Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

D É LMAGYA RORSZ AG 1910 május zz általán nimcs véleményem! En nem tudok semmit sem mondani . És már ment is befelé a terembe, hogy ott szépen, nyugodtan megüljön csendes helyén ő, aki még nem is olyan régen sokszor adott le véleményt nyilvánosság számára még az — uralkodói házról is, olyan csinos kis véleményeket, hogy még a parlamenti gyorsirói jegyzőkönyv is belepirult! Hja: tempóra mutantur. A vidéki sajtónak nagy és nemes nemzeti hivatása van. Minél komolyabban, minél hazafiasabban lát a hivatás betöltéséhez, annál nagyobb t's mélyebb hatásokat ér el. Es ebbe,n van a vidéki saj tó helyes magatartásának a titka is. ^ , Szatm art Mór, a „Budapest" főszerkesztője. milliós Pallós Ármin — ártatlan. (Saját murikatárswnMól.) A mult év január havában Zselenski Róbert gróf nagy föltűnést keltő interpellációt intézett a főrendiházban Kossuth Ferenc volt kereskedelemügyi miniszterhez. Arról szólt az interpelláció, hogy az ujarad—nagykikindai vasút építésénél milliós panamázások történtek és hogy Pallós Ármin, a vasút építője, ugy a részvényeseket, mint az érdekelt községeket érzékenyen megkárosította. Az interpellációra a miniszter helyett Szterényi József. államtitkár válaszolt, aki a kereskedelemügyi kormány nevében a legszigorúbb vizsgálatot ígérte. Nem sokkal ezután Kossuth Ferenc tényleg kiküldött egy miniszteri biztost az ujarad—nagykikindai vasút építési ügyeinek megvizsgálására. A miniszteri biztos hosszas és beható vizsgálat után terjedelmes jelentést terjesztett a miniszter élé, amelynek lényege az volt, hogy Pallós Ármin — aki időközben az építkezést is beszüntette — az igazgatóság tudta és hozzájárulása nélkül olyan dolgokat követett el, amelyek nemcsak teljesen szabálytalanok, de az érdekelteket körülbelül három-négy millió korona erejéig megkárosították. Néhány hónappal ezelőtt került nyilvánosságra a nagy vasutpanama és amikor a lapok is erősen foglalkoztak az ügygyei, a miniszter egyik félhivatalosban közzétette a miniszteri biztos vizsgálatának adatait, azzal az ígérettel, hogy a parlamenti viszonyok konszolidálásával az ügyre vonatkozó összeg iratokat a Ház elé terjeszti. Azóta az ügyben nem történt további intézkedés,, de annál érdekesebb dolgok történtek a vasút igazgatóságában: Ivét hónappal ezelőtt az igazgatóság ülést tartott, amely utasította a végrehajtó-bizottságot, tanulmányozza, vájjon Pallós Ármin megkárositotta-e a vasúttársaságot, illetve a törzsrészvényeket jegyző községeket és sikerrel lehetne-e ellene polgári vagy bűnvádi eljárást indítani. A végrehajtó-bizottság Okolicsányi dr ismert kiváló fővárosi ügyvédet bizta meg azzal, hogy tanulmányozza a kérdést és adjon véleményt arról, lehet-e Pallóst bünpörbe íogni. Okolicsányi dr most terjesztette véleményét a végrehajtó-bizottság elé. E szerint Pallós abszolúte nem károsított meg senkit és így ellene bűnvádi eljárás sikerrel nem indítható. Jiogdftir Zsivkó nagykikindai polgármester, íf ¡'társaság elnöke, így nyilatkozott a DcluKunnirorssái/ munkatársa előtt: — Az igazgatóság a képviselőválasztások után foglalkozik Okolicsányi dr véleményével. Valószínűleg nem fogunk bűnvádi eljárást indítani Pallós ellen. Egyébként az én véleményem is az, hogy károsodás nem történt és olyan szabálytalanságok sem történtek, amelyek kihatással volnának' a