Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-24 / 2. szám

6 Lányom középtermetű, barnahajú, kreol arcszinü lány. Termete kifogástalan szép. Műveltsége, nem mindennapi. Társaságban, társalgásban jártas, szellemes, vidám teremtés. Ami fő, ragaszkodó, jószivü lány, ezt tapasztalatból mondom, mert kiskora óta arra van kárhoztatva, hogy az én szenvedéseimet enyhítse, engemet ápoljon. Én nem is tudom őt kellőleg dicsérni, csak a jó Isten áldását kérem reá naponta,' mert teljes mértékben megérdemli. A. háztartásban jártás már, amennyire a mi kis háztartásunkban elsajátíthatta. Tud fehér- és Felsőruhát varrni. Nagy kézügyessége van. Családunk katonatiszti család volt. Már az én nagyapám osztrák katonatiszt volt. Drága atyám honvédazázados volt. Férjem hohvédtiszt, hadnagyi rangot viselt, de tőle 18 éve elváltam törvényesen s gyermekeimet magamnál tartottam. Fiam a cs. és kir. hadsereg kötelékébe lép. Rokonaink —bár csak egy-kettő van — müveit, szép állású emberek. Ha önnek, uram, esek után szándékában volna lányommal ismeretséget kötni, ugy kérem becses sorait ezen cimre küldeni: „Egy anya 42" Budapest, II. kerületi főposta restante. Esetleges tövábtíi leveleket majd aztán lakásomra kérek. Egy anya. Aki félti a hirneuét. A Déhnagyarország tegnapi számában közölt cikk következtében, a mai postával Szegedről a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztőség! A Társadalmi razzia cimü cikkből ma olvastam, hogy a lap bizonyos apróhirdetéseket tett közzé, a Pesti Hirlapb&n. Az apróhirdetések házasságra vonatkoznak. Bevallom, egy ilyen apróhirdetésre „Szép lélek* jelige alatt én is küldöttem ajánlatot és most remegek, féltem a hírnevemet, hogy az én levelemet is kiadják. Ez Borzasztó lenne reám nézve. Esedezem, ne iri,ák ki nevemet stb. Szeged, 1910. május 22. Tisztelettel (Téljes név.) Szívesen teljesítjük ezt a kérelmet, annál $ inkább, mert az aggódó hölgy lévelet meg sem kaptuk. Ugylátszik, elkallódott a sok ajánlat között. Szervezkedés — ruhapuszíltásra. — A' bécsi fshérnemükaríeil merénylete. — (Saját munkatársunktól.) A bécsi fehérnemükartell, miután előbb hihetetlenül megdrágította a fehérnemű árát, most újból szervezkedik. Gálád ocsmányság, amire kartellt kötöttek a bécsi fehérnemügyárosok: elakarják pusztíttatni a drágán eladott fehérnemüeket, ugy, hogy a pusztításra megvesztegetik a magyarországi mosóintézetek tulajdonosait. A mosöintézetek feladata lenne a fehérnemüeket mesterséges uton elpusztítani. Felkeresik nemcsak a budapesti gőzmosódákat, -hanem a vidéki kisebb üzleteket is és erősen biznak abban, hogy munkáinknak eredménye lesz. — Semmi bajuk nem lehet — mondották a mosóintézetek tulajdonosainak a kartell ügynökei — elvégre maguktól nem kérik számon, hogy mivel fehérítik a ruhákat. Ott van a kefe, amely tisztit is, még talán jobban, mint akármelyik más szer és ez rövid időn belül ugy összeszaggatja őket, liogy válósággal rongyokká válnak. És mindezért a csekély szívességért maguk tőlünk horribilis pausálét kapnak. ígértek kisebb-nagyobb összegeket. Abban a hiszemben voltak, hogy a pénz szagára a magyarországi mosóintézeti tulajdonosok könnyen a kötélnek állnak. E feltevésükben azonban csalatkoztak, mert nemcsak hogy megtagadták ezt az üzletet, hanem meg is fenyegették őket, hogyha fel nem hagynak ezzel a tervvel, feljelentést adnak be a renSrségnél. A Délmagyar ország munkatársa kérdést Intézett az érdekes ügyben a szegedi