Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-31 / 7. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG •чи" 1910 május 31 Fehér Fehér-vörös a szil még tulsrfia. mindjárt repül. UÖrÖS indul. | Sárga szünet. Kék-sárga még egyszer repül. Feher-íeKete Fekete géphiba, azonnal kijavittatlk. Felszállás ma lehetetlen, holnapra elhalasztva. Nemzetiszín э rr:faivány vége. Valamivel negyed hat óra után jelent meg a íangárra erősített árbócon az első zászló: a fehérvörös színű, amely a repülést jelentette. A tetszés moraja zúgott végig a közönség sorain. A izél ekkor már nem veszélyeztette a felszállást. k montőrök nagy elővigyázattal kivontatták a Sangárból Montigny gróf gépét, amelyet előzőleg is sokan fotografáltak le, most pedig a szegedi Uráhia számára készítettek róla mozgófényképet. Ezalatt a gróf a hangárban letette kabátját és belebujt a barnalüszter repülősosztümbe. Sajátságos, külön e célra konstruált t> ruhadarab ez. Egy darabból áll az egész: nadrág és bluz. Néhány másodperc alatt félSltÖtte, begombolta, azután tűt kért és összetűzte a jobboldalon lévő zsebet. Egy j:ü nem volt elég, mire a gróf magyarul, tiszta magyar Kiejtéssel, mösólyogva szólt: — Kérek még egyet. Az arcot majdnem eltakaró szürke arcvédőt egy szempillantás alatt föltette. Eközben a két Bzerelő motorpróbát tartott, amely jól sikerült. Fölhúzták az indulást jelző vörös zászlót. Montigny beült a gépbe. Egy hölgy odakiáltotta neki: — Au revoír! — Au revoír! — válaszolt a bátor pilóta, azután két cigarettát, kórt Reimantól az útra. Az indulás előtt megszólította a Dél magyarország egy munkatársa: — Milyen az érzése, gróf urV — Jó, habár a szél egy kissó erős. A délelőtti próba emiatt nem sikerült valami jól. A viszontlátásra! És a következő pillanatban zúgva indult meg a motor, erős légáramlatot verve maga körül és benzinszagot árasztva. Három nagy erejű • ember fogta a gép hátsó részét, aínig elhangzott Montigny kommandója: — Lachez! A gépet elengedték és az a közönség tomboló tetszészaja mellett őrült iramban tett meg ötven, métert, azután felemelkedett a levegőbe. Sok hasonlatot olvashatott már a kö_ zönség "az emelkedés pillanatáról, de egyik sem t szemlélteti hiven a valóságot, amely néhány pillanatra megbűvölte, némává varázsolta az . emberek ezreit, hogy egy éljenorkánnak annál diadalmasabb ereje legyen. A gép ekkor már több, mint húsz méter magasságban lebegett és siklott tova ebben a magasságban a fordulóig. Montigny lezuhan. A fordulónál az avatott szeműek, a montőrök és néhány mérnök már észrevették, hogy valami baj van. A kanyarodás még simán történt meg, de alig, hogy tul volt a fordulón a gép, hirtelen aláhanyatlott és már csak öt méternyire volt a földtől. A következő másodpercben ismét felszökkent a gép, de a másik pillanatban gyors esésben suhant a földre ós ott összelapult mint egy nagy ^lepény. Mindez oly rövid idő alatt történt, hogy a közönség másodpercekig — mintha lekötötték volna — nem mozdult helyéről, csak néhány aggódó kiáltás hallatszott. A rendőrség azonban helyén volt. Hat lovasrendőr iramodott sebes vágtatásban a lezuhanás helyéhez, amely a hangártól hatszáz méternyire volt. Megindult nyomban a nagytribün mellől a mentőkocsi is, majd hirtelen, mint egy nagy kigyó, megmozdult a közönség és száz és száz ember rohant lihegve a gép felé. Ez a néhány másodperc rendkívül kínos volt. — összezúzta