Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

10 DÉL M AGYÁRORSZÁG 1910 május 22 Ököritó után. — Az uj tüzrendészeii törvény. — (Saját tudósítónktól.) Évek óta hever >elügyminisztérium valamelyik eldugott fiókában egy törvényjavaslat, sürgősebb, fon iosabb sok politikai hűhónál, pártszempont iái és részletkérdésnél, mert amennyire izáraz és aktaszagu ez a javaslat, — a tüzcendészeti törvényiavaslatról van szó — anyjyira fontos és érdekes nemzetünk gazdasági jzempontjából. Virágzó községek, gyártelepek, vállalatok pusztulnak el tűzrendészetünk felületessége miatt s minden nagyobb esetnél a kétségbeesett hatóságok, épen ugy, mint az egész társadalom elégségesnek tartják, ha ötszáz, ízer vagy tizezer koronával járulnak hozzá ihhoz, hogy a tüzokozta pusztulás nyomait is mielőbb eltüntessük a föld színéről. A tűzrendészeti törvényjavaslatnak gyökerében kell megváltoztatnia a tűzbiztonsági kötegek mai elavult rendszerét. A külföldön már régen megtanulták, hogy a tűzbiztonság legfontosabb, majdnem egyedüli feltétele az úgynevezett megelőző tűzrendészei, vagyis a megelőző tüzvizsgálat, amely minden tüzkatasztróEának elejét veszi. Nagyon kevés város van Magyarországon, ahol a megelőző tűzrendészetre kellő gondot és figyelmet fordítanának. Szabadkán, Aradon, Hódmezővásárhelyen s mé зок helyen, ahol városi tűzoltóság van, megelőző tűzrendészet vagy egyáltalában nincs, vagy ha van is, иду csak nagyon csekély fontosságot lulajdonitanák ennek az óvintézkedésnek. Szeged majdnem az egyetlen magyar város, amelyben különös módon felismerték a kérdés fontosságát s ennek tulajdonitható, hogy az utóbbi négy évben Papp Ferenc tűzoltóparancsnoknak erre vonatkozó erélyes intézkedései folytán ötven százalékkal csökkent Szegeden a tüzesetek száma. A tűzoltóság minden erőlködése hiábavaló, mert megtörik a hivatalos hatóságok és a társadalom közönyén. Generációk pusztulnak el, városrészek égnek le, mert egy falusi népünnepélyt egy kis, rejtekajtós fabódéban tartanak meg, mert a villanyvilágitási vezetéket rossz helyen vezették be, mert majdnem minden közönség által látogatott épületünk, színházunk, mulatóhelyünk hiányos építkezése, vagy berendezése miatt elősegitöje, fészke, cinkostársa a tüzhalálnak és amint a tüz keletkezik, börtöne a benszorult embereknek. Mindezeket csak az előzetes tüzvizsgálat tudja megváltoztatni. Eljött az ideje annak, hogy a magyar városok összefogjanak, sürgessék a koalíciós kormány által már annyiszor beígért tűzrendészen törvényt s ne tűrjék azt, hogy a mindenben nyugateurópai és tűzbiztonság szempontjából is már majdnem mintaszerű Budapesttől száz kilométernyire Ázsiában éljenek az emberek. Legutóbb Oköritón 315 ember égett a tűzben, az udvarhelymegyei Felsőfalván pedig 182 ház, vagyis az egész község égett le s okozott egymillió korona kárt úgynevezett nemzeti vagyonúnkban. Szeged városa talán a leghivatottabb ennek a tűzrendészet! törvénynek a sürgetésére, amelynek érdekében különben az első érdemleges szó 1908 december 21-én hangzott el a főrendiházban. Széchenyi Viktor gróf, a Magyar Országos Tűzoltószövetség elnöke intézett interpellációt Andrássy Gyula gróf akkori belügyminiszterhez s ebben kimutatta, hogy tűzrendészetünk, amely az 1888-ban kibocsájtott kormányrendéleten alapszik, feltétlenül reformálásra szorul, amit bizonyít as is, hogy 1894-tól 