Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-31 / 7. szám

20 f DÉL MAGYA RORSZ ÁG 1910 május 6 A repülés. >- Montigny gróf szegedi felszállása. — összetört az egyik gép. — A nevezetes kulturünnep, amelyre hetek óta készül Szeged és Délmagyarország, népe, vasárnap megtörtént. Két karcsú repülőgép, az emberi elme e csodás alkotásai, amelyek­kel im megoldásához érkezett a levegő meg­hóditásának sokezer éves problémája, Sze­ged földjéről emelkedett fel és az Alföld sok tízezernyi népének ujjongó, mámoros lelkese­dése között, az emberi elme erejétől irányítva mutatta meg nekünk, hogy immár úrrá lesz az ember az eddig elérhetetleneknek tartott magasságokban is. Háromszor szállott föl Montigny gróf, a vakmerő pilóta óriás szitakötőjével a leve­gőbe, háromizben kerülte meg szabályos, biztos szárnyalással az óriási teret, ahonnan Szivetdobogtató izgalomban, lélegzetvisz­szafojtva, a soha nem élvezett látvány bó­dító varázsától lenyűgözve nézte a Délvidék aiinden tájáról összesereglett hatalmas tö­meg. A repülés ezúttal nem mult el inciden­sek nélkül: a szeszélyes gép motorja a ma­gasságban kétszer is makacskodott. Ám Montigny mestere maradt gépének és mind­kétszer csodás hidegvérrel, akaratát min­denben érvényesítve, simán és baj nélkül hagyta abba, a repülést és ért ismét földet. Az óriási közönség pedig, csodás intelligen­ciával értve meg azt, hogy nem vásári ko­médiát néz, hanem egy nagyszerű kultur­eseménynek tanuja, bámulatos rendtartással kisérte figyelemmel a légi ut fázisait és él­vezte a grandiózus látványosság örömét. És most talán kérkedhetnénk vele, hogy szt a felséges és felejthetetlen szenzációt nagyrészben a Délmagyar ország szerezte meg közönségének, hogy a kezdés és kivitel ne­héz munkájának java a miénk volt. De mi nem dicsekszünk és nem kívánunk elisme­rést. Dolgunkat elvégeztük és most hala­dunk tovább a munka utján. Ez a páratlan, gyönyörű ünnep, amelyhez foghatónak Sze­ged még tanuja nem volt, első állomás azon a pályán, amelyet magunknak kiszabtunk. Haladtunkban sok ilyen megálló vár még reánk. Mi megállapodunk mindegyiknél, meg­teszszük kötelességünket és megyünk to­vább, mindig előre. És most még egy szót. Hatalmas tumul­tusoknál, tízezrekre menő tömegek felvonu­lásánál apró bajok, kényelmetlenségek, kicsi incidensek elkerülhetetlenek. Hogy valaki, aki drága jegyet váltott, hátrább kerül, il­letéktelen ügyeskedők elébe törnek, a leg­gondosabb, a legmintaszerübb rendezés mel­lett is előfordul. A vasárnapi ünnepen is, amely pedig a méretekhez, nagyszabású voltához képest igazán bámulatot keltő rendben folyt le, történtek szórványosan ilyen esetek. Ezekért ezúttal rekriminálni nem kívánunk. De le kell szögeznünk, hogy a szegedi rendőrség most nem állt hivatása magaslatán. Kívánságainkat nem teljesítette, kéréseinkre süket maradt és nem vette ki kellőleg részét a rendezés roppant munká­jából. Ami baj volt, annak okát itt kell ke­resni. De ezek a zavarok jelentéktelenek, szót sem érdemlők voltak. Lehet, hogy akad, aki majd felfújni iparkodik őket. Az ilyen törekvések forrásait ismerjük s azért fölényes nyugalommal haladunk el mellet­tök, érezve azt, hogy azért a munkánkért, amelyet a szegedi repülés körül végeztünk, csak minden tisztességes ember megbecsü­lése lehet a jutalmunk. A város lázban. Az emberiség kulturális haladásának és a technika fejlődésének történetében nincs rá példa, hogy bármely hatalmas, jelentőségében megbecsülhetetlen fölfedezés a szenzációnak akkora erejével ragadta volna meg a nagy ál­talánosság lelkét, mint a repülés. A nagy föl­ledezök sorsa mindig a meg nem értés és a guny volt s a fölfedezéseknek csak a későbbi nemzedék látta gyakorlati hasznát. A találmá­nyok nemcsak hogy közérdeklődést nem tudtak maguk iránt