Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

36 DÉ LM AGY ARO RS ZÁG 1910 május 22 tokában teljes reálitással, az individuális diadal minden reményével nézheti. Itt van még egy-két eset. Berlinben öngyilkos lett két 15 éves lány. Kiszolgáló lányok voltak egy diszmüáru-iizíetben. Valami kisebb hibát követtek el, a büntetéstől való félelem a halálba kergette őket. Sréter, Vilma esetére bizonyára még sokan emlékeznek. Előkelő budapesti lány veit. Május 3-án felült a szép fővárosban egy bécsi hajóra. Útközben búcsúzó levelet irt a szüleinek. Pozsony táján a Dunába ugrott. Csak, a kalapját találták meg a kabinjában. Lányos tragédiájának az okát a Duna folyvást hullámzó nagy sírjába vitte. Ezek éles dolgok, majdnem, a szélsőségek. Amit ezeken belül nap-nap után nagy számban produkál az élet, mind ezekhez hasonló, csak szomorú, csendes, talán inkább szenvedő és tépelődő tragédiák. Előidézője az a középkori és felcicomázott ideología, amely a külsőségeken nyargaló, hazug nőiinádással a keresztény lovagkor rothadó rongyaként maradt ránk és a pirkadó újkor becsületesebb, tudományosabb, szabadelvűbb világfelfogása. A kettő között mint két malomkerék között szenved, morzsolódik a nő és rója le a társadalmi evolúció, a nőemancipáció, a diadalmas feminizmus drága adóját. Mindenha első sorban gazdasági kérdések irányították a történelmet. A modern társadalmi mozgalmak felidézésében tehát ép oly része van Shmithnek, Malthusnak és Ricardónak, mint Comíe Ágostonnak, Spencer Herbertnek ós Darwinnak. A társadalmi élet rugóinak a felismerésével irányitólag kell közrehatni a fejlődés alakulásában. A társadalmi alakulások, a társasélet és az ezt szabályozó jogok és szokások mélyére kell hatolni, meg kell ismerni azok természetrajzát, hogy minden ideología valódi értéke szerint legyen megbecsülhető. Ennek a célnak szolgálatában áll a nagy nőreformátor, Perkins Gillman, Ilyen uton-módon lesz megfosztható hazug, de tetszetős mázától a sok régi ideología és megjelölhető a tudományos mértékletesség határáig a női társadalom fejlődési iránya a közeljövőben. . Az uj alakulásig pedig a társadalmi evolució folytonosan szedi áldozatait. A nők iránt való hódolat, a gyengébb nem iránt való előzékenység egyre hazugabb ós tartalmatlanabb lesz. Egyre diadalmasabban alakul ki a mai gazdasági és az ezen alapuló társadalmi berendezkedésnek az a sarkigazsága, hogy. a férfi magántulajdonává akarja tenni a nőt, őrködni akar teljes erkölcsi és gazdasági élete fölött, az erkölcsi és gazdasági felelősség minimumával. A nők kicsiny, de öntudatos osztálya felvette ez ellen a harcot., A legkisebb gazdasági hatalom nagy jelentőségét is átlátták. Az élet elevenébe akarnak vágni, küzdeni, harcolni, de megélni. Egyedül is, a megélhetésre kétes biztosítékot nyújtó férfi támasza nélkül is. Az uj alakulások szinte rákényszerítik már a nőt erre. A régi elveken nyargaló nevelés azonban nem edzette meg őket, a szemérem álságával, az erkölcsök hazugságával és a társadalmi tisztesség folytonos veszélyeztetésével utjukba állnak. Megrabolják őket a küzdelem lehetőségétől. Hogy minél több legyen a legújabb társadalmi evolúció nagy háborújának az áldozata. líézai Sim on. fi társadalom rnéfygfaSI. - A züllött nők menmentöi. - A Szegedi Katolikus Möuédő Egyesület akciója. Irta RasJcó Istvánnc. Mint Szeged legfiatalabb nőegyesűlete, a Szegedi Katolikus NövédS Egyesület nem tekinthet agyán vissza évtizedes múltra s ennek alapján nem !s mutathat föl még nagyobb alkotásokat, de rövid, alig egy évre terjedő működése alatt már lerakta az alapot, amelyre a szeretet nevében épiteni szándékozik. A Katolikus Nővédő Egyesület az 1909 március hóban