Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

DÉLMAGYARORSZÁQ 1910 május 22 A másik házasságközvetitő: GALGÓCZI GYULAY JÁNOS ELSŐ NEMZETKÖZI ÜGYNÖKSÉGI IRODA Informatenr és magánkutató kül- és belföld részére. 1! Minden a legnagyobb diszkréció mellett. ü Fiókirodák: WIEN, GRAZ. BUBAPEST, VII., BAKÓM 04. Fiókirodák: WIEN, GRAZ. De kieszközöl egyúttal „miniszteri engedélyt unokatestvéreknek, fejletlen korban levő házasulandóknak", „válóperek megindításához beszerzi a törvényszabta iratokat", „eljár italmérési engedély ügyében", azonkívül „állandó jogtanácsos" és „adás-vétel nagyban". Ezt a céget melegen ajánljuk, különösen kiskorúaknak, akiknek megszerzi a beleegyezést, „ha a a szülők ellenzik a házasságot". „Dus fényképválaszték" stb. Művésztelep Szegeden. — Festők és szobrászok akciója. — (Saját munkatársunktól.) Szolnok, Nagybánya, Kecskemét után legközelebb Szegeden fognak nagyszabású művésztelepet épiteni. Legalább arra enged következtetni az a buzgó akció, amelyet szegedi festők indítottak a szegedi művésztelep létesítése érdekében. A Képzőművészeti Egyesület elé nagy vonásokban már beterjesztették a művésztelep tervezetét, már most az illetékes faktorok állásfoglalásától függ a további teendő, esetleg a terv megvalósítása. A Délmagyar ország munkatársabeszélgetést folytatott a szegedi festők akciójára vonatkozóan Szinnyei-Merse Pál, Pálya Celesztin festőművészekkel és Lázár Béla mükritikussal, akik mindhárman hangoztatták, hogy Szeged kiválóan alkalmas hely művésztelep létesítésére, mert talán egyetlen város az országban, ahol még lehet találni tipikus magyar népviseletet. Itt közöljük a művészek beadványát egész terjedelmében. Tekintetes Képzőművészeti Egyesület! Régóta beszéd tárgyát képezi Szegeden egy művésztelep létesítése, azonban, bár értesülésünk szerint a kormány részéről még a Képzőművészeti Egyesület megalakításakor kilátásba helyeztetett annak anyagi támogatása, kezdeményező lépés mindezideig nem történt. Alulírottak régóta érezzük hiányát egy alkalmas műteremnek s hogy ilyenre Szegeden állandó szükség van, legjobban igazolja, hogy a jelenlegi mostoha viszonyok dacára is évek óta több hivatásos művész dolgozik állandóan városunkban. Véleményünk szerint az óhajtott kormánytámogatás mellett alig ütköznék nehézségbe Szegeden egy művésztelep létesítése. Nem hisszük, hogy a város, amely évenkint állandó összeget illeszt be a költségvetésbe müvészcélofera és azonkívül is tízezreket áldoz miivélszi alkotások létesítésére, ridegen elzárkóznék a szükséges telkek átengedése elől. A szolnoki művésztelep részére biztosított államsegélynek megfelelő összeg elég volna már kezdetben is több műterem építésére, illetve az építési kölcsön törlesztéseinek és kamatainak fedezésére. De a művészek is kétségtelenül szívesen elvállalnák az utóbbiaknak, valamint a fentartási költségnek házbér cimén, esetleg tulajdonul való megvétel melletti fedezését. A kiviteli tervek elkészítése s az építési tőke megszerzése sem okozhatna nehézséget. Csupán a kezdeményező lépések megtétele volna szükséges. A mi véleményünk szerint nem a szolnoki művésztelep mintájára, egy közös telken több egyforma műtermet, hanem a város különböző pontjain önálló épületeket egymástól eltérő férőhelyiségekkel és műtermekkel kell építeni, hogy ezáltal minden igény lehetőleg kielégíthető