1898-ig 18 millió, 1898-tól 1902-ig pedig 28 millió korona volt a tűzkárok összege. Sürgette az uj tűzrendészet! törvényt, amely különös gondot fordit az előzetes tűzrendészetre, amely eleve meggátolja, illetőleg csökkenti a tüzesetek keletkezését. Az uj törvénynek rendszeresítenie kell az évenkinti tüzvizsgálatot és helyszíni szemlét, továbbá gondoskodnia kell a tűzbiztos építési módról, az életbiztonságról és a tűzoltóság munkájának megkönnyítéséről. Az interpellációra a távollevő Andrássy Gyula gróf helyett Wekerle Sándor akkori miniszterelnök válaszolt s megigérte, hogy a már elkészített törvényjavaslatot a kormány néhány héten belül a törvényhozás elé terjeszti. Azóta elmúlt sok idő, elmúlt a koalíciós kormány is és elmúlt a többi között 315 emberélet Ököritón. Ebben a mindenképen fontos ügyben Szeged városa országos mozgalmat indít meg. KhuenHéderváry miniszterelnök néhány héttel ezelőtt a Tűzoltószövetség küldöttségének különben is kijelentette, hogy az ügyet igen sürgősnek és mielőbb megvalósitandónak tartja s igy ez ügy érdekében teljesen időszerű ez a mozgalom, amelyben előreláthatóan összefognak Magyarország összes városai. Kugler Albert, Szegedváros törvényhatósági bizottsági tagja a legközelebbi városi közgyűlés elé indítványt fog terjeszteni, amely a következőket tartalmazza: Mondja ki a közgyűlés, hogy átiratot intéz az ország összes törvényhatóságaihoz, amelyben felhívja azokat, hogy az összes magyar városok egyöntetűen, beadványban sürgessék a kormánynál a már elkészített tüzrendészeti törvényjavaslatnak mielőbb való képviselőházi tárgyalását s mielőbbi életbeléptetését. Ennek a törvénynek életbeléptetése az öszszes magyar városok érdeke. Ennek a mozgalomnak a megindításával Szeged és a magyar városok többet tesznek az országért és minden egyes falujáért, mint azzal a néhány ezer koronával, amelyet az ököritói áldozatok hátramaradottjainak adományoztak. A Nap üdvözli a Délmagyarországot. Az olyan megkülönböztetés, amelyik határt szab országos lap, meg vidéki lap közt, nem ér semmit. Elfogult, maradi, szüklátásu álláspont az ilyen és rendszerint takar valamit. Többnyire a képesség hiányát, amelylyel minden vidéki lapot nagy országos érdékékbe és minden országos lapot a kisebb magyar centrumok hálózatába kellene bélecsatolni. Minden magyar lap országos, vagy parányi aszerint, amekkora a közönsége. Szegeden is lehet országos lapot csinálni. Vezetni, irányítani, kelteni, szítani és elaltatni vele hangulatokat, érzéséket, tüzeket. És Budapesten is lehet — de mennyire lehet! — megjelentetni újságot, amelyik nem kell senkinek. Azt kivéve, akit dicsér. Fő, hogy az újság eredeti, eredeti, eredeti, mindenekfölött eredeti legyen. Friss, őszinte, elfogulatlan, igazságos és — magyar. Magyar legyen a lelke, a hangja, a vezető gondolata. Hogy azután Pesten nyomtatják-e, vagy Szegeden? — egyre megy. Aminthogy mindegy a versnek, pesti poéta irta-e, vagy szegedi. Mindegy a sínpárnak, hol fut, csak erős legyen és biztos. Mindegy az uj egyetemnek, hogy Szegeden lesz-e, vagy másutt. Azaz ez már nem mindegy. Mert bizonyosan Szegeden kell lennie. És Szegeden lesz. Mert a „Délmagyarország" megszerzi. Kiküzdi. Ha kell, kikényszeríti. Kérem a Délmagyarország szerkesztőségét, necsak uj cimet, de uj lapot csináljon. Ujat. Mert csak annak lehet sikere. Messziről ugy