Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-25 / 3. szám

1910 május 25 ^TÁRSADALMI RAZZIA. - .. . in. ' örökösök kerestetnek. ,, Razziánknak ebben a részében egy ame­rikai nagybácsi szerepel, aki több mint há­romszázezer dollárt hagyott ismeretlen örö­köseire. Kerestük tehát az örökösöket és szerencsére, kis fáradsággal, rájuk is akad­tunk. Nyolcan is jelentkeztek az örökségre igényt tartók közül. Ez végeredményben nagy szám, de tekintettel a csekély örökségre : a vékony 300 ezer dollárra, azaz ecymillió ötszázezer koronára, épen eiég. Elvégre egu örököstől sem lehet . megkí­vánni, hogy megelégedjék rongyos néhány 'ezer koronával, jó tehát, hogy nem jelent­keztek többen. Szegény nagybácsi, ha tudta volna, bizonyára többet hagy szerető roko­nainak. akik életének minden fázisát figye­lemmel kisérték és most, halála után, rész­letes életrajzzal is szolgálnak a kedves és gazdag rokonról. Az egyik örökös például azt is pontosan tudja, hogy > a milliomos nagybácsi 1873-ban » vándorolt 'i Newy'orkba, ahol eleinte! mint péklegény kereste meg a kenyerét, később * pedig 4 részese'1* lett égy virágzó lakatos-trösztnek."' Egy másik fi örö­kös emlékszik még a' nagybácsi barátságos kék szemére és az Amerikába költözés dá­jtumát 1883 augusztus '2-re teszi. Ez az örö­kös nagyon pedáns ember «lehet. •>• Kitűnően megjegyzi a történelmi dátumokat, sőt az amerikai útra vitt csomagok* számára is "emlékszik. Szóljunk a harmadik örökösről is, aki törvénytelen fia az elhunyt nagybá­csinak és. igy joggal aspirálhat a vagyonra, So^^pfssuk fel a negyedik, / ötödik és 'wtíispT íf^mtt örökösöket is. Elvégre ők is kiérdemelték az elismerést, * hiszen rész­ben unokatestvérei, részben unokaöcscsei a megboldogultnak és mint ilyenek, állandó levelezésben voltak vele,'sőt egyrészt segélyez­ték, másrészt segélyt kaptak tőle. I Valóban köszönettel í tartozunk az örökös araknak, hogy ily mohón karolták fel azt a j ; csekély háromszázezer * ós egynéhány dol­lárt, mert ha történetesen nem jelentkezik egy örökös sem, hát hoppon maradtunk > volna — háromszázezer és egynéhány dol­lárral.^! pedig igazán nem tudjuk, mit csi­náltunk;, yolna ezzel az összeggel, olyan cse­'^f'&W szóra sem érdemes. * Ja Újság és a Friss Újság apróhirdetései kö­jelent meg ez a felhívás : - ­örökösök kerestetnek! Két év előtt Arne­rikátfan, Newyork ál­lamban. elhunyt Szabó Antal szabadkai illető­ségű 73 éves lakatos­mester. Örökösök is­meretlen helyen tar­tózkodnak. Akik 325 ezer dollára tehető örökséghez fel-lemenő, vagy oldalági rokonság árán igényt tartanak, „Ügyvéd" jelige alatt írjanak a kiadóba, »ft nagybácsi szőke volt«, írja az egyik nevető örökös. Levele igy hangzik: I. Tisztelt Ügyvéd Ur! Mély fájdalommal érte­sültem, hogy szeretett nagybátyám. Szabó An­tal, Amerikában elhalálozott. Évek óta nem hallottunk róla liirt és igy , annál fájdalmasab-. ban lepett ¿jieg a halálhír. Édesanyám sokszor beszélt nekem a szegény jó Antal bácsiról, aki­nek szép szőke haja még mindig élénk emléke­zetében él. Én, tisztelt ügyvéd ur, természetesen reflek­tálok szegény jó nagybácsim vagyonára. Meg­jegyzem, hogy hárman vagyunk testvérek, mind 1 hárman jó viszonyok között élünk, de a va­íyon szaporítása sohasem felesleges. Nagyon ¡térem szíveskedjék nekem a Fiume-kávóházban Randevút adni, ahol bemutatom okmányaimat ®s megtárgyaljuk az ügyet. Busás honoráriumra azamlthat. - " „ , " -f.