Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DÉL-MAGYARORSZÁG 51 A zsurnalisztika fejlődésével fokozott mértékben emelkedett az olvasóközönség igénye is, Ma már nemcsak a politikai helyzetről és a napi eseményekről tájékoztatja a lap az „előfizetőt", hanem szórakoztatja és kielégíti az előfizető nejét, .gyermekeit, szóval i családját. Barátja, kedves vendége a lap a családnak. A modern lapok a legváltozatosabb rovatokkal igyekeznek kielégíteni az asszonyok igényeit, amiben természetesen nagyon sok az önző anyagi érdek is. A sajtó egyetlen nagyhatalmat; respektál: az asszonyokat. És tessék elhinni, észszerű dolog ez előtt a nagyhatalom előtt kapitulálni. Mert amilyen veszedelmes ellenfelek az aszszonyok, ha harcról van sző, ép 'olyan lelkes és kitűnő barátok, ha akaratuknak érvényt tudnak szerezni. A legjobb agitátorok. A napokban egy előkelő urnő vezércikket irt a Budapesti Hírlapba, amelyben kikelt a lapok ellen, hogy a keddi számokat politikával nyomják agyon. Az asszonyok nevében tiltakozott az ellen, hogy a lapok a nőket és gyermekeket a keddi számok olvasásától elriasszák 3) jjSZ£ir&Z eseményekkel". De más szempontból is érdekük a lapoknak, hogy az asszonyokkal igyekezzenek a jóbarátságot föntartani. Az asszonyok azok, akik a lap előfizetése fölött- -diszponálnak. Ha a férj politikai fölfogásával a lap iránya ellentétes, az nem baj. Fődolog, hogy a feleség legyen megelégedve az újsággal, akkor bizonyos, hogy az előfizető felesége az előfizetés lejártával még harcok árán is gondoskodik, hogy a „lap további szétküldésében akadály ne történjék". És végül, az asszonyok, a család tagjai, a leghálásabb, a leghűségesebb olvasói a lapoknak. A nők, — talán mert nagyon sok idejük van reá, — a politika kivételével csaknem minden rovatot végigolvasnak ós igy valóban jogos, ha a lapoktól olvasnivalót követelnek. A Délmagyarország Család rovatát, amely vasárnapi' számainkat fogja tarkítani, ezeknek az igényeknek kielégítésére szerveztük és igyekezni fogunk, hogy ott minél több érdekes dolgot találjon a — család. A nfi és a társadalmi evolúció. Az események szoros láncolatából egykettőt szakitok itt ki. Majdnem sablón valamennyi. Fényes bizonyítékul szolgálnak azonban arra, hogy a társadalmi evolúció mai korszaka a legtöbb áldozatot kívánja a nőtől: erkölcsi megítélésben és értékben, életben és vagyoni biztonságban, a társadalmi pozíció megalapozásában és a gazdasági erő megszerzésében. ..Erősen lei tartok amellett, hogy a nőnek a társadalmi élet egész vonalán való mai helyzetét a Marx Károly történelmi materiálizmusa, vagy ahogy az olasz és kitűnő Lória nevezi: a történelmi ökonomizmus magyarázza és fejti meg. Minden egyéb ezen a hagy és világraszóló problémán belül marad, igy azok az ideologiák is, amelyek mindenha az anyagi javak eloszlása szerint változnak és szoros korhatárok szerint egymástól el sem különíthetők. A huszadik századnak ez, sőt minden valószínűség szerint a következő évtizedei is két, ideologiák dolgában egymástól határozottan megkülönböztethető kor közé esnek. Az átmenetet aligha fogják erősebb vonalak vagy nagyobb rázkódtatások jelölni. A régi ós az uj világ rendszereinek összeütközése azonban nap-nap után már is tapasztalható és kétségtelen, hogy az újjáalakulás, az evolúció árát első sorban nem a férfiak, hanem a nők adják meg. Hamar egy-két példát, amelyek csak a közelmúltban történtek. Makón valóságos házi háború ütött ki a törvényhatóságban, ": mert az egyik igazán nem előkelő munkakörre