látom, hogy a Délmagyarország nem is áll be az utánzók szegény sorába, hanem fiatal hevülettél hoz nekünk ajándékot : — egy kedves magyar lapot, amelyiknek az ifjúságából télik, hogy megint tanuljunk belőle mi, immár kopaszodó öregek. Braun Sándor, mA Nap" főszerkesztője. — Az angol király barátnője. — Bécs, május 21. (Saját munkatársunktól.) Régi akszioma s éppen ezért örök igazság, hogy a királyi palást alatt is emberi sziv húzódik meg, amely bizony sokszor nekirugaszkodik s hátat fordit az egykor ellentmondást nem ismert udvari — spanyol— illemszabályoknak ... A tracscsoló Európa ugy általában tisztában van az uralkodó családok tagjainas szerelmi dolgaival: suttogva meséli egyik ember a másiknak a rendszerint köztudomású „nyilt titkot", hogy ennek az uralkodónak, amannak a főhercegnek ez, meg ez a barátnője, még a kalandjaik is közszájon forognak. Épen azért, mert köztudomásúak, nem nagyon érdekesek az ilyen „mesék", mert bizony az úgynevezett „on dit" sokat tódit-lódit a koronás fők szívbeli ügyelnek históriáján ... Annál érdekesebb tehát az a viszony, amelyet a különben szép, hogy ugy ne mondjuk, példás családi életet ólt Edvárd szőtt és őrzött meg élete végéig. A Buckingham-palota legnagyobb termében immár ravatalon nyugossza örök álmát az angolok egyik legérdekesebb egyéniségű uralkodója. Ravatalára minden ország fejedelme teszi le egymás után akár az igaz barátság, akár pedig a köteles tisztelet koszorúját. A sok-sok virág között szerényen fog meghúzódni az a koszorú, amelyet a legőszintébb fájdalom öntözött meg igazgyöngygyel: koszorúval. Ki hinné, hogy egy nagyon is polgári név viselője az a szintén talpig gyászban járó asszony, aki fél életét és egész szerelmét adta oda a világ egyik leghatalmasabb szuverénjének. Nem sokan tudnak a dologról hát — ugy vélem, — érdekelni fogja a Délmagyarország olvasóközönségét VII. Edvárd angol király és — Kleinné közös szerelmi-baráti viszonya. Chaque un à son façon: válassza mindenki azt, ami neki jobban tetszik, szerelem vagy igaz, nagy barátság volt-e a Kleinné és Onkel Edi ismeretsége ... Tudvalevőleg a csehországi Marienbad fürdőhely volt Edvárd király kedvenc és elmulaszthatlan nyári üdülőhelye. A marienbadi rendőrfőnök nem táviratokból, titkos jelentésekből tudta meg előre, hogy néhány nap múlva pontosan meg fog érkezni a fürdőhely világraszóló, koronázott rekláma : a fejedelmi vendég, Edvárd angol király. Nem. Hanem a naponként a szállodák részéről beérkező bejelentési lapokból. Ha ugyanis azoknak egyikén egy napon ez a név jelent meg: „Misstres Klein of London," ugy holtbizonyos volt, hogy a következő órában már egyremásra adattak ki a rezervát parancsok, mert „pár nap múlva itt lesz őfelsége.. Meg kell hagynunk, érdekes asszony volt Kleinné. Ne tessék azt gondolni, hogy talán ez az épenséggel nem — magyarosan hangzó név úgynevezett „inkognito" cim volt . . . Kleinné asszony szerény utazó felesége volt egykoron Bécsben. A szerencsecsillag azonban nagyon hamar elválasztotta hites urától. A már kora ifjúságától fogva hófehér hajú asszonyba beleszeretett az akkori Albert, Edvárd, walesi herceg. Nagy, erős szerelem volt ez. Boldogságot teremtett a férfinak és a „legmagasabb" tiszteletet hozta meg a nőnek. Kezdetben csak a titkosrendőrség tagjai tapasztalták, hogy az angol trónvárományos el-eljárogat Kleinnéhoz. 1 L