magát! — kiáltotta valaki és hideg borzongás futott végig a közönségen. A hölgyek remegve ültek helyeiken, a fériiak izgatottan ugrottak fel a székekre, padokra és az izgalom csak akkor csillapodott le, amikor valaki tábori látcsővel megállapította, hogy Montigny gróf kiugrott a gépből. Az örvendetes hir néhány másodperc alatt végigszáguldott a hatalmas téren, amelynek közepén száz és száz ember futott fáradtan az aviatikus felé, aki ekkor már nyugodtan vizsgálta gépét. A lovasrendőrök vissza akarták szorítani a tömeget, de ez nem sikerült. A pánikban egy csendőrfőhadnagy sorakoztatta, a repülést passzióból néző csendőrlegényeket és ott, ahol a közönség tóclulása veszélyes lett volna', kordont vonatott. Ezalatt sokan odaértek a géphez, körülfogták Montignyt és lelkesen ünnepelték. A rendőrség ki akarta szabaditaní a grófot a közszeretet nyomasztó gyűrűjéből, de ez sem sikerült és a nép diadalmas éjjenkiáltások között kísérte vissza Montignyt a hangárig. ^ A lezuhanás oka. Útközben Montigny gróf elmondta a lezuhanás okát. — Az akkumulátorból — úgymond — kifogyott az áram. Be akartam kapcsolni, de ez nem sikerült, miután az akkumulátor fölmondta a szolgálatot. Ez mar a forduló előtt történt és nyomhan le kellett, volna szállnom, de nem akartam veszélyeztetni az alattam lévő közönség életbiztonságát, ezért kanyarodtam tehát. — Nyugodt völt gróf ur? — kérdezte egy munkatársunk. — Igen, Tudtam, hogy nem fonyegót nagyobb veszély. A gép azonban, sajnos, eltörött, 9 Ezalatt a montőrök és néhány méhíÖk megállapították, hogy ci gép több helyen sérült meg. Egyik kereke és a motorlapát ÖsSzetőrt, a ' benzintartály megrongálódott és a gép gerincén is több javítani való akad. [X ~k~ár azonban nem nagy. Ezer koronából kijavítják a gépet, ha kell, huszonnégy óra alatt, A gépet társzekéren szállították be a hangárba. V A gráf autogramot jr. Montignyt egy csöppet sémjiangoltale a baleset. A hangárnál szoros gyűrűt fontak körülötte, ő pedig mosolyogva köszönte mog a2 ovációkat. és hálás köszönetet mondott egy francianyelv-tanárnőnek, aki Kugler-bonbönnaj kínálta meg. Egy fiatalember a Délmagyarország vasárnapi számát nyomta a kezébe : — írja rá gróf ur a, nevét! Tíz perccel a lezuhanás után ennek a kérelemnek .is készséggel tett eleget Montigny gróf, sőt az eltörött lapát egy. szilánkjára is ráírta a nevét és Samarjay huszárszázadosnak adta ezt az értékes autogramot ajándékba. Notabilitások veszik körül Montignyt, közöttük Jakabffy István, Csanádmegye főispánja, magasrangu katonatisztek és szorongatják a kezét, dicsérik a hidegvérüségét, amelynek a gróf nyomban ismételt tanújelét adja. Egy hatalmas papirlepedöt tereget szét és olvasásba merül. A „L'Aero" cimü francia aviatikai szaklapot olvassa, amelynek hivatalos részében, mint oklevelet nyert pilóta szerepel — az ötvenkettedik helyen. Eddig nyolcvankilenc francia kapott pilóta-oklevelet.. Érdekes, hogy .a legtöbb: huszonöt, Fahrman-rendszerii. gépet használ. A Bleriot-typus csak huszonkét pilótával van képviselve, a Voisin-rendszer tíz, az Antoniette tipus hat pilótával. A többi pilóta kevésbé ismert repülőgépeken nyerte oklevelét. Apropó „pilóta" ! A közönség körében sokan nem voltak tisztában ennek a szónak eredetével és megindult a találgatások özöne. Egy filológus zöldséges kofa a spalétával hozta összefüggésbe a oilótát, de a komoivabb elem Pilátus mellett kardoskodott azon