vasúttársaság, illetőleg részvényeket jegyző községekre nézve. A vasút különben kiépült és már rövid idő múlva átadjuk a forgalomnak. Tudvalevő, hogy az állam elsőbbségi kötvényeket bocsájtott ki, ami a részvényeket jegyző községeknek csak előnyükre van, mert a jegyzett összeg után igy nem 5°/o, hanem csak 4% kamatot fizetnek. Az előjelekből Ítélve, az igazgatóság elfogadja Okolicsányi dr előterjesztését és a sokat emlegetett vasutpanama aktái, — legalább a vasút igazgatósága részéről — lezárulnak. Szeretettel köszöntöm a Délmagyarország- ot! Nagy, nemes és nehéz vállalkozás: vidéken olyan nagyszabású, olyan magas nívójú, olyan „országos" újságot szerkeszteni és kiadni, amilyent eddig csak Budapesten csináltak és csinálhattak, minden egyébtől eltekintve, főleg azért, mert az ország szivében futnak össze az ország erei. A vidék gócpontjain ilyen újságot teremteni: uttörés a kultura terén. Sokkal nehezebb és önfeláldozóbb munka, mint a miénk, fővárosi ujság-szerkesztőké. Körülbelül olyan a különbség, mint aközt a pap közt, aki a templomban prédikál és a misszionárius közt, aki fölkeresi saját földjükön azokat, akiket hivőkül megtéríteni akar. Hál' istennek, ez a hasonlat erősen sántít, főleg azért, mert Délmagyarországon nincsenek a kulturának hitetlenjei. Semmiesetre sem fenyegeti ezt a misszionáriust az a veszedelem, ami délafrikai kollégáit: hogy esetleg fölfalják. Én azonban, méltányolva az uj kolléga programjának nemes voltát, mindenesetre azt kívánom a. derék misszionáriusnak, hogy — falják az olvasói. Akkor biztos a siker. . Szerdahelyi Sándor, a „Polgár" főszerkesztője. * Minden ujabb vidéki lap egy-egy harcosa a magyar kulturának. Sehol a világon nincs oly magasztos hivatása a vidéki sajtónak, mint épen Magyarországon, hol — sajnos — a kulturális élet gócpontja a főváros. Tanitani, nevelni, felvilágosítani kell a közönséget, mely hálás szeretettel fogad minden útbaigazítást a sajtótól. De elvárja tőle, hogy ne csalódjék benne. Ezért légy n a sajtó mindenkor bátor, elvhü és őszinte. A sajtónak egyetlen egy hatalmas fegyvere van s ez : az igazság. Ha ezt elejti, ő is elveszett. Agai Béla dr, az „As Újság'' szerkesztője. * Alig tudok képzelni hazánkra nézve fontosabb és jelentősebb kezdeményezést, mint a sajtó decentralizációjának megvalósítását. Az én szememben ez azt jelenti, hogy a fővárosi lapok javának színvonalán álló vidéki lapokkal kell egyrészt csökkenteni a budapesti újságok mindent' uniformizáló hatását, másrészt kiszorítani azokat a vidéki sajtótermékeket, amelyek az igazi hírlapirodalomtól teljesen távol állanak. Ha a vidéki nyomdaipar fellendítése és a szabadjegyek mohó szeretetén felépülő vidéki sajtót olyan lapok helyettesitik majd, amelyek nem önképzőköri irodalmi próbálkozások és személyes perpatvarok lerakodóhelyei lesznek, csak akkor számíthatunk kulturális és politikai önálló vidéki közvélemény kialakulására. Akkor már nemcsak a vidék tanul Budapesttől, hanem a főváros sajtója is megtermékenyül a vidéki közvélemény tanul•ságaitól. Bédy-Sfíhivimiiier Mázsa, ft M sgfrJe^gtjSja. Seerajevó, május 19. r (Saját tudósítónktól.) Európának a tavalyi anneksziós bonyodalmak - alatt is legcsendesebb országa : Bosznia-Hercegovina, lázas napokat él. Csudálatos és a nagyforgalmu, a zajos életű, az ideges európai államokban élő ember előtt szinte érthetetlen apátiában