megalakult lánypatronázsból fejlődött. A patronázs vezetősége ugyanis csakhamar meggyőződött arról, hogy a meglévő nőegyesületek buzgó tevékenysége mellett is még- rnmdig tág tere nyilik a jótékonyság gyakorlásának s egyesületünk céljai közé fölvett egyéb föladatoknak, amiért is a patronázs 1909 augusztus 24-én megtartott közgyűlésén elhatározta, hogy ezen feladatok megvalósítása érdekében, a szervezkedés eddigi alapját megtartva, katolikus nőegyesületté alakul át. Az újjászervezés munkálatait csakhamar befejeztük s ezekután azonnal hozzáláttunk a magunk elé tűzött eszmék megvalósításához. Egyesületünk célját alapszabályaink a következőkben határozzák meg: Az egyesület célja a női társadalomnak kenyérkeresettel foglalkozó tagjaiban a valláserkölcsi szellemet fejleszteni, őket szellemileg, anyagilag támogatni, az életversenyben szükséges önálló és hasznos tevékenységre képezni. A nővédeíem képezi tehát egyesületünk céljának az alapját, a kenyérkereső nők lelki és anyagi támogatása a mai nehéz megélhetési viszonyok küzdelmében. Most, amidőn korunk szociális viszonyai a nőket is arra kényszeritik, hogy a családi tűzhelyeiket — az életfentartási ösztön nyomasztó hatása alatt elhagyják és önálló kenyérkereset után nézzenek, Szeged társadalma is szükségét érezte annak, hogy ezeket a nőket oltalmába vegye s az élet ezer •veszélyei között támogassa. Céljainak elérésére egyesületünk egyelőre a következő eszközöket vette föl működési körébe: 1. lársasösszejöv&tclek rendezését, 2. patronáesok vezetését, 3. gyermekvédelmi intézmények létesítését, 4. szegények gyámolitását, 5. munkástitkárnői állás létesítését. Az első cél megvalósítására egyesületünk alkalmas időben felolvasásokat, előadásokat rendez, amelyek tárgyukat főleg női mozgalmakat érdeklő körből merítik. Ezek az összejövetelek arra is hivatva vannak, hogy az egyesületi tagok között az összetartozandóság érzetét ápolják s a tagoknak alkalmat adjanak, hogy aktuális . nővédelmi kérdésekben egymás között eszméket cserélhessenek. A patronázsokat illetőleg az uj egyesület már kész szervezeteket talált. A felsővárosi és a mórai patronázsokat ugyanis még a lánypatronázs-egyesület szervezte s ezeket egyesületünk továbbra is fentartja. Működésünket azonban ebben az irányban a város minden részére ki akarjuk terjeszteni, mert meg vagyok róla győződve s épen azért feleslegesnek is tartom ehelyen is kifejteni, hogy velünk együtt mindenki érzi azt a jótékony hatást, amelyet a serdülő korban lévő leányok lelkületére vasárnaponkénti összejöveteleik gyakorolnak. Ezeken az összejöveteleken a patronessek végzik azt a nemesítő munkát, amelynek célja elsősorban a valláserkölcsi érzés ápolása, de amellett az általános közismeretekben való oktatás is. A kedély képzését sem hagyjuk figyelmen kívül s alkalmas időben megfelelő szórakozást is nyujtunk az oltalmunkba vett leányoknak. Patronázs- intézpiényünk működése kiterjed a kórházakban elhelyezett beteg pártfogottjainkra is, akiknek lelki vigasztalást nyújtunk s akiknek helyzetét sorsuk és állapotuk iránt való érdeklődésünkkel s anyagi támogatásunkkal törekszünk elviselhetővé tenni. Itt említem meg, hogy egyesületünk készséggel vállalkozott arra a szerepre is, amelyet a fiatalkorú bűnösökre vonatkozó büntető-novella a társadalomra ró. Tagjaink sorából 37-en vállaltak patronai szerepet, akiknek élén báró Gerliczy Ferencné, az egyesület védője áll és teljesitik ezt a feladatot az ügy érdekében. A tervbevett gyermekvédelmi intézmények közül legelsősorban is napközi otthonok létesítését tűztük ki föladatunkul. Sajnálattal tapasztalhatja ugyanis a társadalom, hogy különösen a munkáscsaládok gyermekei kénytelenek