legyen. Kívánatos volna: 1. valamely nagyobb középület, például iskola padlásának műteremmé való átalakítása oly művészek részére, akik máshol birnak állandó lakással s csak műtermet keresnek; 2. műterem egy-két szobával; 3. műterem három-négy szobával s a szükséges mellékhelyiségekkel, nőtlen, illetve családos, kisebb vagy nagyobb igényű művészek részére. Egy műterem területét átlag 70 Ó-méterre, a szobákat 16—20—30 D2-re, az építési költséget D2-kint 100 koronába, köbméterenkint 20 koronába számítva, egy-egy önálló müterem-épület 10,000—15,000—20,000 koronába kerülne, 7% kamattörlesztési és fentartási költségek mellett, évenkint 700—1050—1400 korona volna a kiadás. Az utóbbi fedezésére szolgálna első sorban a művészek által fizetett megfelelő nagyságú házbér. Amennyiben pedig a művész fizetni nem tudna, vagy a műtermet ösztöndíjul kapta, az államsegély. Ez esetben azonban a művész munkával volna köteles tartozását törleszteni. Egy, esetleg két mütermes ház Újszegeden volna építhető, a többi a város egyéb részein szétszórva, a lakásnélküli műtermek pedig a legközelebb épülő nagyobb iskolában — a felső ipariskolában. Teljes tisztelettel kérjük ezek után a tekintetes Képzőművészeti Egyesületet, méltóztassék a kezdeményezést átvenni és: 1. fölterjesztést intézni a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter úrhoz, hogy a mütermes házak építéséhez egy oly mérvű államsegélyt biztosítson, amennyit a szolnoki művésztelep élvez; 2. méltóztassék fölterjesztést intézni a nagyméltóságú magyar királyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy az építendő uj felső ipariskola padlásának egy részét műtermekiil kiképeztetni kegyeskedjék; 3. méltóztassék Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottságához kérelmet intézni, hogy a mütermes házak elhelyezésére szükséges kisebbméretü telkeket — ahol a város ilyenekkel rendelkezik — átengedni s a miniszter urakhoz intézett kérelmeket feliratilag támogatni kegyeskedjék; 4. méltóztassék végül, amint elvi határozatokkal a kérelmek teljesítése biztosítva van, a kiviteli tervek elkészítése, telkek kiszemlélése s az épités végrehajtása iránt szükséges tárgyalásokat megindítani. Magunkat és ügyünket a tekintetes Képzőművészeti Egyesület nagyrabecsült vezetőségének jóakaratába ajánlva, vagyunk tisztelettel: Károlyi Lajos, Keller Ödön, Vigh lerenc, Joachim Ferenc, Papp Gábor, Nyilassy Sándor, Hódy Géza. * A Délmagyarország munkatársa a szegedi festők mozgalmával kapcsolatosan beszélgetést folytatott Szinnyei-Merse Pál, Pálya Celesztin festőművészekkel ós Lázár Béla ismert mükritikussal, akiknek kikérte véleményét a kérdésről. Mindhárman egy nézőpontból, egységesen nyilatkoztak: — Az a csoda, hogy Szegeden, — ahol talán már egyedül az országban lehet tipikusan magyar népviseletet találni, — eddig nem építették fel a müvészkolóniát. Ez annál érthetetlenebb, — eltekintve attól, hogy egész sereg piktor dolgozik Szegeden, — mert ott előkelő mübarátok vannak, ezenkívül városi muzeum is, ami annak jele, hogy az ottani közönség istápolja a művészetet. Szeged mindenképen alkalmas terrénum erre a célra. Magyar. Ott van Szolnok, színmagyar vidéken, az Alföld szivében és ott még sem magyar a viselet. Az eperjesi tót városi szolgáló ép ugy öltözködik, mint a szolnoki. És ebben a népviseleti keverékben elvész a