Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DEL MAGYAR ORS ZAG 1 lehet is, miután felség! jogait kiterjesztette az előbb csak okkupált tartományokra. Egyszer már volt ugyan boszniai területen a király, de épen csakhogy átnézett a határon: BosznaBrédig ment. Most azonban — a diplomáciai konfliktusok minden veszélye nélkül — nemcsak Szerajevót látogatja meg, hanem lemegy a hercegócok fővárosába: Mostarba is, sőt ha az orvosok a tengeri ut mellett döntenek, akkor Uszkoplje és Gravosa is üdvözölni fogja az uralkodót. Nagy esemény ez és még jelentősebbé válik azáltal, hogy a látogatás szinte összeesik a választásokkal, amelyek ugyancsak nem hétköznapi események Boszniában. V. László magyar király uralkodása óta csak egyszer választottak Boszniában: a tizenkilencedik száxad végén, amikor Abdul Hamid Konstantinápolyban Midhat basa alkotmányával próbálkozott. Az alkotmányosdi vége az lett, hogy a szultán elfelejtette összehívni a parlamentet, Midhat basát azonban halálra Ítéltette. Ezúttal azonban nemcsak Varesanin von Vares kormányzó ur feje van abszolút biztonságban, de a megválasztandó parlamentnek sem kell aggódnia a sorsa miatt. Bizonyosan össze fogják hivni, mert hiszen nincs is ok az össze nem hívásra. Ez a „parlament" csak olyan vicinális képviselőtestület, nem is országgyűlés, hanem csak tartománygyülés, de a tartományi ügyekben aztán szinte teljesen szabad keze van. Ez év márciusában hirdették ki az annektált tartományokban az uj alkotmányt s május végén már a választásokat is megtartják. Nehéz föladat volt a választási törvény (rendelet) elkészítése, nemcsak az egész intézménynek ama élő generáció szempontjából való újdonsága miatt, hanem mert számolni kellett a nemzetiségeknek a vallási viszonyok különbözőségén alapuló teljes különállásán. Aki Boszniában katolikus, az egyben horvát, aki muzulmán, az egyúttal török s aki ortodoksz, az szerb; a zsidó vallás az egyetlen, amely Boszniában is mintegy internacionális helyzetben van, bár hát az izraeliták jórészt és tulnyomószámban spanyolok. (Érdekes például, hogy Boszniában nem ismerik a vasárnapi munkaszünetet. Ennek az oka is vallási. A muzulmánnak pénteken van a vasárnapja, a spanyol-zsicJók, akik persze elsősorban kereskedéssel foglalkoznak, szombaton ünnepelnek, az ortodokszok és katolikusok pedig vasárnap. így aztán semhogy a hót felén át zárva tartsák az üzleteket, inkább egyik „vasárnapon" sem zárnak.) A Burrián István báró alkotmánya olyan igazságosan és olyan szerencsés kézzel osztotta föl a mandátumokat kuriánkint és nemzetiség - felekezetenkint a tartomány lakossága között, hogy e részben egy hang panasz nem volt hallható. A választói [og általános, sőt az első kúriában a nők is szavazhatnak, a választás azonban kuriánkint és osztályokban történik. ® Azt kellene hinnünk, hogy a választási törvény megalkotása és a választások elrendelése lázas izgalomban tartja Bosznia-Hersegovina lakosságát, amely évszázadokon át nélkülözte a parlamentáris életet. Sajátságos Jelenség: az annektált tartományok népét nem izgatják jobban a boszniai választások, min akár a magyarországiak, amelyekről viszont valószínűleg nem is tudják, hogy időben majdnem összeesnek a magukéival. Beszélgettem Bosznia egyik jelentékeny idegenforgalommal bíró városának közigazgatási főnökével s aziránt Srdeklődtem épen a választók névjegyzékének fcözzététele idején: érdeklődik-e a lakosság a választások iránt, keresi és reklamálja-e a szavazati jogát? — Az én kerületemben — mondta az Expositurs-Leiter-fölszólamlás — nem történt, de uom fs akadt a járásban egyetlen egy ember Be, aki érdeklődött volna a szavazói jogosult»ága iránt. Végül is kénytelen voltam dobszóval klvatní a polgárokat a névjegyzék megtekintésre. Erre