nőt akartak alkalmazni. Győrött öngyilkos lett a tanitónőképző-intézet egyik fiatal, rokonszenves tanulója, mert az egyik tárgyból elégségest kapott. Csak az iskolás életet ismerő leány ezen az egy elégségesen át megijedt az egész élettől, mert azt hitte, hogy a tanári noteszek igazságos vagy méltánytalan klasszifikálása jóslást ad az éles sok bajával való megküzdésre is. Érdeket és jellemző különben ez az egész eset, bár jó adag szentimentalizmus adja meg a karakterét. De hiszen 15—16 éves leányról van i szó, aki jómódú, majdnem előkelő családból származott, aki bizonyára ép befejezni kivánta Beniczkyné Bajza Lenke és Marlitt regényeinek az olvasását, akinek a szülei elvesztették a vagyonukat az élet bizonytalan forgásának a folytonos lármájában és aki az egy elégséges miatt megfosztottak az ösztöndijától. A vagyonos szülőket a szegények váltották fel, a bizonyítvány jelesei közé a tanári szigorúság egy elégségest csempészett, az ösztöndíjról pateusi szigorúsággal rendelkező alapító-oklevél pedig jeles bizonyítványt követelt, ugy-e mily kicsinyességek, majdnem semmiségek az előtt, akit az elődök küzdelmei már megedzettek az életre, aki az iskolát, annak bizonyítványát, az életet és annak minden küzdését nem az ilyen fiatal lányok szinte kényszerű szentimehtálizmusával, hanem a küzdés versenyében való résztvehetés minden eszközének a bir71 Tisza. Irta Juliáss Gyula. A megzenésítés joga Honig Péteré. A vándor: Ki vagy te szeszélyes Te szőke víz, Te lusta, te széles, Nyugalmas, édes, Kinek kurta útja Ösak a magyar puszta Földjére visz P Ki vagy te 'csapongó, Te büszke víz, Te szilaj, te rontó, Te gátakat bontó, Kinek törtetése A Duna ölébe Siétve visz ? A Tisza: Én vagyok a magyarság Csöndes, nemes folyója, Kevély, heves folyója, Anyám csupán ez ország És. ringatom e róna! A vándor: Honnan jössz oly sietve Oly tündökölve, vígan, ílogy az ég is nevetve És' száz szinű selyembe Fürdik meg habjaidban? A Tfsza: Kelepről jövök én, Mint a szent, örök fény, Ahol Vereczke áll, -Ahol a honsserző Magyárt legelőször KössÖnt^&Mj. Hol a szláv borongás A magyarba olvad És sirva-vigadva Az én morajomba Indulót dalolnak. A vándor: Es mért oly csöndes Haloványszőke Később futásod? Miért kanyargó Merengve tartó A bolyongásod ? A Tisza: Ezer nagy év borúja, Felhője száll fölöttem A Sajó habja súgja Mi volt a mohi mezőben, Ezer év nagy borúja S dicső emléke éled, Ha Alpárnál visz utam, Hol, mint a harc turulja, Kóválygón délre térek. Arató lányok : Vígan cseng a nótánk A nyári mezőben, Áldott a mi rónánk, Terem áldást bőven Mert a Tisza árja Áldva borul rája! № Tisza i Iwjósok : * Ha tavaszi szelek járnak Megy a hajó lefele, Szárnya támad a nótának, Víg a hajós élete, Messze megyünk, de megtérünk Itt születtünk, itt a révünk. Aratók és hajósok (együtt): \\ * Áldott a Tisza tája, Magyarság Kánaánja! • A vándor: 'f? S Szeged táján Mért vagy olyan iszapos? Hol csapongó, Hol borongó, bánatos? A Tisza: Szeged táján Emlék ébred és remény, Szeged táján Valamikor tavasz táján Szerelemből öltem én. Délibábos Dicső várost Karjaimba temetlem. Hogy ragyogva , Fénixmódra <}± Még dicsőbben szeressem! A vándort % : És a magyar Délt Hogyha eléred, Nem fáj, hogy véged? Nem fáj e néked,. < Hogy az enyészet Utadat állja, Meghal a kedved — Tisza virága? A Tisza: Én a szegény magyarság Igaz, magyar folyója Nem vágyom tengerekre, Elég nekem a róna! r: Magyar táj szép folyója, Hordozd e föld gyümölcsét, Légy áldásolt hozója, Mint a magyar dicsőséű t Kar