Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-31 / 7. szám

20 f DÉL MAGYA RORSZ ÁG 1910 május 6 A repülés. >- Montigny gróf szegedi felszállása. — összetört az egyik gép. — A nevezetes kulturünnep, amelyre hetek óta készül Szeged és Délmagyarország, népe, vasárnap megtörtént. Két karcsú repülőgép, az emberi elme e csodás alkotásai, amelyekkel im megoldásához érkezett a levegő meghóditásának sokezer éves problémája, Szeged földjéről emelkedett fel és az Alföld sok tízezernyi népének ujjongó, mámoros lelkesedése között, az emberi elme erejétől irányítva mutatta meg nekünk, hogy immár úrrá lesz az ember az eddig elérhetetleneknek tartott magasságokban is. Háromszor szállott föl Montigny gróf, a vakmerő pilóta óriás szitakötőjével a levegőbe, háromizben kerülte meg szabályos, biztos szárnyalással az óriási teret, ahonnan Szivetdobogtató izgalomban, lélegzetviszszafojtva, a soha nem élvezett látvány bódító varázsától lenyűgözve nézte a Délvidék aiinden tájáról összesereglett hatalmas tömeg. A repülés ezúttal nem mult el incidensek nélkül: a szeszélyes gép motorja a magasságban kétszer is makacskodott. Ám Montigny mestere maradt gépének és mindkétszer csodás hidegvérrel, akaratát mindenben érvényesítve, simán és baj nélkül hagyta abba, a repülést és ért ismét földet. Az óriási közönség pedig, csodás intelligenciával értve meg azt, hogy nem vásári komédiát néz, hanem egy nagyszerű kultureseménynek tanuja, bámulatos rendtartással kisérte figyelemmel a légi ut fázisait és élvezte a grandiózus látványosság örömét. És most talán kérkedhetnénk vele, hogy szt a felséges és felejthetetlen szenzációt nagyrészben a Délmagyar ország szerezte meg közönségének, hogy a kezdés és kivitel nehéz munkájának java a miénk volt. De mi nem dicsekszünk és nem kívánunk elismerést. Dolgunkat elvégeztük és most haladunk tovább a munka utján. Ez a páratlan, gyönyörű ünnep, amelyhez foghatónak Szeged még tanuja nem volt, első állomás azon a pályán, amelyet magunknak kiszabtunk. Haladtunkban sok ilyen megálló vár még reánk. Mi megállapodunk mindegyiknél, megteszszük kötelességünket és megyünk tovább, mindig előre. És most még egy szót. Hatalmas tumultusoknál, tízezrekre menő tömegek felvonulásánál apró bajok, kényelmetlenségek, kicsi incidensek elkerülhetetlenek. Hogy valaki, aki drága jegyet váltott, hátrább kerül, illetéktelen ügyeskedők elébe törnek, a leggondosabb, a legmintaszerübb rendezés mellett is előfordul. A vasárnapi ünnepen is, amely pedig a méretekhez, nagyszabású voltához képest igazán bámulatot keltő rendben folyt le, történtek szórványosan ilyen esetek. Ezekért ezúttal rekriminálni nem kívánunk. De le kell szögeznünk, hogy a szegedi rendőrség most nem állt hivatása magaslatán. Kívánságainkat nem teljesítette, kéréseinkre süket maradt és nem vette ki kellőleg részét a rendezés roppant munkájából. Ami baj volt, annak okát itt kell keresni. De ezek a zavarok jelentéktelenek, szót sem érdemlők voltak. Lehet, hogy akad, aki majd felfújni iparkodik őket. Az ilyen törekvések forrásait ismerjük s azért fölényes nyugalommal haladunk el mellettök, érezve azt, hogy azért a munkánkért, amelyet a szegedi repülés körül végeztünk, csak minden tisztességes ember megbecsülése lehet a jutalmunk. A város lázban. Az emberiség kulturális haladásának és a technika fejlődésének történetében nincs rá példa, hogy bármely hatalmas, jelentőségében megbecsülhetetlen fölfedezés a szenzációnak akkora erejével ragadta volna meg a nagy általánosság lelkét, mint a repülés. A nagy fölledezök sorsa mindig a meg nem értés és a guny volt s a fölfedezéseknek csak a későbbi nemzedék látta gyakorlati hasznát. A találmányok nemcsak hogy közérdeklődést nem tudtak maguk iránt