy uj lap - indult a Bélmagyarország. Előttem fekszik az első száma és bizony mondom, ahogyan végiglapoztam,.. szerettem volna örömömben egy kicsit táncolni a redakció asztala körül. Ez az első szám az, amit mi vidékiek níár olyan régén-várunk. Az ujságirás decentralizációja. Meglesz az is végre és akkor nem vész el majd minden tehetség — Budapestre vagy legtöbbször a fekó.t.e'gemmibe.. .' . És; amikor ezeket igy végiggondoljuk, a szerkesztőség egy nagyot mozdul az írás közben. Szeretnénk átkiabálni a szomszédba, szerető, .meleg" szavakban kívánni sikert, kitartást a Bélmagyarország gárdájának a nagy munkájához, amely meghódítja a vidéket a vidéknek. Bácsmegyei Napló. Szegeden vasárnap reggel Bélmagyarország címén egy uj, nagyarányú napilap indult meg. Az uj lapot Bóna Lajos, kiváló kollegánk, A Nap volt munkatársa szerkeszti s körülötte a légkiválőbb munkatársi gárda tömörül. A Délmagyarország a fővárosi lapokat akarja a vidéken pótolni s ezt kiváló hírszolgálata, nivós tartalma révén s azáltal, hogy előbb jut a publikum kezeihez, mint a fővárosi lap, — minden bizonynyal el is éri. A tegnap megjelent első szám szenzációja a magyar újságírásnak. -:••.. — ....... Függetlenség (Arad). Ma. jelent meg Szegeden a Délmagyarország politikai napilap első száma, 64 oldalos terjedelemben. A gazdag tartalmú és kiválóan szerkesztett lapban megszólalnak Mikszáth Kájmáuv Rákosi Jenő ,s a-.magyar, publicisták legkitűnőbbjei. A - lapot - Róná "Lájoa szerkeszti. ; Magyar Estilap. — Ezen a cimen uj napilap jelent meg vasárnap Szegeden, a délvidék központján. Az uj lap, amelyet Róna Lajos volt fővárosi újságíró halásnak e két nemét. Komolyan nem gondoltam rá. A méltsás asszony toppantott a lábával: — Ostobaság. Maga még mindig gyermek, Pál. Ha komolyan nem fog gondolkozni és csak mindig arra a leányra gondol, akit a házában tart, akkor elpusztul. —. A Mariska szeret engem, — szólt Pál ur hirtelen. A méltóságos asszony az ajtóhoz lépett és kitárta: — Ilyent ne* mondjon nekem. Menjen, kérem. De hogy a tekintetes ur nem mozdult, hát csak bezárta az ajtót. Csend lett. Pál a földre nézett. Olyan összetört, olyan szomorú volt, hogy az anyja csak megsajnálta és gyöngédebb lett. — Gyermek, — mondta halkan.—• Meg akarja öini magát, — az ostoba. Mikor mindent rendbe lehetne hozni egy kevés akarattal. Abból pedig nincs magának egy csöpp sem. A tekintetes ur felállt. Néhány lépést tett. Komorari nézett a földre: —- Ha maga nem segit rajtam, anyám, akkor ... Eh, — fölkapta a fejét. — Én azt a nőt el nem hagyom. Nekem áldozta az ifjúságát. Egyszerű parasztnő — de szive van. És ezzel vége. A méltsás asszony összeszorította öklét: — Éji pedig nem. segitek. A tekintetes ur kiment az ajtón. , 5'.:-;-: RT. .i & •-• - • i VöIfakSnen nem-is regtnyhős a tekintetes ur, .-íönkrevnBnt ur, a ;.i már kűrös<.".-' i". iiyö^k0 •.!e az t-'-j; :t .