^ Tisztelettel * ,. . -'"J il (ToVo-a «iu ás lakáaaitnÁ DÉLMAGYARORSZAG II. Tekintetes Ügyvéd Ur, mint Amerikában elhalt néhai Szabó Antal oldalági rokona, van szeren­csém bejelenteni, hogy az örökségre ugy én, mint nővérem számot tartunk és e célból föl akarom keresni a tekintetes ügyvéd urat. Meg­jegyezni kívánom, hogy Szabó Antal 1883-ban költözött el Amerikába és ott mint péklegény kereste meg a kenyerét, később pedig egy laka­tos-tröszt tagja lett, ahol nagyon' megszedte magát. Sze gény rokonom sokat foglalkozott családunkkal kivándorlása előtt és engem kis gyermekkoromban gyakran lovagoltat ott a tér­dén. Nagyon élénken emlékszem rá ötéves koromból. " 1, Ez az az ur, akinek olyan kitűnő az emlé­kező tehetsége. Van itt azután egy másik ur. ."urvényíelan gyermeke az elhunytnak. Ez a törvénytelen gyermek a következő levelet küldte 9Ügyvéd" jeligére: Ügyvédnek. Én alulírott ezennel hatóságilag igazolhatom, hogy Szabó Antal hetvenhárom éves szabad­kai születésű lakatosnak negyvenhárom éves törvénytelen fia vágyok. Édesanyám 1895-ben halt meg Szabadkán, ahol sokáig élt törvény­telen apámmal, aki elhagyta, En, mint tör­vénytelen fiu, aspirálok a 325 ezer dollárra és e végből kérem a cimét megküldeni. Mély tisztelője ­(Teljes név és lakci.n.) * t Egy színész irta az alábbi levelet: , ' Tisztelt Uram! Értesitem, hogy Szabó Antal Amerikában elhunyt iparos anyai ágról rokonom, akihez kedves kötelékek fűzték édesanyámat, aki a legjobb és legszeretőbb testvére volt neki. •» En, tisztelt uram, mint müiskolát végzett szinész működöm jelenleg társulatnál. Özvegy édesanyámat is én támogatom csekély gázsimból, amelyet a folytonos ákontók nagyon lecsökkentenek. Épen ezért hálás, nagyon bá­lás volnék önnek, ha az örökséget anyám szá­mára megszerezné. Hajlandó vagyok az összeg harminc százalékát önnek honorárium gyanánt átengedni. Igaz tisztelettel híve (Teljes név és lakhely.) légül következzék itt az alábbi ajánlat: ,Ügyvéd* jeligének. Folyó hó 1 -en Az Ujság-ból tudomásomra ju­tott, hogy amerikai államban két év előtt meg­halt egy Szabó Antal nevű lakatos, 73 éves, szabadkai születésű, aki után nagyobb összegű örökség maradt hátra és, állítólag, hogy az örökösök szabadkaiak lennének, mert Szabad­kán legalább háromszáz Szabó-család van, tehát amennyiben ez a fentemiitett ügy komoly volna, lebonyolításra ugy én bátor volnék magamat fölajánlani annak, vagyis az örökösök fölkeresé­sére, amennyiben én is szabadkai vagyok és ismerem a legnagyobb részüket. Szíveskedjék annak valódiságáról engem bő­vebben értesíteni és annak ellenében milyen honorációval járna? B. válaszát várva vagyok és maradtam Tisztelettel (Teljes név.) (E levél, mint másolat, amenyiben I. rósz címzés végett nem hiszem, hogy meg tecik kapni). Legvégül és befejezésül állapítsuk meg a következőket: 1. Nyolc örökös ajánlkozott. 2. Valamennyien jól ismerték az öreg urat. 3. Szabó Antcd haja szőke volt, 4. Előbb pékinas volt, azután lakatos-tröszt, illetve tröszt-lakatos volt. 5. Oldalági rokon volt; fölmenő ági rokon volt, sőt lemenő ági rokon volt, törvénytelen apa is volt. Miután az örökösöktől ily bőven beszereztük az adatokat, illetve miután az örökösök oly jól ismerték az öreg urat, ezennel ünnepélyes becsületszavunkra kijelentjük, hogy: Szabó Antal nevü Ncnyorkba vándorolt, sza­badkai illetőségű lakatos nem halt meg. Miért nem halt meg? ' Mert nem is élt soha. Baj ez? ## : >""­• . lm»» tós miért bai? 5 Mert az örökösök hiába jelentkeztek. Vagy talán nem is hiába. Hátha csakugyan él Ameri­kában egy Szabó Antal nevü lakatos-tröszt, aki szőke és egy törvénytelen gyermek atyja, aki-' nek továbbá nagy vagyona van, amelyre a kitűnően informált rokonok joggal aspirál­hatnak. Morál: Magyarországon még a nem létező amerikai nagybácsikra is buknak egyes — szerencse-, vadászok. ítélkeznek Hofrichfer fölött. Halálbüntetést kér az ügyész. (Saját tudósítónktól.) Második napja fog-1 .