Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

38 DÉL M AGYÁRORSZÁG 1910 május 22 A Délmagyarország otthona. Világtörténelmiig befejezett tény, hogy csak Pallas Athéné és a koalíciós kormány ugrottak ki teljes fegyverzettel, Zeus, illetve Polónyi Géza és Schönberger báróné agyából. Mi sem vindikáljuk tehát magunknak a tökéletesség jelzőjét, annál kevésbé, mert huszonnégy óra még a világ megteremtéséhez is csekély idő lett volna, hát még egy uj laphoz, amely nem is egy, hanem hét világ érdekeit iparkodik istápolni és összeegyeztetni. Könnyű a közönségnek, ajnely a reggeli kávéja, vagy a délutáni pikkolója mellett végiglapozza a Délmag¡jarország oldalait és esetleg ezzel a megjegyzéssel teszi le lapunkat: — Többet vártam. Rossz! Ez könnyű dolog, de ha tulszigoru kritikusok figyelembe veszik, hány ember fáradt, hány becsületes munkáskéz dolgozott, amig ezt a „rossz" jelzőt sikerült kiérdemelnünk, bizonyára engedni fog a véleményéből és jóakaratulag kiséri majd figyelemmel fejlődésünket. Mert hát nincs semmi ezen a földön, amely ne volna alávetve az evolúció törvényeinek. Még a legszebb zengésű szakáll-bariton sem kivétel, az is hol 67-es, hol 48-as, hol radikális, hol reakciós irányban fejlődött és fejlődik. A mi orgánumunk skálája az érlelő idők napsütése és viharai alatt bizonyára szintén erősödni és szélesedni fog, azzal a különbséggel, hogy ellentétes hangnemekbe sohasem csap majd át, hanem megmarad az alaptónusnál: a becsületes és szilárd meggyőződésnél, a közönség lelkiismeretes szolgálatánál, egyszóval a legkomolyabb feladatoknál. Újszülöttek vagyunk, az igaz, de: bölcsónk Délmagyjarország egész közönségének érdeklődő rokonszenve. Nem is kívánkozunk ki ebből a bölcsőből, amely tág teret nyajt nekünk arra, hogy hivatásunknak megfeleljünk, hogy nyílt és komoly szemmel vizsgáljuk és ellenőrizzük a magyar közélet széles horizontját. Újszülöttek vagyunk, de hangunk nem a csecsemő artikulátlan sivitása lesz, hanem a komoly, érett férfi kellemes, ha kell érces, kemény és harcos hangja. A hivalgás jelzőit kitörültük a szótárunkból, nem öndicséret, nem" is szerénytelenség akar tehát lenni annak a megállapítása, hogy a magyar sajtó megszületése óta — a fővároson kívül — sehol lap olyan nagy apparátussal nem indult meg, mint a Délmagyar ország. így aránylag bármily gyengék vagyunk is, bármily erős harcot kell is vivnunk a kezdet nehézségeivel, túlzás nélkül állapithatjuk meg, hogy méreteink révén, a nagy vidéki gócpontok erős, virágzó és hivatását komolyan teljesítő sajtója mellett is, megszületésünk 'pillanatában elfoglaltuk a vezetőhelyet. Ebbe az előkelő pozícióba természetesen nem kardcsapás nélkül helyezkedtünk bele. Hónapok verejtékes előmunkálatai, tapogatódzásai, kísérletei kellettek, hogy mindjárt megindulásunk pillanatában kellő erővel és erélylyel szolgálhassuk kitűzött célunkat, amely a decentralizációra irányul. Számos nehézség, sok ellenszenv, de annál több jóakarat és önzetlen baráti támogatás közben jutottunk idáig, hogy Délmagyarország közönségének kezébe adhat juk lapunkat, amely az igazi, a hamisittatlan közérdeknek mindenkor szószólója lesz. De nemcsak ezt akarjuk elmondani magunkról, hanem egy kis Baedeckert adunk a közönség számára, hogy vállalatunk labirintusaiban eligazodjék és hogy maga állapithassa meg, hogy állításunk nem túlzás. (A Délmagyarország helyiségei.) Bokor Jánosnak a Korona-utca 15-ik szám alatt épült, ízléses, előkelő stílusban tervezett, két utcára néző, négy szárnyú hatalmas palotájában talált otthont a Délmagyarország hírlap és nyomdavállalat. A Korona-utcára néző kényelmes balszárnyat foglaltuk le olyan bérért, aminőt csak fővárosi lapvállalatok fizethetnek. A falak még meg sem száradtak, mintha szimbolizálni akarnák azt a frisseséget és újszerűséget, amely a Délmagyarország-gal a Bokor-palotába költözött. A modern építészeti technika a kényelem minden rekvizitumát beleoltotta vállalatunk helyiségeibe. Világos, szellős termek és szobák váltják föl egymást a földszinten és az első emeleten, mint méltó keretei egy nagy apparátussal megindult vállalatnak. A nagyközönséget elsősorban bizonyára az érdekli, hogy hol készül a lap szellemi része, amely irányt ad vállalkozásunknak. (A szerkesztőség.) A Délmagyarország szerkesztősége az emeleten foglal helyet, négy szép nagy és kényelmes teremben, amelyekhez még egy kisebb szoba járul. Sehol vidéken ilyen nagy és modernül berendezett szerkesztőség nem található. A nagy vidéki gócpontok sajtója — a Délmagyarország révén — a mai nappal túllépte eddigi kereteit és versenyre kél még a nagyobb fővárosi szerkesztőségekkel is, kényelem és beosztás szempontjából. Erre az eredményre szerénytelenség nélkül mutathat rá a Délmagyarország, amely ezzel is hatalmas érvet szolgáltatott a nagy vidéki sajtónak itt-ott még divó lekicsinylése ellen. A