mosődatulajdonosokhoz, akik kertelve bár, de mégis elismerték, hogy jártak náluk kapacitálás végett német ügynökök, de ők meg sem hallgatták ezeket, hanem kiutasították üzletükből. lTg-y látszik, ennek a fenyegetésnek meg DÉLMAGYARORSZÁG is lett a kellő hatása, mert az ügynökök elvonultak az országból. De nem azért bécsi kartell a bécsi kartell, hogy az eddig befektetett pénzét veszni hagyja. Még egy ravaszabb tervet eszelt ki. Az üzletbe most már belekeverték a boszut is és azt a tervet eszelték ki, hogy ugy Budapesten, mint az ország nagyobb vidéki városaiban gőzmosóintézetet állítanak föl, melyek a saját érdekeiket fogják szolgálni. Az illetékes hatóságok bizonyára kellő erélylyel és éberséggel fogják visszaverni ezt az ujabb perfid támadást, amelyet az osztrák gyáriparosok szerveznek ellenünk. Debrecen kapja az egyetemet? — Molnár államtitkár nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Nagy konsternációt keltett szombat este a Katolikus Tudósító cimü kőnyomatosnak az a hire, hogy a minisztertanács ebben a zűrzavaros politikai helyzetben, néhány nappal ezelőtt foglalkozott a harmadik egyetem felállításának kérdésével és Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter előterjesztésére ugy döntött, hogy a harmadik egyetemet Debrecenben állíttatja fel. Szegedet és az egész Délvidék közönségét elsőrangúan érdekli ez a kérdés és, igy budapesti tudósítónk utján, nyomban a hir megjelenése után, magát a minisztert kérdeztük meg, hogy a szenzációs hirből mi igaz. Zichy gróf megcáfolta az egész közleményt, kijelentette, hogy annak tartalma teljesen valótlan. Annál meglepőbb most, hogy Molnár Viktor ,a kultuszminisztérium államtitkára, szemben Zichy gróf kijelentéseivel, megerősítette a kőnyomatos hírét, hogy Debrecen kapja az egyetemet. íme az államtitkár nyilatkozata : — A hir, hogy a kormány Debrecennek ítélte a harmadik egyetemet, ebben a pozitív formában nem igaz. Tény, hogy a kultuszminisztérium mostanában foglalkozott a harmadik egyetem fölállításának kérdésével és pedig abból a szempontból, hogy a városok közül anyagi tekintetben melyik volná legalkalmasabb a harmadik egyetem fölállítására, S kitűnt, hogy ebből a szempontból tényleg Debrecennek van a legtöbb jogcíme az egyetem elnyerésére, mert Debrecen város közönsége ajánlotta föl az egyetem céljaira a legnagyobb öszszeget. De sem a legutóbbi, sem az azelőtt való miniszteri tanácskozás a dologgal konkrét formában nem foglalkozott még. Konkrét formában nem foglalkozott a dologgal a minisztertanács, — mondja az államtitkár, — de aki a sorok között tud olvasni, a minisztertanács részéről a harmadik egyetem ügyét elintézettnek tekintheti. Szeged város vezetősége és a Délvidék hivatalos faktoraira nagy feladat vár. A legnagyobb energiával kell mozgalmat indítani a szegedi egyetem érdekében. Mert lehet, hogy Debrecen nagyobb anyagi támogatást ajánlott fel az egyetemért, de minden más érv Szeged mellett szól. És amikor ilyen óriási jelentőségű kérdésről van szó, lehetetlen, hogy a Ház, amely dönteni fog a minisztertanács előterjesztése felett, figyelmen kivül hagyja a súlyos érveket — anyagiak miatt, amikor a szegedi áldozatkészség is impozáns. A harmadik egyetemet Szegeden kell felállítani ! * Lázár György dr polgármester az egyetem kérdéséről igy nyilatkozott a Délmagyarország munkatársa előtt: — A nemzet közvéleményébe annyira átment már az a tudat, hogy a harmadik g |egyetem