«.Ikozik már a bécsi katonai hadbíróság aJ nagytitokban megkezdett Hofriclitér-ügyj tárgyalásával. A tárgyalás zárt ajtók"mögött' folyik. A titkolódzás annyira ment, hogyj még a hadbíróság tagjai is csak szombaton este kapták meg a parancsot, hogy hétfőn' reggel jelenjenek meg a helyőrségi törvény­széken, ahol egy tárgyaláson fognak bírás­kodni. Ok maguk sem tudták, hogy ez a Hofrichter-ügy tárgyalása lesz. (Az apátikus vádlott.) "r 1 A közönség e szándékos megtévesztésével a' bíróság a tárgyalás titkosságát akarta biztosi-) tani. A helyőrségi törvényszék uj épülete körül' csak olyan csönd volt tegnap, mint ' máskor. Pedig a tárgyalóterem már a készülő uj katonai büntető perrendtartás követelményei szerint épült: helyek vannak föntartva a hallgatóság, számára is, de ezek a helyek a mostani tárgya-_ láson még üresen állanak. A terem ' falát aj király nagy képe díszíti, jobbról és balról avé- ; dőltnek és vádlóknak van hely, ma természete­sen még védő nem jelenhet meg a tárgyaláson.' Egy fognázőr és egy szuronyos katona kíséri be Hofrichtert a terembe. A szuronyos katonai a tárgyalás alatt a terem ajtajánál várakozik.* Parádés egyenruhában, fegyver nélkül' jelenik; meg Hofrichter főhadnagy bírái előtt. Halvány arcán, beesett szemein meglátszik 1 a hosszú]' börtön hatása, Tiszteletteljesen meghajtja magát-' a biróság előtt. Kunz őrnagyé az első szó. — Van-e valami kifogása a vádlottnak a1 biróság egyik vagy másik tagja ellen? — kér-' dezi az elnök. Hofrichter nem szól semmit, csak a fejét rázza.. Az elnök figyelmezteti, hogy minden kérdésre szóval és érthetően kell válaszolnia, Hofrichter ekkor halkan megszólal: — Nincs semmi kifogásom. Megesketik a hadbíróság tagjait és ezzel megkezdődik a tárgyalás. Először azokat a jegy­zökönyveket olvasták föl, amelyeket Hofrichter­rel beismerő vallomása után vettek föl. A fő­hadnagy ezalatt a terem közepén, egy kis asztalka mellett áll. Folyton nyugtalanul néz körül és idegesen mozgatja ujjait. A jegyző­könyvek fölolvasását délben szünet szakítja félbe. Késő délután végeznek a jegyzőkönyvek­kel és az elnök megkérdezi Hofrichtert, van-e valami megjegyzése a jegyzőkönyvhöz. — Nincs. Erre vonatkozólag jegyzökönyvet iratnak alá Hofrichterrel. Véget is ért ezzel Hofrichternek a tárgyaláson való szereplése. A főhadnagy há­romszor meghajtja magát a bíróság előtt és a szuronyos katona visszakiséri cellájába. Többé Hofrichter nem jelenik meg a tárgyaláson, mert a biróság most már csak a jegyzőkönyvek és tanúvallomások alapján ítélkezik. < (Ugyész — védő.) J Este hat óra után végződött be a hétfői tár-, gyalás. Felolvasták még azt a védelmi iratot,; melyet Hofrichter cellájában készített, mely. azonban a beismerő vallomás után tulajdon­képen értéktelen lett. 4 Ma reggel nyolc órakor ismét megjelentek a hadbirótisztek a törvényszéki épületben. Né-, hány hírlapíró jár fel és alá a kapu előtt, de a tárgyalásra természetesen senkit sem vejednek

Next

/
Thumbnails
Contents