Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-29 / 6. szám

o DÉLMAGYARORSZÁG •—T 1910 május 29 '* Ezt vesztettük el Mikszáth Kálmán-han. És hirtelen elmúlását még sokkal fájóbbá teszi a tragikum, amely kiséri. Mpst ünnepeltük, most raktuk lábához égy kis részét a babérnak, ami Neki tőlünk járt. Hatvanéves volt. Meddig állhatott volna még a napsütésben, meddig élvezhette volna még a magyarság forró szeretetét, mennyit építhetett és teremthetett volna még. Valóban tragikum ez, anakronisztikus késői végjelenete egy antik tragédiának. Május tizennyolcadikán az Akadémia dísztermében, jubileumi ünnepén, élete e színektől ittas, legszebb napján azt mondta az őt ünneplő fényes gyülekezetnek : — Itt látnak Önök egy boldog embert; mert én boldog vagyok! Az Istenek ezt meghallották s hogy csalódás, keserűség többé ne érje, hogy boldogan múljon el, szemére bocsátották a barna, hallgatag Halált. Meghalt s biztos, hogy boldogan, nagy szivében csupa hálával azért a szerény megbecsülésért, amit a nemzet neki juttatott s ami oly kevés volt ahoz képest, amit fejedelmi dus kedvében ő nekünk adott. A sírba teszszük, de neve a legnagyobb, legdicsőségesebb magyar nevek közt fog mindig ragyogni s a magyarság legforróbb hálája, legelévülhetlenebb kegyelete kíséri sírjába őt, aki géniuszának leghivatottabb hordozója volt. Elköltözött s a gyászból, amely most betölti az országot, külön rész illeti Szegedet. Itt nőtt föl, itt fejlődött a magyar Tisza partián, ebben a nagy magyar városban, innen indult ragyogó útjára. A mi külön büszkeségünk volt az ő diadala, a mi külön gyászunk is im elmúlása. Koporsója mellett, amelyet egy nemzet bánata fog elárasztani a gyász sötét babérjával, külön hely illet minket, hogy egy szál örökzölddel, egy hazai röggel, . egy forró könycseppel gyászoljuk a mi halottunkat: Szeged Mikszáthját. íéle apró bogarak jöttek-mentek, rögről le, rögre fel, aranyos-zöld nagy legyek röpködtek, szöcskék ugrándoztak. Igazán oly víg élet van ebben a sűrű erdőben. Útközben egy süldő nyul ugrott fel. Jaj, Marci összerezzent, megijedt, de aztán elnevette magát. Hiszen ez az én tavalyi nyulam! Azaz, hogy az volna, ha meg nem sütötték volna, de Marci is evett belőle, hát mégsem az lehet, de szakasztott olyan. A nyul szaladt, szaladt, a búzák utána szaladtak. Marcinak ugy tetszett, hogy ezek már más búzák, amik a falu felől értek azóta ide, de az végre is mindegy volt neki, mert a piros harangot is elérte. Az is a kezében volt már, de az se csilingelt. Amint ezen a némaságon tűnődnék, hát uram fia, mi történik. Két kis fürjecske fut e! mellette, sárgás, pihés, gyerekfürj ruhában. Huh, ezek a fészekből szöktek ki, bizonyosan anyjuk tilalma ellen. Még nem tudnak sokáig szaladni, apró kökényszemeiken még látszik a megriadás, a félelem. Ucu Marci, fogd el őket! Marci nem rest, fut egyre beljebb a fürjek után. De a kis gonoszok fürgébbek a Marcinál s csakhamar eltűnnek, elvesznek, az utolsó zaj is elhal utánuk. Csak a nagy csend marad, a mélységes, megdöbbentő csend. Nem hallik már a szekerek zörgése, nem ér ide emberi hang, csak az eget látja a kis Marci maga fölött, amint jiagy lomhán úsznak fönt a felhők ... A támadó szél megborzongatja a buzaszárakat, mintha egy láthatatlan nagy fésűt fí király és a harmadik egyetem. ^ K — Tisza Kálmán Szeged mellett. — ^ ' A harmadik egyetem felállításának kérdése Zichy János gróf kultuszminiszter és Molnár Viktor államtitkár nyilatkozata óta élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Mind erősebben domborodik kí a délvidéki közönségnek az a jogos óhaja, hogy a harmadik