Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-28 / 5. szám

6 DELMAQYARORSZAC3 lyiu május a» konfettit szórtak a hölgyekre s rövidesen ezernyi apró, szines papirkák borították a nők ruháit, haját. Változatos, tarka képet nyújtott a nyüzsgő emberáradat, amely késő estig hul­lámzott a korzón, • izoláltan, kora reggeltől éjfélig működött a Klauzál-téri sátorban Scossa Dezsőné és Bocloláné úrnők tábora. Értékes árukat, étel-, ital­nemüeket játszottak ki s dacára, hogy senkitől nem kéregettek, a legszebb eredményt itt ér­ték el. Nem volt pumpolás, igy a forgalom is itt volt a legnagyobb. A sátorban különben oly sok áru volt fel­halmozva, hogy nem tudták estig kijátszani s ezért elárverezték a sátor tartalmát. Éjfélig t-artott, amig ki tudták árverezni a sok árut. (A gyűjtés eredménye.) Késő estig olvasták tegnap a befolyt pénzeket, de nem tudták megolvasni az egész pénzt. Csak hozzávetőleg lehet megállapítani, hogy a vasár­napi és csütörtöki gyűjtések eredménye mintegy négyezer korona. Wagy munkásságot fejtett ki a gyermek­napok rendezésében, gyűjtésben Turchányi I? -.». dr igazgató-főorvos. — Kéí halott, kétszáznál több beteg. — (Saját tudósítónktól.) Beregmegyében, a Latorca hölgyében rettenetes járványnak, az éhtifusz­nak pusztítását állapította meg Hajdú Imre dr közegészségügyi felügyelő, akit a helyi hatósá­gok intézkedéseinek megvizsgálása céljából kül­dött ki a belügyminiszter. A pusztító és roha­mosan elterjedt járványnak már eddig is két áldozata van, a betegek óriási száma pedig ponto­san ezidő szerint meg sem állapithafó. Csak Latorcafő községben százhúsz ember szenved a kinos betegségtől, egy másik közeli községben pedig negyven a betegek száma. Hetekkel ezelőtt észrevették a latorcai járás orvosai, hogy a megbetegedések, sőt a halál­esetek száma is ijesztően nő. A betegeket gyó­gyítgatták az orvosok, a halottakat eltemették a papok. A megnövekedett orvosi prakszis és papi elfoglaltság azonban nem segített a bajon, egyre több ember lett beteg és halt meg iszonyú kínok között. Az ismeretlen kór hát egyre terjedt, pusztí­tásainak megakadályozására alig volt remény, mert bizony egy-egy körorvos a ránehezedő oagy halmaz munkát nem láthatta el és igy a sok község lakosainak testi jóléte fölött való őrködés, mint a fizikai közjólét békés idejében, i hajdúkra és a csendőrökre volt bizva. A pusztító éhtifusz veszedelmes nyavalyája izonban egyre nagyobb területeket hálózott be halálos mérgével. A magyar közigazgatás gyönge ss kezdetleges falusi ekszponensei, sőt az ápolók közül is egyre többen betegedtek meg; a járá­sok nagy katasztrófájának hire hát kénytelen­kelletlen eljutott Beregszászra, a vármegye­házára. Itt aztán intézkedtek elsősorban aziránt, hogy a megye embereit megtizedelő betegséget megállapíthassák valahogy. Intézkedést kértek bát a belügyminisztertől, aki a járvány meg­állapítása céljából Hajdú Imre közegészségügyi fölügyelőt kiküldte. Hajdú Imre dr a belügyminiszter kiküldöttje megállapította, hogy a latorcai járás egész terü­letét megszállt pusztító járvány a kiütéses tífusz, hogy ezzel a betegséggél van megfertőzve az egész járás, hogy ebben a betegségben pusz­tult el a sok ember, hogy ezt a vlszedelmcs bajt kapták meg a betegápolók. A közegészségügyi felügyelő a járás meg­vizsgálása és a járvány megállapítása után nyomban visszautazott Budapestre, hogy kikül­detésének eredményéről jelentést tegyen a belügyminiszternek. Most a veszedelmes kórtól sújtott egész járásban a kormány intézkedését várják, amely semmi esetre sem fog késni vagy elmaradni. Hajdú Imre dr, jelentése szerint a betegek ápolása, gyógyítása és élelmezése tekintetében ugy a helyi hatóságok, mint a hegyvidéki ki­rendeltség megtették minden intézkedést, ami módjukban állott. A járvány megakadályozására