és - már csak 1 a. logie-ó"végén veszi észr.e. liogy egy meleg, szerkeszt, ugy tartalomban, mint kiállításban messze fölötte áll a vidéki nívónak. Minden tekintetben fővárosi újság benyomását kelti a Bélmagyar ország. A kiválóan szerkesztett újság messze tul fog haladni a szegedi határon, annak a célnak megfelelően, amelyet maga elé tűzött. Az újság első száma gazdag tartalmával, fényes kiállításával nagy föltűnést keltett és egy csapásra elfoglalta azt a helyet, amelyet nagyon sok lap hossza kísérletezés után sem érhet el. Makói Független Újság. Nagyszabású s hivatásában az egész Délvidékrekiterjedő ujságvállalat alakult Szegeden. A nagyfejlettségű magyar újságírásnak, mely ma t.ulajdonképon csak Budapesten koncentrálódik, a vidékre is való decentralizációját igyekszik megvalósítani ez a vállalat, E célból tegnap már megindult kiadásában a Bélmagyarország című uj napilap," mely nemcsak terjedelmében, hanem összeállításában s tartalmas, magas nívójában is kiállja a versenyt bármelyik fővárosi napilappal. Ami az uj lap irányát illeti, a legliberálisabb s legdemokratikusabb fejlődésnek ígérkezik, hogy a propagálója lesz. Ami már az első számból is látszik. A lap felelős szerkesztője Róna Lajos földink, a fővárosi hirlapirásnak ez a kipróbált, jeles harcosa. Nagyvárad. Bélmagyarország címmel, terjedelemben és igényekkel pompás napilap indult meg vasárnap Szegeden. Ez az uj vidéki sajtóorgánum az első, amely a fővárosi sajtó eszközeivel éa terjedelmével Délmagyarország kulturális fejlődésének és gyors informálásának szolgálatára alakult. A Bélmagyarország felelős szerkesztője Róna Lajos újságíró kollégánk, aki itt Nagyváradon is elsőrangú hirlapirói működést fejtett ki s aki kétségtelenül hivatott e lap vezetésére. Lelkünkből üdvözöljük Délmagyarország első nagy sajtóorgánumát. Nagyvárdí Napló. Vasárnap Bélmagyar ország címmel uj lap indult meg Szegeden, amely joggal nevezhető a vidéki zsurnalisztika szenzációjának, sőt — első száma — eredetiség és jól értesültség tekintetében versenyez a fővárosi lapokkal is. A nagy vidéki gócpontok régi vágyát elégítette ki a Bélmagyarcrrszág, példát nyújtva a vidéki szerető asszonyi sziv volt mindig az oldalán. Mire most ugy gondol, mint akinek tartozik valamivel. Azonban a tekintetes ur mégsem tett semmi bolondot. Az udvaron pergett a dob egy hét múlva. Mariska ugy sirt, mint a záporeső a szoba sarkában. És folyton-folyvást csak ezt panaszolta ajka: — Mért nem hagyott engem, Pál, mért nem dobott ki? Legalább maga élne most. Most maga is koldus. Hisz én szerettem volna mindig. Azután is mindig, ha messziről is . . . A könnyei omlottak az asszonynak. Odakünn az udvaron egy kis görbe, vén ember furakodott a fiskális mellé, aki ár véréit. Pál ur megismerte. Az anyja gazdavisztje volt, Lézs János. Beszélgetett az ügytéddel, a dob aztán elhallgatott. A hivatalos emberek kitakarodtak az udvarból. A tekintetes ur homloka ráncba szökött. — Az anyám, a saját anyám árvereztet ki... •— ordított veszettül. A kis görbe, vén Lézs János surolgatós lépésekkel jött be. A kalapját forgatta és szürke bajuszát pedergette legényesen. — Mindent rendbehozánk, tekintetes úrfi, — mondta éneklő hangsúlyozással. — Csak tessék maradni és a szép kaszteneket behordatni az udvarról, ide a szép szobákba, ahová azok valók... Mert mindent rendbehozánk. A tekintetes ur igy továbbra is boldogan élte világát. Én pedig igen mosolygok a bajuszom alatt, hogy im regényt vártak tőlem, pedig ez csak a Pál ur története. És a hü.scges .szerelemé. — már amilyen hűséges szerelmek marná, vannak.