egyetemet Szegeden kell felállítani. Ez a törekvés nem uj keletű. Nem sokkal a szegedi árviz után, mikor, még alig fejezték be Szeged rekonstrukcióját, a város akciót indított az egyetfem elnyerése érdekében. Újlaki Antal „Tisza Lajos és Szeged" cimü szép és tartalmas könyvében érdekesen irja le ezeket a mozgalmakat. A könyv ide vonatkozó részéből itt közlünk néhány szemelvényt : * .. Tisza Lajos kijárta, hogy a király 1880 november 18-án a budai várban fogadta az egyetemet kérő küldöttséget, melyet Pálfy Ferenc vezetett. A küldöttségben résztvettek: Schlauch Ló'rinc, akkor szatmári püspök (később nagyváradi biboros-püspök), Dániel Ernő, Horváth Gyula és Széli György országgyűlési kőpviselők és még többen. Pálfy Ferenc polgármester beszéde után a király átvette Szeged város feliratát és egy Ívről a következő sorokat olvasta föl: „Megelégedéssel láttam, hogy Szeged város újjászületése által okozott gondjai mellett is, mily meleg érdekkel és rokonszenvvel karolja fel a tudományok előmozdítását. Kérelmük tárgyát kormányom, mint eddig, ugy ezentúl is komoly tárgyilagossággal és megfontolással fogja mérlegelni, ós szívesen fogok annak idején oly javaslatot helybenhagyásommal megerősíteni, mely az ország, a tudomány és az illető városok érdekeivel leginkább találkozik. A király ezután Pálfy Ferenc polgármesterhez lépett, kitől kérdezte, mennyire haladtak az építéssel. A polgármester felelete után: A király: Visszatértek már a lakók? A polgármester: Többnyire már mind visszatértek, felség. A király: Súlyos csapás érte Szegedet, de remélem, hogy két év múlva már egészen föl lesz építve. A polgármester: Nagyrészt felséged áldozatkészségének köszönhetjük. A. király (Schlauch püspökhöz): A küldöttséghez csatlakozott? Schlauch püspök:. Igen, felség. Bár nem vagyok szegedi születésű, de az én tudományom bölcsője Szegeden ringott, képeztetésemet ott nyertem. Azért készséggel csatlakoztam a küldöttséghez és siettem pártolni kérelmüket, miután az Alföldre nézve egy Szegeden állítandó egyetem művelődési haszonnal járna. # húznának végig a föld haján. Távolról gyermeksirás elmosott hangját hozza. — Pszt. A kis Boriska fölébredt Marci megfordul, hogy a gyermekhez fusson. De tudja is már ő, merro kell megfordulni! Lihegve száguld egy darabon. Megáll. ÍTallgat. Már nem hallja a sírást. Aztán megint megy és egyre megy, lihegve, kimerülten, izzadó üstökkel. Néha ugy rémlik, mintha kiáltásokat hallana. Az apja hangja mintha zúgna valahonnan a háta mögül: — Hej Marci! Hol vagy Marci? Próbál eligazodni a hang után, — de ez a hang is megszűnik, csak a búzák suhognak szomorúan, rejtélyesen. És Marci, a szegény Marci csak megy, csak megy ... Ah, de ez a szörnyű erdő sehogy se akar elmúlni, mindenütt vele megy lengő kalászaival, nefelejtskék bojtjaival. Ereje fogytán van már, az éhség is gyötri, lélekzete akadozik. Kis szive megdobban, összefacsarodik és elkezd keservesen sirni. De azok a kegyetlen buzaszárak hidegen, közömbösen dajkálják a maguk kalászait és meg nem kérdezik: „Miért sírsz Marcikám ?" A piros harangok is egyre nevetnek és hallgatnak. Csak egy hangyazsombék biztatta nagy nyájasan. Millió kis hangya sürgött-forgott rajta valami sietős nagy dologban. Marci épen látott volt ilyen kis hegyet a búzaföld szélén, amikor elindult. Talán az az ? A hangyák mintha ismerősei volnának. • Treíort Ágoston vallás- közoktatásü^ miniszter az őt felkereső kJUdöttaégaek azt mondta, tanulmányozni akarja Szegedet, ho^ mennyiben bírná ol az egyetemet. Ellenben Tisza Kálmán miniszterelnök, ami. kor a küldöttségtől az egyetemre voaatko'zó