mindent elkövettek, a járvány most már szünő­félben van. Tekintettel arra, hogy a kétszáznál több megbetegedés közül a hivatalos vizsgálat szerint eddig csak két halott van, a járvány myhe lefolyású. Föllépésének és elterjedésének oka az ottani népesség szegénysége, nyomoru­sága és az, hogy nincsenek kutak. A "hiányok orvoslása céljából azonban rövidesen intézkednek. Ezzel szemben Beregben általános az a véle­mény, hogy a veszedelmes járványt Galiciából hurcolták át. Ha ez igaz, a legnagyobb óvintéz­kedések megtétele szükséges mindenfelé. A fő­városban már is félnek, hogy a járványt oda behurcolják. Beregmegye alispánja, mint hirtik, a járványra való tekintettel meg akarja tiltani, hogy a közeli képviselőválasztások alkalmával a fertőzött járás szavazói bemehessenek a ke­rületek székhelyére szavazni. Katasztrófa a La Manche-csatornán. — Huszonöt ember a vízbe fult. — A La Manche-csatornán, mely a világfor­galomban egyike a legfontosabb tengeri ut­vonalaknak, tegnap nagy hajószerencsétlen­ség történt. Egy viz fölött járó hajó és egy tengeralatti naszád ütközött össze egymás­sal. Az összeütközés végzetes volt, mert a na­szádon lévő emberek valamennyien a ten­gerbe vesztek. A szerencsétlenség, két ka­pitány véleménye szerint, nem volt előre­látható, mert a tenger alatt járó naszádok könnyen összeütközhetnek a személy- vagy teherszállító gőzösökkel s erre számítani a naszádoknál mindig lehet. A mentési mun­kálatokat azonnal megkezdték, de eddig — a tudósítások szerint — eredménytelenül, mert a vizbefult matrózok és tisztek közül még egyet sem hoztak fölszinre. A végzetes összeütközés részleteiről a kö­vetkező tudósításaink számolnak be: Az összeütközés. Pár is, május 27. A La Manche-csatornán a Pas de Calais nevü csomag- és személyszállító gőzös össze­ütközött a Pluvoise nevü tengeralatt járó naszáddal. A naszád, melynek burkolatát a Pas de Calais orra fölhasította, az össze­ütközés pillanatában busz csomó sebességgel haladt. Az összeütközés következtében a naszád élsülyedt, Az elsülyedt hajón össze­sen huszonöt ember volt; három tiszt és huszonkét közlegény. A Pas de Calais kapitánya a katasztrófá­ról a következőket mondta el: — Hajóm a calaisi kikötőből, mint rende­sen, farával haladt kifelé. Körülbelül egy tengeri mértföldet tett meg igy. Mikor a bug ép az angol part felé akart fordulni, hatal­mas rázkódtatás ért bennünket. Azonnal ellengőzt rendeltem, majd megálltunk, de már késő volt. Ekkor láttam, hogy tenger­alatt járó naszáddal ütköztünk össze. Azon­nal mentőcsolnakokat bocsátottam le, em­bereim kopogtak a naszád fölmerülő orrán, de választ nem kaptak s a tengeralatt járó hajó elmerült. A tengeren az összeütközés helyén nagy benzinréteg terült el. Nyilatkozat a szerencsétlenségről. London, május 27. A Pas de Calais megrémült utasait az Empress nevü gőzös vitte Dowerbe. Az Empress kapitánya, akit a DailyChronide egyik munka­társa interjuvolt meg, azt mondta, hogy itt olyan szerencsétlenségről van szó, amilyenre a a tenger alatt járó naszádoknál mindig számí­tani kell. A Pas de Calais a rendes utvonalán haladt, indulásának és megérkezésének idejét, mint minden személynek, aki a hajózási viszo­nyokat ismeri, a tengeralatti naszád tisztjeinek is tudniok kellett. A Pas de Calais utasai el­mondták, hogy az összeütközés után sok naftát láttak a viz felszínén úszni s rövid idő múlva nagy fadarabok kerültek föl a vizből. A tenger­alatti hajó orra 35 fok szög alatt bujt ki a viz­ből. Azonnal észrevették, hogy erősen meg­sérült. A Pas de Palais utasai nagyon izgatot­tak voltak. Páris, május 27. Calaisból jelentik: A tengerészeti miniszter éjjel egy óra husz perckor érkezett ide. Azon­nal elhajtatott a tengerészeti pályaudvarhoz, hogy még az éj folyamán elmenjen a szeren­csétlenség helyére. A Pluvicse