kávéházi szerkesztőség letűnt idők mindinkább pusztuló maradványa. Egy lap erejének és nívójának nagy mértékben fokmérője, hogy milyen keretek között csinálják. E részben pedig a Déhnagyarország dicsekedhetik el a legnagyobb eredménynyel, bizonyságául annak, hogy minden ízében komoly és nagyobbarányu célokat tűzött maga elé. A külvilággal való érintkezés kellemes, gyors és sima lebonyolítása céljából két telefon-állomást rendeztünk be. Az egyik telefon „interurbán", vagyis budapesti, bécsi és vidéki beszélgetések céljaira szolgál. Ennek 836 a száma. A 835-ös számú telefon, amely mellékállomása a kiadóhivatalban koncentrálódó főállomásnak, a helyi beszélgetéseket bonyolítja le, de szükség esetén erre a célra a 836-os számú telefon is rendelkezésre áll. Ez a mi kettős kapcsunk a külvilággal, amely bizonyára sűrűn föl fogja keresni a Délmagyarország-ot híreivel, értesüléseivel és egyéb közölnivalóival. Ez a két telefon rekordot képez a vidéken, amelynek egyes kisebb szerkesztőségeiben egy telefon sincs. Ami a szerkesztőség belső berendezését illeti, az szintén megfelel a modern követelményeknek. Egyszerű, de kényelmes asztalok, székek és pamlagok és villanyvilágítás. A falak egyelőre kissé kopárak, ridegek ugyan, csak néhány térképet hordoznak, de a redakció vidám legényei aligha fogják eltűrni ezt a szűzies ridegséget és rövidesen a mulatságos fölirások találkozóhelye, arzenálja lesz az a tizenhat fal, amely a redakciót övezi. Sőt nincs kizárva, hogfy rövid idő múlva ezt a táblácskát is kíszögezzük: A szives marasztalást ne tessék komolyan venni. Ez persze attól függ, hogy milyen mértékben lepik el termeinket a nem szimpátikus látogatók. Amiről a világért sem akarunk megfeledkezni, az a hatalmas papírkosár, amely egyelőre busán, tátongó szájjal várja a tavaszi poéták zöngeményeít és az önképzőköri novellákat. Az alkalmi költők megnyugtatására már most sietünk bejelenteni, hogy szükség esetén több papírkosarat is beszerzünk, ezzel is dokumentálandó áldozatkészségünket. A lépcsőházból az ut egy tágas szobába vezet, amelynek jobbra eső ajtaján ez a tábla van kifüggesztve: Felelős szerkesztő. Ezen az ajtón belül születnek meg a vezércikk témája és a fontosabb lapakciók, innen küldik az ok nélkül alkalmatlankodókat, fölebbezni a só- , hivatalhoz. Itt dől el „megbeszélésekközben"hogy ' egyik vagy másik jelentősebb kérdésben milyen állást foglaljon el a lap és hogy a sértett egyéni hiúságok mily módon reparáltassanak. Amilyen j komor és ellenszenves lesz a szoba az igazi közérdek és egyéb jogos érdekek ellenségeinek, olyan barátságos, intim és meleg azok számára, akik jóindulattal és igaz ügytől vezérelve köze-, lednek felénk. A felelős szerkesztő szobájából két másik j termen áthaladva, jutunk abba a nagy erkélyes szobába, ahol a segédszerkesztő dolgozik, vezérkarával: az ollóval és a ragasztóval. Stratégiai nyelven szólva, a felelős szerkesztő szobája után ez a legfontosabb harcászati pont, annál is inkább, mert különösen éjszaka, ilyen borzalmasan hangzó csatakiáltások zugnak ki belőle : — Justh fejét újra kell szedni! A gyufagyárat tördelje át! Polónyit kidobjuk, nincs hely! Almássy színigazgató feje a túlsó oldalra jön! Ezek persze alapjában véve mind ártatlan, nyomdai és szerkesztési terminus technikusok, miért is a remegők megnyugtatására kijelentjük, hogy Justh és Almássy feje marad a helyén és hogy Polónyit már azért sem dobhatjuk ki, mert eddig nem látogatott el hozzánk. A segédszerkesztő vára szóval a legfontosabb stratégiai pont. Itt teremnek a szerkesztési ötletek, innen indul útra a riporter és itt konstatáljuk majd — minél kevesebbszer — az esetleges „lemaradásokat", amelyekért a riporterek rendszerint a notredame-i toronyőrt szok-, ták okolni. A többi három szobában foglalnak helyet a' lap munkatársai. A munka itt három órakor, kezdődik, de tetőpontját csak éjjel tizenegy órakor éri, amikor az ernyős villanylámpák alatt gyors iramban szántja a toll a fehér papirost, amikor a mettőr minden öt percben kéziratért zaklat, amikor folyton csilingel a pesti telefon, amikor rohamosan közeledik a j lapzárás ideje és a kutyanyelvek megelevenedve rohannak le a szedőszekrényekhez, hogy innen hü másolatuk a rotációsba kerüljön, onnan pedig a hajnali órákban ki egész Délmagyarországba. (A kiadóhivatal.) j Egy párosult ajtó választja el a szerkesztőséget a kiadóhivataltól, ahol csak nappali munkát végeznek, reggel nyolc órától, két órai megszakítással, este hét óráig. Három szobából áll a kiadóhivatal, amely szintén modern kényelemmel van berendezve. Az első szobában van a telefonszekrény. Innen dirigálják a mellékállomásokat : a szerkesztőségót és a nyomdáét., Egy miniatűr telefonközpont ez, amely egész1 nap dolgot ad kezelőjének. A másik szobában két írógép áll, amelyek állandóan használatban vannak, berregnek és 1