az alapon, h0[, Montigny gróf a ki3 balesetért mosta a „Spalatto" -és „paletta" szintén mint a „pilót ősei szerepelték, úgyszintén a „spenót" ¿s „pilula" elnevezések is, de ezek mellett csak ' tanyai filologusok foglaltak állást. Eilénbéa' legnagyobb sikert egy bájos, hercíg asszonyi érte el, aki igy kiáltott fel: — Hát az a Croquet, az a másik piskóta n«,. repül?! , 4 A második fölszállás. A második „piskóta", a Croquet nevezetű belga tényleg nem repült. Már fölvette [ kosztümjét, de hamarosan levetette, mert köz ben megtörtént a baleset és a nála ügyesebb Montigny gróf vindikálta magának ázt a jogo; hogy a még általa ki sem próbáljt repülőgépen újból fölszálljon. Negyed hét órakor fölhúzták tehát a kék-sárga lobogót és a közönség hagy tetszésnyilvánítások között rette tudomásul a második repülést, A montőrök megtették t2 utolsó motorpróbát és a vakmerő Montig^ elegánsan és fürgén, veszélytől nem félve, ült bele az ismeretlen gépbe. Mötórzugás, benzin, illat és valamivel fél hét előtt másodszor la elhangzik a vezényszó: — Lachez! A gép nyolcvan métert fut, fölemelkedik és husz méter magasságban lebeg a tomboló közönség fölött. Ötven másodperc múlva kanyarodik Montigny gróf, kétszáz métert repül a hangár felé, azután a nagytribün előtt kényülmesen és simán száll le. A gép még kétszáz métert fut a földön, csak nehezen tudja a gról megfékezni. Orkánszerű tetszészaj. A tömeg ismét a pálya közepére ront és diadalmenetben viszi a grófot a hangárba, Montigny most sem fáradt. Ismét autogramokat ir, bókokat mond, bonbont eszik és a bájos, hercig asszony elragadtatással jegyzi meg: — Vakmerő piskóta ez a Montigny! «А gróf a vízbe esett.» Ezzel nincs még vége a szerizációs mutatványnak. Ismét felhúzzák a kék-sárga lobogót, amelyet hét órakor a vörös zászló követ aj árbócon. Következik a legszebb repülés, amely két és fél percig tart. A motor fülsiketítőén zug, a gép gyönyörűen emelkedik fel negyven méter magasságba és száz kilométerei gyorsasággal, szabályosan és nyugodtan siklik a szérűskert felé, ahol Montigny égy hjrtelen kanyarodással a hangár irányába tereli a gépet. Félúton, a — nagytribün előtt azonban ismét .kanyarodik és hatalmas ivbén repül az országút felé, amelynek ingyenes kösöníégí kendőlobogtatással üdvözli a föléje igyékvJ pilótát. Még száz métert tett ezután Montigny a levegőben, amikor a motorban ismét hiba esett és a gép gyors eséssel zuhant lefelé egyenesen a tér mellett elterülő víztócsába, amelyet a lovar-egylet hivatalos térképe , vízállásnak' nevez. . Viz ugyan kevés volt a tócsában, de a repülőgép mégis a vízben állott meg és fel' hangzott az operettszerü kiáltás: A gróf a vizbe esett! A gróf a vizbe esett! . . . És a nagy kar visszhangozta: A grófot ki kell húzni! A grófot ki kell húzni! . . t A közönség, telies joggal, kedélyesen fogta föl a dolgot, mert már az első pilllauatban látszott, hogy sem Montigny, sem gépe pem sérültek meg. Azért ezér és ezer ember rohanta vizhez, összetörve a korlátokat és részbén a dadokat is. Az „első segélyt" egy termetes Pa' rasztember nyújtotta a mosolygó Montignynct!' A gróf majdnem szárazon került ki a pocso' lyából. — Csakhogy kinn van a vízből! — konstü' tálta pesti zsargonban a néphumor ós majdn?111 ölbe kapta a pilótát, a gépet pedig kiemelték'"' pocsolyából. — Zse gratulé ihuen mossziő gráf — mond13 egy hibás francia. — Ez a fölszállás volt a szebb