ébreszteni, de a „hozzáértők" maguk is idegenkedtek az uiitásoktól és kételkedtek azok hasznavehetőségében. Stephenson gőzmozdonyát például kereken őrültségnek nyilvánították korának primitív mérnökei és technikusai. Megjósolták, hogy aki arra a szilaj mozgású alkotmányra fölmerészkedik, annak elszorul a lélegzete és meghal. De a diadalmas szenzációnak az a lélekemelő érzése, amely Szegeden tegnap ellenállhatatlan erővel ragadta magával az embereket, valami kibékítő, magasztos megnyugtatást nyújtott, Az egész város szemében ott csillogott, ott sugárzott a mindent átfogó, mély megértés, amely nemcsak Szeged városának, de jóformán az egész Délvidéknek a közönségét hozzáfűzte az emberiség fejlődésének kultuszához. A város ábrázatára kiült a sóvárgó várakozás nyugtalansága. Mindenki izgatottan várta a délutánt, hogy tanuja lehessen azoknak a perceknek, amelyek kitörülhetetlen dátumot vésnek Szeged város történetének lapjaira. És a lóversenytérre már kora délután megindult a zajgó, zsibongó népáradat, hogy mindenki kedvező kilátást nyújtó helyet biztosítson magának. Az utcák eddig soha nem látott mozgalmasság képét mutatják. De különösen a Petöfi-sugáruton rajzott, hullámzott a roppant sokadalom a versenytér felé. $ A kivonulás. Magánfogatok, bérkocsik és automobilok sürü korzója száguldott a nagy esemény színhelyére. Színes, pompázó női toalettek végtelen tarkasága gyönyörködtette a szemet. Minden bérkocsi és minden magánfogat mozgósítva volt, de legkivált a villamoskocsik végtelen sora röpítette a közönséget szakadatlan láncolatban a pályára. Két-két villamoskocsi volt egymáshoz kapcsolva és valamennyi szorongásig telten ontotta magából az érdeklődő nézők ezreit. A jármüvek azonban a személyszállításnak csak® igen csekély töredékét győzték. A közönség legnagyobb része minden közlekedési alkalmatosság elégtelen volta miatt gyalogszerrel hömpölygött végig az utcákon. A ragyogó májusi délutánban a Petőfi Sándorsugárutat átszegő utcák sarkán szinte veszedelmes tolongás volt,'hogy a „Megtelt" villamoskocsikra fölszálljanak. Villamosra váró legnagyobb néptömeg a Petőfi Sándor-sugárutnak a Dugonics-térre torkolló sarkát lepte el s a sokaságból hangosan kifakadt a csalódás hangja, amikor a város távolabb eső részeiből sűrűn érkező kettős villamos-kocsik följárói fölött megpillantotta a „Megtelt' táblácskát. De még igy is akadtak sokan elszántak, akik fölkapaszkodtak a már amúgy is túlzsúfolt kocsikra, A hering módjára bepréselt közönség pedig minden zúgolódás nélkül szorongott, mert mindenki megértően méltányolta azt a mohó iparkodást, hogy más is minél hamarabb ki akar jutni a repülés világcsodájának látására. Rendre érkeztek a sik térre a tűzoltók, nyomukban a mentőkocsi s a netáni balesetek ellátására valamennyi városi tiszti orvos, majd hatvannégy gyalogos- és tizennégy lovasrendőr, az előbbiek Pap Ferenc, az utóbbiak Pöttyondy Miklós kapitányok vezetésé alatt. Sorjába érkeztek ezután az utász, a huszár, a honvéd, a közös hadseregbeli katonáknak, továbbá a csendőrségnek egy-égy csapata, hogy a rend fentartásában segédkezzék. A tanulóifjúság érdeklődését dicséretesen kell kiemelnünk. Ott voltak a főreáliskola növendékei s a tanitóképzőintézet ifjúsága. Szép rendben vonult be a szabadkai felső leányiskola, Zárt sorokban érkeztek az árvaház apró gyámoltjai szürke, egyforma nyári ruhában és ugyancsak zárt sorokban foglalták el kijelölt helyüket a Dmke. internátusának uniformisos apró tisztecskéí, végül megjöttek a siketnéma fiuk. Megragadó látványt nyújtott a jövő nemzedék magatartásának megfigyelése. Mintha valamenynyinek az arcán ott égett volna az a büszke öntudat, hogy ennek a kulturszenzációnak a hősei voltaképen az ő jövendőjüknek az