emlékiratot átvette, igy szólt: „Azt fölösleges mondanom, hogy Szeged ige\ nyeit a múltra nézve is teljesen érzem, értem és ismerem. Valamint azt is, hogy érzem és értem az Alföld igényeit is, mert hiszen magam is alföldi vagyok. Biztosítom a küldöttséget hogyha az egyetem ügye napirendro kerül, °azt Szeged 1 irányában nemcsak nem eüenszenvesen, hanem rokonszenvesen fogom figyelemmel kisérni. * f Egy esztendővel a mozgalom utón, október 24-én érkezett Szegedre Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter a szegedi egyetem ügyé. nek tanulmányozására. A városházán az eme' ügyben tartott értekezleten a királyi biztos a miniszterhez a következő szavakat intézte: Értesülvén, hogy nagyméltóságod a harmadik egyetem ügyének tanulmányozására Szegedre jön, szükségesnek láttuk egy előértekealet tartását, hogy azon némely fontos adatokat megállapítsunk. Sokkal inkább ismerem és becsülöm és ismerik a szegediek is nagyméltóságod államférfiui bölcseségét, semhogy helyén látnók ez adatok méltatásába bocsátkozni. Meg vagyunk győződve, hogy nagyméltóságod egész mérvében méltányolja azt, mennyire fontos és nagyhorderejű dolog állami szempontból az1 hogy Szegeden egyetem állittassék. Midőn tehát a magam és az értekezlet nevében köszönetet mondok nagyméltóságodnak, amiért személyesen idefáradt, egyszerűen rendelkezésére bocsátom az értekezlet által összegyűjtött adatokat és kérem nagyméltóságodat, hogy amennyiben még egyéb adatokra szükség lenne, ez iránt velünk mindnyájunkkal- tetszéeo szerint rendelkezzék. Trefort miniszter azt felelte, hogy szakférfiakkal jött, hogy megtudja, Szegeden föl találhatók-e az ogyetem létesítésének megkívántató feltételek. A tudományok érdekében szükség van egy harmadik egyetemre, hogy egy vagy kél év multa Icse-c felállítható, azt nem tudja. Részéről azonban rajta lesz, hogy a harmadik egyetem felállításának kérdése a nyerendő adatok szerint Szeged javára dőljenek el. A szegedi képviselőválasztás. A szegedi második kerületben junius másodikán megejtendő képviselőválasztás előkészületei folyamatban vannak. A város főkapitányának hivatalában a választási elnökség ma délután kijelölto azokat az utvonalakat, melyeken a Kelemen- és a Becsey-párti választók fel fognak vonulni a gyülekezési helyre: a Mars-térre, illetve a Kossnth Lajos-sugárutra. „Mi vagyunk Marcika, mi vagyunk." Reményteljes szívvel futott még egy darabot jobbra, azután még egy darabot balra, roskadozó lábacskákkal, de hasztalan, a hangyák megcsalták, más, idegen hangyák voltak. Végre kifogyott az ereje, lerogyott fáradtan, éhesen, kimerülve a földre, borzag bokor mögé egy barázdára. Szemei homályosultak, feje zúgott... s szanaszét a buzarengetegben a szép piros harangok elkezdtek csilingelni .. * A Marcika szülői egyszer csak azt vették észre, hogy a fiu nincs ott a szeredásnál. Keresték, fölkiabálták utána a mezőt, de se hiro, se hamva. Kérdezősködtek az emberektől, de senki se látta. Megfoghatatlan, hová lett. Másnap kidoboltatták a faluban, bejelentették a szolgabírónál, az tűvé tette a környéket, kóbor cigánybandákat vallatott, akik — úgymond — ol szokták néha lopni a kis gyerekekot (mintha bizony nem volna nekik is elég ebből a portékából), de a Marci nem lett olő. Mindig keresték, egyre várták. Édes anyja minden áldott egte megvetette az ágyacskáját, hátha haza körül az éjjel a Marci. Valahol eltévedt, m«rt hová lett volna; jó emberek haza hozzák. De csak egy jel sem jött a nyár közepéigNyáron aztán, mikor learatták a búzákat a határban, gyermekcsontokat találtak egy barázdán, feketebogyós borzag bokor mellett