tipus, a karakter, a zamat. Mi ugy tudjuk, Szegeden ez a talaj még magyar és ép ezért a legnagyobb örömmel üdvözöljük ezt az akciót, amelynek célja a szegedi müvészkolónia megvalósítása. Természetesen sok függ attól, hogy Lázár György, Szeged érdemes és kiváló polgármestere mennyire ekszponálja magát az ügyben. Sőt talán minden ettől függ, mint ahogy Kada Elektől függött a kecskeméti müvészkolónia ügye is. Az, hogy Szeged közel van Kecskeméthez, nem baj. A miivésztelepek közelsége egyáltalában nem veszélyezteti egymás létérdekét. Hanem, ha müvészkolóniát építenek Szegeden, véleményünk szerint össze kell kapcsolni iparművészeti tanfolyammal, mint például Kecskeméten, ahol ezt a tanfolyamot Falus Elek vezeti. Praktikus haszna a dolognak az, hogy — amit eddig csak Budapesten lehetett elérni, — vidéken is képesek leszünk kitűnő asztalosokat, lakatosokat nevelni, szóval valójában megteremthetjük a magyar iparmüvészetet. ff M - Helíai Jenő verses vígjátéka. A minap Szegeden járt Heltai Jenő. A kiváló irót és humoristát, mint minden nagyon népszerű és nagyon elfoglalt embert, csak ügygyelbajjal tudtuk megközelíteni. Mikor a színpadon kerestük, akkor már a páholyában ült barátai és tisztelői társaságában, mikor a páholyba nyitottunk, már a Tisza-szállóban futotta az emeletet a felső kabátjáért. Végre a szálló halle-jában sikerült útját állanunk : — Kedves mester, írjon valamit a Délmagyarország-nak. — Oh, nagyon szívesen, — felelte szeretetreméltóan Heltai — holnap délután a Kass-vigadóban feketézem, ott szívesen állok a rendelkezésükre s megírok, ha akarják, akár egy egész humoros regényt is, de most — bcesárat vár a feleségem. A mester tudniillik néhány perccel előbb a fülünk hallatára figyelmeztette a portást: — Holnap a hajnali vonattal utazunk! — Hát mondjon valamit, mester, irodalmi terveiről, szándékáról. Heltai fanyarul mosolygott, látta, hogy nincs kitérés. — Irodalmi tervek . . . Irodalmi tervek ... — mondotta földerülő ábrázattal — hát igen, verses vígjátékot írok . . . Egészen uj mezőkre vágok. A darab cime: Néma levente. — Magyar tárgyú? — Nem. Részint olasz, részint francia. Forr< olasz história. Történelmi tárgyú. A közép korban játszik. — Melyik szinliáznak szánja, mester. — Még nem tudom. Vagy a Nemzeti Szinház nak, vagy a Vígszínháznak szánom. És a hangja megmelegedett, mikor a Ném leventé-ről beszélt. Hogy mekkora joggal vá sikert a még lelkében-vérében forrongó jövend színpadi alkotástól, az sejthető abból is, hog még a Masamócl is túlszárnyalja a magyar h; tárt és Berlinbe kerül előadásra, noha azt bohóságot jobbadán csak a magyar fővár< közönségének „ütötte össze" amúgy hevenyébe Úgyannyira, hogy a Masamód harmadik fi vonását át is kell írnia. — Ez a fölvonás — mondotta — annyi pesti izü, annyira lokális vonatkozású, hogy kell gyúrnom a németeknek. Az ilyen darabokat Heltai jóformán a ká\ házban irja feketekávé mellett s mintha cs a sajtó számára dolgozna: a kéziratot kut\ nyelvenkint, ugy frissen, tinta-, vagy pláne t ruzaszaguan viszik a színpadra — olvasóp: bára. — Ez a harmadik fölvonás most sok gom ád — folytatta Heltai, — mert nagyon sür tik, pedig egyéb gondom is van. Egy kö verset rendezek sajtó alá. A Nyugat adja ki A mester ezután azzal búcsúzott, hogy m nézi a Masamód-nak azt a harmadik fölvo sát. amelyet a németek Ízlésére kell átgyúrj