előhstrcosai, hogy a levegő meghódítása az ő életöket teszi majd teljesebbé, tartalmasabbá pzebbé s.a jelen kor életénél humánusabbá S|' viselhetohbé. Kipirult, boldog orcáikon ott ra gyogott az értelem nyugtája a a hála érzéSe Ötezer idegen. A tegnapihoz fogható idegenforgalom példát lanul áll a vidéki városok történetében. Saj náljuk, hogy erről szabatos statisztika készít, hető nem volt, , de hozzáértők megállapítása a tegnapi napon Szeged városába özönlött idegenek\számát ötezer főnyinél is magasabbra teszi \ rendes "és különvonatok kora reggeltől a fölszál. lás órájáig szakadatlan ontották városunkba az idegenek számlálhatatlan légióit. A legközelebbfekvő városok és községekből részint automobilon, TéSzint kocsikon, részint pedig gyalog, ezerrel jöttek a kíváncsiak ezrei. Tódultak az emberek Aradról, Versecről, Lúgosról, Temesvárról,' Karánsebesről, Zomborból, Zentárói Szabadkáról, Nagyváradról, Gyuláról, Csabáról Makóról s a környék és Délvidék minden városából. , Az elhelyezkedés. Három óra felé kezd megélénkülni a hatalmas pálya. A felvonulás szakadatlanul tart egész öt óráig. Huszonötezer embert helyezett el a rendezőség. Természetes, • hogy ilyen óriási tumultusnál előfordulnak zavaró körülmények is. Sokan, akiknek passepartou-jegyük volt, odaálltak az első sorokban ülő közönség elé és a rendezőségnek nem volt módjában mindig az ilyen incidenseket elhárítani. Annál kevésbbé, mert a rendőrség tisztán a közbiztonságra ügyelt és nem volt hajlandó arra, hogy a rendezők föllépésének nagyobb nyomatékot adjon. Délután három órakor a hangártól kiindulva a tűzoltóság kordont vont és néhány perc múlva már szabadon állott a terület, amelyről a merész aviatikusnak el kellett indulni légi útjára, A tribünök és az építkezések kitűnőek. Irih Béla ismert fakereskedő építette ezeket. Itt-ott üresek, de a pálya körvonalai már kezdenek kialakulni. Gyönyörű látvány. Az óriási terület, széles fekete vonallal van bekerítve. Az emberek ezrei nyüzsögnek azokon a helyeken, ahonnét ingyen, vagy olcsó^pénzért lehet végigélvezni a nagy eseményt. A lóversenytér melletti vizállásos területnek nemcsak az a része vau megszállva, ahol szárazföldet talált a közönség de nagyon sokan, — akik a szigeteken neír fértek el, — beállottak a vízbe és ott ruhástól, ázva, fázva várták az „uj praktikát," ahogj a szegedi paraszt elnevezte a repülőgépet. Ezei a vidéken a szalmakazlak, háztetők, sőt mé° a kémények is mind-mind meg voltak szállva a kíváncsiak ezreivel. Szint© csodával határos hogy itt, a legraffináltabb bravúrral elhelyezett közönség között valami szerencsétlenség nen történt. , Látványnak nagyon érdekes és színes volt 3 Petőfi Sándor-sugáruttól a lóversenytérig ve' zető útvonal. Ezen az uton bonyolódott le a repülő-nap egész forgalma, A villamos- és kocsiforgalomban valósággal életveszélyes volt a közlekedés. Végig az egész úttesten sürü, tömött sorokban állt a közönség. Elegáns urak és csipkenapernyős hölgyek az országúton ef oly nyugodtan várták az ingyenközönség soraiban a repülés megkezdését, mint akárcsak az alsótanyai paraszt. Sokan a bérkocsik e! magánfögatok tetejére is felmentek, hogy ban lássák a repülő grófot-. Aki egyszer helyet elfoglalt, azt szerzett jogának tekintve nem engedte át másnak, ami természeteser egész csomó apróbb incidenst idézett elő. A hangár háta megett levő vámház belső rész?3 egy rozoga erkély annyira megtelt „vendégekkel", hogy minden pillanatban a leomlásától lehetett tartani. Az emberek, ugylátszik. szive' sen kockáztatták életükét egy jó ingjei lyért. A lóversenytér mellett elhúzódó vasúti töltést is sokan megszállották, emberekkel teltek még a vasúti őrházak teteje!, vaSU,, kocsik, sőt m»g & t-Ávirdacóznák is .' ,