él ez a nép : a tagbaszakadt, a mogorva arcú bosnyák, az erkölcseiben és szokásaiban rendkívül konzervatív boszniai török és a tarkaviseletü hercegóc. Egész bátran közéjük lehetne sorozni a fehér kucsmáju szandzsákbelieket is, dehát ne vétsünk a közjog ellen, amelyik azt mondja, hogy az annekszió alkalmával az osztrák-magyar csapatok kivonulván a novipazári szandzsákból, ez a földterület minden fentartás nélkül visszakerült a török szultán fenhatósága alá. Senki nem kívánhatja azonban a szandzsákbeli analfabétától, hogy az európai közjognak legutolsó kiadását is ismerje (hiszen a régit se ismeri), meg aztán mindegy is neki, hogy mit mond a közjog : ő megszokta, hogy ha apró lovait megrakja három-nógyhatos ára tüzelőfával, ezek a hegyeken keresztül Bosznia felé vegyék utjukat s ő jámbor csendességgel ballag a lova után. Két-három napig is elgyalogol két lova meg ő maga, amig valahol vevője akad a tüzelőnek; az ut vissza megint két-három nap, de a negyven krajcárból, amit harmadmagával hat nap alatt megkeresett, elél egy hónapig ... Itt nem pénz az idő. * Az annektált tartományok kettős életet élnetc. Sehol annyira nem feltűnő a népéletnek a hivatalos, a közigazgatási élettől való nagy távolsága, mint itt. Tavaly, amikor a tartomány annektálása majdnem egész Európát lángbaboritotta, a boszniai Landesregierung, az egész közigazgatás, a boszniai hadvezetőség a leglázasabb életet élte; rettenetes munka folyt itt nagy pénzen, nagy felelősséggel, nagy gonddal. S amig a hivatalos Bosznia a legizgatottabb napokat élte, a nép olyan csöndes, olyan ártatlan nemtörődömséggel várta a bekövetkezendőket, mintha nem is ő róluk, nem is az ő hazájukról volna szó. Látták a nagy készülődést, láttak temérdek katonát s az utcákon feketekávé mellett ülve azon törték a fejüket: miért kezdődnek ezúttal olyan korán a manőverek és miért nevezik az idén anneksziónak a fegyvergyakorlatot. A manővert már ismerik, minden nyár végén látják a katonák harcszerű felvonulásait, ilyenkor a csapatok elhagyják a garnizonokat s járják Bosznia-Hercegovina kopár hegyeit, — de anneksziót ők még nem láttak soha. Egyébként mit törődnek vele ők, Szerajevóban bizonyosan tudják, hogy mi történik. A 79-iki okkupálás óta annyi csudát láttak már: vasutat, aszfaltot, két, sőt háromemeletes szörnyű nagy palotákat, villamost és automobilt, amelyik ló nélkül szalad, ekét vasból, vashidat a gázlók helyén, ártézi kutakat, (a telefonból csak a drótvezetéket ismeri, mert hisz' a paraszt mire is használná a távirdát, meg a telefont, mikor a postát se használja), egyszóval a kultura annyi rébuszt adott már nekik, hogy ők bizony már az annekszióra se kíváncsiak. Bizonyára ezt is az urak számára találták ki. . . . Hát nem igy is van-e pontosan ? Amilyen fontos esemény volt Bosznia-Hercegovina annektálása a dinasztia szempontjából, ép olyan jelentéktelen — legalább külsőségeiben — a nép számára. A szandzsákbeli ortodoksz és a novipazári muzulmán szemében a világ folytatása most se Üszküb felé, hanem Uvac, Poca és Gorazda felé s azon tul Szerajevó felé van. Konstantinápoly is itt kell hogy legyen valahol .. . * Ferenc József meglátogatja Bosznia-Hercegovinát. Ez se a népet izgatja, hanem a közigazgatást. Ennek most meleg napjai vannak, hiszen a király-császár először látogat le BoszniaHercpgoyinába.'ttít, -r de'ez semiiy: most ritftr