nélkülözni a szülői fölügyeletet és gondozást. Nagyon sok esetben s talán a legtöbb munkáscsaládnál apa és anya rá vannak szorulva arra, hogy az életíöntartáshoz szükséges mindennapi kenyeret családjuk számára külön-külön is mejít keressék. S mig a szülők távol vannak gyermekeiktől s nehéz munkában görnyednek, senki sincs, aki az otthon maradt gyermekekre fölügyelne s őket gondozná. Az utca porának és sarának vannak ezek a gyermekek a legtöbb esetben kitéve, ahol erkölcsileg elzüllenek, testileg pedig elcsenevészednek. Fontos nemzeti ós szociális feladat tehát, hogy a társadalom ezen gyermekek megmentéséhez segédkezet nyújtson. Ebből a célból legalkalmasabbnak bizonyultak a napközi otthonok, ahová a szülők gyermekeiket elhelyezhetik s ahol azok kellő gondozásban részesülnek. Ezen fontos feladat megoldásához kiván egyesületünk is hozzájárulni azzal, hogy városunk azon részében, ahol erre leginkább szükség van, napközi otthont létesít. Az előmunkálatok már folya,matban vannak S reméljük, hogy még ez év őszén át is adhatjuk az első napközi otthont nemes rendeltetésének. Hogy a munkásnők s általában a nök szociális mozgalmait állandóan figyelemmel kísérhessük s hogy ezen mozgalmakban egyesületünk is feladatához képest részt vehessen, egy munkástitkárnői állás szervezését is tervezzük. Egyesületünk feladatai közé tartozik még a szegények gyámolitása. Amennyire viszonyaink engedik, mindenkit, aki arra szorul, támogatunk. A szegedi katolikus egyházak megbízásából egyesületünk a Szt. Antal-perselyekbe befolyó adományokat is kezeli ós osztja ki hetenként az egyes városrészek szegényei között részint pénzben, részint természetbeni segéyekben. , íme, ezek azok az emberbaráti feladatok és célok, amelyeket a Szegedi Katholikus Nővédő Egyesület megvalósítani szándékozik. Ezek azok az eszmék, amelyek városunk v katolikus női társadalmát egyesületté tömöritették. S vájjon tömörülhéttek-e volna a nők ennél szebb és nemesebb célok megvalósítására? Aligha, mert hisz' a szeretet magasztos munkáját végzik akkor, amidőn ezen eszmék szolgálatába álltak. S ezt a munkát a Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület, ha felekezeti alapon szervezkedett is, a felebaráti szeretet alapján kívánja, teljesíteni, mert körülményeihez képest lelki és testi gyámolitást és támogatást óhajt nyújtani mindenkinek, akit a sors arra kényszerit, hogy azt igénybe venni kénytelen s akit a nyomorokozta szenvedések arra utalnák, hogy emberbarátainak jóvolta adja meg neki mindennapi kenyerét. Anyák. — Haragszom, — mondta a jótékonyságáról és millióiról híres Gogg Péterné. Szép, fiatal arca piroslott és hideg, szürke szémében indulatos fény lobbant fel. . . Gogg mosolyogva nézett a szép asszonyra. — És ugyan miért haragszik? — Azért, amit ma láttam és amit már számtalanszor alkalmam volt megfigyelni. Ma egész nap a szegényeim között futkostam ós valósággal fellázított az asszonyok nyomorúsága. — Miért említi külön az asszonyokat? Mekkora elfogultság! — Mert ők az igazi szegények, a lekötöttek, a láncravert rabszolgák. Az ő eleven láncuk a család, amelyen a legsúlyosabb kolonc a gyermek. Gyűlölöm a sok maszatos porontyot, akik elcsigázzák, idő előtt elrutitják és megöregitik az asszonyt. — De nem tarthatnak valamennyien nevelőnőt a gyerekek mellett ?! — Ugyan ne gúnyolódjék. Ha látta volna őket, bizonyosan a maga szive is megesett volna rajtuk. — Nos, akkor megesett volna a szivem férjük és a gyerekük nyomorúságán is. Nem lehet ám a világon mindenkinek jó dolga ós nem is lehet minden szegény ember baján segíteni. Ahhoz kevés a gazdag. — Eh, — szólt az asszony boszusan — nem arról van szó. De a szegények közt is az asz-