tengeralatti naszád még mindig ugyanabban a helyzetben van, amelybe a szerencsétlenség után jutott. Ma reggel sikerült a tengeralatti naszád mentő gyűrűibe láncokat bebocsátani. A naszádot teg. iláp a szükséges készülékek hiánya miatt nem tudták fölemelni. Cherbourgból ma várják a segitő készülékek megérkezését. A szerencsét­lenség helye körül két torpedóhajó vesztegel. Miután ma reggel a tenger szine alatt az áramlat kevésbé erős és a tenger elég csőn­des, a búvárok ismét megkísérlik, hogy a mély. ségbe jussanak, Hivatalos jelentések szerint a Pluveise tenger­alatt járó hajón három tiszt és huszonkét köz­legény volt. Huszonöt áldozat. Páris, május 27. A Ventose tengeralatt járó naszád, amely a Pluvoise naszáddal együtt vizalatti gya. korlatokat tett a kikötő közelében és amely a Pluvoise katasztrófája után a mentőmun­kában részt Vett, még nem került elő. Attól félnek, hogy. ez a tengeralatt járó naszád « katasztrófának lett az áldozata. A tengeré­szeti minisztérium több sürgős táviratot kül­dött a calaisi tengerészeti prefektusnak, de még mindig nem kapott hirt a Ventose sor­sáról. A párisi hivatalos táviratok is megerősi« tik, hogy a Pluvois három tisztje és huszon­két közlegénye esett áldozatául az összeüt­közésnek. A mentési munkálatokat este ti» óráig folytatták, ekkor azonban abbahagy­ták, mert a naszád minden embere menthe. tetlenül elveszett. A budapesti repülőversenyek — A titokzatos repülőgép. — Blériot táviratban értesítette a repülőverseny rendezőségét, hogy feleségével együtt Budapestre jön s végignézi a versenyt. Megkérték, hogy lép­jen be a zsűribe, de ezt köszönettel visszautasí­totta, mert akkor körülbelül két hétig kelleni a fővárosban maradnia, ez pedig nem futja ki az idejéből. A repülőgépeket tegnap, mint Parisból jelentik, különvonaton útnak indítot­ták. De nemcsak Parisból, hanem más külföldi városokból is érkeznek gépek a versenyre. Ötvenegy külföldi aviatikus érkezik, a legtöbb magával hozza családját és mechanikusait is. A külföldi zsüri-tagok is majdnem valamennyien családostól érkeznek. A rendezőség gondosko­dott róla, hogy valamennyien jó elszállásolás­ban részesüljenek. Az aviatikusok tiszteletére a rendezőség estét fog adni. A rákosi gyakorló­téren, hol junius ötödikétől tizenötödikéig tartják a repülőversenyt, százezer ember is kényelmesen elférhet, a tülekedéstől tehát nem kell félnie a közönségnek. Ezenkívül gondoskodtak arról is, hogy mégfelelő számú közlekedési eszköz álljon a közönség rendelkezésére. A városi villamos közvetlen vonala a Rókus-kórháznál kezdődik és a versenytérnél végződik. Erre a vonalra a város minden irányából lehet kapni átszálló­jegyet. A keleti pályaudvar közelében lévő helyiérdekű vasút is a repülőversenytérre visz. A rendezőség egyáltalán ugy intézkedett min­denről, hogy a közönség a legnagyobb meg­nyugvással indulhat a versenyre. Tegnap délután az ügetőversénypálya fölött nagy magasságban repülőgéphez hasonló valami tünt föl. Nyomban megindultak a találgatások. Voltak, akik annak a véleményüknek adtak ki­fejezést, hogy egy ismeretlen magyar aviatikus tartja hódító útját, majd az a vélemény alakult ki, hogy egy sárkány bolyong a magasban. Egyelőre azonban nincs eldöntve, hogy mi tör­téot a levegőben. Csütörtökön és pénteken jól sikerült repü­lési gyakorlatokat végzett Budapesten Zsélyi Aladár, a magyar aviatika egyik úttörője. Csü­törtökön volt Zsélyinek az első sikerült föl­szállása, amikor csak az első fordulásnál su­rulta kissé gépe a talajt. Zsélyi a budapesti repülőverseny napjáig állandóan gyakorlatokat végez Budapesten. Zsélyi aviatikus különben egyre folytatja rekord-kisérleteit. • Ma délután a budapesti avia­tikai telepen Öt óra negyven perckor szállt föl és tiz percig maradt a levegőben. A tíz percnyi

Next

/
Thumbnails
Contents