ébreszteni, de a „hozzáértők" ma­guk is idegenkedtek az uiitásoktól és kételked­tek azok hasznavehetőségében. Stephenson gőzmozdonyát például kereken őrültségnek nyil­vánították korának primitív mérnökei és tech­nikusai. Megjósolták, hogy aki arra a szilaj mozgású alkotmányra fölmerészkedik, annak elszorul a lélegzete és meghal. De a diadalmas szenzációnak az a lélekemelő érzése, amely Szegeden tegnap ellenállhatatlan erővel ragadta magával az embereket, valami kibékítő, magasztos megnyugtatást nyújtott, Az egész város szemében ott csillogott, ott sugárzott a mindent átfogó, mély megértés, amely nemcsak Szeged városának, de jóformán az egész Délvidéknek a közönségét hozzáfűzte az emberiség fejlődésének kultuszához. A város ábrázatára kiült a sóvárgó várako­zás nyugtalansága. Mindenki izgatottan várta a délutánt, hogy tanuja lehessen azoknak a perceknek, amelyek kitörülhetetlen dátumot vésnek Szeged város történetének lapjaira. És a lóversenytérre már kora délután meg­indult a zajgó, zsibongó népáradat, hogy min­denki kedvező kilátást nyújtó helyet biztosítson magának. Az utcák eddig soha nem látott mozgalmasság képét mutatják. De különösen a Petöfi-sugáruton rajzott, hullámzott a roppant sokadalom a versenytér felé. $ A kivonulás. Magánfogatok, bérkocsik és automobilok sürü korzója száguldott a nagy esemény színhelyére. Színes, pompázó női toalettek végtelen tarka­sága gyönyörködtette a szemet. Minden bér­kocsi és minden magánfogat mozgósítva volt, de legkivált a villamoskocsik végtelen sora röpítette a közönséget szakadatlan láncolatban a pályára. Két-két villamoskocsi volt egymás­hoz kapcsolva és valamennyi szorongásig telten ontotta magából az érdeklődő nézők ezreit. A jármüvek azonban a személyszállításnak csak® igen csekély töredékét győzték. A közönség legnagyobb része minden közlekedési alkalma­tosság elégtelen volta miatt gyalogszerrel hömpölygött végig az utcákon. A ragyogó májusi délutánban a Petőfi Sándor­sugárutat átszegő utcák sarkán szinte vesze­delmes tolongás volt,'hogy a „Megtelt" villamos­kocsikra fölszálljanak. Villamosra váró legna­gyobb néptömeg a Petőfi Sándor-sugárutnak a Dugonics-térre torkolló sarkát lepte el s a so­kaságból hangosan kifakadt a csalódás hangja, amikor a város távolabb eső részeiből sűrűn érkező kettős villamos-kocsik följárói fölött meg­pillantotta a „Megtelt' táblácskát. De még igy is akadtak sokan elszántak, akik fölka­paszkodtak a már amúgy is túlzsúfolt ko­csikra, A hering módjára bepréselt közönség pedig minden zúgolódás nélkül szorongott, mert mindenki megértően méltányolta azt a mohó iparkodást, hogy más is minél hamarabb ki akar jutni a repülés világcsodájának látására. Rendre érkeztek a sik térre a tűzoltók, nyo­mukban a mentőkocsi s a netáni balesetek el­látására valamennyi városi tiszti orvos, majd hatvannégy gyalogos- és tizennégy lovasrendőr, az előbbiek Pap Ferenc, az utóbbiak Pöttyondy Miklós kapitányok vezetésé alatt. Sorjába ér­keztek ezután az utász, a huszár, a honvéd, a közös hadseregbeli katonáknak, továbbá a csendőrségnek egy-égy csapata, hogy a rend fentartásában segédkezzék. A tanulóifjúság érdeklődését dicséretesen kell kiemelnünk. Ott voltak a főreáliskola nö­vendékei s a tanitóképzőintézet ifjúsága. Szép rendben vonult be a szabadkai felső leányis­kola, Zárt sorokban érkeztek az árvaház apró gyámoltjai szürke, egyforma nyári ruhában és ugyancsak zárt sorokban foglalták el kijelölt helyüket a Dmke. internátusának uniformisos apró tisztecskéí, végül megjöttek a siketnéma fiuk. Megragadó látványt nyújtott a jövő nemzedék magatartásának megfigyelése. Mintha valameny­nyinek az arcán ott égett volna az a büszke öntudat, hogy ennek a kulturszenzációnak a hősei voltaképen az ő jövendőjüknek az elő­hstrcosai, hogy