se jött senki. Azt üzenték, hogy elég iok már rajtuk az adó s ha a járás-hivatalba livatják $ket, abból biztosan adó lesz... De ez persze csak a nép. A vezérek gyűléseznek, szerveznek, veszekednek. A szervezés munkája a törökök között rendkívül intenziv és céltudatos, a szerbek viszont inkább a veszekedés terén produkálnak nagy dolgokat; gyűléseken, a lapokban, röpiratokban ütik egymást s alig annektálták a tartományt, közjogi állása véglegesen még meghatározva sincs, a 48 meg a 67 már ott is szemben áll egymással s nagy összeütközésekre készül. A fiatal radikális szerbek, a boszniai 48-asok a tartomány teljes önállóságát követelik s még az az igazán mintaszerű és csudás eredményekkel dicsekvő osztrák közigazgatás se kell nekik, amelyet Kállay Béni inaugurált és Burrián báró folytatott. A harcban valószínűleg a konzervatív szerbek fognak alulmaradni. Nekünk a függetlenségi szerbek programja a rokonszenvesebb, mert példás ós páratlan ugyan a boszniai közigazgatás, de viszont épen ez az, amelyik egyenlőtlenné teszi Magyarország ós Ausztria között a versenyt (persze az utóbbi javára), Bosznia gazdasági kihasználásáért. A törökök szokatlanul fölvilágosodott módon szervezkednek és készülnek arra, hogy az alkotmányos élet nyújtotta lehetőségeket nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is kihasználják s fölényt szerezzenek a velük egyébként csöndes békességben élő többi nemzetiségek, illetőleg felekezetek fölött. Bosznia-Hercegovina legelőkelőbb ős legvagyonosabb török alattvalói : pasák, bégek, agák és effendik alakították meg a pártot, melynek első dolga volt egy uj török lapot alapítani Szerajevóban. Az első ülésen annyi ezrest deponáltak a „Samouprava" — ez magyarul önkormányzat-ot jelent — megindítására, hogy a lap fönnállását három évre biztosították. A lap szerb és török nyelven egyelőre hetenkint háromszor jelenik meg. Érdekes és a szervezkedés öntudatos és okos programjára mutat, hogy a második lépés : egy hatalmas török bank alapítása. A magyarországi nemzetiségieknek ez a nagyszerűen bevált intézménye Boszniában, ahol a kmet-megváítás nagy munkája esedékes, ahol a váltóképesség törvény szerint is rendkívül korlátolt s ahol a nép a modern pénzügyi gazdaságnak és technikának jóformán az alfájáig sem jutott el, igen nagy jelentőségű. És ha már a valasztasokra való készülődésről van szó, ne feledkezzünk meg a szociális tákról se, akik szintén fegyverkeznek a harcra, bár az alkotmány megfeledkezett arról, hogy nekik is kiosszon egy-két mandátumot a kilencven-egynehány mandátum kontingentálásánál. Két jelöltjük lesz Szerajevóban : Ivan Salcimunovics szabósegéd ós Savu Kapor festősegéd. Sok reményük nem lehet a győzelemre, illetőleg mondjuk meg ugy, ahogy van: egy csöpp sincs. Az általános választójogot a szociálisták agitációja nélkül is megkapta Bosznia népe. És még egészen friss a népjog, alig három-négy hetes ... * Boszniában hallottam azt a bon-mot-t, hogy odalent — Bródtól kezdve, ahol az ember a magyar államvasút otromba nagy kocsijairól a keskenyvágányu bájos kis bosnyák-vasutra száll át, — minden schmalspurig. Talán majd azon tul, ho££ a keskenyvágányu bosnyák államvasutnak izlS-vSS elegánciával berendezett termes kocsijai (az aradi Weitzer-gyár készítette őket) először látják vendégül a nagy uralkodót, talán majd meg fognak szélesedni azok a sínek, amelyeken Bosznia-Hercegovina balkán-félszigeti helyzetéből az európai kultura mezőire rohan... Z. T. Egy nagy lap Szegeden — igazán nem tudom, miért nem volt eddig Szegednek nagy lapja. Főváros és vidék ma lculturailag merőben önkényes megkülönböztetés, mert pesti és vidéki ember között sincsen már különb ség. Pesten kivül sem kisebb sem az igény, Sem a szükséglet s