Szegedé, hogy egy esetleges, de szerintem kizárt, ránk nézve kedvezőtlen döntés felkavarná az egész ország közvéleményét. A polgármester egészen nyugodt afelől, hogy a harrtiadik egyetemet Szegedtől nem ragadja el egy város sem, mert nemcsak a mult országgyűlés és nemcsak a koalíciós 1910 május 24 kormány szánta a harmadik egyetemet Szegednek, de maga a király is, akinél 1908 október 7-én a budai várban illusztris délvidéki küldöttség jelent meg audiencián az egyetemért, illetve azért, hogy az egyetemet Szeged kapja meg. Meggyőződése a polgármesternek, hogy ebben a nagyfontosságú ügyben a mostani kormány és az összeülő uj országgyűlés is respektálni fogja Szeged és a Délvidék jogos kívánságát, valamint az országnak Szegedre nézve kedvező közvéleményét. Az indexre vetett Wilde Oszkár. —"t — Igazgató és hittanár harca. — Nagyon kellemetlen és kényes ügy aktái kerültek fel nemrégiben a közoktatásügyi miniszter asztalára. Az ügy kellemetlenségét csak talán azok a tragikomikus körülmények enyhítik, amelyek körülveszik ezt a harcos, tanügyi bohózatot, ezt a középkorba való. inkvizíciós kis háborút, bizonyságául, a mi fél-, vagy negyedkulturánknak, amely ilyen szomorúan furcsa eseteket is termel. A zombori királyi állami főgimnázium növendékei néhány hónappal ezelőtt matinét rendeztek és ennek a műsorára felvettek egy Wilde Oszkárról szóló tanulmányt is. Wilde Oszkár azonban a tanügyi férfiak szemében nagyon obskurus, züllött személyiség. A matiné előtt néhány nappal Rittinger Antalnak, az iskola igazgatójának feltűnt a műsoron lévő Wilde-tanulmány és a matiné vezetőjétől elkérte a tanulmányt átolvasás végett. Néhány apróbb javítás után engedélyezte a tanulmány felolvasását, mert az semmi olyan dolgot nem tartalmazott amely egy nyolcadik osztályba járó gimnáziumi tanuló erkölcseire káros hatást gyakorolhatott Volna. Az essay tisztán Wilde Oszkár irodalmi, működésének méltatására szorítkozott. A matinét megelőző napon azonban megjelent az igazgató irodájában Buday GerŐ, az intézet hittanára és igen határozott hangon tiltakozott az ellen, hogy abban az iskolában, amelyben ő neveli vallásosságra a növendékeket, Wilde Oszkárról szóló tanulmányt olvassanak fel. Az igazgatót kezdetben meglepte ez a szokatlan beavatkozás, de mikor látta, hogy a hittanárt semmiféle okos és kulturális érvvel meggyőzni nem lehet, körülbelül a következő szavakkal utasította ki szobájából a hittanár urat: — Igen tisztelt tanár ur! Az ön kötelessége ebben az iskolában a hittant tanítani. Ami ezenkívül történik ebben az iskolában, az önt ne érdekelje, mert azért én vállalom a felelősséget \] A matinét pedig tényleg megtartották és Wilde Oszkár neve tényleg elhangzott a zombori iskola falai között. Másnap Buday Gerő hittanár irásos beadványt intézett felettes hatóságához, Váróssy Gyula kalocsai érsekhez, amelyben feljelentette Ritting&r Antal igazgatót, megírva róla, hogy Wilde Oszkár szellemével mételyezi meg a növendékek erkölcseit és sürgős vizsgálatot kért Rittinger ellen. Az igazgató természetesen szintén nem hagyta annyiban a dolgot és viszont följelentést tett Apponyi Albert gróf akkori kultuszminiszternél Buday Gerő ellen, illetéktelen beavatkozás miatt. Az ügy most a minisztériumban vár eldöntésre. Akárhogyan is dől el, mindenesetre érdekes dokumentum, amely megvilágítja középiskolai tanáraink szerencsére csak kis töredékének irodalmi fölfogását az Urnák 1910-ik esztendejében.