a levegő meghódítása az ő éle­töket teszi majd teljesebbé, tartalmasabbá pzebbé s.a jelen kor életénél humánusabbá S|' viselhetohbé. Kipirult, boldog orcáikon ott ra gyogott az értelem nyugtája a a hála érzéSe Ötezer idegen. A tegnapihoz fogható idegenforgalom példát lanul áll a vidéki városok történetében. Saj náljuk, hogy erről szabatos statisztika készít, hető nem volt, , de hozzáértők megállapítása a tegnapi napon Szeged városába özönlött idege­nek\számát ötezer főnyinél is magasabbra teszi \ rendes "és különvonatok kora reggeltől a fölszál. lás órájáig szakadatlan ontották városunkba az idegenek számlálhatatlan légióit. A legköze­lebbfekvő városok és községekből részint auto­mobilon, TéSzint kocsikon, részint pedig gyalog, ezerrel jöttek a kíváncsiak ezrei. Tódultak az emberek Aradról, Versecről, Lúgosról, Temes­várról,' Karánsebesről, Zomborból, Zentárói Szabadkáról, Nagyváradról, Gyuláról, Csabáról Makóról s a környék és Délvidék minden váro­sából. , Az elhelyezkedés. Három óra felé kezd megélénkülni a hatalmas pálya. A felvonulás szakadatlanul tart egész öt óráig. Huszonötezer embert helyezett el a rendezőség. Természetes, • hogy ilyen óriási tumultusnál előfordulnak zavaró körülmények is. Sokan, akiknek passepartou-jegyük volt, odaálltak az első sorokban ülő közönség elé és a rendezőségnek nem volt módjában mindig az ilyen incidenseket elhárítani. Annál kevésbbé, mert a rendőrség tisztán a közbiztonságra ügyelt és nem volt hajlandó arra, hogy a ren­dezők föllépésének nagyobb nyomatékot adjon. Délután három órakor a hangártól kiindulva a tűzoltóság kordont vont és néhány perc múlva már szabadon állott a terület, amelyről a merész aviatikusnak el kellett indulni légi útjára, A tribünök és az építkezések kitűnőek. Irih Béla ismert fakereskedő építette ezeket. Itt-ott üresek, de a pálya körvonalai már kezdenek kialakulni. Gyönyörű látvány. Az óriási terület, széles fekete vonallal van bekerítve. Az embe­rek ezrei nyüzsögnek azokon a helyeken, ahon­nét ingyen, vagy olcsó^pénzért lehet végigél­vezni a nagy eseményt. A lóversenytér melletti vizállásos területnek nemcsak az a része vau megszállva, ahol szárazföldet talált a közönség de nagyon sokan, — akik a szigeteken neír fértek el, — beállottak a vízbe és ott ruhás­tól, ázva, fázva várták az „uj praktikát," ahogj a szegedi paraszt elnevezte a repülőgépet. Ezei a vidéken a szalmakazlak, háztetők, sőt mé° a kémények is mind-mind meg voltak szállva a kíváncsiak ezreivel. Szint© csodával határos hogy itt, a legraffináltabb bravúrral elhelyezett közönség között valami szerencsétlenség nen történt. , Látványnak nagyon érdekes és színes volt 3 Petőfi Sándor-sugáruttól a lóversenytérig ve' zető útvonal. Ezen az uton bonyolódott le a repülő-nap egész forgalma, A villamos- és kocsi­forgalomban valósággal életveszélyes volt a közlekedés. Végig az egész úttesten sürü, tö­mött sorokban állt a közönség. Elegáns urak és csipkenapernyős hölgyek az országúton ef oly nyugodtan várták az ingyenközönség so­raiban a repülés megkezdését, mint akárcsak az alsótanyai paraszt. Sokan a bérkocsik e! magánfögatok tetejére is felmentek, hogy ban lássák a repülő grófot-. Aki egyszer helyet elfoglalt, azt szerzett jogának tekintve nem engedte át másnak, ami természeteser egész csomó apróbb incidenst idézett elő. A hangár háta megett levő vámház belső rész?3 egy rozoga erkély annyira megtelt „vendégek­kel", hogy minden pillanatban a leomlásától le­hetett tartani. Az emberek, ugylátszik. szive' sen kockáztatták életükét egy jó ingjei lyért. A lóversenytér mellett elhúzódó vasúti töltést is sokan megszállották, emberekkel tel­tek még a vasúti őrházak teteje!, vaSU,, kocsik, sőt m»g & t-Ávirdacóznák is .' ,

Next

/
Thumbnails
Contents