ennek a ténynek első sorban a sajtóban kell megnyilvánulnia. Egy nagy lap Szegeden tudatos kezdetét jelenti egy u], második Budapest fejlődésének. Kóbor Tamás, ae .Az UistiLa" fömun.kaHraa Ha a Délmagyarország a magyar nemsel modern kialakításán fog közreműködni, hs törhetetlen harcosa lesz azoknak az uj eszméknek, melyeknek megvalósításától a magyar haza minden tekintetben való újjászületése függ, akkor lapjukat a legmelegebb szívvel üdvözlöm s mint az uj magyar kultura egyik előharcosát, föltétlenül szükségesnek tartom. ^ .. _ Yartín József, a, „ Világ" felelős szerkesztője A harmadik egyetemről. - Látogatás Clcatricis főispánnál. A szentesi nagy vármegyeház jobboldali szárnyában lakik Csongrád vármegye uj főispánja, dcatricis Lajos. Tizenhat esztendeig volt alispánja a vármegyének, nem uj neki a hivatal, nem ugy csöppent bele, hanem hosszú évek munkájával érdemelte ki. ő volt az első Magyarországon, aki felismerte a munkásházak intézményének nagy jelentőségét és ezt elsőnek honosította meg Csongrádmegyében. Leültetett a kényelmes dolgozószobában éa nagyon barátságosan beszélni kezdett, elsősorban a magyar sajtó decentralizációjáról. — Ez egy fontos lépés ahoz — mondta — hogy közeledjünk a külföldhöz. Németországban és különösen Olaszországban már nincs is különbség a fővárosi és vidéki sajtó között, kinden nagy városnak világhirü napilapjái vannak A lapok szárazabbak, mint nálunk, tárgyilagosabbak és főleg riportokkal foglalkoznak. A külföldi közönség nem is szereti a hosszú lére eresztett elmélkedéseket. Átfutja a lapját éa eldobja. Egy óra mulya már kap egy másikat, ujabb kiadást, amelyben már az ujabb eseményeket találja meg. É3 ez nemcsak a külföldi fővárosokban van igy, hanem az összes nagyobb városokban. Nálunk a budapesti lapok nem terjeszkedhetnek ki mindenre. A vidékkel röviden és gyakran hibás, téves információk alapján foglalkoznak. Szükség van olyan lapra, amely speciálisan déli Magyarország érdekeit szolgálja s annak eseményeivel bővebben foglalkozik. — A harmadik egyetem — szóltam közbe és erre a szóra nagyon lemondó, csüggedt mozdulatot tett a kezével a főispán. Ez az akaratos, energikus, erős magyar ember önkéntelenül ia elszomorodott, mikor nagyon halkan, lassan beszélni kezdett a harmadik egyetemről, a magyar tudományról és annak egyetemi tanárairól. — A harmadik egyetemet Szegeden kell felállítani, — mondta Cicatricis Lajos főispán — de nagy kérdés, hogy fel lehet-e állitani. Nem a pénz hiányzik, mert az állam szivosen adna pénzt, hanem hiányzik a kellő tanerő. Nincsenek egyetemi tanáraink. A budapesti tudományegyetem tanári kara, kevés kivétellel, igen gyönge. A kolozsvárié még gyöngébb. Jogakadémiáink olyan rosszak, hogy már szinte fölöslegessé váltak. Ezekből tehát nem kaphatna az uj egyetem tanerőket. Bécsből nem akarunk hozatni. Tehát nincsen. A régi, erős tanári generáció kihalófélben van. Az Akadémia sem produkál az utóbbi időben semmit. Uj generáció — olyan erős, mint a régi — nincs. Lenne ugyan egy uj, erős, képzett generáció, de ez még nem az egyetem katedráira való. Azok az eszmék, amelyeket ezek az uj, fiatal magyar tudósok hirdetnek, még nem értek meg nálunk. Előbb a külföldön kell őket megérlelni. Nálunk, ahol örökös tojástáncot kell járni a sovinizmus és a nemzetiségi kérdés között, nem lehet még ilyen uj, minden társadalmi rendet megváltoztató eszméket hirdetni. Itt észrevette, hogy önkéntelenül is áttért a politikára. Hát még csak ennyit mondott bucsuzóul: — Mindenesetre, minél előbb fel kell állítani Szegeden a harmadik egyetemet! 71 „Défmagyarország" meginöufásáf csak örömmef fefjet üöpözöfrii, mert őenne reméíQetöen egész Défmagyarország egy eíeoen és friss újságot kap. mkm „ Am Eat" fele]/¡a maurhMM w